Bácsmegyei Napló, 1922. november (23. évfolyam, 299-326. szám)

1922-11-28 / 324. szám

Ara I dinár

BÁCSNIEGYEI NAP

XXIII. évfolyam

Szubotica, KEDD 1922. november 28.

324. szám

Megjeicsik reißdea réggé!, ilanep otáa és hitíSn dálfceu TELEFON SZÁM: KiadáJűrttal 8*58, Szerkesxtdség 5*19

Előfizetési ár Begyedét?© 90 <íicár

f:tER&ESZTÖSÉG: Kralja Alexandra-ulica 4 szára a!atr FÜadóhivatal * Kralja Alexsndra-olisa 1 (Leltack-paloía'

A jogfosztás orvoslása

Akik a nemzeti kisebbségeknek a választói névjegyzékből való rendszeres kihagyását kigondolták 'és végrehajtották munkájuk eredményét másnak képzelték. A magyar sajtó majd ir egy-két cikket, az első Reklamálók elébe gördített akadályok visszariasztják a kisebbségi tömegeket a tömeges felszólamlásoktól, a parlamentben a dolog szóba sem kerül, a választásokig mindenki elfelejti a dolgot s c honmentő vajdasági képviselők mandátumait nem iogják fenyegetni a magyar és német kisebbségek külön listáinak jelöltjei. Ha a múltakat .nézzük, ha a nemzeti kissebbségek jogi és politikai egyenjogúságán esett korábbi sérelmek hisíorikumát vizsgáljuk, ezt a várakozást nem is lehetett alaptalannak tekinteni. A számítást az húzta kérésziül, hogy a magyar sajtó bátor elhatározással és le nem szerelhető szívóssággal állandóan napirenden tartotta a kérdést, hogy a magyarság egyetlen politikai szervezete nem ugrott be a jóakarata, tanácsoknak, nem ugrott be a tömeges felszólalások megszervezésébe, hanem igazának tudatában, az elkövetett jogtalanság súlyát és jelentőségét átérezve orvoslást követelt nem a kormánytól, mely a jogfosztást véghez-, vitte, hanem a parlamenti pártoktól, amelyeknek programmja kizárja a polgári alapvető jogoknak ilyen kisemmizését. A magyar tömegek példás fegyelmezettséggel hallgattak vezetőik szavára. Egyetlen magyar felszólamlást sem adtak be az egész országban. A magyar tömegek politikai érettsége és egészséges politikai érzéke megérezte, hogy a magyar nép önmaga mondana le jogi és politikai egyenjogúságáról, ha elismerné, hogy a tnig az államalkotó többség tagjainak üz alapvető jog hivatalból fár ki, a nemzeti kissebbségekhez tartozó álampolgároknak ezt a jogot az államhatalmat reprezentáló végrehajtó hatalommal szemben egyenként kell kiküzdeniök, Nem panaszképp említjük, csak megállapításként szögezzük le, hogy a magyarság ebben a küzdelemben egyedül maradt. A románokat az ügy nem érdekelte, hiszen őket felvették a választói névjegyzékbe. A németség politikai vezérei pedig más utat választottak. Ök tömeges felszólalásokkal akarták a sérelmet orvosolni. Sajtójuk egy pár hétig bíztatta az ország német népét arra, hogy felszólamlásokkal szerezze meg magának a választói jogot. Az eredmény siralmas volt. Egyiéimillió német lakosból a Vajdaságban ezen az utón nem jutott választói jogához még egy pár száz sem. És elbátortalanítva a kudarctól, .vagy belátva a választott taktika lehetetlenségét, félreálltak. A magára hagyott magyarság pedig vállalta a küzdelmet a maga és az összes kisebbségek választójogáért. A Magyar Párt minden lehetőséget gondosan mérlegelve, elvetette a paszszivitás eszméjét s a küzdelem megvívásának egyedüli fegyveréül a tételes jognak világos, meg nem dönthető, ki nőm forgatható és el nem csavarható rendelkezéseit választotta. A1tételes jogra, a demokrácia

