Bácsmegyei Napló, 1922. október (23. évfolyam, 268-298. szám)

1922-10-22 / 289. szám

Ünnepi szám. — Ara: 6 korona. SBBHHBm XXIIL évfolyam Szdboüca, VASÁRNAP 1922. október 22. 289. szám ISogj ekeik cikdea reggel., üanep után és hétfőn délben TELEFON SZÁM: Kiadáhivaial 8*58, Szerkesztőség 5-13 Előfizetési ár negyedévre 90 dinár SZERKESZTŐSÉG: Kralja Aiexandra-ulica 4 szám alatt Kiadóhivatal: Kralja Alexandra-nlica 1 (Lel’oach-palota)­A gyűlölet kormánya Olaszországban is odakonszo­­lidálódtak mór a viszonyok, hogy nincs más megoldás, a helyzetet csak úgy lehet megmenteni, ha a türelmetlenség ős terror, a gyű­lölet és a rombolás fiait, vagyis a fascistákai a kormány rudja mellé engedik. Odáig érkezett ei a győző és diktáló, területben és gazdasági javakban meggyarapo­dott, a külpolitikában határozott sikereket arató Itália, hogy túlon­túl zilált, majdnem az anarkiéval határos belső dolgait, egyre si­ralmasabbá váló portóját csakis a forradalmi reakció kezére bízhatja. Ez a kéz, amely kézigránátot és tüzcsóvát szorongat, az egyedüli erős kéz ma a kívülről szilárdnak látszó, belülről azonban annál ko­csonyásabb összetételű Olaszor­szágban. Nincsen tehát semmi csudálkozni való azon, hogy a megriadt, megfélemlített és a fe­lelősség elől menekülni akaró kor­mány készséggel ragadja meg e kezeügyébe eső egyetlen erős kő­zet és megosztja vele a hatalmat. Olaszország közvetlen szomszé­dai éppenséggel nem nézhetik közömbösen az itáliai eseménye­ket. A fascizmus ott — sőt má­sutt is már — korántsem elméleti jelenség, a fascizmus komoly, reá­lis kormányzati programmá ké­ményedéit és mér eddig is, az utcáról, a partkörökből gyakran beleavatkozott a gyakorlati bel­politikába, hogy a külpolitikáról ne is beszéljünk. Most aztán el­­következhetik, lehet, hogy talán már napok múlva a fascisták kor mányreiépése és ezáltal megkez­dődik a fascista-programnak a mi­niszteri utón való érvényesítése. Nem nagyon valószínű, hogy a világraszóló, másutt is példát sta­tuáló, művészien organizált, állan­dósított terror korményrajutásakor mindjárt azzal kezdi, hogy le­mond, vagy legalább is hosszabb időre felfüggeszti programjának egyik legfontosabb és minden­esetre legnépszerűbb pontját, vagy­is az olasz lelkeknek azt a nem is nagyon titkos, sőt túlontúl han­gosan hirdetett hisztériás vágyét: az olasz Adriét. Az olasz Adria úgy lehet né­hány nap múlva r.yilt és komoly kormányprogram lesz, D'Annunzio pedig ismét komoly és veszedel­mes diktátor, a többség, a köz vélemény és az uralkodó által el­ismert hatalmas tényező, utólag fényesen igazolt nemzeti hős, felei­nek szavát ismét döntőnek fogják elismerni a külpolitika minden kérdésében, elsősorban természe­tesen az adriai problémában. Az olasz fascisták kormányra • jutása tehát nagyon is közelről érint bennünket, mint az amúgy is expanzív Olaszország közvet­len és leginkább exponált szom­szédait. Az adriai kérdés nyílt seb mind a két állam, Olaszor­szág és Jugoszlávia testén, félő, hogy a kurálása most még nehe­zebbé válik. A fascisták semmi­esetre sem törik majd magukat, hogy megakadályozzák a mérges kelevény elüszkösödését. Sőt: a súlyos probléma eddig már el­intézett részeit, a kölcsönös en­gedékenység