Bácsmegyei Napló, 1922. szeptember (23. évfolyam, 238-267. szám)

1922-09-10 / 247. szám

Ara I dinár, 2 !ei, 8 márka,-! sei:©!.

1A0SMEGYE

XXIII. évfolyam Subotica, vasárnap 1922. szeptember 10. 247. szám;

Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal 8—58, szerkesztőség 5—10

ssarann

Előfizetési ár: negyedévre 56* —dinár

SZERKESZTŐSÉG: Kralja Alezandra-nlica 4 szánt alatt Kiadóhivatal: Kralja Alenandra-ulica 1 (Lelhaefc-palota^

A lelkek

Mikor az ország újságírói elhatározták, hogy Suboticán tartják meg kongresszusukat, elhatározásuknak az a kívánság is egyik tényezője volt, hogy megismerkedjenek Suboticával, ezzel a nagy s etnográfiai, tehát politikai tekintetben különösen érdekes életet élő határvárossal. Az ország újságírói, tehát a közvélemény megteremtői azonban nemcsak maguk ismerkedtek meg ezzel a város sál, hanem magukat is megismertették a sine ia et studio szemlélő előtt.

S ebben a vonatkozásban különös és jellegzetes kép tárult föl.

Banketten vagyunk. Felköszöntő hangzik a királyra s utána fölhangzik a jugoszláv himnusz. A résztvevők legnagyobb része fel éli, egy sarok ülve marad. A következő felköszöntő után a szerb himnuszt játsza a zenekar. Megint feláll a jelenlevők legnagyobb része, azok is, akik korábban ü,lve maradtak, de 20—30 újságíró megint ülve marad. A harmadik felköszöntö után a szlovén himhusz hangjait szólaltatja meg a zenekar, a kép ismétlődik, a felállók sokaságát itt-ott megszakítja egy-egy ülve maradt tüntető, S a banket után szenvedelmes vita keletkezik a felállók és ülvemaradók között.

Aztán kezdődik a közgyűlés, a hol a legjelentéktelenebb kérdések a legszenvedelmesebb vitát idézik föl, ha a kérdés bármilyen vonatkozásba hozható a politikummal. S az egyes kérdések úgy bontják csoportokra a résztvevőket, hogy ezek az elkülönülések pontosan megfelelnek a politikai pártok kereteinek. Szemben állnak egymással a zagrebiek és beof radiale, a royalisták és republiánusok, a centralisták és blokkisták s ebben a politikai zűrzavarban, a pártok tusájának ebben a khaotikus mikrokozmoszában nem jut se energia, se szó az újságírók közös érdekeiről való gondoskodásnak.

Mert nem újságírók jöttek öszsze, hanem újságírással foglalkozó pártpolitikusok. S ez a példa — mely egymagában is világitó értelmű s a tények dokumentumaival bizonyító — megismétlődik mindig, amikor egy foglalkozási ághoz, egy élethivatáshoz, egy társadalmi osztályhoz tartozók kongresszusra, megbeszélésre, szervezkedésre jönnek össze. Ha a fűszeresek, a fotográfusok, a tánctanitók, a segédkántorok, a törvényszéki iktatók összejönnek, hogy közös szervezetben, közös

egysege

eszközökkel, közösen küzdjenek közös érdekükért, akkor összevesz nek és szétmennek azon a kér désen, hogy az egyesülés székhelye Beograd legyen-e vagy Zagreb s a jegyzőkönyvet cirilicával irják-e vagy latin betűkkel.

A politika Molochja mindent felőröl. Nincs addig haladás előre, nincs meg addig a munkának termő nyugalma, az alkotásnak, újjáépítésnek zsenditő atmoszférája, amig néhány alapvető politikai problémát megnyugvással és közös egyetértéssel nem visznek dűlőre. Mert nemcsak a politikai életet juttatják holtpontra ezek a homouzion és homoiuzion — viták, amiből lassankint nem lesz kilábolás se előre, se hátra, hanem minden gazdasági koncepciót, kulturális tömörülést, az érdekképviseletek minden szervezkedését.

Hoznak törvényeket a közigazgatás átszervezéséről, az ország uj területi beosztásáról, melyek úgy vonják meg a tartományok uj határait, hogy a régi politikai széttagoltságnak még emléke is veszendőbe menjen. Minden törvényben rendeletben, Intézkedésben az állam közigazgatási egysége az adminisztráció centrális volta nyilatkozik meg. A régi Szerbiára érvényes törvények ha télyát kiterjesztik az uj országrészekre is az iskolaügy, a vámeljárás, a büntető törvénykönyvnek több fejezete, az adóvégrehajtás már az egész országban egységes lett.

S amig igy megteremtik a jogállapot egységét, a lelkek egységének kialakulása elé újabb és mélyebb s egyre mélyülő szakadékok tátonganak. Nincs az országnak himnusza, amelynek hallatára minden szláv megilletődöt ten felálljon, az ország egyik fele ciril írásért verekszik, a másik fele latin betűkért harcol, az ország egyik felében máskor ünnepük meg Krisztus születését, mint a másikban s a kereskedők legnagyobb része, a zsidó kereskedők három hitfelekezet ünnepeit tartják meg. A magukét, egyházuk parancsából, a katholikusokét, a kegyelet és tradíció parancsából s a görög keleti ünnepeket vagy a hatóság, vagy a törvény parancsából.

A jognak, a törvénynek csak akkor van eleven ereje, kikezdhetetlen tekintélye s nem kisebbíthető méltósága, ha nemcsak a törvényhozók szavazatának többségét, hanem az állampolgárok akaratát, a nép helyeslését, a tömegek hozzájárulását fejezik ki.

