Bácsmegyei Napló, 1922. november (23. évfolyam, 299-326. szám)
1922-11-16 / 312. szám
4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1522. november 16. CIRKUSZ • ss © Valami újat V • Történik a ■’’Jótékonysás az élet sója« nöcgylet vigalmi bizottságának ülésén. Elnök: Hölgyeim, azért jöttünk össze, hogy a téli munkaprograrntnot megállapítsuk. Kezdődik a hideg idő, amint bizonyára Önök is hallották már hölgyeim, noha mi, akiknek bundánk van, ezt nem igen érezzük. De arra is gondolnunk kell, hogy nem mindenkinek van bundája. S mivel hogy mégis bunda a bunda, tehát munkára fel. Mulatnunk kell, hogy a nélkülözőknek és szükölködöknek megszerezzük a szükséges bundát. Mielőtt azonban mulatnánk, átadom a titkár urnák a szót. Kérem terjessze elő propozicióit. .4 titkár: Hölgyeim, amint az előttem szóló igen helyesen jegyezte meg, esse oporset ut vivas, non vivere ut edas, ami a mi szükségleteinkre lefordítva annyit tesz, mulatni kell, hogy mulatságot rendezhessünk, nem pedig mulatságot rendezni, hogy mulathassunk. Ezen irányelv által vezetve azt javaslom, hogy a mulatságunk valami itt még nem létezett mulatság legyen, ne holmi sablonos teadélután. Valami egészen újszerű, ami előtt rabbi Akiba is elpiruljon s szégyenkezve vallja be, mégis van valami uj a nap alatt. Mellőzzük tehát a sablonos, bár évek hosszú sora alatt jól bevált műsorral 'és tánccal egybekötött teadélutánokat. Feltétlen elismerés illeti meg Rejtettképességü Elizka kisasszonyt, aki szavalataival évek óta dísze es’télyűnknek. Drőtfuelue kisasszony izongorajátéka hosszú időn át dísze Volt estélyeinknek, s dr. Jajdetudományos szakszerű felolvasásain is számtalanszor elandaiogtunk már. Most valami mást akarunk, valami újat. (Zajos helyeslés.) Elnök: Úgy látom, a hölgyek teljesen egyetértenek a titkár urrai. Felkérem tehát Önöket, hogy tegyenek propoziciókat. (Hosszú hallgatás, kínos csönd.) Választmányi Nagysádka: Nekem volna egy ideálom. Kissé szokatlan, kissé frappáns ugyan, de talán beválik. Nem volna-e jó, ha például a hölgyek közül néhányan kis tálcákon — mondjuk — teát, szendvicset s esetleg teasüteményt szervíroznának a jelenlévőknek. Titkár: Elragadó, óriási . . . (Mindenki gratulál.) Elnöknő: Tehát ezt elfogadjuk, ezt beírom. De mi lesz még? (Újabb hosszú hallgatás, kínos csönd.) Zsur-Kovics Micike: Istenem, nekem is volna egy szerény ötletem. Félek azonban, hogy teljesen szokatlan dolog s különben is az unokanövéremrő! van szó. Talán fel lehetne kérni Rejtettképességü Elizát, aki mosf jött haza Csantavirról, s ott fényes sikert aratott, hogy néhány verset adjon elő. (óriási tetszés, taps.) Titkár: Nagyszerű, kolosszális, Elnöknö: Tehát határozatként kimondom a műsor első pontjául Rejtettképességü kisasszonyt, mint sza valatot. Özv. Molett Adóit né (egy ötlettől megkapatva.) Érdekes, nekem is eszembe jutott valami. Egy egészen uj dolog. Valami jó zongoraszám is kellene. Kérjük fel a drága Drótfuelue kisasszonyt, az idén még úgy sem lépett fel sehol sem. (Szűnni nem akaró zajos helyeslés.) Titkár: Kitűnő, remek! Elnöknő: Tehát határozatként kimondom a műsor második pontjául Drótfuelue kisasszonyt, mint zongoraszámot. Titkár: Óriási! Elsőrangú! Eredeti! Viszonzássyné: Nekem is van egy kitűnő ötletem. Kellene még a programúiba valami komoly felolvasás is. Talán a dr. Jajdetudományos ur vállalkozik rá. Titkár: No de ilyet, no 'de ilyen nagyszerűt! Mintha csak a számból vette volna ki nagyságos asszonyom! (Általános helyeslés és taps.) Elnöknö: Tehát határozatként kimondom a programra harmadik pontjául dr. Jajd.etudományost az ő szakszerű felolvasásával. (Viharos tetszés.) Tapasztalatlan őzike: Bocsánat, én is szeretnék valamit indítványozni. Nekem is van egy egészen uj ötletem. Minekutána olyan Szerencsé- ■ tetszik tudni, mert drága a nyomda, sen és ötletesen összeállítottuk az uj; Csak éppen a dátumot kellene átmüsort, kérjük meg a titkár urat, [húzni és az uj dátumot fölébe Írnia nézzen utána, hátha visszamaradt