örvendetes, nehezen ieszüretelt gyümölcseit, vagyis a mostani félig-meddig tűrhető hely­zetet is alaposan szétszórják, fel­bontják majd. A közeli hetek, az eljövendő hónapok minden valószínűség sze­rint nemcsak Olaszország népé­nek, de Jugoszlávia lakosságának is sok izgalmat fognak okozni Ez a legkevesebb kellemetlenség, amit az olaszországi fascisták kor­­mányrajutása jelent ebben a pil­lanatban. Protics a magyarság választójogáért — Eles támadás a jogfosztó titkos rendelet ellen — »Aljasabb és őrültebb rendeletet el sem lehet képzelni“ Az els© válasz a Magyar Párt memorandumára Egy hete annak, hogy a Magyar Párt vezetősége megküldölte az országos po­litikai pártoknak azt a me­morandumot, melyben tiltó kozott a választási jogi osz­lás ellen s megjelölte a tör­­, vényes jóvátétel módját. ' ' Ezzel a memorandummal foglalkozó a »Radikals leg­utolsó számában Protics Sztojún, a nagysulyu és nagykoncepcióju vezérpoliti ■ kus s példátlanul kemény hangon száll szembe azzal a kormányzati módszerrel, mely a magyarságot meg­fosztotta választójogától. Ez a cikk azért is megbecsülni való, mert az első felelet a Magyar Párt memorandu­mára. A cikk a következőkép­pen hangzik: — Én is megkaptam, mint ahogy klubjuk utján a többi képviselő is a Magyar Párt vezetőségének memo­randumát, amelyben a Magyar Párt kifejti, mennyire jogellenes, mennyi­re az alkotmányba ütközik a válasz­tói névjegyzékről szóló törvény megváltoztatása. Kifejti a memoran­dum azt is, hogy hogyan lehetne most segíteni a már elkövetett jog­talanságok után, hogyan lehetne azoknak a polgároknak jogát meg­védeni, akiket ezekkel a rendelkezé­sekkel jogfosztottá tettek és kiját­szottak. Ez az előterjesztés rendkívül ér­dekes és sok tekintetben sajnálatos bizonyítékát mutatja annak, hogyan változtatják meg, helyesebben ho­gyan játszók ki a törvényeket — a legmagasabb állami szervek! Mindenek előtt a bizalmas rende­let! A magas állami hatósági a törvé­nyek végrehajtása érdekében, adhat utasításokat a törvények keretei kö­zött alárendelt szerveinek, hogy azokat óvja az esetleges tévedések­től és az egyöntetű eljárás kedvéért — saját felelősségére. Ugyanúgy az állami és önkormányzati szervek, amelyek felelősek működésűkért a törvények és a bíróság előtt, követ­hetik ezeket az utasításokat — ismét a saját felelősségükre. . Egy dolog azonban nem ‘ lehet, mert tilalmas, az, hogy ezek az uta­sítások bizalmasak, titkosak legye­nek. Már maga az a tény, hogy bi­zalmasak és titkosak, gyanússá te­szi, diszkreditálja őket, mert meg vonja tőlük azt a bizalmat, amelyet élvezniük kellene azoknak, akik ki­adták, s azoknak, akiknek kiadták. Ezen kívül bizalmas és titkos jelle­gük megfosztja az állampolgárokat attól a joguktól, hogy jogaikat meg­védhessél A választói névjegyzékről szóló törvény ez év julius 20-án lépett életbe. Az ország lakóinak opciós joga két határidőben járt le. Az egyik, a fontosabb, január 26-án, a második julius 26-án. Az ország la­kosai nagy tömegének már január 26-án járt le az opció joga, ichát még a választói névjegyzékről szóló törvény életbelépte előtt. Minden komoly és becsületes em­ber és köztisztviselő előtt világos, hogy a gyakorlatban már mind a két