Bácsmegyei Napló, 1922. szeptember (23. évfolyam, 238-267. szám)

1922-09-11 / 248. szám

2. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1922. Szeptember II. Péter király végrendelete Magánva gyóndí gy ermekeire hagyta Péter király végrendeletének felbontásáról a legutolsó ljublja­nai minisztertanácsi ülésig soha szó nem esett. A legutóbbi ljub­ljanai minisztertanácsi ülésen a kormány tagjai szóbahozták a vég­rendelet felbontásának a kérdését és ez alkalommal Sárán király is beleegyezett a letétben levő vég­rendelet felbontásába. így a szom­bati nap folyamán Péter király végrendeletét felbontották. A végrendelet 1914. november 18-án kelt és eddig a Nemzeti Bank beogradi főintézetében volt őrizetben elismervény ellenében, amelyet Dükanovics államtaná­csos, Péter király kísérője és hü barátja őrizett mindeddig. Szom­bat délelőtt Djukanovics államta­nácsos a végrendeletet kiváltotta a Nemzeti Bankból és a délután folyamán Timotijevics miniszter­elnökhelyettes és Markovics igaz­ságügyminiszter kíséretében el­vitték a városi törvényszékre. Itt történt meg a felbontás, amelyre egyedül György herceget hívták meg, minthogy ő vau jelenleg egyedül Péter király gyermekei közül Beogradban. Jovicsics — a perenkivüli ügyek bírája vette át Djukanovics állam­tanácsostól az ötszörös viaszkpe* csétes boritékot. Ebben a nagy borítékban volt azután egy kisebb | pecséttelen boríték a következői felírással: „Végakaratom* 1914. november 18. Péter*“ Ez a boríték 2 levelet tartal­mazott. Az egyik, a következően volt címezve: „Őfensége a trón­örökös kezeihez — 1914. november 20. Péter“ A másik boríték a „Végakaratom* feliratot viselte. Minthogy az illetékes biró és a jelenlevők '.’megállapodtak, hogy az első boríték nyilván személyes jellegű, elhatározták, hogy ehhez nem nyúlnak hozzá, hanem átad­ják Timotijevicsnek, hogy a ki­rálynak adja át személyesen. A második boritékot felnyitván, abban megtalálták a végrendele­tet és a hozzácsatolt kiegészítő végakaratot. A végrendelet maga két kisebb lapra van megirva. Az összefog­lalás rövid tartalmú és világos. Biztos kézzel van Írva és hibát­lan. A végrendetet a következő szavakkal kezdődik: „Minthogy háborúba indulunk (1914. novem­ber 18-án Íródott, amikor is a szerb hadsereg ellenoffenziváját elhatározta, amelyik azután tény­leg november 21-én megkezdő­dött) nincs időm, hogy részlete­sen foglalkozzam vagyonom rész­letes felsorolásával és felosztá­sával. Ingó vagyonáról Péter király akként rendelkezett, hogy összes ingói, amelyek pénzből és érték­papírokból állottak és amelyek egy párisi bankárnál vannak le­tétképpen elhelyezve, gyermekei között egyenlő részletekben osz­tassanak fel. Az ingó vagyonok közelebbi é; ;éke megállapítva nem volt. Ingatlan vagyonát, amely Beo­gradban levő házakból és háztel­kekből áll, továbbá Topcsider kö­zelében 96 hektár földből — egé­szében az akkori trónörökösnek, a mai királynak hagyományozta. A topolai Oplenácon az általa emelt templomot ugyancsak Sándor ki­rálynak hagyományozta. A tem­plom melletti borházról pedig úgy rendelkezik, hogy arról az állam gondoskodjék mindaddig, amig borházi céloknak szolgál, ellen­kező esetben ezt is Sándor király­nak szánta. A végrendelet a következő meg kapó szavakkal végződik: Szivböi ölelem drága gyermekeimet és lel­kűkre kötöm a békét és szereidet. A kiegészítő mellékvégrendelet ben Péter király szolgájáról, Zdrav■ kóról gondoskodik és neki ötezer dinárt hagyományoz hűséges és odaadó szolgálataiért. A Népszövetség súlyos kritikája a magyar kormányról A kisaniant késlelteti Magyarországnak a Népszövetségije való felvételét — Deniars Magyarország ellen — Ä Nép­­szövetség még nem döntött Magyarország felvétele kérdésében