Bácsmegyei Napló, 1922. október (23. évfolyam, 268-298. szám)

1922-10-05 / 272. szám

Ára 1 dinár, 2 lei, 8 márka, 1 sokol. XXIII. évfolyam Szuboticá, csütörtök 1922*. okiobei 272; szám Megjelenik minden reggel, Ünnep utdn és bétrőa délben TELEFON SZŽ !'> Kiadd* jvsfei R—58. szerkesctoáér S—10 Előfizetési árs negyedévre 90* —dinár SZfcítKESZTOSÉG: Kralja Alexandra-ulica 4 szám alatt Kiadóhivatal: Kralja Alexandra-nlica 1 (Lclbach-palota) Gyönge visszhang Az elmúlt hetekben több ismert és komoly politikus nyilatkozott arról, az egyre időszerűbbé váló kérdés­ről, amelyet a jugoszláviai magyar sajtó állandóan napirenden tart, hogy jó volna, szükséges volna már, ha sürgősen elkövetkeznék a Vaj­daságban a külömböző nemzetek­nek, elsősorban az államalkotó szlá­­voknak és az államban nemzeti ki­sebbséget képező magyarságnak megértő együttműködése a politika, a társadalmi, kulturális és gazdasági élet minden terén. Ezt a kérdést elő­ször a magyar sajtó vetette fel és teljes egészében magáévá tette az időközben országos politikai szer­vezetként megalakult Magyar Párt, amely teljesen a. gyakorlati politika álláspontjára helyezkedve olyan programot szabott ki maga elé, a tfiely minden tekintetben lehetővé teszi a magyarságnak az államélet­ben, a közélet minden viszonylatá­hoz való tevékeny részvételét, az al­kotó munka megkezdését. Azt, hogy á jugoszláviai magyarság minden mellékgondolat nélkül részt kér a közös munkából, hogy itt élni és dol­gozni kíván, hogy becsületesen és végérvényesen elhelyezkedni akar di uj keretek között, teljes nyíltság­gal és erőteljesen dokumentálta a szeutai alakuló nagygyűlés komoly, méltóságteljes lefolyása, amely egy­úttal egyenes, félre nem érthető fel­hívás volt a kormány ás az összes politikai tényezők és általában az ország nagy nyilvánossága számá­­r az együttműködésre irányuló őszülte készség hivatalos bejelenté­se. A magyarság a maga részéről elintézte ezt a kérdést, de . sajnos hasztalan várja a választ, amely nél­kül az egész probléma elméleti je­lentőségű maradna. A válasz késik. Sem a kormány, sem az egyes pártok, sem pedig a szláv közvélemény hivatalos ténye­zői, a sajtó és a kulturális és társa­dalmi szervezetek nem tartják szük­ségesnek, hogy hozzászóljanak, hogy fontolóra vegyék a felvetett problé­mát. Pedig annak helyes megoldása éppen népi lehet közömbös az ál­lam szempontjából, mert az amugy is sok nehézséggel, megküzdeni kénytelen államnak százféle irány­ban kell konszolidálódnia. Mindez­­ideig úgy látszik azonban, hogy a felelős tényezők, a sajtó és a vezető osztályok nem ‘tartják túlságosan sürgősnek, nem látják feltétlenül szükségesnek, hogy a konszolidáció ezen a téren kezdődjék. Mi nem vagyunk ezen a vélemé­nyen, aminthogy az itt lakó ma­gyarságnak is az a végleg kialakult nézete, hogy az államalkotó nemzet és a nemzeti kisebbségek között most már a lehető leggyorsabban meg kell történnie az őszinte baráti kézfogásnak, a testvéri megértésnek, a közös alkotó munkának, mert arra mindkét félnek egyformáu és múl­hatatlanul szüksége van. Ezért kelt igaz örömet bennünk jugoszláviai magyarokban minden olyan komoly hang, olyan pozitív je­lenség, amely szláv tényezők részé, ről a kölcsönös együttműködés meg­kezdésére irányul, vagy legalább an­­pak helyes voltát elismeri, belátja, Ezek a helyeslő hangók eddig igen gyéren jelentkeztek és minden alka­lommal erőtlenül törtek meg a kö­zöny, az