Bácsmegyei Napló, 1922. november (23. évfolyam, 299-326. szám)

1922-11-15 / 311. szám

1922. november 15. figyelmeztetem, hogy a vádlottak padján ül! Sztojkov szinte ordítva válaszol: Ha a város közepén felakasztat* nak, akkor is megmondom az igazságot! Az elnök ekkor 11 órakor felfüg­geszti a tárgyalást és tiz perc szü­netet rendel el. Az antedatált nyugta Szünet után Sztojkov folytatja vallomását: — Mikor a biróság a pénzt és az elszámolást nem akarta elfogadni, azt magamhoz vettem. Novisadra men­tem Pavelhez, akinek a kameoni bir­tokvásárlásból félmillió követelése volt a vármegyével szemben. Ez év augusztusában történt ez, a mikor a vizsgálat már folyt ellenem. Pávelnek ekkor azt mondtam, hogy engem mindenáron vádlottnak akar­tak megtenni adjon ő nyugtát a félmilliós kö­veteléséről, amit ö, mint a vár­megye tartozását kifizetne. At is adott Pávelnek 300.000 koro­nát s megígérte, hogy a hiányzó 200.000 koronát el fogja küldeni Som­borból. A nyugtát antedatálták s 1021. augusztus elsejéről keltezték. A nyugtát a sombori hitelbanknál tette le. Elnök: ön a vizsgálat folyamán azt mondotta, hogy a pénzügyigazgató­sággal számolt el. Kerestük ennek nyomait, de nem találtuk. Sztojkov: Mikor Bácsalmáson a jegyzői hivatalban megjelentem., elé­ben jött egy magyar ember s felszó­lított, hogy a magyar kormány ren­delkezése folytán adjam át neki a hi­vatalt. Ezen annyira felbőszült, hogy önuralmát teljesen elvesztette. Le­het-e csudáim, hogy ilyen lélekálla­­potban nem vigyázhatott a pénzre s nem tudott mindent pontosan átven-! ni? Meg'őrt lelkiállapotban ... j Elnök: Felolvassa a vizsgálati jegy-| zőkönyveket, amelyekben Sztojkov beismerő vallomást tett az 500.000 koronára vonatkozólag. Sztojkov beismeri, hogy a pénztár­ból 50—60.900 koronát személyes szükségleteire kivett. Előadja azon-! ban, hogy a vizsgálat folyamán azért ismerte be a terhére rótt bűncselek­ményeket, mert a lelkiállapota el­vesztette ellenálló képességét. Az ügyész azt mondta, tiz esztendőt kap, mert kiderült, hogy bűncselek­ményeket követett el, de ezt a bün­tetést leszállítják három évre, ha be­ismerő vallomást tett. A vizsgálóbíró előtt úgy sirt, mint egy kis gyerek. Csak a családjának élt, családját rendkívül szerette. Csak azért iámer- j te be ezt a bűncselekményt, mert ab- ’ ban a lélekállapotban úgy gondolta, ’ hogy családjának érdekében cselek- í szik. Az eltűnt tehenek Ezután a bajai kiürítés után szét­osztogatott tehenek ügyében intéz hozzá az elnök kérdéseket. Nem tud­ja, hogy mennyi tehén tűnt el. Hisz [ akár holnap is előállhat egy paraszt ’ és bejelentheti, hogy 10—12 tehenét' elhajtották. Arra a vádra, hogy elrendelte, hogy Rajmokon a csendőrök között osz­­szanak ki marhákat, Sztojkov kije­lenti, hogy Arszenovics őt felhívta te­lefonon ebben az ügyben, de a rész­letekre már nem emlékszik. Semmi oka sem volt rá, hogy teheneket sik­kasszon. Ismételten hangsúlyozza ár­tatlanságát. A Rasziina puszta Arra a vádpontra, hogy Ludaics fő­szolgabíró fiát százezer koronával.? meg akarta vesztegetni, hogy a Rasz-1 tina-puszta felszerelését a dohrovol- \ jácoktól megszerezze, kijelenti, hogy! piaga a vád nevetséges % tarthatat­BÁCSMEGYEI NAPLÓ, 3. óidat. lan. Hihetetlen, hogy 6 legnagyobb politikai ellenfele fiával ilyen dolog­ban tárgyalt volna. Tapavica főjegyzőnek juttatott két tehénről semmit sem tud. A vármegye kézipénztárával ösz­­szefüggő vádakra kijelenti, hogy úgy a főispánnál, mint őnála volt ilyen kassza. Saját pénzét is ott tartotta. A vizsgálat alatt bebizonyult, hogy az összes pénzt átadta a pénzügy­igazgatóságnak. Hogy szerezte a vagyonát? Elnök megkérdi, hogy került abba a helyzetbe, hogy ’00 hold földet ve­hessen. Sztojkov erre elmondja, hogy a cservenkai cukorgyártól kapott egy millió dinárt a katymári Latinovics puszta megvételére, innen volt pénze. Arra a kérdésre, hogy