Bácsmegyei Napló, 1922. szeptember (23. évfolyam, 238-267. szám)
1922-09-12 / 249. szám
4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLŐ 1922. szeptember 12. nők bezárja az ülést és az Újságírók Szövetségének 1922. évi kongresszusát beiejezettnek nyilvánítja. A jelenvolt újságírók nagy része még a délután folyamán elutazott Novisadról. A beogradi sajtó a növisadi támadásokról A suboticai és novisadi újságíró kongresszus eseményei élénken foglalkoztatják az egész beogradi sajtót. A hétfői esti lapok részletesen foglalkoznak a nacionalista ifjúság novisadi fellépésével, melyet élesen elitéinek. A Novost szerint a sajnálatos incidenst, amely annyira kellemetlen érzéseket keltett az idegen újságírókban, Novisad egész polgársága is elítéli. Az eset tárgyalására még viszszatér. Elítéli a Politika és a Vreme tendenciózus tudósításait, amelyek nem hűen adják vissza az eseményeket. A Tribuna is cáfolja a hamis híradásokat és azt írja, hogy a nacionalisták által okozott botrány a legjobban bizonyítja, hogy az ottani hatóságok eltűrik a felelőtlen elemek garázdálkodását, akik már annyira felbátorodtak, hogy a beogradi sajtó képviselőit is megtámadják. Követeli, hogy a hatóságok vessenek véget a nacionalisták éretlen cselekedeteinek. Hasonló szellemben ir a Novi List is. A Beogradski Dnevnik, melynek Szerkesztőjét, Tvrtkovics Mirkót a esti inzultálás után hétfőn délelőtt a kávéházban ismét megtámadták, bántalmazták és életveszélyes fenyegetések közt a kávéház elhagyására kényszerit ették, úgy hogy csak csendőrfedezettel tudott Beogradba visszautazni, mai számában nyílt levelet közöl Timotijevics belügyminiszterhez. A nyílt levél rámutat arra’ hogy a novisadi hatóságokban meg lelt volna a jóakarat a zavargók el leni eljárásra, de egy még Marinkovics vagy Pribicsevicstől származó bizalmas rendelet a rendőrhatóságokat a nacionalista ifjúsággal keztyüs kézzel való bánásmódra utasítja. A szovjet-kormány Szmirna bevétele után üdvözölte a kemalistákat A demoralizált görög- hadsereg — Konstantin lemond — A kisantant beavatkozik — Tárgyalnak már a fegyverszünetről Kiújult a keleti kérdés A török csapatoknak a tengerre érkezte és a görögöknek végleges kiszorítása régi aspirációk érdekszférájából, Kis-Ázsiából, uj helyzetet teremtettek a keleti politika terén. Újból felelevenedik a keleti kérdés, a melyik már évszázadok óta sok viszály okozója volt. Még nem tudom, hol fognak a török csapatok megállani, nem bizonyos, hol fogja a nagyantant őket megállásra kényszeríteni. Az S. H. S. királyságot egyelőre a görög csak mint szomszéd állam ügye érdekeli. Ez az ügy egyrészt az egész kisantantnak az ügye, másrészt pedig Jugoszláviának és Bulgáriának igen vitális fontosságú kérdése. Thrácia kérdésének megoldásába Bulgária sehogyan nem tud belenyugodni. Bulgáriát fontos érdekek fűzik az Aegei-tengerre való jutásához. Ezek az érdekek is természetszerüek, amelyek Jugoszláviát is az Aegei-tengerhez fűzik. Szaloniki görög kikötő niár a balkán háborúban is az akkori Szerbia elsőrendű hadműveleti bázisául szolgált és ettől az időponttól kezdve állandóan nyílt gazdasági és politikai kérdése volt az országnak. Az Aegei-tenger Jugoszlávia sokkal eminensebb gazdasági és kereskedelmi érdekeit tudja szolgálni. Ennek a felismerésnek biztos jelét adta a kor mány,. amikor egy évvel ezelőtt Szalonikibeii felállította, az első külföldi kereskedelmi kamarát. De ezenkívül a Görögországgal kötött minden kereskedelmi szerződés, sőt maga a békeszerződés is biztosítani akarta az Aegei-tengerhez való kijáratot az S. H. S. királyság részére. A keleti kérdés fejlődését élénk figyelemmel kiséri Olaszország is, sőt a közvetítés szerepét is magára volt hajlandó vállalni. Olaszország a velencei konferencián akarja megoldani a keleti kérdést, de a konferencia részvételre való igényét bejelentette a Consultán Jugoszlávia meg Bulgária is. Ök is ott akarnak lenni az ügy végleges rendezésénél. Közben a görög helyzet forradalmi jelleget ölt, a nép lázong és a tüntető tömegek a jugoszláv konzulátus palotája előtt kérik városuk megszállását a köz rend biztosítását. Ami pedig világpolitikai jelentőséget ad a török győzelemnek, az az a győzelmi tor, melyet a kemalisták az orosz szovjettel együtt ülnek Szmirna bevétele felett. Mai híreink