alapelvére az emberi jogokra hivatkozva, lépett az állam alkotó többség parlamenti képviselői elé és minden lármás túlzás nélkül, áthatva ügyének igazságától, bátran és önérzetesen kérte tőlük számon a végrehajtó hatalom által megtagadott választói jogát. A küzdelemnek még nincs vége. A harc még áll. De ma már mindenki előtt, aki a helyzetet ismeri, a liüzdelem végső kimenetele nem lehet kétséges. Költött kémkedési -afférebnek a sajtóban való célzáros és folytonos pertraktálása, az optálási határidő meghosszabbítására irányuló iélénk kísérletezések az eredményt már nem hiúsíthatják meg. A nemzeti kisebbségek a iövő év januárjában bent lesznek a választói névjegyzékben és úgy az önkormányzati, mint a parlamenti választásokon részt fognak vehetni. A választó jogi puccs tervezői és végrehajtói nem gondoltak arra, hogy akad a napi politikától egészen távol álló erkölcsi fórum, mely a kormánytól énnek a sérelemnek orvoslását az ország nemzetközi tekintélyének megóvása érdekében fogja, követelni. Nem számítottak arra, hogy az ország parlamentjében még akad férfi, akit nem lehet elnémítani azzal a hangzatos, de üres jelszóval, hogy ezt a jogfosztást az ország érdeke kívánja meg s akiben van bátorság, eltökéltség, hogy ezt a jogfosztást a kormánytól a parlamentben számonkérje. A nemes és bátor példának már jelentkeznek a követői is. Égy ilyen parlamenti vita pedig a kormánynak még sokkal kedvezőbb helyzetben sem lehetne kellemes. A szó, amely le nem tagadható tények felsorolása mellett az ország törvényhozásában elhangzik, nem titkolható el többé, sem az ország demokratikus közvéleménye sem a külföld előtt. A kormánynak kínosan kellemetlen ennek a politikai puccsnak a feszegetése. Igen nyomatékos jelenségek mutatnak arra, hogy a kormány nagyon is szeretné a megtörténteket meg nem történtté tenni, á jogfosztás forrásának nyomait eltünteti és a feieősségrevonást a már megtörtént reparáciő bejelentésével megelőzni, vagy hatásában enyhíteni. És ez módjában áll. Ma már kétségtelen, hogy ebben az éviién sem önkormányzati, sem parlamenti választások nem lesznek. Nem lesznek a jövő év első hónapjában sem. Január első napján pedig kezdődik a névjegyzékek hivatalból! kiigazítása és tart a hónap végéig. A kiigazító hatóságoknak törvényszabta kötelessége ez alatt a határidő alatt felvenni a választói névjegyzékbe azokat az állampolgárokat, akiknek választói joguk van. de az állandó választói névjegyzékbe felvéve még nincsenek. Hivatali kötelességük, melynek szándékos elmulasztását a törvény három hónapig terjedhető szabadságvesztés büntetéssel és ezer dinárig terjedhető pénzfcünteteéssel sújtja. Az összeíró hatóságok azon az állásponton állottak — akár a saját elhatározásukból, akár felsőbb utasításra, ez az ügy érdemére nézve ma már közömbös hogy a névjegyzékek lezárásakor az opció határideje le nem járt és ezért a választójogi törvény alapján nem szláv állampolgárok a névjegyzékbe fel nem vehető. (A románok ugyan szintén nem szlávok, opció joguk is volt, mint a magyaroknak vagy németeknek, ds őket ■mégis felvették a névjegyzékbe.) Ma már az opció mindenütt és mindenkivel szemben leiárt. A kisebbségek választójoga többé semmi ravaszsággal sem vonható kétségbe. Az összeiró hatóságoknak tehát törvényesen el nem mellőzhető kötelességük. hogy az állandó névjegyzék összeállítása óta választói joghoz jutott és a nemzeti kisebbségekhez tartozó álampolgárokat a névjegyzékbe felvegyék.

