Bácsmegyei Napló, 1922. szeptember (23. évfolyam, 238-267. szám)
1922-09-10 / 247. szám
10. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ Szik komor gyárkéményeivel, sápadt templomtornyaival. A nádas már nyög, jajgat, a váz ágaskodik, nagy gyűrűkben hullámzik es lapdamódra játszik a bárkával. Az ég hasonló egy betintázott iskolásfüzethez. A gyakori villámlá soktól mintha ketté akarna válni a mennybolt. Infernális, hátborzongtató látvány, az embernek csudát várásra tágul a szeme s valami rettenetes feszültségtől remeg a szája. Babonás ijedtség markolja meg a torkunkat. Mintha kiestünk yolna a térből, az időből... Partot értünk. A legvégső pillanat, A felhők, elátkozott szellemparipák, koromsötétséget boritanak ránk. Éppen hogy kivergődünk, a hálót tartalmával biztonságba helyezik, futva megyünk a kunyhóba. Iszonyú erővel kezd dühöngéni a zivatar. Marós, kesernyés vizet csapkod a szél szemünkbe, szánkba. Lepihenünk a kunyhóban. Megtört a vihar. Lilás páraködök gőzölögnek a nádasból. Kibontják a hálót. Ficánkoló, kövér, sápadthasu halak vad, rángatózó káoszos tömege. Hideg, vizes szemükben hangtalan rémület, szörnyű halálfélelem. Most kezdődik halálos bacchanáliájuk. Kegyetlen pánik, valahány menekülni szeretne a hálóból. Egy vakmerő', elszánt potyka, palicsi arányokhoz mérten, valóságos potyka- Leviathan, kiugrik az ezüstösen hullámzó zűrzavarból és sebesen siklik a viz felé. Az egyik halász evezővel fejbevágja. Uszonyaikkal rettentő agóniában, fulladoznak a többiek. Kimerültén, hogy aztán vak bódulatba szédüljenek. A meglapult, ijedt élet ismét, erőire kap a nádasban. Hangos rikoltással szállnak ki a vadkacsák, a parti fecskék a viz felett suhannak el vékony éivításokat hallatva, két gólya úszik méítóságosan a levegőben és egy gém, kivesző fajtájának egyetlen maradéka, lusta tollászkodússal mélynek szabad meghalni a szomorúi átékokban? A könyvárus: Igen érdekes idea, kedves ngos asszony. Spekuláné: Valamit kellene csinálni. Mert az, hogy a személyzet 70— 80 percentje elpusztul ebben a darabban, az vagy arra mutat, hogy a máskülönben jeles szerző borzasztó kegyetlen természetű ember volt, yagy pedig — A könyvárus: Arra, hogy abban az időben, amikor e drámák lefolytak, az emberélet sokkal olcsóbb volt mint mostan. Spekuláné: Csakugyan... Lehet... Nézze csak, az ember mindennap tanul valamit. A közművelődés mégis csak jó dolog... És aztán, mondok .valamit... A könyvárus: Kiváncsivá tesz a ngos asszony. Spekuláné: Arra gondolok, hogy a máskülönben elég ügyes szerző ezt a hibáját jóvátette azzal, hogy a vigjátékaiban nem hal meg senki s hogy azokon sokat lehet nevetni; Spekuláné: Nohát, nem annyit, mint a kabaréban, de azért a Makrancos Hölgy szerintem egészen jó .vígjáték. A könyvárus: Szóval: Shakespeare-nek meg lehet bocsájtani a tragédiáit a vigjátékai kedvéért. Spekuláné: Igen, körülbelül ezt akartam mondani, de nem tudtam magamat ilyen jól kifejezni, mert, sajnos, én még csak kezdő vagyok a közművelődésben... De most egy más íróra volna szükségem. A könyvárus: Parancsolj an, kérem. Spekuláné: Az irodalomtanár, aki a lányomat képezi ki, azt akarja, hogy vegyem meg Goethének a jnunkáit, mert azokat akarja .vele ol-1922. szeptember 10. nyújtja ki szép fejét a zöld nádból. A nap utolsó, haldokló tekintetet vet a vízre, köriücsókolja tábortűzzel és visszahanyatlik a vérvörösen lángoló nádas mögött. Pazar, fenséséges színjáték; alkonyodik... (T.J Hipnózis a színpadon Leopold Thoma kriminálpszichológiai drámája hat képben — A „Médium“ premierje a bécsi Renaissance-szinházban — Beregi Oszkár szenzációs játéka I. Bécs, szeptember 4. »Kriminálpszichológiai dráma«. Igen, tudomásul kell venni ezt az egész friss drámai műfajt. Mert ilyen is van. Igaz ugyan, hogy az irodalmi elskatulyázás mániákusai a »Trilby«re fognak hivatkozni. Megnyugtatom őket, hogy ez az Amerikából importált drámacikk ma már csak gyönge