a következők: Kemal pasa Szolimában Konstantinápolyból jelentik: A török csapatoknak Szmirnába való bevonulása teljes nyugalomban ment végbe. Kemal pasa is Szmirnába érkezett, akit a lakosság nagy lelkesedéssel fogadott. Kemal Szmirnában kiáltványt adott ki, melyben üdvözli a város felszabadított lakosságát és kijelenti, hogy a török hadvezetőség még két nagy város, Konstantinápoly és Drindpoly felszabadítására számit. Jugoszláv megszállást kérnek a szalonikiek Szalonikiböl jelentik: A városban nagy az izgatottság a görög csapatok pánikszerű visszavonulása miatt. A lakosság félve a forradalom kitörésétől, tüntetőleg a jugoszláv konzulátus épülete elé vonult és kérte, hogy a várost jugoszláv csapatok szállják meg. Konstantin hajlandó lemondani Londoni jelentések szerint Konstantin király hajlandó György trónörökös javára lemondani. Úgy tudják, hogy ebben az esetben Venizelosz venné át a kormányt. Mint Athénből közlik, a görög csapatok Chiosz és Mythiléne szigetekre való visszavonulásuk alkalmával Keőues emlékek . . . (Rz ujjágíró-honcresszua uenöégci) Elutaztak az ujságiró-kongresszus vendégei, a házakról lekerültek a zászlók, a korzó nem olyan forgalmas és eleven, mint amilyen a most elmúlt három nap alatt volt, szóval a város ismét előszedte a kissé mindig álmos, semmitmondó hétköznapi arculatját. A kongresszusi napoknak csupán az emléke, ize maradt meg kellemes utózönge, jóleső vibráció formájában. Nekünk, magyar újságíróknak különösen kedves élményünk volt ez a kongresszus, mert alkalmul szolgált arra, hogy közelebbről megismerkedjünk szláv kartájainkkal, akik között szinte feles számmal szerepeltek országos nevű politikusok, elismert, kiváló irók, a modem délszláv irodalom neves reprezentánsai és a máról-iholnapra naggyá nőtt beogradi és zagrebi ujságirás előkelő képviselői. A kartársi szolidaritás eleven ereje és a hivatás lelkes szeretnie őszintévé, meleggé varázsolta az érintkezést az egyetemes kultúrát és a közt különböző nyelven ugyan, de egyformán lelkesedéssel és komoly öntudattal szolgáló újságírók: a szláv vendég-kollégák és a magyar vendéglátók között Mindkét részről igaz, szívélyes, sőt szeretetteljes volt ennek a találkozásnak, összeismerkedésnek és háromnapos együttlétnek egész tartama és minden megnyilatkozása spontán, szívből fakadó. Azonkívül örvendetes és hasznos— azt hisszük mindkét félre —' mert a megismerésből fakadó kedves emlékek kölcsönösen megmaradnak majd a lelkekben, megértőbbé, tárgyilagosabbá formálják majd át a mesterség gyakorlásában kissé clfásult szkeptikus lelkeket, j* Sok mindent megtudtunk egymásról és egymástól kölcsönösen. Megtudtuk például, hogy Beogradban. Zagrebban és Ljubljanában ma már teljesen európai nívóra emelkedett az ujságcsinálás és hogy az uj délszláv irodalom nagy lépésekkel siet a nyugati magaslatok felé. Valljuk meg őszintén: megfelelő összeköttetés, rendszeres érintkezés hiányában nekünk magyar újságíróknak nagyon kevés tudomásunk volt eddig a beogradi és zagrebi irodalmi életről1, a délszláv szellemi evolúcióról, az uj irányokról és jóformán ismeretlenek voltak előttünk a mai szerb és horvát irodalom újabb termékei, az a nagyvonalú és művészi áramlat, amely néhány év alatt a rohamos fejlődés magaslatára nyomult fel és minden oldalon megszüntette a régit, a kezdetlegest, a vicinális jelleget, a szűk horizontot. A kongresszus beogradi, zagrebi és ljubljanai tagjai majdnem valamennyien az uj idők uj emberei. Hivatottság, egyéni felkészültség dolgában a tollforgató-mesterség kiválóságai, európai látőkörüek, mindegyikük beszél legalább két-három-négy kultarayelvet, külföldstjárt, világoslátású, verzátus emberek, akik bár a mesterségük gyakorlása okából .kenyerük a politika, megértőek és tárgyilagosak tudnak lenni a dolgokkal. nagy tüntetéseket rendeztek Konstantin király ellen. Párisból jelentik: A Havas-ügynökség értesülése szerint a görög csapatok első szállítmánya megérkezett Pireuszba. A csapatokat a szU geten akarták partra tenni, a katonák azonban tiltakoztak és követelték,, hogy Athénnél hajózzák ki őket. A. katonák nagyrésze demoralizálódott. A görög fővárosban forradalmi han-, gúlát uralkodik. Konstantin király lemondása elkerülhetetlen. Tárgyalnak a fegyverszünetről Londonból jelentik: Kemal pasa és, a görög