Bölcseséggel, előrelátással, áldozatokkal, szenvedélyektől megtisztult értelemmel, lehiggadt belátással meg kell teremteni a lelkek egységét. Az lesz az igazi centralizmus, az egységnek az lesz az igazi politikája, mely a

lelkek, országrészek, népek közttn*, tongó mély szakadékokat betemeti. Az igazi munka, az igazi fejlődés csak a betemetett szakadó-; kok, örökre elhantolt problémák, fölött indulhat meg.

A zágrebi konferencia elé

(Vádak a múltra — tanácsok a jövőre^ Irta: P0P0VITS L. MILÁN

Az ország közvéleménye feszült figyelemmel és a kormánypárti sajtó el nem palástolható izgatottsággal néz a független politikusok, intellektuális eleinek és elégedetlen államférfiak által Zagrebba összehívott pártközi megbeszélések elé.

Uj politikai mozgalom, uj pártszervezkerés, uj politikai problémák leié való orientálódás. Pártonkivül álló politikusok, a demokrata párt diszidensei .egyetemi tanárok ,irók, művészek és volt államférfiak végre tisztán felismerték és átlátták annak égető szükségét, hogy egész politikai életüket ki kell szabadítani az eddigi pártpolitika ingoványaiból és azt újra, kizárólag a nép jogok kősziklájára alapítani.

Ugylátszik, a nagy restitutio folyamata végre megindult.

Vissza kell térni a demokratizmus és a nemzeti eszmét Összeegyeztető nagy szabadelvű és szociális hagyományokhoz és ez a gondolat csak úgy valósítható meg, ha céltudatos gazdasági ,szociális és kulturális politikával erőssé és öntudatossá teszsziik az ország népét. Egyet jelent a mai demokratikus, nemzedék öntudatában: az S. II. S. királyság gazdasági jóléte és népének szabadsága.

Abban a mértékben, amelyben az S. H. S. királyság megalakulása után a konszolidálás munkája megindult: ahogy a két legnagyobb parlamenti párt elkezdette gyökerét tömegek hangulatába leereszteni, amit az uj nemzeti egység megalkotásának és egybeolvasztásának procesussában kifejlődött a délszlávok nemzeti és állami egységének gondolata: ugyanabban a mértékben halványult el és dezorganizálódott a politikai pártok demokratikus és szociális tartalma. A politikai pártok programmja, négy éves harcok után, kimerült alkotmányjogi frázisokban és egyéni versengésekben.

Egész Jugoszlávia, amely a demokrácia vívmányait magáénak vallja, ahol nincsenek nemesek, sem főrendek, ahol a munkásszervezetek harca még egészen rövid idő előtt teljesen ismeretlen volt, ahol eddig egyetlen szervezet nem helyezkedett szembe az államhatalommal, egész államtestében szenved ma a belső harcok által előidézett megrázkódtatásoktól.

Az állami élet összes megnyilvánulásában erősen érezzük a testvéries egyetértés hiányát. A délszláv nép teljes önrendelkezési jog alapján közös és egységes nemzeti államot alakított, de vezető politikusai, sőt

éppen azok, akik 1918. október 28-án kimondották Zagrebban a Nemzeti1 Tanács által a nemzeti és állami egy- > ség megszületését, nem tudták az ellentéteket és súrlódásokat elnémítani, nem voltak képesek a horváí és! szerbek lelkeit egybeforrasztani,; nem tudtak az uj, nagy idők feladatainak megfelelni.

Évtizedek óta hirdetői voltak áj horvát, a szlovén és szerb faj nem-i zeti egységének, érdekközösségének! és együttműködésének és amikor aztán az álomból valóság lett, a test- \ véri együttérzés ép úgy hamissá vált,) mint a demokratikus gondolat. A mk természetes is. Hisz a nemzeti egy-\ ség gondolata nem frázis és nem tak-\ tikai fogás, nem pártpolitikai pro-' gramm, hanem a szabni nép öntudatából és egységes akaratából szüle-' tett életkérdés, a szerbek, horvát ok] és szlovének létproblémája, mely elé nem a véletlen, kanéin az életszük-\ ságiét és létérdekeink azonossága-' nak tudata által állíttattunk. Ennek; természetes következményeként a' kölcsönös szeretetnek és megértés-1 nek, minden diszonáncia fölött dia-, dalmaskodva, elemi erővel kellett vólna érvényesülnie.

Sajnos, ez nem történt meg. Az egyesülés után államférfiak jöttek- í mentek, kormányt-kormány követte és mindegyik »gyökeresen« fogott; hozzá az újjászervezés munkájához.; De mindegyik változatlanul folytatta ugyanazokat a hibákat, ugyanazokat a módszereket. A népek vérkeringésének zavarait kellett volna előbb teljesen rendbe hozni és a csatolt részek lakosságának lelki állapotát, faji és gazdasági, vallási és kulturális tu-\ lajdonságait és kívánságait tamilmü-l nyozni, mielőtt a nagy államalkotó munkához hozzáláttunk.

A szerbek, horvátok és szlovének között hiányzik ugyanis az az ideálisan homogén nemzeti egység, amely végleges nemzeti missziójuknak mindenütt és egyaránt tudatában volna.

A Zagrebban ma összeülő politikusok és volt államférfiak keresik most a kivezető utat, törekszenek egy szerencsésebb és eredményesebb kooperáció felé az uj politikai problémák előtt. Beogradban teljesen átérzik e mozgalom nagy horderejét és nem szivesen nézik, mert a végső célja a mozgalomnak csak: kormánybuktatás.

Bármilyen kombinációkat is csinálnak a jelenlegi aktuális belpolitikai válságra nézve, az minden kétségen felül áll, hogy egyetlen kivezető nt a mostani krízisből csak a

Lapunk mai száma 16 oldal