Bácsmegyei Napló, 1922. szeptember (23. évfolyam, 238-267. szám)
1922-09-03 / 240. szám
10. oldal. BÄCSMEGYHrmPLO réves magas, szőke, leány! keresek. Citn .j,. síb. Általában a legtöbb hirdetés ilyen szövegű. Megírják, hog yszöke, vagy barna, ilyen meg ilyen feleséget keíresnek és fényképet kérnek megtekintés céljából, oda írják heti vagy havi jövedelmüket, igen sokszor az utódállamok valutáinak értékében is. . Így a jövedelem sokkal magasabb. Ä leányok általános tulajdonsága, hogy szerétnek férjhez menni és a legtöbb'leány szeretne gazdagon házasodni. Természetes tehát, hogy a »hihetetlen magas« összegeknek — bedőlnek. Számtalan házasság jött már létre ezen a módon, amelyeknek javarésze — miként több tudómásunkra jutott eset bizonyítja — szerencsétlenül végződött. Legutóbb két ilyen házasságról szereztünk tudomást Az elsőnnek szenvedő hősnője egy jugoszláviai magyar, tanítónő. Egy bécsi újság került kezébe, a melyben szemébe ötlött egy jenkinek házassági hirdetése, amelyben az magát s*engineer«-nek nevezte. Szegény, tanítónő összetévesztette ezt az »ingenieur« szóval, mérnöknek vélte és a végén kiderült, hogy még csak nem is gépész, hanem — napszámra dolgozó kazánfűtő. A tanítónőt azonban megszéditette az amerikai fütő jövedelme, beküldte tehát fényképes ajánlatát és rövidesen házasság lett a dolog vége. Könnyű elképzelni, ■hogy milyen meglepetés érte az aszszonyí, alá férje pénzén utazott ki Amerikába. A lépre ment fiatal leányt, aki egy intelligens fiatal mérnökkel vélte magát eljegyezni a hajóállomáson egy füstösképü kazánfűtő várta. A másik eset már sokkal tragiku- Isabban végződött. Az egyik budapesti lapban egy komolyhangu szűkszavú hirdetés jelent meg, amely szerint egy newyorkr ur, akinek haja lés szeme fekete, szőke és nyúlánk európai hölggyel házasságot kötne. Egy Erdélyből repatriált magasrangu áilamtisztviselő fiatal, szőke és nyúlánk leánya véletlenül elolvasta a hirdetést és titokban levelezni kezdett a házasulni akaró ismeretlennel. A »vőlegénye« küldött hajójegyet, a leány kiutazott s ott tudta meg, hogy választottjának nemcsak a haja és a neme fekete, hanem a — bőre is. A lány kétségbeesésében öngyilkos lett._________________________ Nagyon finom és jellemző az íróra következő eset: Egy fiatal irótársa, akit egy újság kíméletlenül ledorongolt, panaszkodott az ősz Mesternek e meghurcoltatásért, s igy kiáltott föl haragosan: — Meg fogom bosszulni magamat! Ellenkritikát irok, és bebizonyítom a világnak, hogy az ellenfelem egy kaján, irigy és tudatlan fráter!,... Mit gondol, tegyem meg ezt? ■—Ha jónak látja, — felelte Foníenelle. — De épp most jut eszembe, — folytatta a fiatalember, — hogy önt ís gyakran megtámadták, s ön sohasem válaszolt az ilyen kritikákra. Mért hallgatott mindig? — Óh, — felelte Fontenelle, _— az rén esetem egészen más volt. Én sohase voltam annyira meggyőződve arról, hogy igazam van, mint ön! Még egy jellemző adat a szerénységére. Abban az időben, amikor cenzori teendőket végzett, egy fiatal iró kéziratot vitt hozzá azzal a kéréssel, engedné meg annak a kinyomatását. ÉPUtcnelle megtagadta a kérését. — Hogyan? — kiáltott csodálkozva a fiatal szerződ — Az Oracles szerzője megtagadja müvemtől az imprimatur-t? — Higyje el nekem, fiatal barátom, hogy ha cenzor lettem volna már abban az időben, amikor az »Oracles«-t írtam, az sohasem jelenhetett volna meg nyomtatásban. K nők iránti tisztelete közmondásos volt. Ahogy ő szokta mondani: — Sokkal jobban ^szeretem, semjr^i7^y%fi.s7ŽelneiTi fiket Problémák a mai kultúra köréből es« UJ ESZMÉK Az eszmék szükségletekből támadnak, eleinte vágyak, később kívánságok, végül a szükségletet kifejező s azt betöltő goudolatok alakjában. Ezek a gondolatok, amelyek voltaképpen bosszú gondolatsorok, egyegy találó kifejezésbe tömörítve adják az eszmét, amely után az ember : cselekvéseiben indul. Hasonlóképpen ! van a^társadalmi életben. Az itt föl- 1 merülő szükségletekből fakadnak a társadalmi vágyak, kivánságok, gon-; dolatsorok, eszmék. Egy-egy eszme a szükségletek egész nagy csoportjának a kifejezése, amelyek közül a; legkimagaslóbb, a legnagyobb, a legerősebb szükséglet nyomja rá a többire a maga bélyegét. Fejlődésük hosszabb ideig tart, s történelmiekké akkor válnak, amikor a nagy társadalmi változásoknak az irányt és a távolságot mutatják. Első megjelenő' sük még a régi korszak hanyatlásának az idejére esik s annak bomlásához nagymértékben hozzájárulnak. A szabadság epochájának századában igen korán mutatkoznak az uj szükségletek. Föllépnek a nemzeti ségi törekvések, a kapitalista bajok, később az erkölcsi romlottság s a vallási türelmetlenség, amelyekből majdan kialakulnak az uj kulturális irányok-, az uj eszmék’, amelyek