és elfelejtett kisérletszámba jöhet. Nem mintha elavult volna, hanem, mert sohse is volt friss; a hipnózis abban a huszévelőtti drámában mint raffinált külsőség, mint hókuszpókusz szerepelt. Ellenben Thoma e darabjában ennek a hókuszpókusznak a laboratóriumába is enged bepillantást és megmutatja, hogy a színpadon a legrejtettebb és titokzatossággal dacoló jelenségeknek a megközelítéséhez is építhetünk hidat, ha okszerűen használjuk ki. Tény, hogy Thoma drámája nem jelenti az irodalmat, de felvilágosításban és lélekgyógyitásban megnyilatkozó tendenciája miatt lehet, sőt kell is értékelni. A szerző, aki egyébként évek óta nagy buzgalommal és gyógyítási eredményekkel műveli a hipnózis elméletét és gyakorlatát, rá tud itt mutatni a veszélyekre és válságokra, melyek a leggyakrabban katasztrofális pszichikai robbanásokban kulminálnak. A darab folyamán úgy érezzük magunkat, mintha egy nagy vastatni. Ez, uyy tudom, német költő, nemde? A könyvárv/n Úgy van, ngos aszszonyorn. Spekuláné'. Kaphatók a müvei? A könyvárus: Nincsenek raktáron. De megrendelhetem. Spekuláné: Tegye ezt, kérem. De ez az iró, remélem, nem olyan vérengző, mint az angol kollégája? A könyvárus: Távolról se, kedves ngos asszony. Spekuláné: Hozassa meg hát okvetetlenül. A könyvárus: Két hét múlva itt lesznek. A kérdés csak az, hogy az összkiadást parancsolja-e yagy a válogatott müveit? Spekuláné: Természetesen a válogatottakat. És mentül gondosabban lesznek válogatva, annál jobban szeretem. Nem fogom a pénzt értük sajnálni. A könyvárus: De hiszen, kérem, a válogatott müvek olcsóbbak, mint az összinü. Spekuláné: Tehát itt nincs úgy, mint a gyümölcsnél, amely mentül válogatoítabb, annál drágább? A könyvárus: Nincs úgy. Spekuláné: Akkor hát tessék a müveket minden válogatás nélkül rendelni meg. Arra még nem szorultunk, hogy éppen a könyveknél spóroljunk. Ezzel az asszonyság köszön és elindul. De az ajtóból visszafordul és igy szól: — Mondja, kérem, édes P. ur, jól ir ez a Goethe? — Igen elismerő kritikákat mutathatok róla, — próbálja megnyugtatni a kereskedő. — Ne fáradjon velük. így is elhiszem. Maga még sohase csapott be. és impozáns spiritiszta szeánszon lennénk hivatalosak, ahol a szerző a házigazda és bizalmas, bár szélesen zártkörben.bemutatja az okkultizmus csodáit, amelyek azonban magától értetődő és átlátszó erőszakosságokká aljasulnak. És Thoma drámája valóban csak ott lesz lendületes és frappáns allűrjein felül emelkedetté, amikor a hipnotizőr is médiummá siilyed. Humánus akarásainak során ezen a ponton szökik erkölcsi csúcspontba a darab, laposságainak útvesztőjébe, 2. A kriminálpszichológiai platformnak már az első képben érezzük kriminalisztikus stilszerüségét: így börtöncella homályában őrjöng a dráma főhőse. Víziók és hallucinációk gyötrik és egy tomboló roham után a rács mögül leső személyzetnek ezt üvölti velőtrázó hangon: »Vallani akarok! Vigyenek! A biró elé!« (1. «ép.) Amint látjuk, a szerző »fait accomplit elé állít minket. Ez az ember bűnhődni akar. De hát miért? Az elemi erővel kiprovokált kíváncsiság, mint technikai fogás a mozi terrénumáról ered és a szerző ezt épp olyan ügyesen alkalmazta itt, mint pl. Vajda Ernő az ő hírhedt »Szerelem vására« cimü darabjában. Hogy megtudhassuk az előzményeket, visszafelé kell pergetni a történések filmtekercsét. Hát pergessük mi is: 3. ... Egy féj elmeséli feleségének, hogy egy spiritiszta szeánszon menynyire felizgatták az ott látott dolgok. Agyonkábult idegzettel most már mindenben titokzatos és félelmetes értelmet vél látni, összetéveszti a valóságot a látszattal. így a feleségének elhiszi, hogy a délutánt otthon töltötte. Holott csak most érkezett haza. A barátja lakásán járt. (Hogy ez a házibarát egyúttal a férj üzlettársa ,aki azokkal a nagy szuggeráló képességekkel rendelkezik, melyek a férj lelkét csaknem feldúlták, az elég véletlen, de nem baj.) A férj nekihevülve elmagyarázza a