Bácsmegyei Napló, 1922. október (23. évfolyam, 268-298. szám)

1922-10-21 / 288. szám

1 dinár, 2 lei, 8 márka, 1 sokol. XXin. : I Szubotica, SZOMBAT 1922. október 21. 288. szám Megjelelik minden reggel, ünnep után ét hétfőn délben „ „ r SZERKES? TŐSÉG: Kralja Alexandra-ulica 4 szám alatt TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal 8-58, Szerkesztőség 5-13 ° M ar **8^ ,Đftr Kiadóhivatalt Kralja Alexandra-nlica 1 (Lelbach-palota) Lloyd George is arra az útra lépett, amelyen a győztes országok kormányai ki­kerülhetetlen végzetszerüséggel követik a legyőzött országok nagy­jait. Lloyd George-on is túlnőtt az idő, alkalmazkodó képességének monumentalitása, nemes patináju demagógiájának sodró ereje fel­őrlődtek a küzdelemben. Nem kell száműzetésbe mennie, mint a le­győzött országok kormányzóinak, nem roskad vissza elmélete után szétbomló agygyal, mint Wilson, oroszlánvadészatra se indul, mint Clcmenceau, aki úgy beleszokott a vérbe, hogy afrikai vadászatra ment, amikor azt hitte, hogy vége van a háborúnak. Lloyd George, aki tizennyolc évig volt egyfoly­tában miniszter és több, mint har­minc évig aktiv politikus, tovább is tényező akar maradni az an­gol belpolitikában s ami ezzel végzetszerűen egyet jelent : a vi­lágpolitika irányításában. De Lloyd George mégis megbukott, meg­buktatta saját politikája, amelyet mér évek óta a béke selymébe öltöztetett s amiről a keleti elren­dezés fölborulásakor íöllebbent a fátyol s kitakarózott a háborús el­szántság. Lloyd George a békét prédikáló, háborút hirdetett s az angol közvélemény, mely elhitte róla, hogy békeapostol, nem tudta megbocsátani, hogy hábo­rúra uszít. A megalkuvás politikájának még nem volt olyan nagyra nőtt rep­rezentánsa, mint amilyen Lloyd George volt. Nagygyá az tette, hogy nemcsak a pártokkal, frak­ciókkal és klikkekkel számolt, ha­nem az uralomra jutott eszme áramlatokkal is. Nemcsak a sztráj­koló kikötőmunkásokkal, a mun­kanélküli bányászokkal, a konzer­vatívokkal és liberálisokkal alku­dott meg, hanem azokkal a tár­sadalmi változásokkal is, melyek a kor történelmének legfőbb moz­gatói. És felszabadította Egyipto moí úgy, hogy az egyiptomiak rabok maradtak, teljesebbé tette India önkormányzatét úgy, hogy az angol kizsákmányolás nem csorbult meg, szabaddá tette az Íreket oly módon, hogy Írország benne maradt az angol államtest­ben. A győzelem gőzében tartotta meg a választásokat s a győze­lem megválasztottjait békére tudta nevelni. Amíg most egyszerre ki­derült a keleti kérdés kapcsán, hogy ami nagyvonalú volt ebben a politikában, az csak a látszatok teremtésében nyilatkozott meg. A forrongó, békétlenkedő, véres nyugtalanságok elé a béke sza­vainak kulisszáit tolta. A világ­tragédiának ő volt a Reinhartja, a legnagyobbszerü rendező, aki tu dott radikális lenni a vörös izzé sig, tudott szabadséghős lenni é'., rabszolgatartó» ha kellett, magára­öltötte a szőrcsuhát s biblikus megilietődöttséggel harcolt, küz­dött, verekedett — a hatalmon maradásáért. Mert sokszínű, bőrétegeződésii, elvi alap nélküli ténykedéseinek ez volt az egyetlen őszinte alapja, ez az egyetlen tévedést kizáró magyarázata. Csak a nagy idők tették naggyá, csak az esemé­nyek, melyek keresztülfutottak kezén. De hol az a gondolat, me­lyet ő dobott bele az eszmék örökké megújuló forradalmába, melyik az a fejlődési fok, ahová eljutott meggyőződésben és cse­lekvésben, melyik az a világnéz­­let, amelyet tisztán tudott meg­őrizni minden megalkuvástól. A világ parancsolója volt, a há­borúnak és békének ura. De nincs egyetlen gondolat, amit bukásá­ban örökül