Bácsmegyei Napló, 1922. október (23. évfolyam, 268-298. szám)
1922-10-01 / 268. szám
1922. október 1. BACSMEGYEI NAPLŐ 9. oldal. méltatni őt, aki a reggeli lap vezércikkében, tárcáidban, híreiben, krokijában bátorkodik hozzád szólani, némi érdekességeket, szempontokat, iótanácsokat, kedvességeket, információkat bátorkodik naponkint a legjobb indulattal közölni veled . . . És mig az íródeáknak kihűl a kávéja, a feszült várakozásban, hogy védések folytán megváltoztak, egy vájjon derült vagy komor arcccd fogadod-e az ö véleményét a dolgok Tói, te félperc alatt elintézel hat oldalt a lap szellemi részéből, hogy aztán félóráig hizlaltasd testi és lelki szemeidet a néked való igazi területen, a hirdetési oldalon ... s-'' nyájas olvasó 'ie nyugodtan ülsz a kávéházban, unatkozva, immel-ámmal forgatod a lapokat, felvágatlanul ajándékozod el lányism erőseidnek, asszonybarátnőidnek a minden indoklás nélkül megvásárolt, vagy csak úgy egyszerűen reádsózott, többnyire azonban a flaue kedvéért megvett könyveket, legfeljebb egy kissé belépislogsz •,azokba, mielőtt szabadulsz tőlük. Vagyis csakúgy csip eget el, kost Olgától a szellemi táplálékokból, és bizony több időt szentelsz a reggelidnek, mert hiszen igazad is van: jobb két tojás pohárban, dupla adag vaj, kiflivel a habos-kávéd mellé, mint a szellemi abrak . . . Az íródeák a cigarettafüstös szerkesztőségi szobában késő éjszakáig abban a hiszemben faragja, illesztgeti egymás mellé a betűket, sorokat, amelyek, mikor kiszakadnak bizony kissé árva és megtépázott lelke mélyéből és sokszor rajta van még a szive vére is, mert drága árt kell megfizetni értök, mondom, az Íródeák abban a naiv hiszemben tolja össze, iUesztgeti egymásba a mondanivalóit, hogy te, nyájas olvasó, komoly figyelemmel, némi szolidaritással, bizonyos megértéssel pihenteted majd rajtuk nyugtalan elmédet. És mikor aztán az íródeák bejön reggel a kávéházba, mert ez a reg- IgeU kávézás, ez a nyugodt, tempós félóra az ö számára is a nap legderültebb pontja, az íródeák a vizeszsemle ropogtatása közben téged fi!gyei, nyájas olvasó. Azt nézi, hogy agy-e ahhoz, elég nyáhozzá, hogy figyelemre gy elemre méltóztatod elég nyájas v jas vagy-e méltatod, (5) A szellemi áramlatoknak a kezdetét pontosan megállapítani nem lehet. Mélyen a fölszin alatt rejtőznek az indító erők s amikor fölbukkannak, meglehet, hogy már több évtizedes vagy évszázados múltjuk van. Azt sem lehet pontosan megmondani, hogy az uj kultúra mikor kezdődött, mikor indult meg, tegnap-e vagy tegnapelőtt? Titkos, földalatti áramlatai most még nem egészen világosak, de az egészen bizonyos, hogy csalódnak azok, akik megindulását a világháborúban látják. A világháború okainál és céljainál fogva a múlthoz tartozik, egy rettenetes ál lom ás Európa, talán az egész világ nemzetiségi kérdésében, amely a XIX. században széditő gyorsan félelmetesen bontakozott ki és száguldó iramban jutott a nagy megoldó kísérlethez, amelynek egyelőre utolsó stádiuma a mai világkrizis. A világháború elsősorban és mindenek fölött a nacionalizmus (imperializmus) háborúja volt, amely lángra lobbant a másként kiegyenlithetetlen ellentétek folytán, amelyek a nagy kulturnépek között éppen úgy létrejöttek, mint a kisebbek között. S bár a nemzeti idea fényes civilizációnak vetett alapot, tulhajtásaiban