Bácsmegyei Napló, 1922. november (23. évfolyam, 299-326. szám)

1922-11-23 / 319. szám

4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1922. novemöer 2J. ködéséve! értékesítette a forgalom­ból kivont bélyegeket. Mindenki tudja már azt, hogy a postabélyegeknek forgalmi értékük van, a használatlanoknak éppen úgy, mint a használtaknak. A bé­lyeggyűjtők száma oly nagy mér­tékben szaporodott, hogy állandóan növekszik a bélyegek iránti keres­let. Több újonnan alakult kisebb ál­lam, mint pld. Danzig, úgyszólván a bélyegeiből tartja fönn magát. Ma már nyugodtan azt lehet mondani, hogy a postabélyeget a gyűjtési szenvedély az egyik legkeresettebb cikké léptette elő, a legszélesebb kö­rök érdeklődnek iránta és igy éppen nem helyeselhető a postaügyi mi­niszter eljárása, amellyel egy céget monopolisztikus kedvezményben ré­szesít. Ha ezekre a bélyegekre is nyilvános árverést írtak volna ki, úgy nagyon sok vevő és érdeklődő jelentkezett volna, akik bizonyára sokkal nagyobb árat kínáltak volna a kincstárnak a nemzetközi bélyeg­piacon is értékes szerb és jugoszláv bélyegekért. .... I I, -----­Megszakadtak a tárgyalások a vasmunkások és a munkaadókközt A suüoticai vasmunkások egy része napok óta sztrájkban áll. Szünetel az üzem Rotmann Imre, Vasbutorgyár r.-t. és a Seidner-féle vasbutorgyár üzemeiben. Sezrdán délután a vas­iparosok és a vasmunkások kikül­döttei közt tárgyalás volt, amely azonban megegyezésre nem veze­tett. A legnagyobb ellentét az, hogy a munkások határozata szerint abér­­leszáilitás csak akkor eszközölhető, ha a szükségleti cikkek árai huszon­öt százalékkal esnek, ez esetben a bérlcszállitás a huszonhatodik szá­zaléktól kezdve kezdődik, a béreket azonban a drágulás arányában emel­ni kívánják, ha a drágulás kisebb is huszonöt százaléknál. A munkaadók igy interpretálják a munkások kívánságait s hallani sem akarnak annak teljesítéséről, csupán abba egyeznének beie, hogy huszon­öt százalék árcsökkenés, vagy emel­kedés a munkabérek leszállítására, vagy emelésére ne legyen kihatással, csak az ennél magasabb árdifferen­cia. Minthogy a munkások megbizot­­tainak nem volt mandátumuk, hogy a memorandumban foglalt kívánsá­gokon változtassanak, a mai tárgya­lás eredménytelenül oszlott szét. A munkaadók arra készülnek, hogv a sztrájkoló munkásokat elbocsátják, s vagy idegenből hozatnak munka­sokat, vagy beszüntetik az üzemei­ket. .— ... .......... — Sertések a nagy politikában A levegőben lógó miaiszterválság Beogradbóljelentik : Pucelj föid­­mivelési miniszter uj jegyzéket fldott út a minisztereknek, amely­ben azt javasolja, hogy az élő­­sertés kiviteli vámját a követke­zőképen állapítsák meg : 60 kg.-ig darabonként 100 dinár, 60—100 kg.-ig 150 dinár, 100 kg.