hagyna. Nem volt se radikális, se reakciós, se konzer­vatív, se liberális, de minden tu­dott lenni. Minden hangszeren játszott, egyen se volt művész. Csak a bravúros volt, de nem volt zseni. Az apostolok nyelvén be­szélt, de nem volt apostol. Ügy­véd maradt a premier székében is, nagyszabású, virtuóz, brilliáns sikereket elérő, de nem alkotó, nem missziós, nem teremtő, csak — ügyvéd. Egy világtörténelembe belenőtt fiskális. Ezért nem távoshatik Lloyd George a kegyeletes hála Panthe­­onjába. Ezért nem temetkezhetik a dicsőség bsbáresője, alá. Ezért vonul vissza — ahogy azt man­chesteri beszédében megmon­dotta — a puszta sivatagjába. (d) Ribár megbukott a% elnökválasztáson A képviselői!áz uj euaoke: dr. Lukmieh Ede — Eredménytelen egyezkedési tárgyalások —- Pucs történt Davidovics háta mögött T* A Bácsmeggei Napló beográdi munkatársának jelentése — Pénteken délelőtt 9 órára volt összehiva a parlament őszi üléssza­kának első ülése, amelyen a parla­ment uj elnökét kellett megválasz­tani. De 9 órakor még nem szólaltak meg a folyosó csengői, hogy szokás szerint beszóíitsák a képviselőket az ülésterembe. Áz elnökváíasztó gyű­lés reggel 9-re volt összehiva, de a parlamenti többségnek még délután 4 órakor sem volt clnökielöltje . . . Már több mint egy hete húzódtak az elnöki szék betöltése körül a tár­gyalások. csütörtökön a késő éjjeli órákig együtt ült úgy a demokrata, mint a radikáüspárt, de végül is anélkül oszlottak szét a pártok, hogy teljes bizonytalanság volt a megvá­lasztandó elnök személye körül. A demokraták hivatalosan Ribar mel­lett állottak, de egy tekintélyes ré­szük titokban remélte, hogy még sem mennek ebbe bele a radikálisok és akkor a titkos szavazáson ők is másra szavazhatnak. A radikálisok hajthatatlanúl ragaszkodtak Ribar elejtéséhez. Az ellenzék feszült vára­kozásban, hogy kellemetlenkedhes­senek a kormánynak. Ilyen előzmények után hétfőn dél­előtt a kitűzött időre nem nyitották meg az ülést, hanem izgatott hangu­latban folytatták a tárgyalásokat. A demokraták három tagú bizottsága először Pusícs miniszterelnökké! tár­gya! hosszasan a parlament minisz­teri szobájában, majd a radikális bi­zottsággal ül össze tárgyalásra. De a hosszú, idegfeszitő tárgyalásokon nem jött létre megegyezés. Végül is a kínos helyzetből úgy szabadultak, hogy a szabályszerűen összehívott ülést is megtartsák, a következő kompromisszumban állapodtak meg: Az ülést megnyitják, az ülést a leg­idősebb képviselő, mint korelnök ve­zeti. illetőleg rögtön megnyitás után bezárja. Mire ezt kieszelték, elmúlott dél. 12 óra ?0 perckor csendülne! meg a folyosó csengői.'Mikor meg­telik a terem. Odovlcs Ríszta kép­viselő korelnöknek Oraovac Torna radikális képviselőt ajánlja. Oraovac rövid beszédben megkö­szöni a bizalmat és az ülés titkáraiul felkéri a parlament négy legfiatalabb tagját: Banks, Szimonovics, Sten­­kevics és Kraszics képviselőket. Ez­zel az ülést bezárja, a legközelebbi ülést délután 4 órára hiva egybe. Közben tovább folytak a tárgyalá­sok az egyes klubok között. A zsú­folt folyosókon izgatott hangulat, kombinációk, a legvalószínűbbektől a legképtelenebbekig, röpködtek a levegőben. Egyszer az a hir járta, hogy Pasics Korosec dr.