emésztő gyűlöletet és egyéb romboló szenvedélyeket ápolt magában, amelyeknek más megoldásuk nem volt, mint az előttünk lefolyt véres tragédia. Minthogy azonban minden túlhajtott nacionalizmus természeténél fogva kizárólagosságra törekszik, összekapcsolódott más nagy problémákkal, amelyek a világháborúban szintén érvényesültek és azt irányozták. A nacionalistta nagytőkének a szerepe éppen oly nagy benne, mint magáé a nacionális érzésé. Az is Régi írók Emlékek és jegyzetek Irta: Baeörker II. Nagy ttársaságban Tóth Béla ritkán érezte jól magát, amit a »társadalmi állása«, amelyről rnultheti írásomban szóltam, magyaráz meg\ Az olyan szellemes és sokattudó ember mint ő, csak olyan környezetben találhatja föl magát, ahol — mint mondani szokás — az első hegedűt játsza, vagy legalább is számíthat arra, hogy figyelemmel és érdeklődéssel hallgatják meg. De mert ő csak »hirlapirócska« volt, bizony sokszor megtörtént, hogy a jelenlétében nagy tisztelettel hallgattak meg egy előkelő szamarat, aki marhaságokat beszélt, s őt, az elmés írót, a majdnemtudóst, alig engedték szóhoz jutni. Kerülte is, az embergyiilölésig, az ilyen összejöveteleket s jobban szerette az irodalmi kávéházak ama cénacle-jait, amelyeknél csak néhány bizalmas embere ülte az asztalt körül. Ilyenkor igazán élvezetes volt a társalgása s mert itt kedvére beszélhetett, ő maga is örült rés élvezett. Ilyenkor sokai engedett iaz embcrniegveíéséböl, amely külön!ben is periodikus tünet volt nála és í’tem állandó érzés. ! Ha olyan emberrel ismerkedett jätneg, aki rokonszenves volt neki (s éhhez néha nem is kellőit oly sok), rningyán éléukebb, sőt vidámabb \etí, — kellemes csalódása veit ez a ..iizantrópiájáiiök, amelyet szórendére sok ilyen £j?.ajódá$ .enyhített. Különösen tudta megbecsülni a műveltséget' és a müveiteket, hiszen egész irodalmi működése — amely agitatórius és harcias volt — azt a célt szolgálta, hogy mentül több müveit ember legyen az országban. S az ismereteket terjesztő könyveivel meg a hirés-jeles Esti Levelekkel jobban mozdította elő ezt a kulturemelkedést, mint egy tucat középiskola nagy budget-tel, sok tanárral és vastag éwégi értesítőkkel. S mily hálás volt azokhoz, akik tanultak tőle! (Bizonyára hálásabb, mint azok ő hozzá, akik őtöle tanultak.) Ha egy-egy elismerő-levelet kapott a közönség köréből — és kapott sokat, mert az Esti Leveleknek igen nagy visszhangja volt — a rokonszenvnek minden ily megnyilvánulását többre becsülte minden hivatalos dicséretnél, amiben néha szintén volt része. Aki ilyen naiv, az csak jó ember lehet. (És csak jó ember lehet ennyire naiv.) Mindezekből az tűnik ki, hogy a mizantrópiája egyáltalában nem volt általános és nem is volt folytonos. Időleges volt az, és — bármennyire kémikusán hangzik is — lokális. Azt lehetne mondani, hogy csak Pesten volt társaságcllenes és csak Bajával szemben volt gyűlölködő. Mikor a munkái (s különösen a Szájról-Szájra) érdekében igen kiterjedi levelezést folytatott, mindenek bámulták, mily finom udvariasság ömlött el a levelein s mily hálás, barátságos hangon fejezte ki köszönetét azoknak, akik válaszoltak a kérdőpontjaira, még abban az esetben is. ha semmiféle adatta! se szolgálhattak neki. kizárólagosságra es hódításokra törekszik. Az Európában felhalmozott nagy __ tőkék, a nemzeti