Bácsmegyei Napló, 1922. október (23. évfolyam, 268-298. szám)

1922-10-07 / 274. szám

4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1922. október 7. kompakt marad, a krízis nehéz és súlyos lesz. Semmiféle uj kombi­nációt kormány alakításra, mint a jelenlegi radikális-demokrata koalíciót, nem tartok lehetséges­nek. A viszonyok még nem éret­tek meg radikális politikai válto­zásra. Azt hiszem, ebben a te­kintetben nem is lesznek nehéz­ségek. Három momentumnak mégis súlyos befolyása lesz a krízisre. Az első, hogy a koalíciót teljesen uj alapokra kell fektetni. A második, hogy valószinüleg a tárcák másféle felosztását fogják követelni. A harmadik főnehézség az alkalmas személyek kiválasz­tása lesz az uj kormány tárcáira. A pénzügyminiszter kijelentései mindenesetre nagyon érdekesek, azonban a legközelebbi esemé­nyeket, éppen a helyzet bonyolult volta miatt és a válság elmérge­sedése következtében még olyan tájékozott politikus, mint Kuma­­nudi sem tudja pontosan meg­jósolni. Olcsóbb lesz az elvámolás A vámolási a határállomásokon a vasút végzi A kereskedelmi forgalom gyors, sima és minden fölösleges költség elkerülésével való lebonyolításának egyik lényeges akadálya a vámke­zelés nehézkessége, a mi ellen a ke­reskedők szüntelenül keresnek min­den képzelhető hivatalos fórumnál orvoslatot, de eredménytelenül, sőt­­a már meglévő nehézségek még újakkal szaporodtak. Nem lehet el­vitatni a kereskedők igazát, s meg lehet érteni, hogy a drágaságot sem lehet enyhíteni mindaddig, amíg a vámkezelés módja nem változik. A mai vámeljárás minden szükség nélkül s anélkül, hogy az államnak direkt haszna volna belőle, koiosz­­szális költséget — és legtöbbször fölösleges költséget — okoz a keres­kedőnek s ezenfelül a nehézkes és hosszadalmas procedúrák egész so­rozatával hetekbe kerül, amig a ke­reskedő árujához jut — ha hozzá­jut. A' vámkezelés hosszadalmassá­ga a íekbért szaporítja, amit megint csak a kereskedőnek kell, — arany­­valutában. — megfizetni, holott ő a legkevésbbé oka annak, hogy az áruja fekbérbe esett. Az esetek egész légióját tudjuk felsorolni, amelyekben a fölmerült szükségtelen költség és fekbér jóval meghaladja magának az árunak az értékét, amiből az következik, hogy a vevőnek háromszoros árat kell fi­zetni az áruért. Ki lehet mutatni, hogy a vámke­zelés nehézkessége egyik főforrása a drágaságnak. Belátták ezt az illetékes tényezők is, belátta első sorban a novisadi ke­reskedelmi és iparkamara s belátta a szuboticai vasütigazgatóság, de belátták magasabb hivatali fórumok is. Bizonysága ennek az a hivatalos hirdetmény, amelyet áz Államvas­utak szuboticai igazgatósága adott ki. Ä hirdetmény szerint a vasutigaz­­'gatóság a vámszdllitást maga fogja végezni és pályázatot hirdet, hogy Szubotica, Novlsad, V. Kikinda, Žombolya, Vrsac és Bela-Crkva ál­lomásokon a betöltendő vámspedi­­jtöri állásokra. Ennek az újításnak a gyakorlati előnye a kereskedőkre nézve abban nyilvánul, hogy ezentúl minden át­menő, — írausitó — amit elvámol­nak azon a vámhatárállomáson, a melyen az áru átmegy. A félnek semmi dolga sem lesz az árujával, hanem a vasút saját kezelésében, il­letve saját külön vámspeditőrjével, putomatice fogja elvámoltatni. Ilyen módon mindazok a kereskedők, a kiknek áruja a vámhatáron, mint transitóáru átfut, megszabadulnak az eddigi nehézkes, költséges és hosszadalmas elvámolási procedú­rától, amelyet szintén vámspeditő­­tök végeztek, de a fél megbízása alapján. Az eddigi vám speditőrök megma­radnak, mert a helybe, — Idcó — érkező áruk vámkezelését ők vég­zik úgy, mint eddig. Ebben az irány­ban nem történik semmi változás. Mindenesetre nagyon biztató jel, hogy megtörtént az első lépés a ba­jok orvoslására, hogy intézkedést látunk, amely azt mutatja, hogy il­letékes helyeken is kezdenek komo­lyan foglalkozni. A kereskedelmi körök egyre megújuló, soha el nem némuló és — mint a tapasztalat iga­zolja, — mindig indokolt panaszai­val. Nagyon