Bácsmegyei Napló, 1922. október (23. évfolyam, 268-298. szám)

1922-10-11 / 278. szám

2. oldal.

BÁCSMEGYEI NAPLÓ

1922. október 11.

A paradicsom hazája

Látogatás Kupnszjnán

Ha Bácskát körülutazzuk és a sombori piacon paradicsomot veszünk, vagy Apatinban megebédel az ember, az feltétlenül Kupuszina (azelőtt Bácskertes) községből kerül ki. Zördségféle, csirke és egyéb apró piaci terméke még Osijeket is elárasztja. A község 5000 lakójának egyedüli foglalkozása. A nők dolgoznak és a férfiak piacra hordják. . Ez a hely az, amelyről, mint tipikus tót faluról szoktak széltében megemlékezni. Régen telepedtek ők már le és ma az egész község csak magyarul beszél.

Felülágaskodott nép benyomását teszi a szemlélőre és tényleg, ha beszélni kezd, rögtön elárulja a világban forogni szokott egyszerű emberek .tisztánlátását. Jó nép, közvetlen és vendégszerető. Közismert a kupuszinaiak csípős szókimondó természete és kissé szokatlanul hangzó palócos kiejtése. Nincsenek a községben gazdag emberek, de azért jól élnek s ha fáradságos, nehéz és kitartó munkával is keresik a kenyerüket, mégis megelégedettek. Öreg, szélesszoknyás nénik jói megpakolt szekereken szállítják most a paradi-csomgulákat messzi tájakra.

Nagy szerencséje a falu jóravaló népének, hogy olyan két kiváló vezetője van, mint Kiirtösy esperesblébános és Bischof káplán. Ök ketten vezetik ma őket és valósággal atyailág gondoskodnak róluk. Különösen Kiirtösy, aki már évtizedek óta végzi ott áldott munkáját.

Földjük nem sok van s ezért a kutpuszinaiak a határukban fekvő Falcione és Wámoscher birtokokból bérelnek kisebb darabokat, sőt a bélyei állami uradalom földjein árendáskodnak.

Általában olyan. intenzív gazdálkodás kevés helyen látható, mint ebben a szép, kedves községben. Kézi öntözővel dolgoznak szárazság idején és hosszú, kilométernyi távolságban érdekes látványt nyújtanak a gyomláló nők.

Egy öreg néni, Vácziné mondotta el megható egyszerűséggel megerőltető munkájuk napirendjét.

Hamisítatlan palócos kiejtéssel és büszke öntudattal vágta ki:

— Mi tápláljuk kérem u Bacskaót.

Es tényleg ők meg is tesznek mindent, hogy ezt a feladatukat betöltsék.

Télen azután pihennek.

A hosszú hideg estéken összegyűjtik a szomszédokat és nótáznak és a fiatalokat oktatják és ä régi ötven év előtti mesékkel szórakoztatják’ őket. Vallásosak, könnyenhivők, jószivüek és bizakodók.

Es éppen ezért mindenképpen megérdemlik az elismerést,, a jó szót:

Kedves impressziókkal, kellemes emlékekkel távozik a látogató Kupuszináról. A- különös zöldségligetből, a bogárhátu, tisztára meszelt kis házak falujából a konyhakertészet nagy művészeinek székhelyéről,

Hiisz macedóniai rablót kivégeztek

Kétszáz elítélten végrehajtják a halálos ítéletet

Konstantin az exkirály...

Konstantin király mielőtt elutazott Athénből, kihallgatáson fogadta Otis Swift amerikai újságírót. A szerencsétlen királynak ez az első nyilatkozata trónvesztése óta. A Chicago Tribune-ban jelent meg.

*

■ A királlyal való beszélgetésre az engedelmet elsősorban nem a királytól kellett kérni. Az ujságiró a forradalmi komité elnökéhez, Gonatas ezredeshez fordult, aki nyomban kiállította az igazolványt, amelynek segítségével az‘újságíró keresztüljuthatott a forradalmi seregek vonalain. A forradalmárok oly előzékenyek voltak vele szemben, hogy még kísérőt is adtak melléje. Nicholasa Theodoropoulos kapitány ült melléje a gépkocsiba, hogy minél kevesebb alkalmatlansága legyen. Athéntól 13 mértföldnyire van Tatoi, ahol a király pompás márványkastélya gyönyörködteti az arra sétálókat. A fehér palota elragadó fenyvesben fekszik. Valóban alig lehet kedvesebbet és szebbet képzelni. A forradalmi őrszemek az igazolvány láttára mind udvariasan tisztelegtek. A palota udvara árnyas, kies hely. Aranyzsinórzatu, fehér uniformisba öltözött tengerésztiszt — a hadsegéd — tudakolta az újságírótól, hogy mi járatban van.

— Intervju? húzta fel a szemöldökét. — Nyomban jelenteni fogom őfelségének.