-on felül 250 dinár. A minisztertanács szerdai ülé­sén az ügyben a döntést a leg-S közelebbi ülésre halasztotta. Na­gyon valószínű, hogy a kormány evvel a javaslattal szemben a pénzügyminisztérium által java­solt magosabb vámtételeket fogja elfogadni, úgy, hogy Pucelj le­mondása biztosra várható. Pucelj egy nyilatkozatéban cá­folja a lemondásáról elterjedt hi-1 reket és azt állítja, hogy az ügy-1 ben előbb pártjának, a kmet pártnak instrukcióit fogja bevárni. A párt tagjai azonban nincsenek BeogradLan és igy csak néhány nap múlva dönthet. Nagyon jellemző karrikatura jelent meg a Puceij-Zserjav affér­ról a Novi List kedet esti számá­ban. A rajz „Le Zserjavval" felírás alatt a következő : Pucelj feltar­tott karokkal ál! egy sereg hizott disznó között, amelyek könnyez­nek. A kép aláírása pedig ez: „Mi nem vagyunk államellenes elemek, még sem kapunk útleve­let a külföldre." A szövetségesek kosaiméi békefeltételei Nem akarják teljesíteni Törökország követeléseit Lausannei jelentés szerint a szö­vetségesek békeföltételei Törökor­szágra nézve nagyon kedvezőtlenek. A szövetségesek a tengerszorosok és a Dardanellák teljes szabadságát követelik még háború esetére is, azt kívánják, hogy a törökök csak ön­kéntes hadsereget tarthassanak fenn európai területen, továbbá követelik, hogy a törökök mondjanak le a Gö­rögországtól kért hadikárpótlásról s ragaszkodnak hozzá, hogy Konstan­tinápoly és a semleges zóna a bé­keszerződés ratifikálásáig a szövet­ségesek megszállása alatt maradjon. A lausannei konferencia keddi el­ső ülésén a különböző bizottságok alakultak meg és arról tárgyaltak, hogy a konferencia ülései nyilváno­sak legyenek-e, vagy pedig zártak. Lord Curzon és Poincaré, valamint az olasz delegáció vezetője. Garoni a titkos ülések mellett foglaltak ál­lást, inig a török delegáció tiltako­zott ezen terv ellen és kijelentette, hogy hivatalos kommünikéket akar kiadni a békekonferencia üléseiről. A török delegáció Oroszország­nak a konferencián való részvételét illetőleg is kérdést intézett a szövet­ségesekhez, akik azt válaszolták, hogy « szovjet nem vehet részt a béketárgyalásokon, mert nem vála­szolt a hozzá intézett kérdésekre. Poincaré egyébként kedden délután Lausanneból visszautazott Párisba. Athénből jelentik: A miniszterta­nács legutóbbi ülésén foglalkozott a bolgároknak tráciai igényeivel. Az ülés után táviratot küldtek Venize­­tosznak Lausanneba, melyben meg­hízzák, hogy Sztambolinszkivel köz­vetlen tárgyalásokat folytasson a Bulgáriának adandó kereskedelmi zóna alapján. Az olasz lapok azt követelik, hogy abban az esetben, ha Jugoszlávia Szalonikiban kikötőt kap, Olaszor­szág követeljen északi Dalmáciában és a Qnarneróban rekompenzációt. Beogradi jelentések szerint politi­kai körökben nem bíznak a Lausan­­neből érkező kedvező hírekben. Az ellenzéki pártok azt követelik, hogy a külpolitika ellenőrzése végett is­mét alakítsák meg a szkupstina kül­ügyi bizottságát, amely a jövőben állandóan működnék. békés éveivel összehasonlítani. írásomat azért irtani, mert bántó éket, oktalan ellentétet láttam a két nemzetiség között és semmiesetre sem azért, hogy kcdvtelcnséget okozzanak vele a németek körében, írásom célja éppen megértetése volt a békés együitélés és együttdolgo­zás szükségességének. Fájlalom, hegy Koréi! ezt félreértette, hogy] nyugodt, tárgyilagosságra törekvő megállapításaimban ismételt (?), harcos lándzsatörést iát. En komo­lyan, vágyóan, őszintén szeretném, ha megtalálnék egymás kezét kíno­kon, szépségeken, álmokon