Mint prágai jelentés alapián már megírtuk, a kis-ániánt kormányai együttes demarsot tettek a nagyhatalmak­nál, hogy tiltakozzanak az ellen, hogy a magyar kormány a tria­noni békeszerződést nem hajtja végre és agitációs szervezeteket tart fenn, amelyek a szomszéd­államok biztonságát veszélyez­tetik. A Magyar Távirati Irodá-nak prágai jelentése szerint, beavatott körök úgy tudják, hogy a kis-ántání elvben nem szegül ellen Magyarország felvételének, de a népszövetség meg akarja álla­pítani, mennyiben ieit eddig eleget Magyarország a békeszerződés kö­vetelményeinek, ezenkívül a felvételt ahhoz a feltételhez kö­ti, hogy Magyarországon aníi­­jnonarchista, vagyis köztársasá­gi kormány alakuljon. A népszövetségi gyűlés hatodik bizottságának vizsgálóbizottsága az uj tagok felvételéről tartott leg­utóbbi ülésén egyes tagok ki akarták mutatni, hogy Magyarország leszerelése nem teljes. A felülvizsgálást a szövetségközi katonai bizottságra akarják bízni. B nes indítványára Bánffy Miklós gróf külügyminisztert nem a teljes ülés. hanem a vizsgálóbizottság hall­gatja meg. A Népszövetség kritikája a magyar kormányzatról. Géniből jelentik: A VI. politikai bizottság, amelynek programjába egyedül Magyarország felvételi ké­relmének elintézése tartozik, szom­bat délelőtt ülést tartott. Eleinte úgy volt, hogy Bánffy grófot is meghívják az ülésre, Benes azonban az eddigi gyakorlatra való hivatko­zással azt kérte, hogy ezt a kérdést egy albizottsághoz utasitsák s az először vizsgálja meg azt, hogy Magyarország eleget telt-e kötelezett­ségeinek, azután tárgyalja csak maga a bizottság a felvétel kérdését. A bizottság helyeselte Benes nézetét, úgy, hogy Magyarország felvételi kérelme felett az általános vitát az albizottság üléseinek befejezéséig el­halasztották. Az albizottságot azon­nal megalakitották s tagjai lettek Anglia részéről Fisher, Franciaor­szág részéről Hanotaux. Olaszor­szág részéről ímperiali és Csehor­szág részéről Benes. Az albizottság mint minden eddigi esetben, első­sorban azt vizsgálta, hogy Magyar­­ország eleget tétt-e a leszerelés kérdésében vállalt kötelezettségének. A Bratislauaer Zeitung am Mittag jelentése szerint az angol megbízott elégedetlen­ségét fejezte ki Magyarország ezirányu kötelességteljesitése te­kintetében, ugyanilyen szemre­hányást tett Olaszország képvi­selője, akinek nézetéhez a bi­zottság francia tagja is csatlako­zott. A lap a tudósításhoz hozzáfűzi azt, hogy ha általában nem is akarják meghiúsítani Magyarország felvéte­lét a népszövetségbe, mégis való­színű, hogy igen alapos kritika tár­gyává fogják tenni a magyar kor­mány működését a bizottsághoz tar­tozó kérdéseket illetően. Ebből a célból véleményt fognak kérni a szövetségesek katonai szakértőitől és a nagyköveti tanácskoz fordulnak, hogy az idevágó anyagot bocsássa a népszövetség rendelkezésére, Benes Magyarország felvételéről. Prágából jelentik : A félhivatalos „Gazette de Prague“ szerint Benes cseh miniszterelnök és Bánffy ma­gyar külügyminiszter genfi érteke­zéséről Csehország miniszterelnöke lényegben körülbelül ezeket mon­dotta : — Semmit sem kívánunk forrób­ban, minthogy szomszédainkkal jó viszonyban éljünk. Egy dolgot kí­vánunk csak tőlük, még pedig a vállalt kötelezottségek absolut tisz­­teletbentartását éz főleg a béke­szerződések nyomán Közép-Európá' ban létrejött helyzet megőrzését. Ka Magyarország bizonyos garan­ciák kíséretében biztosítani fog ar­ról, hogy ezt az uj középeurópai helyzetet a Habsburg-áinasztia va­lamelyik tagjának restaurálásával nem akarja felborítani, semmi okunk sem lesz arra, hogy felvételének ellene szegüljünk. Elhalasztották a jugoszláv magyar határkérdés tár­gyalását. Géniből jelentik: A népszövet­ség tanácsának