Szundano­­vicstól mennyi pénzt vett fel, azt vá­laszolja, hogy egyszer 30.000 koro­nát. Elnök figyelmezteti, hogy egyiz­­ben beismerte, hogy 80.000 koronát is felvett. Sztojkov: Lehet, nem tudom. — Adott nyugtát? — Lehet, nem emlékszem. Szun­­danovics azt mondotta, majd elszá­molunk egyszer. Több mondanivalója nem volt. Ki­hallgatása 5 perccel 12 óra előtt ért véget. A másodrendű vádlott A következő vádlott Pavel Jovan, novisadi kereskedő. Az elnök kérdéseire elmondja, hogy éppen Csehországból jött haza, mikor Sztojkov felesége felkereste és fel­­hiyta, keresse fel Sztojkovot. Sztoj­kov arra kérte őt, állítson ki részére egy 500.000 koronáról szóló nyugtát, mintha a megye kameoni kőbányáért vette volna fel és majd utólag meg­fizetik. Ismerte Sztojkovot és tudta, hogy azért kéri, mert politikai ellen­it elei ellene törtek és evvel a nyugtá­val akarta igazolni, hogy hol van a bajai kiürítés elszámolásánál hiány­zó 500.000 korona. Másnap Bogdano­­vics bányaigazgató jelenlétében ka­pott is Sztojkovtól 300.000 koronát azzal, hogy a többi 200.000-et utólag megkapja. Pár nap múlva újra Somborba hívták és ekkor Vlaskalin dr. két ur jelenlétében kihallgatta, akikről csak később tudta meg, hogy bírák. A felmutatott nyugtára ráismer. Ha tudta volna, hogy igy lesz, más­képp cselekedett volna: Idegességé­re hivatkozik, még sohasem volt bi­­sdg előtt. A karmod?le vádlott Arra a kérdésre, hogy ki hizta meg őt a marhák elárverezésével, azt fe­leli, hogy ő ennél az aktusnál csak segédkezett. Elmondja, hogy első ki­hallgatása után azonnal letartóztat­ják. Tapavica dr.-nak, aki az árveré­sen jelen volt, Arszenovics adta a’-j marhákat. A tárgyalást háromnegyed egykori “•rekesztette be az elnök. Proties Stoján a magyarság választójogáért Interpellációban köri számon a jogfosztást Beográdi munkatársunk jelenti: Proties Sztojén volt miniszterelnök nemzetgyűlési képviselő kedd dél­után fogadta Gröber László dr. pancsovai ügyvédet, a Magyar Párt társelnökét, akit felhatalma­zott adnak közlésére, hogy ő — Proties — október 30-ik napján írásbeli kérdést intézett a belügy miniszterhez a nemzeti kisebbsé­gekhez tartozó állampolgárok vá­lasztójoga kadísében. Ezt a kérdést a belügyminiszter a nemzetgyűlés elnöksége utján november hó 4-ik napján már kézhez vette. A h rszabályok ér­telmében a belügyminiszter hrr­niszter ennek a házszabályokban^* megszabott kötelességének nemi tenne eleget, Proties Sztojan az\ összkormányhoz intézendő inlerpel-1 tudóban fogja kérdését a nemzete gyűlés elé vinni. Proties egyébként e találkozás’ folyamán részletes fe’világositást kért és kapott a Magyar Párt; megalakulásának szükségességé­ről, a Magyar Párt programjáról és az itt élő magyarság törek­véseiről. Ez a jelenség is arra mutat, hegy a magyarság választójogé-j nak nagy kérdése a tiikos utasí­tások rendszere helyett a nem­inc napon betűi köteles a kér-1 »etgyülés nyilvánossága előtt fog elésre válaszolni. Ha a belügymi-| eldőlni. ............ISUMtmm&SBmEEPZAi** I—-------------­A horvát blokk beográdi tárgyalásai Pasicsot akarják miniszterelnöknek — Kincs sok akadálya a megegyezésnek Beogradbó! jelentik : A horvát blokk kikü'dötteinek beográdi tár­gyalásait feszült figyelemmel ki éri az egész politikai közvéle­mény. Már beográdi tartózkodá­suk első napjain kiderült, hogy elsősorban a d mokraiúknak a za­­rrrebi konferencián résziveti tagjai­val keresik az összeköttetést és a velük való megegyezést tekintik a legfontosabbnak. Dnnkovics, Pre­­davac és Konjevics már hétfőn dél­után keresték Dav dovics Ljubát, minthogy azonban nem találták meg, csak Proticscsal tárgyaltak hétfőn. Kedden délelőtt folytatták e Prot cs Szlojánnal megkezdett meg­beszéléseket. Hosszabb tanácsko zásuk volt Anryehcs Pav'e (dem.) képviselővel is, aki 'egyik kezde­ményezője volt a horvátok Beo­­gradba hívásának. Délután