előítélet, a túlzó naciona­lizmus és a félreismerés nagyon is magasr t növekedett sziklafalaiba. Viszhangja nem igen akadt még an­nak a néhány komoly és bátor szó­nak, amely a nyilt kérdés gyökeres megoldását hirdette. A nagy és kis­­poiitiku soknak mindig akad sürgő­sebb, fontosabb dolguk és be kei! látnunk, hogy a pártpolitikai mara­kodások szinte lehetetlenné teszik, hogy a;:ár a kormány, akár maguk a nagy országos pártok, mikor vala­mennyien a maguk nagy válságát élik, figyelmüket erre a kérdésié irányíts tk. Nincs sok reményünk tehát, hogy íz a né lány őszinte, igaz szó, ame­lyet egyes érdemes komoly szláv politiku tán látój ok és néhány higgadt, tisz* beogradi újság már kimon­dott, most, belátható időn belül né­mi pozitívumokat eredményezzen. Ismét csak várnunk kell. Várnunk, a inig a többség leikíiletében tudattá érlelődik a ma még figyelemre sem méltatott tendencia: a testvéri meg­értés megteremtése mindannyiunk érdekében. Úgy látszik sokára fog ez az idő elkövetkezni. Addig nem hogy elmulnánák, de csőstül szapo­rodnak majd máris fölösszámban méglévő bajaink, sérelmeink. Addig­ra bezárják az összes magyar kö­zépiskolákat a Vajdaságban és vég­képpen felosztják az összes rendel­kezésre álló földeket a nincstelen magyarok orra elől. Pedig mennyi­vel könnyebb, mennyivel egysze­rűbb volna, ha már most kezdődnék áz előbb utóbb szükségszerűen be­következő megértő munka. Legalább nem kellene visszacsinálni mindazt, ami most történik a szemünk előtt, la rovásunkra. Az utolsó ’ujekciók . . . A demokraták kísérlete a koalíció fenttartására Halogatás mis £ mentőeszköz A kormányválság ügye a szer­dai napon nem haladt előre. A kormán/ nem is ült össze ülésre és mindiinkább nyilvánvalóvá vá­lik az a tendencia, hogy a kor mány elkerülhetetlen lemondását elhalasszák a kormánypártok üié séig. A demokraták e hó 10-én tartják meg illésüket, ma ez lát­szik fontosabbnak, mert náluk a párt egysége is szóban forog. Nem íehet azonban elvitatni a radiká­lis-párt főbizottsága és képviselő klubja ^lésének jelentőségét sem, mert nincsen kizárva, hogy itt a választók hangulatának nyomása alatt a demokratákkal való végleges szakítás kérdése nag v harcokat fog okozni. pastes miniszterelnök a szerdai nap folyamán kihallgatáson jelen) meg a királynál és tájékoztatta őt a kormány lemondási szándékairól Nagyon megnehezítette a kor­mány helyzetét az utolsó pilla­natban a föidmivespárt fellépése is, akik, mint lapunk más helyén közöljük, ultimátummal fordult a kormányhoz a dalmáciai zavar­gások ügyében és a parlament el­hagyásával fer.yegeiődzlk. Ha a ma legnagyobb ellenzéki párt is ki­vonulna a szkupstinából, akkor még kevésbé tudná a kormány a csonka parlament autoritását fenn­tartani és ez áutomatice kénysze­rítené a kormányt a parlament feloszlatására. Nagyo 1 valószínű, hogy éppen ezért a tormány meg fogja pró­bálni lecsendesiteni a íöldmives pártot s angedményeket fog adni az ominózus agrárrendelet ügyé­ben. Mint Beogradból jelentik, Lázics Voja, a földmives párt elnöke táviratilag Beogradba szólította az összes föidmivespárti képviselőket. A beogradi „Novosti" szerda esti számában a következőképen jellemzi a helyzetet: A radikális képviselők nagyobb részénél az a vélemény uralkodik, hogy a demokratákkal való koalíciót fel kell bontani, mert a koalíció to­vábbi fenntartása nem csak az or­­országnak, hanem magának a ra­dikális pártnak is árialmára volna A