Bácsmegyei Napló, 1922. szeptember (23. évfolyam, 238-267. szám)
1922-09-05 / 242. szám
4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1922. szeptember 5, Egy szlavóniai gróf autószerencsétlensége •— Az esküvője előtt halt meg — Néhány nappal ezelőtt röviden hirt adott a Bácsmegyei Napló arról, hogy Eltz Károly gróf, a vukovári hitbizomány tulajdonosa egy automobilkiránduláson szerencsétlenül járt és azonnal meghalt. Ä tragikus körülmények között elhunyt fiatal nagybirtokos, aki mindössze 27 éves volt, a nyarat leendő apósa: Löwenstein Alajos herceg bajorországi, Kleinheubachi birtokán töltötte. A szerencsétlenség egyik résztvevője, a gróf soffőrje, most érkezett haza Bajorországból és ö volt az első, aki részletesen elmondta a szerencsétlenséget!,, amelyet még tragikusabbá tett az, hogy a fiatal gróf érmen az esküvője előtti napon járt szerencsétlenül. Eltz Károly az esküvőjét megelőző napon ugyanis egyik barátjával, Leiningen Alajos herceggel, aki az ünnepségekre érkezett a Löwcnsteinkastélyba, automobil - kirándulásra ment Münchenbe. A két fiatal mágnás az autóban foglalt helyet, a kocsit pedig a soffőr vezette. Rendes menetsebességgel haladtak és alig értek el a legközelebbi faluig. Nördlin-, génig, megtörtént a szerencsétlenség. Az autó egyik hátulsó kerekéről ugyanis hirtelen levált a gummiabroncs, mire a sebesen haladó automobil óvszerre felborult. Az autó valamennyi utasa kirepült a kocsiból, a herceg és a soffőr csak könnyebben sebesültek meg, a gróf fejjel neki esett egy, az ut szélén álló fa törzséhez. A koponyája beszakadt, s mindkét karja eltörött. Nyomban meghalt. A herceg és a soffőr, amint föltápászkodtak, azonnal a szerencsétlenül járt gróf segítségére , rohantak, de minden igyekezetük már késő volt, A halottat ezután kocsin visszaszállították a kleinheubachi kastélyba. Az esküvőre összegyűlt vendégek már csak a vőlegény temetésén vehettek részt. óta volt a jegyese Eltz Károlynál?, annyira megviselte a váratlan csapás, hogy súlyos ideglázba esett és most élet-halál között lebeg. A vukováái ési szlavóniai társada-A vajdasági orvosok egyesületének harmadk évi rendes közgyűlését hétfőn reggel 9 órakor nyitotta meg, mintegy hatvan vajdasági orvos jelenlétében a palicsi vigadó helyiségében dr. Nenadovics Miladin novisadi kórházi főorvos, az egyesület elnöke. A multévi határozat szerint a kongresszus tárgysorozatán az egyesület múlt évi működéséről szóló elnöki jelentés, ítisztujitás és a vajdasági csecsemő - halandóságról szóló előadás volt, melynek kidolgozásával és előadásával még a tavalyi kongresszus dr. Popovics staribecseji orvost bízta meg. Dr. Nenadovics elnök az ülés megnyitása után felolvasta részletes elnöki jelentését a Vajdasági Orvosok Egyesületének múlt évi működéséről. Dr. Popovics széles látkörü, értékes előadást tartott a vajdasági csecsemőhalandóságról, annak okairól és a szükséges védelmi intézkedésekről. Az előadó szerint a Vajdaságban a csecsemőhalandóság egyre nagyobb méreteket ölt és a gyermekeknek 11—19 százaléka még csecsemőkorban elpusztul. A legkedvezőbb, 11 százalékos, a halálozási arányszám a tiszamelléki kisebb községekben, különösen Feldvarac környékén. A nagyobb városokban, igy Bccskerel.en és Suboticán a csecsemők 19 százaléka pusztul el. Ennek leginkább az anyák tudatlansága, az egyre csökkenő életnivó, az egyes néposztályok szociális, gazdasági helyzetének romlása az oka. Az előadó szerint a csecsemőhalandóság veszedelmesen növekvő arányszálom körében Eltz Károly szerencsétlensége nagy és őszinte részvétet keltett, mert a fiatal grófot, aki1 korábbi házasságából két gyermeket hagyott hátra, mindenütt szerették. mát úgy lehetne csökkenteni, ha propagandaelöodásokat rendeznének a szülés előtt álló anyák kioktatására és ebből a célból németországi mintára vándor oktatónőket alkalmaznának, akik otthonukban keresik fel a leendő anyákat. Szükségesnek tartja ezenkívül nyilvános előadások tartását, a képzett szülésznők számának szaporítását, ezek műszereinek tisztaság szempontjából való ellenőrzését, de legfontosabb a szülészeti klinikák és csecsemőotthonok szaporítása, valamint a szegényebb anyák anyagi támogatását, hogy gyermekeiket megfelelően ápolhassák és táplálhassák. A