Az ujságiró ezalatt körülnézett. .Feketeruhás udvarhölgyeket látott,

Beogradból jelentik : A semmitöszék jóváhagyta a macedóniai rablók ellen az államvédelmi törvény alapján hozott halálos Ítéleteket. Vranjában és Bitoljban tegnap húsz embert végeztek ki. Még kétszáz ember van hatálra ítélve, a kikkel szemben a törvény teljes szigorát alkalmazzák, valamennyit halállal büntetik.

Ez a beogradi tudósítás megreszkettet bennünket, akik már kezdtük elfelejteni, hogy háború volt, amelyben parancsszóra öltek, amikor nem nagyon kellett ügyelni arra, hogy a büntető eljárás öszszes formaságait betartsák, elég volt egy felsőbb intézkedés s századokat tizedeltek meg s falvak ártatlan lakóit koncólták fel hadi érdekbőt. Békében az inkvizíció és a francia forradalom óta aligha történt még meg, hogy százakat Ítéltek volna halálra s hogy egy nap birói Ítélet alapján húsz embert lőttek volna főbe.

A Macedóniában kivégzett húsz ember s a még kivégzendő kétszáz bizonyára ellene szegült i törvénynek, nem tudott vagy netti akart beleilleszkedni az állam és a társadalom jogrendjébe, a birói Ítéletet, amely halállal sújtotta őket, teljes tisztelettel kell tehát fogadni, de mégsem lehet megjegyzés nélkül útjára bocsátani a hirt, amely arról szól, hogy busz embert főbe puffantották és hogy

kétszázan várják a siralomházban a kivégzést.

. Az elitéltek loptak, . raboltak, gyújtogattak, embert öltek. Önmagukat közösítették ki a társadalomból, amikor fegyverrel szegültek ellene a társadalmi rendnek, amikor lesből, vagy nyilt harcban lelőtték az ellenük küldött csendőröket, felgyújtották azoknak a házát, akik őket elárulták és élelmi cikket is raboltak.

Mindez azonban Macedóniában történt. Macedóniában, ahol a közfelfogás nem tartja bűnnek a lázadást, ahol a kultúra még nem tudta annyira megszelídíteni a lelkeket, hogy megértsék, hogy az állam parancsainak és a törvénynek engedelmességgel tartoznak, Macedóniában, a kulturátlanság és a szabadság hazájában.

A macedóniai kulturáílanságot a macedóniai szabadságot, vagyis a rablást, vérbosszút, emberölést a modern állam nem tűrheti. A macedóniai állapotok megszüntetésére az állam az elrettentést, a tömeges kivégzést választotta. Mi akiktől távol esik az ország déli része s akik előtt majdnem teljesen ismeretlen a macedóniai lélek, úgy érezzük, hogy iskolával, vasúttal, gyárakká!, erdő kitermeléssel, gazdasági intézkedésekkel Macedóniát sokkal biztosabban lehetne pacifikálni, mint tömeges kivégzésekkel.

akik kisért szemmel siettek ide-oda. Néhány perc múlva visszajött a hadsegéd.

— Rendben vaut Őfelsége hajlandó önnel beszélgetni, de csak azzal a feltétellel, ha görög politikáról nem lesz szó. Az ujságiró biccentett a fejével s néhány perc múlva a trónjavesztett király előtt állott, Konstantin a kertben egy faasztál előtt tilt. Hatalmas, széiesvállu férfi, vastag arc«al, előrcálló állal, rövidre nyírott, hosszúkás fejjel. Elől teljesen kopasz, ráncos, az arca sápadt, kimerült szelíd, kékes szemei alatt erős barázdák futnak. Felfelé kunkorodó bajusza bozontos, gondozatlan. Kalap nélkül ült ott. egyszerű munkakabát volt rajta. Intett a hadsegédének, mire az feszes tisztelgés után eltávozott. Aztán jókedvűen kezdett el beszélgetni.

— Nekem az a nézetem —- mondotta — Amerikának valamit tennie kellene Szmirna ügyében. Amerika hatalmas nemzet, a tekintélye átfogja az egész világot. Az lenne a kötelessége, hogy rendet tartson ebben a világban. Örködáe kellene azon, hogy a törökök le ne igázzák a nyugati civilizációt ... ön azt mondja, hogy Amerika a nembeavatkozás álláspontján van. Csakhogy ez az álláspont tengernyi bajt okoz Európának. éppen úgy. mint a békeszerződések Őrült feltételei, amelyek mindent Össze-vissza kavarlak. Persze. hogy az ujjuk köré csavarták Wilsont Párisban olvasta ön Keynes könyvét? —* de Amerika most rendkívül sokát tehetne, hogy a békét helyreállítsa.

Herceg Glücksburg — a volt király ezt az egyik családi nevét vette fel száműzetése első perceiben — kivette ezüst cigarettatárcáját és rágyújtott, Az újságírót nem kínálta meg, de amikor az is szivart vett ki az oldalzsebéből, odanyujtotta neki a gyújtót.