kormány tegnap elhatározta, hogy Pasics a kormány lemondá­sát mindaddig elhúzza, mig a demokrata párt nem hozza meg a. maga határozatát. Abban az esetben, ha a Davidovics-Pribicse­­vics ellentéteket nyugodt meder­ben oldják meg, — amire sok kilátás van — a radikálisok a belügyi tárcát a maguk számára fogják követelni és ebből kabinet kérdést csinálnak. Ha azonban a demokratáknál pértszakadás állana be, azzal a helyzet nagyon tisztulna és a radikálisok nem is hoznák napi­rendre a belügyminiszteri tárca kérdését. A radikálisok azt hiszik, hagy a demokraták szakadása ese­ten a korona a rudikálispáriot egye­dül bízná meg kormányalakítással. A demokraták teljesen rezer* váiían viselkednek, mégis éles harcra készülnek fel a klub 10-iki ülésére. Ami a radikálisoknak a belügyi tárcára való aspirációit illeti, ugylátszik, írja a „Novosti", a mai helyzetben a demokraták ezt sem tekintenék a koalícióban való maradásuk akadályának. A tisztviselői törvény tárgyalását folytatta a törvény­hozó bizottság szekciója. Lénye­gesebb változtatásokkal elfogad­ták a javaslat 99—104. §-ait. A vitát csütörtökön délelőtt foly­tatják. Ultimátum a koimányhoz A foldmiives-párt passzivitással fenyeget Beogradból jelentik: A földmi­­vespárt központi végrehajtó bi­zottsága kedden viharos ülést tartott, melyen megtárgyalták az egész belpolitikai helyzetet, külö­nösen a dalmáciai agrárviszonyo­kat. Az ülés végén éles hangú rezoluciót fogadtak ej, mely töb­bek között a következődet tar­talmazza : A kormány törvényfelen agrár­­renddele és azok az erőszakossá­gok, amelyeket ennek a rendelet­nek és a reakciós államvédelmi törvény alapján követnek el Dal­máciában, a Földmive Szövetség pártját arra kényszerűi, hogy a falvak dolgozó tömegeinek védel­mére keljen. Az országban a legdurvább re­akció dühöng. Híveinket törvényen kívül helyezték. A törvények po­zitív rendelkezéseinek helyébe a hatóságok önkényé lépett. 4 rok­kantak még ma sem kaptuk meg azt, amire emberi és isteni törvé­nyek szerint joguk van. A dobro­­voljacokkal szégyenletes komédiát játszanak. A hadikártalanitás, az állam és a társadalom adóssága azokkal szemben, akik ebben a háború­ban minden feláldoztak a haza oltárára, halott betű maradt a papíron. A földmivesek termékeinek árait leszorítottak, de a kormány sem­mit sem tesz azok ellen, akik a termékekkel üzérkednek és igy n városok szegény népe még ma sem érzi a termékek olcsóbbodását. A külpolitikában a mai kormány olyan kháoszt teremtett, amely há­borús veszélybe sodorhat bennün­ket. Az a külpolitika, amelyet a mai reakciós kormány folytat, el­lentétben áll népünk és a «zlüv­­ság érdekeivel. Mindezekért a földmives szö­vetség végrehajtó bizottsága el­határozta, hogy 1. Felszólítja a kormányt, hogy 48 órán belül vonja vissza a szep­tember 4-iki rendeletét és bocsássa szabadon az összes földmiveseket Dalmáciában, akiket ennek a ren­deletnek az alapján tartóztattak le. 2. Ha a kormány ezt a követe­lést nem teljesiti, a képviselő-klub elhagyja a parlamentet. 3. Az ez évi kongresszust Beo­­gradban tartják meg, hogy a kor­mány és a parlament is iobban meghallja a földmivesek hangját. 4. A végrehajtó bizottság mind­ezekről kiáltványban világosítja fel a népet. A földmives-párt szokatlan erős hangú ultimátuma nagy feltűnést keltett a politikai világban, bár a párt már régebben bejelentette, hogy erős lépésre késziü. a kor­mány ellen.

Next

/
Thumbnails
Contents