jj az uj Programm ugyanis szóról-szómég talán néhány száz darab a ta-fra a régi, a tavalyi. , valyi meghívóból. A spórolás miatt5 — géíe. —■ Aisglia megerősítette konstantinápolyi flottáját A helyzet változatlanul komoly — A békedelegáciok megérkeztek Lausanneba Kockajáték Irta: Szír! Gyula A kertben a Kaukázus legszebb rózsái lehelték illatukat. Halkan csacsogott a szökőkút. Leiia egy rózsa szirmait tépdeste. Hirtelen lódobogást hallott. A szive azt súgta, hogy a bársonyfekete paripán, amely porfelhőben tör előre, Ferhad kán ül. Az aranysujtásos nefelejtskék szinü dolmány, a zöldzsinóros turbán, a gyönggyel és kalárissal kirakott görbe kard, a fehér paripa a piros szattyánbőrből való lószerszámmal: mindez Ferhad káné volt. Az őr kaput nyitott. Leila örömmel sietett férje elé. Feléje akart rohanni, de visszatántorodott. Férje ruhájában idegen ember, idegen arc yolt előtte. Halványképü férfi volt ez. Sápadt arcát lágy, fekete szakái köritette. Szeme sötétkék és ragyogó volt, mint a vacsoracsillag. Korálpiros ajka körül mosoly lebegett. — Szágájdácsnij Levko vagyok, & tereki kozákok oszaulja, kapitánya — szóit az idegen. — Nem félsz a haláltól? — kérdezte halkan Leila. — A férjedtől nem félek, Leila — szólt a kozák — mert rajtam van a ruhája. — Megölted?! — süvített föl az asszony. . r—■ Nem — mosolygott Levko — hanem elnyertem tőle a ruháját kockajátékon. — Lehetetlen! — A férjed — folytatta az olaszul — elvesztette még azt a topázköves gyűrűt is, amelyet szerelmed zálogául kapott tőled. — Hzudsz, Levko! Te vagy a leggonoszabb és legmegátalkodottabb ember az egész környéken! . . — Bocsáss meg, Leila — szólt a kozák —, hogy ilyen rossz hírrel háborgattalak. Már el is megyek. De ha igaz a te istened, Allah, akkor meg fogja neked súgni, hogy szeretlek. Könnyedén meghajolt, kissé gőgösen, mint a georgiai hercegek és elment. Már rég feltűnt a vacsoracsiliag, mikor a férj, Ferhad kán hazaérkezett. Paripa nélkül, mert azt is elnyerte tőle Levko. Koldusruhában volt. Ezt is irgalomból adta neki Levko oszaul. Ferhad kán egyenesen a saját szobájába sietett és segitqég nélkül gyorsan átöltözködött egy sárgaselyem ruhájába. Csak akkor mert a felesége szeme elé kerülni. — Hol voltál olyan sokáig, macskám? — kérdezte Leila. — Szarvasvadászaton eltévedtem felelte Ferhad. — Más baj is ért. A lovam ledobott a hátáról és elszáguldott. Esésemben fölhasitottam az uj nefelejtskék szinü ruhámat. Kénytelen voltam ruhát cserélni egy szolgámmal. Poincaré vasárnapi kijelentése, amelyben Angliát a törökök ellenállása esetén Franciaország fegyveres támogatásáról biztosítja, enyhített a két állam viszonyán. Párisi és londoni diplomáciai körökben úgy tudják, hogy a lausannei konferencia tekintetében a két kormány között a fontosabb kérdésekben teljes az egyetértés. Az angol és francia külügyminisztérium között a részletekre vonatkozólag még folynak a tárgyalások. Ha ezek teljes megegyezéssel végződnek, úgy Curzon lord pénteken este Párisba utazik, hogy Poinearéval a végleges megállapodást megkösse és azután a két államférfi együtt utazik Lausanneba. A.z előzetes tárgyalások sikertelensége esetén lord Curzon elhalasztja utazását. Feriz bej, az angorai kormány párisi megbízottja szerdán visszaérkezett Lausanneból a francia fővárosba és kijelentette, hogy Izmet pasa, az angorai delegáció vezetője Poincaré meghívására a közeli napokban Párisba megy. Utazása azonban tisztára udvariassági látogatás lesz és a béke ügyéről semminemű tárgyalásokba nem fog bocsátkozni. Az Fcho de Paris jelentése szerint a jugoszláv békedelegáció Kákics szófiai követ vezetésével a bulgár delegátusokkal együtt megérkezett Lausanneba. A bulgár küldöttséget Sztambulinszki miniszterelnök vezeti. A román békeküldöttség, amely inégy tagból áll, kedden este szintén Lausanneba érkezett. Franciaország kívánságára Egvptomot és Lengyelországot is meghívták a békekonferenciára. A béketárgyalásokra való előkészületek alatt egyre nyugtalanítóbb hirek