Davdovics Liuba, Ve//» kavics Voja és Ribar Iván, a há­rom Zagrebban járt demokrata ve­zérrel találkoztak a blokk kikül­döttei és hosszasan tanácskoztak velük. Azok a politikusok, akik a hor­­vátokka! való együttműködés alap­ján állanak, úgy nyilatkoznak, hogy nagyon hamar meg lesz a megegyezés, ha a horvát blokk tagjai nem lesznek íulságosan intranzi­­gensek. Úgy hírlik, hogy a horvátok uj választási kormányt akarnak, au melynek élén Proties állana, aki a pénzügyi tárcát is magának tar»j tanó meg. Evvel a kormánnyal blokk is együtt működne. SgggRggK agaM Danszky Mihály a hadbíróság előtt Kolarics Milán, a sombort hitel­bank igazgatója a következő vádlott, aki ugyancsak a hamis 500.000 ko­ronás nyugta miatt került a vádlot­tak padjára. — Nem érzi magát bűnösnek. Mi-' kor az alispán a kérdéses nyugtát átadta neki, felkérte, hogy könyvel­je el kiadási tételnek, ö azt mondta, hogy ez lehetetlen, de vállalkozott arra, hogy az irattárban deponálja. A nyugtára, melyet az elnök felmu­tat, ráismer. Mikor a bankban a vizsgálat megindult, nem tudta, hogy ellene is van vizsgálat, de később észrevette, hogy minden mozdulatát figyelik. Erre átadta felszólítás nél­kül a nyugtát.^ A negyedik vádlott Utolsónak Krsztekanics Jovan volt bácsalmási főszolgabírót hallgatták ki a keddi tárgyaláson. Nem érzi magát bűnösnek. Azzal vádolják, hogy. a kiürítés után két marhát elvett. Kijelenti, hogy nagy érdemei voltak a körül, hogy a kiürí­tett területekről az élőállatokat el­hajtották. Tudta, hogy a katonaság és a csendőrs.ég között osztottak szét marhákat, ezért éerdemeire hivat­kozva kérte Arszenovics főjegyzőt, hogy neki is adjanak. Arról nem tud, hogy ebben az ügyben Arszenovics Sztojkovval telefonó tárgyalt. f Megkezdődött a Landau-gyil Budapestről jelentik: A Landau Adolf halála nyomán megindult bün­­pörben, mint ismeretes, a polgári törvényszék már megtartotta a fő­­tárgyalást és a vádlottakat, Dobé Nándort és Ruzits Ferencet több évi fegyházbüntetésre Ítélte. Ebben az ügyben a katonai hatóságok is eljá­rást indítottak azok ellen, akik kato­nai minőségükben szerepeltek Lan­­dauék megzsarolásábati és megki­­noztatásában. A katonai bünpörnek három vádlottja van és pedig Dan­szky Mihály főhadnagy, Lieszkov­­szky Pál • tartalékos alhadnagy és Gonda László. Danszky Mihály főhadnagyot hivatalos hatalommal való visz­­szaélés . * bűntettével vádol ja a katonai ügyész­ség azért, mert Danszky mint a G. osztályba beosztott liszt, résztvett Ruzitsnak és társainak zsarolási manővereiben mint bűnsegéd, a bűn­cselekményt megkönnyítette, mert Landau Adolf megveretését elnézte, sőt abban maga is résztvett. A második vád a függelenisértés bűntettére vonatkozik. A honvédelmi miniszter ugyanis elrendelte, hogy Landmek­­r.ak biztosítsák az összes fogházi sosok katonai főtárgyalása kedvezményeket, Danszky ezt a fel-!? . sőbb parancsot semmibe se vette. 1 Lieszkovszky és Gonda bántal­mazták Landau Adolfot és ezért' emelt ellenük vádat a katonai ügyészség. Kedden tárgyalta ezt az ügyet a katonai törvényszék. Danszky a vádiratban felsorolt vádpontok egyikében sem érzi ma­gát bűnösnek. Egyedül abban érzem magamat Minősnek, — mondja —: hogy Landau Ábrahám Adolfot tett­­leg bántalmaztam. Mikor kimentem Landauékat kihallgatni, elfogott a: szenvedély és ahogy beléptem a cellába, az öreg Landauf rögtön po­fonvágtam és ezeket mondtam nekií — Mondd csak, te öreg zsidó, hogy mertél Ruperttel a miniszter­­nál engem följelenteni? Tdrgyalásvezetö: Miért ordított akkor az öreg olyan sokáig? Danszky: Letartóztatása első pil­lanatától egészen haláláig éjjel-nap» pal ordított, valószínűleg azon kin-; zások következtében, melyekben Si­pos részesítette. « Danszky elmondja vallomása to­vábbi során, hogy mikor értesült ar­ról, hogy a honvédelmi miniszter bizonyos kedvezményekben részesíti

Next

/
Thumbnails
Contents