— Remélem, fogott ismét a beszédbe — hogy a forradalmi hadsereg tönkreveri a törököket. Ezt meg kell . tennie. A törökök ma éppen olyan civilizálatlan nomádok, mint ötszáz évvel ezelőtt, amikor elárasztották Európát. Kultúrát vagy művészetet nem tudtak teremteni. Ha Tráciát megkapják, állandóan fenyegetni fogják Kelet-Európát.

Az ujságiró most ezt kérdezte a volt királytól:

— Mik az ön tervei?

— A terveim? — hangzott a válasz. — Nincs nekem, kérem, semmiféle tervem. £n és a feleségem nemsokára hajóra ülünk és elmegyünk innen. Ezt a hajót a forradalmi komité. bocsátotta a rendelkezésünkre. Velem jönnek a testvéreim és a leányom. Legelőször Paiennóba megyünk. Itáliának ezt a részét még nem ismerem. Hogy innen hová vezet utunk, ma még nem tudom megmondani. Igazán sajnálom, szomorú vagyok hogy el kell hagynom ezt a helyét. Hiszen úgy szerettem Tatoit. Felséges hely. Gyönyörűek az erdei, nyáron végtelenül kellemes hűvös. Nagyszerűen lehet itt vadászni, halászni. A jachtozás szintén feledhetetlen örömöket szerez , , , Az

Véres szereim” dráma ot halói 1

A szerelmes erdész rémtette

Bqrzalmas végű szerelmi dráma történt az Un gvár közelében levq Remetevasgyáron. Nedoma Jarosláv, egy morva származású erdész szerelmi féltékenységből és bosszútól hajtva négy emberéletet oltott kí egymásután s azután önmaga ellepi föditotta a gyilkos fegyvert. Nemoda két évvel ezelőtt telepedett le á községben és egy Broczkóné nevűi fiatal özvegy asszonynál fogadott szállást. Az erdész és az özvegy ko^ zött csakhamar szerelmi viszony tá-« madt. Másfél év óta közös háztar-í tásban élt Nedoma özvegy Broczkónéval, akinek egy négy éves kisleárj nya volt az első urától. A szerelme-, sek a legboldogabb egyetértésben] éltek és elhatározták, hogy — mi-j helyt a Nedoma válópere befejező-! dilc — törvényesen is egybekelnekj Az asszony rokonai azonban nem jó szemmel nézték ezt a készülő házasságot és az asszonyt a viszony felbontására akarták birni. Az aszszony — tekintettel arra, hogy ä válóper kilátástalan volt, szakítani! akart a szerelmes kertésszel.

Egészen illetéktelenül avatkozott be az együttélők szívügyeibe Mik-! lós István molnár és felesége, akiket! Broczkánéhoz semmiféle kötelék! nem fűzött. Úgy látszik Miklósékrj máshoz szerették volna férjhez adnfj az özvegyet, akinek eszerint két ivő.-! legényjelöltje is volt már.

Végre elérkezett az a .nap, amikor Broczkánénak és Nedomának szét kellett volna válniok. Nedoma azon«! ban nem akart megválni az. asszony.-! tói és napokkal előbb elhatározta] már, hogy rettenetes bosszút áll hol-] dogságának feldúlóin, izgatottan! járt-kelt, bokrétát tett á kalapjához,'*! mintha vőlegény lett volna és min-j denkinek újságolta, hogy másnap lesz az esküvője.

A rettenetes nap elérkezett Özv., Broczkáné reggel hét órakor tejért: ment. Nedoma ezalatt végrehajtotta;! a véres tragédia első fejezetét. Elő-J vett egy régi bajonettet és a Broczkáné négy éves Jolánka nevű kis-; lányát, aki az ágyban feküdt, hat;

éghajlat paradicsom ... Az édesapámtól örököltem ezt a kastélyt, itt szerettem a legjobban élni.

— Hogy érzi most magát, hogy nem király többé? — Tudakolta a*Z ujságiró.

Konstantin erre is nyiltan válaszolt.

— Hát magunk között szólva* megmondhatom önnek, én biz nem. sokat törődöm azzal, király vagyok-e vagy sem. Manapság királynak lenni nem könnyű dolog. Kemény munka ez, kérem! Aki ebbe a' pozícióba kerül, annak ugyancsak küzdenie kell. Nekem most az a vágyam, hogy a vidéki föidesur életét élhessem. A király ezután az európai helyzetről kezdett el beszélni és, azt mondotta, hogy a békeszerződések káoszba döntik ezt a helyzetet* Szerinte Európát csak a görög győzelem mentheti meg. A beszélgetés egy óráig tartott. A hadsegéd hirtelen megjelent és tőlük húsz lépésnyire, feszes vigyázba állva tisztelgett. Konstantin intett neki, hogy közeledjék.

— Felséges ur, — jelentette a hadsegéd — a felséges asszony meguzsonnázott ... A látogatók várakoznak a terraszon . . . Glücksburg herceg felállóit az asztaltól és megrázta az ujságiró kezét.

— Hát jó utat kívánok önnek Itáliai utazásához — búcsúzott tőle az ujságiró.

— Köszönöm, köszönöm! — válaszolta a volt király. Es nehéz, súlyos lépésekkel távozott a kerti utón,