nagysikerű értekezés után a kongresszus foglalkozott a községi orvosok helyzetével és elhatározták, hogy a közegészségügyi minisztériumnál kérelmezni fogják ezek javadalmazásának megfelelő felemelését. Szóba került még az orvosi honorárium kérdése is, de e tekintetben pozitív határozatot nem. hoztak, hanem a honorárium megszabását helyenként és esetenként, a páciens viszonyainak tekintetbevételével a kezelőorvos belátására bízták. Sajnálkozásának adott a közgyűlés kifejezést, amiatt, hogy a magyar orvosok közül eddig csak alig néhányan tagjai a Vajdasági Orvosok Egyesületének. Ismételten kifejezte a kongresszus azt az álláspontját, hogy tényleg működő magyar orvosok is tagjai lehetnek az egyesületnek és a választmánynak jogában áll őket tagul felvenni. A közgyűlés elhatározta, hogy a jövő évben Somborban tartják meg\ a rendes évi kongresszust egyben annak tárgysorozatára a kolonizációnak a Vajdaság egészségügyére való hatásáról szóló előadást tűzték ki. E tárgy tanulmányozására és az előadás megtartására dr. Simonovics sombori orvos vállalkozott Az uj tisztikar megválasztása al-. kalrnával elnökül ismét dr. Nenadovics Miladin novisadi kórházi főorvost választották. A választmány,) tagjai lettek: dr. Ivandékics Pál (Subotica), dr. Matanovics, dr. Trifkovics (Novisad), dr. Mátics (Becskerek) és dr. Lázics (Kikinda). A jugoszláv orvosok beográdi központi egyesületébe a kongresszus á vajdasági egyesület részéről dr. Sambek pancsevoi, dr. Malusev suboticai, dr. Velicskovics novisadi és dr. Popovics stari-becseji orvosokat delegálta. A közgyűlés után diszebéd volt a vendégek tiszteletére a palicsi nagyvendéglőben. Délután a vidéki vendégek megtekintették a palicsi iszapfürdőt és a tavi fürdőket, meglátogatták a suboticai gyermekmenhelyt, közkőrházat és az állami poliklinikát A ven-, dégek még a hétfői nap folyamán) hazautaztak. ! A tanárok nyomora A beográdi tanárkongresszus lefolyása Beogradból jelentik: Vasárnapi, kezdődött meg Beogradban a közép-; iskolai tanárok kongresszusa, amelyj előre láthatólag több napig fog tar-1 tani. A kongresszuson a tanáregye-í sülét elnöke Steianovics Svetozár dr.j elnökölt és jelen volt a közoktatás-» ügyi miniszter kiküldötte is. A gyűlés hangulata mindvégig nagyon izzó volt, mert a tanárság körében nagy az elkeseredés rossr, anyagi helyzetük miatt. Sok szónok; a vezetőséget támadta, mert nem lépett fel elég energiával a tanárság; anyagi érdekeinek képviseletében ésí minden erőtlen kísérletük kudarcot; vallott. Keveselték az egyesület vezetősége által javaslatba hozott fize-A fiatal menyasszonyt, aki két év A vajdasági orvoskongresszus Előadás a csecsemőhalandóságról — Nem állapítottak meg uj orvosi díjszabást Szeptember Itta: Cholnoky László A nagybőgő legutolsó húrja elsza kadt és a hangja döngve-bongva csattant át a termen. A báli nép riadtan tolongott az ajtók felé, a hófehér és hajnalpiros női ruhák óriási rózsavirággá gomolyodtak és valaki busán jajveszékeit valahol1, hogy most már mindennek vége. Filidor ijedten ült fel az ágyában és belebámult a függöny felső résein beáramló napfénybe, de a feje csakhamar lebillent és a szeme lecsukódqtt. Még hallotta a nagybőgő hullámos zokogását, de akkor már tudta, hogy nincs mit remélnie tovább. A bádogóra ott zakatolt az átellenes falon; rátekintett és látta, hogy az idő félnyolcra jár. Felkelt, céltalanul sietett ide-oda a szobában, csettentett az ujjával, sziszegett, azután reszkető kezével, apró borzongások között' öltözni kezdett. Csak akkor nyugodott meg, amikor már tiszta kép alakult ki előtte az öltözködés programmját .illetően. És a lelke akkor megbékélt, betelt újra az ehimult báli éjszaka diadalmas élményeivel, csak a szomorúság nem mozdult el mellőle. De ezen a napon majd csak; átgyötrődi magát, azután majd újra este lesz és visszatérnek a gyönyörűségek, a nagyszerűségek, amiknek most már utánuk sem kell majd mennie, eljönnek azok maguktól is és odaülnek a szivére. Ezért úgy is határozott magában, hogy az elmúlt éjszaka emlékeinek) legdráigábbjatt majd csak estére veszi munkába újra, ádig táyol tartja őket, magától, hair feazflE: titokban ^y^Mzdebb Iopóznak hozzá. Amikor kilépett az utcára, a hüvöskés őszi verőfény nagyon megviselte