hipnoszkóp sajátságait, de oly tüzetesen és annyi beleéléssel, hogy az asszony hipnotikus álomba merül. Ekkor a férj, hogy az asszony hűségéről tiszta képet nyerjen, kikérdezi, hol volt délután? Az asszony elsuttogja, hogy a barátjánál. — Megcsókolt téged? — kérdi rémülten a férj. — »Az övé voltam«, — feleli az aszszony. Konsternáció! (2. kép.) A szuggeráló barát uj médiumot keres, szeretőt; egy gyönyörű bestia ül vele szemközt. De ez erős akaratú nő, démoni lélek, aki csak úgy hajlandó az övé lenni, ha a többi nőről lemond. Ekkor beront a férj, hogy felelősségre vonja az asszony miatt. Már revolvert szegez a mellének, de akkor a barát szemeit veszi elő és elhiteti a férjjel, hogy az asszony betegesen hazudik, csak azért, hogy féltékenynyé tegye őt. A férj elhiszi. (3. kép.) De a bestia megtudja, hogy a barát mást is szeret és toporzékol: »Csak az enyém leszel, egyedül az enyém!« És ez a nő itt kezd fölébe kerülni a hipnotizőrnek, akinél az asszony halálát követeli. A hipnotizőr a szemeit mozgósítja, de kisül, hogy a bestiáé erősebbek. A halál meglesz. De nem ő fogja elvégezni, hanem az ideggyönge férj, akit ilyen céllal uj álomba ringat. (4. kép.) Egy uzsonna közben az asszony teáscsészéjébe elszórja a mérget és az asszony a férj szemeláttára görcsök között pusztul el. A férj nem tudja, mi történt itt. De most felébred az álomból és eszébe jut neki minden. A bosszú kitörésével rohan a barátjához,-(5. kép.) És.., most az utolsó kép bzárja a drámának az első képpel megkezdett keretét. — »A bíróhoz! Vallani! Vigye-, teld«— ugyanazt halljuk újból. És; a felbomlott idegzetű férj, akivel egy orvos közben postszuggeszciót végzett, elmondja, hogy a csábító barát-) ját azért ölette meg, mert ez szugge-) rálta neki, hogy a feleségét megmér-.; gezze. A »transz« megszűnik és a férj elborult elmével értelmetlen, zagyvaságokat motyog a biró előtt.! Megőrült és elviszik,,. (6. kép.), 4. r I ... A szeánsznak vége van (azaz ás darabnak). Már most ébredjünk fel,) emlékezzünk és mérlegeljünk. Amint' látjuk, a szerző energikus, sőt talán) drasztikus, de mindig következetes) fejlesztésben mutatja meg a dolgo-: kát. Csak profilaktikusan, erős, szi-! lárd akaratra való ráneveléssel lehet) a veszélyekkel szémbenézni. Ezért; állítja a darab középpontjába a bestiát, aki diadalmaskodik is a hipnoti-j zőr fölött. Ez a jelenet — sajnos —- \ nem érvényesülhet elég kifejezetten,; ami a hipnotizőr hiányos munkait készségén múlott, mert igy a sze-' meknek imponálóan szuggeráló ha-; talma nem tükröződhetett arcjátékán. Ellenben annál teljesebb volt* az áldozat személyesitője. A férj} (ugylátszik, mindig a férj az áldozat),! Beregi Oszkár ez! valósággal specia-j listája lett az ilyen természetű szerepeknek. A Morphium és Tagarin tavalyi nagy sikerei után szinte predesztinálva volt erre az újabb szerepre. Ritka művészi erővel segítette át a drámát a legexponáltabb pont-) jain. Az utolsó jelenet drámai kitörésénél soha nem sejtett és hallott hangonk buggyantak ki a száján és az* összeroppanás testi-lelki megtörtsé-J gének tragikumát a legplasztikusabban támasztotta alá. Tomboló sikere volt a bámulatos produkciónak! 5. A darab stílusa? — a stilustalanság. Az expresszionista drámákat) kivéve nem tudok darabot, ahol cny- j nyi keveset beszéltek volna. Azt se‘‘ szépen. A dialógusban nincs mélység, felszínes és közhelyfoltos. De hát Thoma szerepe itt nem az elokven-' cia, hanem a demostráció, 6. A nézőtéren a megdöbbenések rés irtózatok moraja szalad végig a do-, mináló jelenetek során. Feltűnően sok volt a nő1, köztük titkos és névtelen hiszterikák, akik fojtott sikollyal próbálták a dráma katarzisát szimbolizálni, Sebesi Ernő. . EREM ARANYKALÁSZ CREPfl PINTÉR FERENC Szt. József gyógyszertára Süöotica •• VESZÜNK legmagasabb áron 7%-os államkölcsöní 4°fo-os Osztr. Magyar járadékot Stankovié i Drug Kralj Aleksandrova ul. 8. Suhotica. Telefon 480.