A belügyminiszter erre tanítsa ki az alúja rendelt közigazgatási hatóságokat. Oe nem olyan rendeletben, melyet az egyik főispán vagy polgármester a fiókjában felejt és letagad, a másik közhírré tesz és alkalmazásba nem vesz. Nem olyan

rendeletet, amely elvi magaslatról a törvény megtartására hívja fel a hatóságokat, hanem oiyat. amely a konkrét visszaéléseket teszi rendelkezései tárgyává. Ha a belügyminiszter — hátsó gondolat nélkül jóvá akarja tenni azt a súlyos sérelmet, mely hivatali elődjének miniszterkedése alatt a nemzeti kisebbségek választójogán esett, akkor a hivatalos lapban közzéteendő rendeletben utasítsa az összeíró hatóságokat, hogy a névjegyzékek január elsején kezdődő hivatalból való kiigazítása alkalmával, vegyék fel mindazokat az „ állampolgárokat, akiket a nemzeti áljj.lámáik javára az opció joga megilletett. ezzel a jogukkal nem éltek, a törvényben megkövetelt előíeltéte«leknek megfelelnek és az állandó választói névjegyzékbe eddig felvéve nincsenek.

Ez az egyetlen őszinte, alkotmányos és törvényes módja a pártatlanul áló választójogi jogfosztás orvoslásának.

Tovább foíyuak a blokk tárgyalásai

Egyre kevesebb az akadály s egyre több a siker kilátása Az aíkotmányrevizió a megegyezés feltétele

A horvát blokk szombati döntése még mindig a politikai érdeklődés előterében óü. Általában nagy csalódás érte a Ijeogrndi pártokat, mert a helyzet « blokk határozatával lényegileg alig változott. Kissé tisztult u helyzet annyiban, hogy e blokk megszabadult leg terhesebb ballasztjától, o Frank-párttól, amely tiszta közjogi alapon állva lehetetlenné felt volna minden közeledést Beogradhoz. Másrészt ez meg is nehezítette á blokk helyzetét annyiban, hogy most e horvdt választók előtt lehetetlenné kell tenniök a Jogpárt agitációjat ellenük.

Rsdics már meg is kezdte irtó hadjáratát a Frank párt ellen és lapjában és beszédeiben egyenesen hazaúruló szövetkezésekkel vádolja őket, nrni Beogrsdban is szimpátiákat kelt fel Radies iránt. Viszont a kiegyezés siettető! attól tartanak, hogy ezek után a blokk nem is jön él addig Beogradba, emig nem biztosította kellőképen ír.agát a frar.kistáíc propagandájával szemben.

Mindez természetesen csak kombináció, biztos csak annyi, hogy Radios felhatalmazást kapott a tárgyalások folytatására minden tárgyi megszorítás nélkül. Egyesek szerint Rádiós épen a fenti okból a kiegyezés feltételéül azt fogja kikötni, hogy az ellenzéki szövetség kösse le magát nyíltan az alkotmány-revízió követelése mellé. A demokraták részéről ennél a pontnál azonban nehézségek támadhatnak.

Különösen azok a politikai csoportok kerültek feszélyezett helyzetbe, amelyek még nem kötötték

le magukét nyíltan se a Pasid* Pribicsevies-féle politika, sem a kiegyezés politikája mellé, mint például a szlovén kmetpárt, a jobboldali muzulmánok és a radikális képviselők egy része, akiket Protics titkos híveinek szöktek tekinteni. Az uj választási kormányból egyik csoport sem akar kimaradni, de ez eddigi habozó magatartást már nem lehet sokéig fenntartani.

Mint Beogradból jelentik, egyik esti lap arról értesül, hogy a horvét blokk elhatározta, hogy « horvát egység pártja (Zajednica) már is elmegy Beogradba, Radics azonban híveivel még Zagrebban marad, ahol a napokban találkozni fog Protic-csal, Davidovicscsnl és Jovanovics Jovánnal, a földmivsspárt vezérével.

A demokrata-párti Novi List szerint a blokk nagy előkészületeket tett a slavonbródi találkozásra, a melyen a következő politikusok vettek volna részt: Proíics, Davidovics, Veljkovics, jovanovics, valamint Markovics Bózsó, Mihajlovics Ljuba és Groll Milán, akik nem parlamenti politikusok. A blokkot Radicson kívül 2—3 horvát egységpárti, 6 köztársasági képviselő és néhány pártonkivüli intellektuel képviselte volna. Épen ezért kérte Protics, hogy csak a pártok vezérei vehessenek részt, mert ő politikai múltjánál fogva sem ereszkedhet fontos tárgyalásokba pártnélküli politikusokkal.

A radikális párt nem

tárgyal a blokkal

Beogradból jelentik : Pasics Novisadról való visszaérkezése óla több konferenciát tartott rácuké-