határidő lejárt a törvény megiioza­­talakor. De a belügyminisztérium elhatároz­ta, hogy kijáísza a törvényt, Minthogy pedig a miniszter nem akarta közvetlenül magára vállalni a felelősséget, azt hitte, hogy a tör­vény kijátszásával járó felelősséget áthárítja a kabinet főnökére, aho­gyan azt korábban megtette elődje, Pribicsevics Szvetozár a liercigo­­nya Rudolfnak kiadott bizalmas rendelet esetében. De még ez a kabi­netfőnök sem merte ezt megtenni — nyíltan! Ezért választotta a bizal­masság és titkosság útját! így keletkezett ez a bizalmas ren­delet a választói névjegyzékről szóló törvény kijátszására, amely elren­deli: hogy az állandó névjegyzékek­be fel kell venni mindazokat, akik­nek a választói törvény 9. szakasza szerint választójoguk var,, de nem kell felvenni a nemszlávokat, mert opciósjoguk csak — julius 26-án járj le, vagyis a törvény életbe lépése után hatódik napon. Már láttuk, hogy nem igaz az,, hogy ez a határidő, julius 26. vala­mennyi opciójoggal bíró polgárra vo­natkozik, hanem azoknak csak egy;) kis részére, a nagy tömegé január:, 26-án lejárt. A gyakorlatban a má-í sodik határidő is lejárt már akkor,: mikor a hatóságok ténylegesen meg­kezdték a törvény végrehajtását. Már mindenkinek lejárt az opciójoga akkor, mikor a kabinetfőnök ur bi­zalmas rendelete a végrehajtó ható­ságok kezébe jutott. A választói névjegyzékről szóló törvény őszinte és becsületes értel­mezése szerint ugyanez lenne az: eset akkor is, ha az opciójog nemi julius 26-án, hanem augusztus vágyj szeptember havában járt volna le.j Az állandó névjegyzékek a képvise­lőválasztásokra készültek, amelyeket, senki sem jósolhatott ősz előttrev Tehát természetes és törvényszerű az lett volna, hogy felvegyék a név­jegyzékbe mindazokat a polgá­rokat, akiknek a választás órá­jában választójoguk lesz! Mint a Magyar Párt vezetősége ki­fejti, így magyarázta a dolgorMarin-­­kovics miniszter is a demokrata klubban, mondván: a 9. szakaszt, nem lehet úgy értelmezni, hogy a nemzeti kisebbségek tagjai ne vétes-, senek fel a névjegyzékbe?! * Hogy mennyire ostoba ez a bizal­mas rendelet és a többi is, mert ügyi: látszik, több is van, kiderül abból is^ hogy elrendeli először, hogy mégis vegyék föl a névjegyzékbe azokat a; nemszlávokat, akik állami és önkor­mányzati szolgálatban vannak, még: ha magyarok vágj/ németek is, má-; sodszor azokat, akik — román nem­zetiségűek! Ennél aljasabb és őrültebb rendeletét nehezen lehet elképzelni! Véleményem szerint mindezeket a törvénytelensége­ket és őrültségeket a íegköny­­nyebben és leggyorsabban jóvá lehet tenni egy uj rendelettel, nyilvánossal é^j nyilttal, mely elrendeli, hogy hivatalból azonnal vegyék fel az állandó választói névjegyzékbe mindazokat a nemszláv polgáro­kat, akiknek a törvény szerint különben választójoguk van. Ezt a módot azért ajánlom, mert; semmiféle törvényellenes és al­kotmányellenes rendelet nem semmisíthet! meg és nem csök­kentheti a törvényes rendelke­zéseket és a polgárok törvényes jogának kárára nem teremthet uj jogot. Azt tartom, hogy ezért nincs ér­telme uj törvényes alapot teremteni,/ mint ahogy azt a Magyar Párt veze­tősége javasolja. ... Lapunk mai száma 20 oldal

Next

/
Thumbnails
Contents