keresz­tül, ha megtalálnék egymás lelkét Goethe gondolataiban, Kant bölcse­letében vagy Beethoven hatalmas hangja között, ha megtalálnék egy­mást abban, ami szép, emberi é$ örök. Szentelcky Kornél A Deutsches Volksblattuak Nem óhajtok hosszas, kicsinyes, töviskarcolásos vitatkozásokba kez­deni, csupán néhány széljegyzetre, néhány tollba kívánkozó megállapí­tásra szorítkozom Korell Eülöp, a Deutsches Volksblattban megjelent cikkével kapcsolatosan, mely védeke­­ző-vádoló válasz volt november 17-én megjelent »Müller Guttenbrunn« cí­mű Írásomra. Sajnálom, hogy a Deutsches Volksblatt szerkesztője részben félreérti, részben figyelmen kívül hagyja megállapításaimat. írásom­ban többször hangsúlyoztam, hogy a svábság ne tagadja meg bölcső­jét, nyelvét, kultúráját, mégis Korell szerint azt kívánom, hogy a németek egymás között magyarul beszélje­nek. Ilyesmit sohasem írtam, hanem csak azt. hogy a svábság »talán még nem vét faja és származása el­len, ha más nyelven is beszél«. A kultúrának nincsenek nyelvi korlá­tái, csak nyelvi jellegzetességei. Az ember sokszor szegénynek, szom­jasnak, megszoritottnak, ki nem elé­­gitettnek érzi magát, ha nem ezekén a nyelvi jellegzetességeken keresz­tül élvezi és keresi a szépet és a nemest. Úgy gondolom — lehet, hogy rosszul gondolom — hogy az még nem német kultúra, ha az em­ber máról-holnapra elfelejti a ma­gyar szót, ha a megfordított köpe­nyegek a magyarokat szidják és gyalázzák hibás, ízetlenül rossz né­metséggel. Német kultúrát más irányban, más szellemeknél kell ke­resni. Ó, értem a metsző gúnyt, nagyon jól tudom, hogy az említett német nagyságokon kívül, még elég szá­mos nemes germán van s éppen ezért érthetetlennek találom, miért unalomig azt az egyetlen egyet ül­­nepelni, aki a magyarokat gyűlölte és rágalmazta. Müller-Gutíenbninn a svábság öntudatra ébresztője, ezért kell őt ünnepelni — olvasóm a német újságban. Nem akarok a megokolás helyessége felett vitat­kozni, csupán azt találom furcsának, miért nem választják sohasem külön az öntudatra ébresztőt az igaztalan magyargyülölőtől, miért nem olvas­tunk vagy hallottunk Müller-Gutten­­brunn ismertetése és dicsőítése köz­ben sohasem arról, hogy többször, igaztalanul, tájékozatlanul vádolt és tényeket hamisított. A Deutsches Volksblatt szerkesz­tője azzal hizeíeg önmagának, hogy ő jobban meg tudja érteni más nép gondolat- és érzésvilágát, mint én. Ha ez igy van, úgy Korell ur — a magyar nép látószögéből szemlélődve — meg fogja érteni a Miiller-Gut­­tenbrunn tömjéne?és sértő és idő­szerűtlen voltát. Mert a magyarság (azt hiszem ezt fölösleges ismételni is, véres, fájdalmas példákkal il­lusztrálni) igazán nem érdemel né­met részről ilyen sérelmes bánás­módot. Hu nem tartom Müller-Gutten­­brunnt nagy Írónak. Ez kritikai jo­gom, ilyen a szépérzésem, ezt álla­pítja meg az »esprit de disccrnc­­ment«-om. Ahogy Schopenhauer ki­fejti esztétikájában a szemlélő, a »reines Subjekt des Erkennens« kri­tikája csupán alanyi lehet. Ezen fö­lösleges és céltalan hosszasabban vitatkozni. Abban azonban tökélete­sen igaza van a cikkirónak. hogy Müller-Guttcnbrunn helyét és érté­két