-t, a kleri­kálisok vezérét ajánlja elnöknek. A képtelen hírből természetesen egy szó sem volt igaz. A délután folyamán tovább foly­nak a tárgyalások. Az ülést termé­szetesen 4 órakor még nem lehetett megnyitni. Különösen heves volt a hangulat a demokratapártban, . ahol élesen egymásnak fordultak a jobb és balszárny. Pribicsev ics hívei minderősebben agitáltak a pártban Lukinics Edo jelöltsége mellett. Da­­vidovicsék pedig Ribar mellett. De nem sokkal csendesebbek voltak a többi pártkörök sern. Korosec dr., a klerikális párt el­nöke a Bácsmegyei Napló munka­társának kérdésére elmondta, hogy pártja azon a véleményen van, hogy újból Ribart kell megválasztani, a legfontosabb törvényjavaslatok elin­tézése után azonban Ribar is mond­jon le és a kormányválság elintézé­se után azonnal oszlassák fel a szkupstinát. Feszült várakozásban telnek az órák. Mikor este 8 órakor végre is­mét beszólitja a képviselőket a te­rembe az elnöki csengő, nincsen a kormánytöbbségnek hivatalos elnök­­jelöltje. Az elnök választás Oraovac Toma, a kodeinok, 8 óra­kor megnyitja az ülést és azonnal elrendeli a szavazást az uj elnök Megválasztásira, Érdekes leletig­tek játszódnak le. Leszavaz Pa­sics, Pribicsevics és a mai ura­lom még egynéhány kimagasló aiakja, de az ő szavazásukat egy­kedvűen veszi a t. Ház tudomásul. Mikor azonban már fél 9 felé P'ü­­tics Sztojánra kerül a sor, váratlanul és meglepetésszerűen nagy taps fo­gadja az öreg politikust, akinek ösz­­szesen egy kimondott híve van az egész parlamntben . . . A szavazatok összeszámlálása után pont 9 órakor iiirdeti ki az el­nök az eredményt. . Elnök lett Lukinics Edo, 124 szavazattal. Ribar Ivánra 88 szavazat, a löldmivespárti jo­­vdnovics jócár a 11 szavazat eseti. Mint az eredményből sejthető, Lukinicsre szavaztak az összes ra­dikálisok és a demokraták jobb szár­nya, a jobboldali muzulmánok és a Kmet-párt. Davidovics hivei és az 5 egész ellenzék, all földmivest kivé­ve Ribarra szavaztak. Az eredmény kihirdetését a parla­mentben nagyon mérsékelt tapssal fogadja a többség. Áz ellenzék annál viharosabb tiltakozással. Ebben is el­sősorban a klerikálisok, köztük pedig a temperamentumos Barics járnak elől. Gunykiáltások özönével halmoz­zák el a többséget és Lukinics Edot, Ekkor hangzik fel talán az első ma­gyar sző a jugoszláv parlamentben. Egyesek azt kiáltozzák: Éljen Luki­nics! Ehhez tudni kell, hogy Lukinics a horvát sabor révén a magyar par­lament tagja volt. Azt is kiáltják fe­léje, de már szerbül: Ferenc József kreatúrája! A lármában a Spaho-párt és a szo­cialisták is kiveszik részüket. Nagy zajban foglalja el Lukinics az elnöki széket, mire még nagyobb zaj tör ki a klerikálisok, muzulmánok és szo­cialisták között. Mikor beszédébe akar kezdeni, a klerikálisok és mu­zulmánok tüntetőleg kivonulnak a te­remből, csak Barics és Simrák ma­rad bent közülük. Lukinics megköszöni a Ház bizal­mát és ígéri, hogy az üléseket pár­tatlanul, objektíve fogja vezetni. A rövid beszédet is állandóan éles közbekiáltásokkal zavarják. Kilenc óra 6 perckor ér véget az izgalmas ülés, a legközelebbi ülés szombaton délelőtt 10 órakor lesz, napirendjén a többi parlamenti tiszt­ség betöltése szerepel. Az elnökválasztás Itatása Mindjárt az ülés után meglehetett I állapítani, hogy az elnökválasztás eredményével a demokratáik nagy része nincsen megelégedve, bár Lu­kinics is demokrata. Egyes képvise­lők, akik Davidovics csoportjához tartoznak, a folyosón nyíltan kijelen­tették, hogy Lukinics megválasztását Pribicsevics trükkje eredményének tekintik, aki szerintök a klub fegyel­mét teljesen megbontotta és akivel a további együttműködésük lehetetlen­né vált. A folyosói kijelentéseket ugyan nem szokta mindig tett követni, de az előzményekből ítélve a demokra­tapárt belső ellentéteinek újabb kitö­rése ezek után alig várathat sokáig magára. Pasics és Pribicsevics pén­tek esti győzelme esetleg a koalíció bukásával lesz egyértelmű,

Next

/
Thumbnails
Contents