kormány megbízottai, vala~ mint a nagyhatalmak képviselői ad semleges zónában hétfőn találkoznak,; hogy a fegyverszünet feltételeiről ta-| nácskozzanak. Párisból jelentik: A szövetséges: hatalmak remélik, hogy az angora#, kormány rövidesen válaszolni fog\ arra a jegyzékre, amelyet a fegyverszünet kérdésében intéztek hozzá. Kemal pasa valószínűleg ragaszkodni; fog fegyverszüneti feltételeihez, amelyek közül a legsúlyosabb pontja, <rj tengerszorosok és Konstantinápoly* odaítélésén kívül, Thrácia kiürítése»] A nagyhatalmak már kezdenek akti-; ve beavatkozni a görög-török hábo-. ruba. A Petit Párisién jelentése sze-1 rint Biga kerületből a görögök eitá- .’ voztak, mire az angolok szállták meg, a kerületet. Ha ez a hir igaznak bizonyul, úgy a francia csapatok is ha-; ladéktalanul megszállják a területeié, Moszkva üdvözlése 1 a kemalisták célja Londonból jelentik: A Times sze-, rint Moszkva sietett szerencsekiva-, natait kifejezni Angorának a harc-.1 téri sikerek alkalmából, amit az an-S gorai kormány különös megelégedéssel fogadott. Az angol kormány tud-J ni sem akar olyan elhatározásról, a; mely a tengerszorosok szabadságátí érintené. Az angol közvélemény he-,1 lyesli a kormány álláspontját és rá-! mutatnak arra, hogy Moszkva elis-j mérésé szerint a bolsevisták és ke-\ malisták törekvése odairányul, hogy; a Fekete-tengert maguknak biztosit-, sák és idegen hatalmat ne engedje-> nek be a Feketetengerre. Anglia semmi esetre sem járul hozzá hasonló kedélye» borozgatások, szolid lumpod gatások alkalmával semmiféle bántó; incidens. Ellenkezőleg: a beogradi: kartársak az előzékenységnek, a fi-': gyelemnek és a kartársi érzületnek^ oly sok kedves és jóleső jelét adták; velünk, magyar újságírókkal1 szem-, ben, annyi lekötelező figyelmet tanu-J sitottak, hogy a lehető legjobb én leg-; őszintébb érzelmeket keltették fclí bennünk. j Nikolajevics, az országos ujságiró-, egyesület eddigi elnöke és a kongresz-i szus tárgyalásainak vezetője járt elölj ebben, a törekvésben. Elegáns megje-! lenése, lekötelező modora mindenkit; megnyert. Igazi szalon-ujságiró, Her*; czeg Ferenc lehetett ilyen, fiatalabb' korában és a Herczeg Ferenc regé-' nyeiben festenek igy a snajdig főispánok. f A beogradi vendégek közül népsraerüség dolgában az atléta termetű^ nagyszerű Komadinics járt elöl1 mindvégig. ö volt a kongresszus lelke, Stentori hangjával, páratlan energiájával a tanácskozások alatt, a viták közben és az elnöki székben az aktivitás igazi megtestesülése volt a szó legteljesebb és leginponálóbb értelmében. A fehérasztalnál, a baráti összejöveteleknél pedig nagy műveltségű, szellemes társalgó, a legjobb szivü, igaz kolléga, örökké vidám, szinte csapongó jókedvű. Úgy ropta a csárdást és annyi magyar nótát tudott könyv nélkül', betéve, hogy gyönyörűség volt nézni és hallgatni . . . Sok barátot és igaz tisztelőt-szerzett Komadinicson kívül Tokin Boskó, a jelenségekkel és az emberekkel szemben. Nyomatékosan (hangsúlyozták, hogy ők elsősorban irók, újságírók és a kongresszus tanácskozásaiba a világért sem akarnak politikát beleh keverni. A Vajdaságot legnagyobb részük még nem is ismerte és ezért értiliető érdeklődéssel figyeltek meg minjdent itt nálunk. Sokan őszintén be! vallották, hogy ami a nemzetiség: kérdéseket, a magyarságot illeti, némi súlyos előítéletekkel megrakodottar jöttek el ide, de amit láttak és tapasztaltak, beográdi szemszögből1 ítélve csak kellemes és megnyugtató lehet a számukra, A Vajdaságot az orszáj legértékesebb, kulturális és gazdaság tekintetben a legfejlettebb területénei tekintik. * Az összeismerkedések és a barátko zások természeesen a iehérasztalnái kezdődtek és az egyes szerkesztősé gekben, kedélyes kisebb összejövetele ken folytatódtak. A hangulat mindkét részről őszinte és kedélyes volt. Teljesen politika-mentes. Kartársakat láttak bennünk, magyar újságírókban a beogradi kollégák, az egyforma élethivatás hozzájuk hasonló robotosait, akiknek magánéletükben semmi közük a közéleti harcokhoz és marakodásokhoz és akiknek, ha közös érdekeik és bajaik megbeszélésére gyűlnek össze, kétszeresen érezniök kei! a kari összetartozandóság szükségét. Nem is zavarta meg ezt a háromnapos együttlétet sem a kongresszusi tanácskozások. sem a sűrű egvmásutánban következő bankettek-és a szükebbkörü