a szemét, amit az álmosság izzó nyirkossága amúgy is sanyargatott. Lenézett a napfényben izzó kövezetre és akkor az utca lármája visszhangos messzeségből ütődött a fülébe. Valahol harangoztak, unalmasan, lomhán és amint a hangok megrebbentek, megbillentek, Filidomak régi képek jutottak eszébe, amelyek kottalábu, pontfejü emberkéket, megelevenedett hangjegyeket ábrázoltak és arra kellett gondolnia, hogy a harang hangjai is olyan apró, csámpás, vékony kottalábakon ugrándoznak feléje, azért csetlenek-bottanak. De ahogy a hivatalához közeledett, egyre idegesebb és izgatottabb lett ismét. Filidor végigsietelt a hosszú, hús folyosón és hogy a veröfényt elszoktassa magától, lehunyta a szemét. És akkor ismét ott lebegett közvetlenül az övé előtt a feketehaj u Melanie hófehér arca, úgy, mint az éjjel, amikor a derekát átölelve tartotta és a közvetlen közelből hallotta megint: én is sokszor gondolok magára. Most már érhette akármi. Keserű szó, ferde pillantás — akármi. De nem érte semmi, mert n terem üres volt. Ahogy ott állt a küszöbén, a puszta asztalok, a fogason függő nyütt kabátok lomha körben megfordultak körülötte. Akkor már tudta, hogy ünnep van, de ez nem okozott neki sem örömet, sem bosszúságot. Csak egy pillanatig foglalkozott ezzel a gondolattal, nyomban: azután futni szeretett volna, el, messzire, ahová már nem hallatszik utána a porszagu csendesség, de csak inkább beljebb lépett és az ajtót behúzta maga után. Az átellenes ablakok nyitva voltak, a napsugár széles nyalábban hullt be rajtuk és mint fényes tavacska, megült a tintapettyes padlón. A fényességben billió porszem kavargóit, a szemközt fekvő ház nagy, puszta udvarán egy borbénylegény epedt a hegedűn, ezerszer is újrakezdve a szegény halászlegényt. Rombauer ur asztalán az iktatókönyvből kilógott az itatóspapír, a sánta kis Csécsy székén keresztbe volt téve a rövid íélkézmankó, amelyet csak az irodákban használt, mint ezt mások a munkakabátjukkal teszik. Filidor lábujjhegyen lépdelt ide-oda, odaálit a mosdó feleit lógó tükör elé, megnézte magát ős látta, hogy a szeme törött fényben csillog, az arca sápadt és gyűrött, a haja ziláltan fityeg a homlokára És nem volt sehol senki, mindenütt csak a napfényes csendesség és mindez oly végnélkülien, oly tikkasztóan fanyar volt a tündéri éjszaka után, hogy Filidor halkan hüppögni kezdett . . . Miért kellett ennek igy történnie . . . miért olyan förtelmes és kietlen az élet? ... Hiszen voltaképpen nem történt semmi, mások talán valahol, távoli vidéken összekunkarodnak az éhségtől, mint a kígyók, ismét mások a kiterített kedves fölé hajolva sírnak, van, aki fájdalmában féllábon táncol, van, akinek most olvassák tel a halálos ítéletét — ő pedig csak áll nyugodtan a küszöbön, nem bántja senki, néni fenyegeti semmi, ha csak a Csécsy lcampós kis mankója d nem gáncsolja hirtelen — és» mégis valami szörnyűség történik vele, talán úgy van, hogy valaki letaszította Szemirámisz függőkertjeiből és ö odazuhant. Köves-Arábia izzó pusztáira, ahol nem hallatszik más, csak a borbély-, legény siralma. És azután az este is elfecsérlödöttk másként lett. Délelőtt, ahogy a Dunapartoiy őgyelgett, hogy az elsietett időt ütött érje, még visszasajdult néha a fülébe a nagybőgő reggeli bánata, hanem, Melanie fehér arca fölé már a dél-: után folyamán köd vonult. Este pedig, amikor Filidor befészkelte magát; az ágyába és behunyta a szemét, sietve-sikló hajókat látott skárlátvö-. rös I és halálsárga lampionokkal díszítve és amikor az utolsó is eltűnt,; a helyén hosszai fekete koporsó ringott a tengeren. Hajnalban ólmos eső esett, de reggelre megszűnt. Amikor Filidor kilépett az utcára, már csak egy-egy pocsolya didergett a kövek között. A hivatala hüs folyosóin már égtek a gázlámpák és alattuk ezer ismerős nyüzsgött. Odabenn a teremben a kis Csécsy már élénken gesztikulált a mankójával és kifejtette, hogy innenonnan már szinte jó lesz a meleg szoba. Filidor lehajtotta a fejét, gyors egymássutánban háromszor idézte Mélámét, de mivel nem történt semmi, leült az íróasztalához, kihúzta a fiókját, az Írószereit kirakta a sötétkék posztóra és közbeni töredelmesen bevallotta magának, hogy: valóban, nemsokára már szinte ió 1^. a .meleg szoba. „ ■ f ' V ’*7> 4