kapitalista erők élet-halál tusára keltek az uralomért s csak a jövendő történelmi vizsgálatok fogják kimutatni, hogy a világháborúban mely nemzetek kapitalistáinak mekkora érdeke és részp volt. A nacionalizmus védelme aíá húzódott továbbá a feudalizmus, a mely a demokráciával ütközött meg, amaz azért, hogy a feudalizmus továbbra is fenmaradjon, emez azért, hogy az alsóbb osztályok nagy tömegeit politikai, társadalmi és kulturális érvényesüléshez juttassa. A régi Társadalmat alapjaiban megrázó reformok vágya és erői szembe kerültek a múlt összes hagyományaival, amelyek között, bár leplezve, nem utolsó szerepet játszottak az egyházi érdekek és vallási érzések, aminek legvilágosabb megnyilatkozása volt a mohamedánok szent harca az izlám európai hatalmáért. Végeredményben: régibb és újabb kultúrák,* világnézetek, magasabb- és alsóbbrangu civilizációk s mindazok az ellentétes erők folytatták a háborút, amelyek a nacionalizmus neve alatt a társadalmak életében száz év alatt felgyülemlettek. Pedig, sajnos, a problémákat nem oldották meg, azok részben más alakulatokban, ma is fennállanak. Folyik tovább fokozott erővel a gyűlölködés, a tőkék harca egymás és a munka ellen, a feudális és demokrata tusakodás s mindezekhez csatlakozik még számtalan, a háború folytán előállott uj probléma. Nincs megnyugvás sehol, nincs végleges megoldás semmiben. Uj emésztő harcok viharfelhői tornyosulnak s a kultúrák további megsemmisülése vár reánk. Ezzel szemben sokan abban biznak, hogy a lelkek a háborús szen-He pedig utón volt — a legtöbbet utazó magyarok közé tartozott, — egészen szeretetreméltó gentleman ként festett. Szállodákban, éttermekben, kávéházakban voltak ugyan a lobbanékony természeténél fogva »affér«-jei, kellemetlen összekoccanásai, de rendesen csak a személyzettel. Gőzhajón, vasúti kupéban egészen kedves utitársnak bizonyult s ha értelmes közönsége- akadt, ez a közönség jól járt, mert kitűnő társalgót, sőt elmés előadásu tanítót talált benne. Az utazásaival sokat is használt a nemzetének, nemcsak a jegyzetei révén, amelyeket külföldi útjairól hozott és szellemesen földolgozott, de még inkább az^al, hogy széleskörű tudásával és tanulságos előadásával imponált az utitársainak, akik valószínűleg azt hitték, hogy a műveltség foka nálunk általában ilyen magas s hogy minden — vagy legalább minden második — magyar olyan képzett, mint ez a jeles polihisztor, ez az eleven lekszikon, e gazdag idézettár és e plasztikusan, bár kissé hebegőn beszélő enciklopédia. A tudása igazán figyelemreméltó volt, sőt olykor szédítő, s az emlékezőtehetsége egyenesen tüneményes. Mégis: a társalgásában gyakran lehetett hallani, a cikkelyeiben pedig olvasni ezt a kitételt: én iudatlpn, mert érezte, hogy a tudása nem rendszeres, hanem enciklopédikus, s akármelyik középiskolai tanárról elismerte, hogy tudósabb nála. Mindegy mi, akik ösmertük, mégis meg voltunk győződve, hogy többet tudott olyik egyetemi professzornál. általános békémentalitás alakul ki, a romboló erők elcsitulnak és mégis- j dúl az uj korszak uj kultúrája. HaJ ez megvalósulna, ez magával hoznál lassanként a szolidaritás felülkerekedését. De, sajnosba békementalitás’ ina még csak jámbor óhajtásnak lát-: szik s nem élő valóság. A békeakarás* a szenvedők szivében megvolna, de nincs meg a viszonyokban, az álla-, mok és társadalmak ellentéteiben.