pontosan az utókor fogja meg­határozni. De szerény véleményem szerint az eddig elfogyasztott köny­vek számát nem lehet zsinórmérté­kül alkalmazni, mert akkor Courths Mahler az első német író helyén állna és a nagyszerű gyémántkö­­szörüs: Stefan George az utolsók között ácsorogna. Még csak azt, hogy Petőfi seho­gyan sem illik bele Korell ur re­­vaus-hasonlatába. A tisztán klasz­­szikus Petőfi nemcsak a magyaro­ké, Petőfi az egész világé, mig Mül­ler - Guttenbrunn előreláthatólag csak a németeké marad. Aztán meg nem lehet a szabadságért vérző ma­gyarságot s azt a forradalmi, lán­goló hangulatot, az önként magya­rosodó svábsággnl s a feudalizmus, a kapitalizmus kényelmes, lomha. A magyar nemzetgyűlés szerdai ülése ■í Budapestről jelentik: A nem­zetgyűlés szerdai ülésén huszonki­lenc interpellációt jelentettek be. Ar. ülés megnyitása után Vass József népjóléti miniszter a lakásügy ren­dezéséről szóló törvényjavaslatot terjesztette be a nemzetgyűlés elé, Eörffy, a gazdasági bizottság elő­adója két jelentést terjeszt elő, ame­lyekre kimondják a sürgősséget Lerch, a közgazdasági és munka­ügyi bizottság előadója az éjszakai munka eltiltásáról tesz jeleníést. a mire szintén kimondják a sürgőssé­get. A megyei és községi tisztvise­lők létszámcsökkentésének szabá­lyozásáról és a városfejlesztésről szóló javaslatok tárgyalásának első felszólalója, Nagy Ernő, hosszú be­szédet tart a javaslatok ellen. A hiba — úgymond — nem az emberekben, hanem a rendszerben van. Az egyes I kormányok a klikkrendszert honosi- I tották meg és a kiváltságokat a csa- Iládok érdekszövetségévé sülyesztet­­|ték. Ha a megye nem választana j| megyei képviselőket, erős lenne az j ország és jobb lenne a közigazga­­itás. Törvényt kellene hozni arról, hogy a megyei tisztviselőknek tilos, a politizálás. ; j, A felesége és leánya meggyilkolt egy ófeébai gazdát Becskerekről jelentik: A torontál­­megyei Óbéba község lakosságát rejtélyes gyilkosság tartja izgalom­ban, amelynek körülményeit eddig még nem sikerült kideríteni. Szerdá­ra virradóra óbéba közelében levő tanyája mellett átlőtt szívvel meg­gyilkolva találták Rista Tanasije gazdálkodót. A gyilkossággal Tana­sije feleségét és leányát gyanúsít­ják. RisíaTanasije óbébai gazdálkodó kedden este 7 órakor kiment közeli tanyájára, hogy az ott folyó építke­zések ügyében intézkedjék. Másnap reggel a tanya mellett meggyilkolva találták Tanasijet, átlőtt szívvel, egyik kezében vasvillát szoronga­tott. Az óbébai csendörőrs azonnal értesitette az esetről a veliki-kikin­­dai törvényszéket, ahonnan Kupka Bogoszláv helyettes vizsgálóbíró, Mándics jegyző és dr. Rancslcs Csedo törvényszéki orvos azonnal kiszállt a helyszínére. A megejtett nyomozás során a vizsgáló bizott­ság olyan adatoknak jutott birtoká­ba, amelyek valószínűvé tették, hogy a gyilkosságban nagy szerepe van a meggyilkolt feleségének és 17 éves leányának is. Megállapították, hogy Tanasije rosszul élt családjá­val, a civakodás napirenden volt kö­zöttük. különösen azért, mert az I asszony más férfiak barátságát ke­reste. Az asszonyt és leányát letar­tóztatták.

Next

/
Thumbnails
Contents