helyes, nagyon szükséges a hatósági közbelépés az árak letö­résére. De eddig rendőri intézkedés még sehol olcsóbbodást nem idézett elő és nem is fog előidézni. Sokkal célravezetőbb és sokkal szükségesebb megszüntetni olyan rendelkezéseket, 'amelyek fokozzák a drágaságot, minden ésszerű ok és parancsoló szükség nélkül. Példa rá a vasütigazgatóság in­tézkedése, amely — első eset, — nem drágítani, hanem olcsóbbá fog­ja tenni az árut, mert csökkenti a fölösleges költségeket. Jön az agglegény adó Uj egészségügyi intézmény a Vajdaságban A közelmúltban zajlott le Zagreb­­ben az egészségügyi intézmények vezetőinek a tanácskozása, a jövő évi egészségügyi minisztérium költ­ségvetését is megállapították. Most tért haza a kongresszusról Marko­­vics Lázár dr. a novisadi egészség­­ügyi osztály főnöke, aki a Vajdasá­got érintő ügyekről a következőket mondotta munkatársunknak: — A konferencián megállapítot­tuk a jövő évi költségvetést; ami az ideinél jóval nagyobb összeget tesz ki. De hogy a miniszter mit hagy meg belőle, azt előre nem tudhatni. Mi a miniszternek javaslatokat tet­tünk, hogy az egészségügyi célokra újabb forrásokat nyissanak meg. így kértük, hogy a betegápolási pót­adót, melyet csupán a Vajdaságban szednek, az egész országban léptes­se életbe. Javasoltuk, hogy a 30 év­nél idősebb nőtlen férfiakra 25 %, a terméketlen házaspárokra 15% pót­adót vessenek ki. Javasoltuk a do­hány s a szesz megadóztatását is az egészségügyi célokra. Ha ezeket a javaslatokat elfogadják, a Vajdaság közegészségügyi intézményeire töb­bet lehet áldozni. De addig is az idén ujabbi intéz­ményeket létesítünk. így a gyer­mekhalandóság csökkentésére újabb csecsemő gondozókat állítunk fel. Suboticán, Versecen és Nagykikin­­dán még ez évben megkezdik a cse­csemőgondozók a működésűket. Suboticán élelmiszervizsgáló ál­lomást létesítünk még ez évben. A veliki-becskereki venerikus ambu­láns intézetet uj íelszereléssal lát­juk el, úgyszintén a novisadi bak­­terológiai intézetet is. A kórházak az államsegélyt most már rendszeresen megkapják, úgy hogy azok is jobb s intenzivebb mű­ködést fejthetnek ki. A fantáziát, különösen a férjhez menendő lányok fantáziáját ezek közül a tervek közül természetesen az agglegényadó behozatala érdekli legjobban. A fiatalemberek, ha nem akarják, hogy garzon-lakásuk be­rendezését ellicitáltassa az állam, siessenek tehát minél előbb megnő­sülni, figyelembe véve azt is, hogy ha az uj adók életbe lépnek adó ter­heli a — gyermektelen házasságo­kat is. Baranya az ismeretlen magyar-sziget Jugoszlávia legforgalmasabb őrs Osijekről indult ki és húzódik végig az egész Baranyán Jugo­szlávia legforgalmasabb ország­­utja. A legkülönbözőbb falusi népviseletben, gyümölccsel meg­rakott kocsikon igyekszik a gaz­daközönség Ősijeiére : Baranya piacára. A Dráva hidját elhagyva, az utszélen feltűnik a leszerelt Mária Terézia emlék maradványa és már látható a távolban Bellye nagyközség két tornya. Ez a köz­ség volt ezelőtt Frigyes főherceg uradalomnak központja. Végig a községen uradalmi épületek hú­zódnak, mig a község közepét ez elhanyagoltságában is gyö­nyörű park és kastély foglalja le. A régente csendes vadászkastélyt most vidám, gondtalan kacagás tölti meg, szülőiktől elhagyatott, meleg családi fészket nélkülözni kénytelen kis árvák találtak itt otthont. Itt van az ország egyik legmo­dernebbül berendezett lelencháza. A község lakossága vegyesen magyar és német, kik a határukat elfoglaló nagybirtok ellenére is, meglehetősen jómódban, megelé­gedetten élnek. Az utón követ­kező két község lakossága kálvi­nista magyar. Az első Vardarac, a régi Vár­­daróc. Ha más nevezetessége nem volna, mint az, hogy itt vaiósit­iágatja — Ahol még van cenzúra ják meg legtökéletesebben az egykét, — akkor is érdemes volna itt megállnij A lakosság jólétének alapja a községtől körülbelül húsz kilo­méterre a hegyekben fekvő sző­lőbirtokok. A vagyonuk a bor s ez meg is látszik a