} Ezek tele vannak robbanó-anyagok -í kai, amelyek bármely pillanatban! felboríthatják a látszólagos nyugal-; inat. De ha a békementalitás, amelynek, a gondolatával költeményekben, ve-: zércikkekben, tudományos müvekben1 egyaránt találkozunk, megvolna is,j az még mindig nem jelentene uj kultúrát. A békementaiitás semmi több, mint a háborúm entalitás megszűnése. Annyiban mégis valamivel több volna, amennyiben a békés hangulat! megnyitná az utat azoknak az eszméknek, érzéseknek, vágyaknak, a; melyekből az uj kultúrának fakadnia kell. S.bár a viszonyokban a békementalitás táplálékot keveset talál: jelek vannak, amelyek azt mutatják, hogy* a lelkekben a várt fordulat lassanként mégis bekövetkezik. A régi; kultúra még él, látszólag erős és még! sokáig fenn fog állani: bizonyos, hogy a régi' kultúrától való eiszaka-; dás vágya erős. El a múlttól, el az, avult eszméktől és erőktől! Föl kell; forgatni gyökerestül a régi kulturális állapotokat! Ki kell formálódni az uj embernek, aki a mai embernél ne- ; mesebben, humánusabban, tisztultabban fog gondolkodni, érezni és akarni. Az emberek uj utakat keresnek uj célok megvalósítására, uj alkotások létesítésére. Ezzel az elszakadás a régi kultúrától megindult. Általános a vágy a mainál tisztul-, tabb vallási érzés, és tőle független, magasabb fejíődésü erkölcsi felfogás és érzés után. Milliók forgatják lelkűkben kínosan a lét és az erkölcs nagy kérdéseit s minthogy a történelmi vallásokkal, a mai filiozóiiával s a mostani etikai életfelfogással elégedetlenek, valami más,. a mainál tökéletesebb vallás, világnézet-és erkölcs alapítására iparkodnak, amelyik a magasabb embert kielégítené, amelyik tehát az emberebb ember egye-De nála ez is hangulat volt. Néha! önnönmagát szamarazta össze, s azi analfabéták közé sorakozott, máskor meg azzal nagyzoit, hogy ignoranciával vádolt tudós férfiakat,' akik valamely kérdésben ne:n voltak egyvéleményen vele. Egyike volt azoknak az íróknak, akik sok nyelvet beszéltek, s mindannyiunk között ö értette a legtöbb j idiómát. Franciául nem beszélt oly jól, mint Keszi (Keszler József), an-'i goM távolról se úgy, mint György! Endre, olaszul nem oly perfekiül, j mint Radó Antal, s németül se olyj kitünően, mint- Vészi Jóska, de ezek-! kel szemben az az előnye volt, hogy ; beszélt mind a négy világnyelven. Azonkívül-a velencei tájszólást úgy' ismerte, mint egy gondoliere, törökül! is értett, valamit konyitott a spanyolhoz is, a latin szöveget pedig — ügyi a klasszikusat, mint a barátlatinitást’ — olyan könnyűséggel olvasta, mini1 a Budapesti Szemlét, impozáns,' nyelvtudása által valóságos tekin-i tély lett az irodalmi kávéházakban,, pedig — amint tudjuk — az iró az,; irótársainak imponál a legnehezeb-j ben. Csak közös jóbarátunk: Re-j viczky Gyula nem tudott belenyugodni, hogy németn--elvi kérdésekben és kétségekben is T. Bélához., fordult némely vitatkozó s nem őhozzá, holott 5 Tartotta magát speciális néniéinek és nemei speciális--,; iának. Reviczky csakugyan kitünően tanulta meg ezt a nyelvet Reviczky--■ tol (tisztán antodídakszjs utján), az irodalmát pedig majd úgy ismerte,j mini Heinrich Gusztáv, a magyar; irodalom..é$ közélet legnagyobb né-’ Problémák a mai kultúra köréből Uj világ1 kezdődik • . .