szombati ülésén na­pirendre került a Magyarország és Jugoszlávia küzötti határ kérdése. Bánffy külügyminiszter és Jovano­­vič követ egymás után felszólalva kijelentették, az a nézetük, hogy e népszövetségi tanács halassza e! ennek a kérdésnek megvitatását, minthogy Magyarország és Jugoszlávia között olyan tárgyalások van­nak folyamatban, amelyek re­ményt engednek arra, hogy a két állam egyetértésre jut a határ kérdésében. Magyar nyilatkozat a kisaniant vádjairól Budapestről jelentik: A kisan­­tantnak Magyarország elleni akciója ügyében magyar részről a követ kezőket jelentik ki: — Hivatalos lépésről eddig nincs tudomásunk, mindazonáltal kétség­telen, hogy a Népszövetség előtt, épen a felvétel kérdésével kapcso­latban, a kisantant államainak mód­jukban van rámutatni mindazokra a momentumokra, amelyeket sérelme-, seknek tartanak és a Népszövetség’ ezeket tárgyalás alá veheti. Ha eze­ket a kérdéseket csakugyan szóba-, hozzák, Bánffy külügyminiszter rög-1 |tön válaszolni fog és a legerélye-i sebben Jogia visszautasítani az alapé ialan vádakat, amelyeknek célja; nagyon átlátszó : meg akarják okolni, azt, hogy miért kívánnak Magyar-j ország elten különleges rendszabif-j lyokat. A kisantantnak főképen azi fáj, hogy magyar részről a bécsi! interparlamentáris konferencián és! több nemzetközi értekezleten rámu-j tattak a magyar kisebbségek séreH meire. — Még ha a kisantant valóban; luuu nemzetközi erte^ezieten ramu^ tattak a magyar kisebbségek sérel^ meire. — Még ha a kisantant valóban; hivatalos lépéseket is tesz ebben a( tárgyban, remélhető, hogy ennek; nem lesz különösebb hatása. A’ Népszövetségbe való felvétel ugyan-} is nincs egyhangú határozathoz.; kötve és ha egy-két állam ellenei szavaz is, a felvétel azért megtör-; ténhetik. A német leszerelés kérdései a népszövetségben. Géniből jelentik: A népszövet­ségi gyűlés szombati ülésén a fran,-j cia delegátus csatlakozott Balfour* nak a Saar-kérdésre vonatkozó ki-| jelentéseihez. Ezzel befejezték a ta­nács jelentésének általános vitáját! és a beterjesztett indítványokat bi-í zottságokhoz utalták. Egyelőre nem. tartanak plenáris ülést. A harmadik — leszerelési — bi», zottság az egyes kormányoknak äj fegyvezések korlátozása ügyébe^ adott válaszával foglalkozott. Leg-j először a francia választ tárgyalták. Franciaország műszaki tanácsadói! egyetértenek, hogy Franciaországi 32 hadosztályt kénytelen fentartanij Hatot 92,000 emberrel a Rajna-tar­­tományban, 26 hadosztályt 427.0001 emberrel Franciaországban. A 100.000; főnyi nemzetközi és 230.000 főnyi; gyarmati teherrel együtt összesen 720.000 főnyi szükséglet mutatkozik, j Támadás esetén Franciaországnak! 690.000 emberre van szüksége. A német kormány’ nem tudott megegyezni a belgákkal; Berlinből jelentik : A német kor«, mány és a belga delegátusok kön, zött folytatott tárgyalások holt-1 pontra jutottak. A belgák vasárnap; elhagyták Berlint. A német kormány azt kívánta a belgáktól, hogy aj kibocsátandó kincstári váltók leján rati idejét a jóvátételi bizottság/ által megállapított hat hónapról) tizennyolcra hosszabbítsák meg. A belga delegátusok utasításokat kér-l tek Brüsszelből és azt a választ’ kapták, hogy a belga kormány. nem változtathatja meg önkényesen a jóvátételi bizottság döntését és; ezért nem hosszabbiíhatja meg a váltók lejárati idejét. Erre a belga delegátusok, akik maguk a német javaslat mellett foglaltak állást, félbeszakították a tárgyalásokat,, hogy Brüsszelbe utazzanak és je­lentést tegyenek kormányuknak, illetve, ha az ragaszkodik állás­pontjához, visszaadják megbízatá­sukat. Berlinben azt hiszik, hogy a tárgyalásokat rövidesen folytatni fogják. j A belgákkal való könnyű meg

Next

/
Thumbnails
Contents