érkeznek Konstantinápolyból. A szultán palotája teljesen el van — Es hova lett — kérdezte Leila — az ujjadról a topáz-gyürü, amelyet mindig viseltél? — Elgurult az erdő csalitjában és nem tudtam többé megtalálni, _ — Valaki megtalálta — felelte Leila — és elhozta megmutatni. — Ki? — kérdezte Ferhad és pillantása beletúrt Leila szemébe. — Szágájdácsnij Levko. Ferhad eisápadt, megtántorodott és kis idő után kérdezte: — Beszéltél vele? — Beszéltem. — Ezért halállal lakói! — sziszegte fogai közt Ferhad. Másnap Ferhad kán a csatlósával együtt kilovagolt és mikor este, vacsoracsillag kelése idején hazaérkezett, Leiia meglepetve látta, hogy a nefelejcskékszinü ruhája, a zöld zsinóros fehér turbánja, tegnapi cifra kardja és még a fehér paripa is, a piros szattyánbőrös lószerszámmal, ugyanaz, amelyet az előző napon Levko elnyert tőle kockajátékban. Leila, Leila! — kiáltotta szerelmesen Ferhad és kitárt karral a felesége elé sietett. Leiia kitért az ölelése elől. — Nem is veszed észre a topázgyürüt az ujjamon? — kérdezte Ferhad. — Látom a gyűrűt, — felelte Leila - látom a nefelejtskék szinü dolmányt, a turbánt, a kardot és azt kell hinnem, hogy megölted... őt! I — Megöltem — felelte halkan Ferjjhad és nagyon tétován nézett maga ‘elé. [zárva a külvilágtól. A testőrség után \az udvari hivatalnokok is átpártoltak \a kemalistákhoz. Hir'szerint Indiából mohamedán csapatok érkeznek* fhogy a szultán testőrségének szere- I Pét átvegyék. A konstantinápolyi bíróságok az Ítéleteket az angorai nemzetgyűlés nevében hirdetik ku Nagyon aggasztó Törökországban, különösen a Konstantinápolyban élő keresztény lakosság helyzete. Számos keresztény emiatt már el is távozott a török fővárosbói. A szövetséges főmegbizottak az ostromállapotot még mindig nein tudták kihirdetni, mert ez esetben & közigazgatást át kellene venniök, amihez nem áll elegendő fegyveresi erő rendelkezésükre. Az egyre nyugtalanítóbb hirek hatása alatt az angol kormány elhatározta, hogy uj erősítéseket küld a (Dardanellákhoz. Egy második törpe-* dó-flottilla és több könnyű cirkáld j|már el is indult Konstantinápolyban Az angoloknak jelenleg 18.000 emberük, Olasz- és Franciaországnak 5700 katonája vari Törökországban.; Ez utóbbiakból 1200 Konstantinápolyban, 3200 Gallipolinál, 1300 pedig Izmid környékén tartózkodik* |Ezze! szemben Kemal pasa százöt"venezer főnyi jól felszerelt hatonaságga! rendelkezik. Ezenkívül Konstantinápolyban 3000 főnyi kemalista csendőrség tartózkodik. A török fővárosban egyre szaporodik az [ázsiai részekről beözönlő gyanús elemek száma, akiket az angorai kormány fegyverekkel felszerelve küld Konstantinánolyba. Attól tartanak, hogy a kemalisták még a béketárgyalások megkezdése előtt megtámadják a Konstantinápolyban és á tengerszorosoknál levő szövetséges haderőket. — Hazudsz — mondta nyugodtan Leiia. Pénzen vásároltad mindezt vissza Levkótól! — Ki mondta ezt neked? — rivalt föl a férj.-— Maga Szágájdácsnij Levko $ Egy órával megelőzött téged. — Itt volt? — Itt! — Ki eresztette be? — Az őr — felelte Leila. — Koldusnak nézte, mert abban a koldusruhában volt, amiben te tegnap hazajöttél, mikor kockajátékon elvesztetted még a topáz-trvürüt is. Ferhad kán nem felelt semmit. Lehorgasztotta a fejét és magába mélyeit. Leila otthagyta magában. Ferhad leroskadt egy pamlagra és igy maradt órák hosszat csaknem mozdulatlanul. Az éjszaka nagy denevérszárnya halkan borult rá. A rózsák mérget leheltek és a hold elszederjesedett, mint egy holttest. Éjfélkor nagy dörömbölés hangzott aa kapu felől. A nagy lármára Leila is előjött és fölkereste Ferhad kánt. Ferhad nyugtalanul járt föl és alá. — Ez ö! A kozák! — dörmögtő maga elé Ferhad. — Tudtam, hogy el fog jönni. Érted jön. Leila. Meg akar velem verekedni érted, Leila! — Menekülj! — mondta remegve, halkan az asszony. — Már késő! — felelte Ferhad kán. A szoba küszöbén ott állt a kozák. Hatalmas alakja egészen betöltötte az ajtónyilás üregét. Georgiai hercegi díszbe volt öltözve és kardjának