községen. Hangos, mulatozásoktól zajos es­­ténkint a község egyetlen korcs­mája. De csak esténket, mert napközben a lakosság szorgal­mas munkával gyarapítja a va­gyonát. A legfurcsább falu azonban mégis csak Laskó, most Lúg köz­ség. Itt még azok az állapotok vannak, amilyenek nemrégiben Bácskában és Bánátban sem vol­tak ismeretlenek, de amelyeket az okosabb belátás már meg­szüntetett. A község lakossága kivétel nélkül állandóan rendőri fölügyelet alatt áll. A falu éber jegyzője, aki féltő gonddal őrködik a lakosság felett, postacenzurát tart fönn. Vallanjac községi jegyző minden, bárhon­nan érkező postai küldeményt át­vizsgáltat. Minden levelet föl­bontva kézbesítenek. A postai küldemények cenzúrázásáért vagy kézbesítéséért egy ismeretlen he­lyen megállapított tarifa szerint dijat kell fizetni és nem is keve­set. Levelezőlapért féldinért, le­vélért egy dinárt, ajánlott külde­ményért két dinárt, csomag- és pénzküldeményért öt dinárt szed­nek. Még szerencse, hogy a falu­beliek címére nem érkeznek tö­­megesen posta küldemények, de a posta kézbesítése Lúg község­ben igy is egyik legjövedelme­zőbb iparág. A község lakossága józan gon-, dolkozásu, újságolvasó, haladni! szerető, kemény kálvinista. Érdekes, hogy ez a jómódú, te­kintélyes gazdákból éllő község,; amely értékes és megbecsülendő anyaga a jugoszláviai magyarságé nak, teljesen elszigetelten él és csak újságcikkekből későn érte-; sült arról, hogy Jugoszláviába^ Magyar Párt alakult. A hirt igy is lelkesedéssel fogadta. A Magyar Párt működése elé különben Baranya minden mási magyar-lakta pontján a legtelje­sebb reménykedéssel tekintenek. A baranyai magyar falvak jó-, létben és megelégedettségben élik eseménytelen, csöndes életüket. Három napos lakodalmak, hosszú szüretek tarkítják az élet mono-í ton egyhangúságát. A baranyai nép a maga hami-j sitatlan egyszerűségében, érdek-i lődő figyelmességével — értékes és megbecsülendő, kitűnő és ki­válóképen reprezentáns része a magyarságnak. Megérdemli, hogy az állam is figyelemmel kisérje a baranyai állapotokat s az apró bosáskodásoknak véget vessen. Éjjel a határon Az ide-oda járókelők földjén Apró fénypontok világítanak belei, az utunkba. Trappos lovak Hátán' csillogó hab ül a hám szijján, mint­ha mennyegzői virág volna. Szófián; barna arcú paraszt ül mellettem., A pipája kurta szára az ing nyakába dugva és a pipa feje, mint egy fe­kete üstök lóg a tarkójára, a hajnat­­ba úszó éjszakában. A kocsi zaját messziről visszhangozza az előttünk kergetett csönd A lovak horpasza futjtatósan torpad és emelkedik a sietős trappból álmosan lépés-, be lassulnak. A kocsis gyöngéd biz­tatással megsimitja fáradságukért,, de a pejkó meg a fekete, mintha néni hallanák, ives nyakukat mind mé­lyebbre sülyesztik a rúd mellé. Nagyot kanyarodik az országút egy keskeny 'düllő fut ki a hajtásá­ból, ahol a lovak ösztönösen balra rántják a kocsit. A saroglyábán meghúzódó két ember a felhorkan; az álmából a rántásra csontos ök­lükkel kitörlik az álmot szemükből. — Mi erre megyünk, mondja az egyik és ráüt a hajtó vállára, hogy álljon meg. A kocsi megáll. Ök ketten felkel­nek és összegörnyedt csontjaikból kitornásszák egy lökéssel a zsibbat. Ságot. Kis rejtett utak keskeny vá­gásán, a lopva rezzenve, a saját lé­péseiktől megijedve megindulnak a határ felé. A kocsis legalább igy mondja: — fczek biztosan átszöknek. Úgy kérezkedtek fel a kocsira. Láttam én mingyár, hogy tisztességes em­berek, csak az írást nem győzik ki­várni. Az országút elkanyarodik fald­­szerűen tágas udvarok közepére épí­tett zsellér viskók alszanak sok jajt, panaszt hallgattató mozdulatlanság gukban. De bent már a földes szobá­ban nyugtalan parasztok a szájukba vett néhány korty vízzel éberségre csiholják szemgolyójukat. Még mindig bizonytalan, de haj­­nalbahajló az éjszaka. Vörös kövek­ből felrakott az oligarchiák várát, mitnelő nagy épület teríti ki a ke­­nyérmagvat adó táblák felett vi-

Next

/
Thumbnails
Contents