a század végéig szakadatlanul fejlődnek s a főbb tényezők szerint, amelyek őket előtérbe állítják, a következő három főcsoportba foglalhatók: 1. szocializmus és árnyalatai; 2. a vallási alapon álló irány, különösen a keresztényszocializmus; 3. a régi szabadelvű irányzat a belőle alakult radikális újítással. A többiek most mellőzhetők. Mindenek előtt- tudnunk kell, hogy a szabadeivüség etikai tartalma a szabadelvűsig korában teljesen sohasem valósult meg, sőt a teljes megvalósítást meg sem kísérelték. Etikai eszméi — pedig minden átalakulásban elsősorban az etikai eszmék vezetnek — még megvalósulásra várnak. Programmjából voltaképpen csak a Iclkiismcretszabadság s a demokratikus elvek mentek át az életbe, s bár ez utóbbiak csak félig-meddig valósultak meg, ä társadalmi s állami élet átalakulása rendkívül nagy volt. Hátha még a többi eszme is megvalósult volna! Ez esetben a történelem egészen más fordulatot vett volna a század vége felé. A szabadelvű eszmék közül a személyiség és a hamisítás, az igazságosság, a szolidaritás és a testvériség ezek csekély mértékben valósultak meg; de azért nem kihalt vagy kihalásra szánt eszmék, hanem ellenkezőleg alapjai a tovább fejlődésnek s hosszú századok fognak elmúlni, nagy küzdelmek közt, amig gyökeret vernek az emberiség szivében s intézményei ben. Azonban valószínű, hogy módo sülni fognak s az uj viszonyoknak megfelelőleg tartalmuk bővülni vagy szűkülni fog. De ki nem halnak. Fenn fognak maradni. Annyira az emberi természetben gyökereznek, annyira alapjai az erkölcsiségnek s az emberiség életének, hogy soha el nem pusztulhatnak. így a szabadelvüség ethikai eszméi fogják képviselni és irányítani a századok irányát s minden közbeeső hanyatlás ellenére mindig többet és többet fognak megvalósítani a humanitásból, amelynek a lényegéhez tartoznak. A kultúrának jövendő' alapjait bennök kel! látni. Az elmúlt században időreaöásul először a szociális törekvések léptek föl. Ez már a 18. században megállapítható. A 19. század első felében nevezetes haladást tettek, azonban a történelem komolyabb tényezőjévé csak a század második felében emelkedtek, amikor a Marx-féle tanok már erősebb hatást gyakoroltak. A szociális törekvéseknek sokféle iránya alakult ki. A teljesen mérsékelt állásponttól kezdve a Icgintranzigensebb kommunizmusig sokféle az árnyalat. Az egész irányzat magvául a tudományos szociálizmus alaptételei tekinthetők s azoknak az alapján szerveződött a munkásság. Főbb re formeszméi ezek: teljes demokrácia, a magán vagyon nagy méretű korlá tozása, a javak arányos elosztása, a termelő eszközök társadalmositása, a munkásnak mint főtársadalmi elvnek az elismertetése. Ami ebben a programúiban a radikális liberális eszmék látható módosításán kívül uj momentum: az igazságosság eszméjének uralomra juttatása, aminek a munnka csak eszköze. Természetevolt elég finom, s vitatta, hogy- igy kellett volna mondani: •— Kérem nyújtson italt nekem. S aztán Fontenelle-hez fordulva, megkérdezte tőle: — S az ön véleménye? ■ — Az ön helyén, — felelte az öreg ur szárazon, — igy szólnék: Kérem, vezessen az ivóhoz! Az akadémiának egyik tagja ülésközben gyűjtést rendezett valami jótékony célra, s minden tagtársától egy aranyat kért. Az illető nem vette észre, hogy a fukarságáról hires akadémiai elnök, Rose ur, már leadta a maga louisd’orját, s tévedésből másodszor is hozzáfordult. Ez kijelentette, hogy az aranyat már lefizette. — Nem láttam. — mondta erre udvariasan a gyűjtő, — de elhiszem. . — Én pedig, — jegyezte meg Foníenelle, — láttam, de nem hiszem. De a legszebb életnek is vége van egyszer, s az iró, akiről ez apróságokat fölelevenitettiik, néhány héttel] előbb, hogy százéves lett volna, meghalt. Amikor már közel volt a vég- | hez, az orvosa, akinek valószínűleg még sohase volt százéves betege, megkérdezte tőle, hogy, mii erez és mit szenved? — Semmit se érzek, — felelte Fontenelle, — és semmit se szenvedek, csak azt a nehézséget, hogy élek! Az az ember, akinek a kivételesen hosszú élete oly könnü volt, csak a halála órájában érezte, hogy az élet milyen nehéz! Az ily elméért még akkor is kár, ha százesztendős korában szűnik meg működni, -Sok kortársa bizony annyira szerette, hogy nem tisztelte őket. A boulogne-i erdőben fiatal urak, akik kissé be voltak csípve, találkoznak egy csinos leánnyal, akinek keblét, amely anélkül is szép volt, kis rózsabokréta díszítette. Az uracsok egyike pajkosságból el akarja rabolni ä virágokat a hölgytől, áld pirulva, ijedten védekezett a váratlan támadás ellen. E kritikus percben arra sétál véletlenül Fontenelle, s azonnal védelmébe vette a leánykát. — De tiszteletreméltó aggastyán. — aposztrofálta őt a merész ifjú, — nem látja, mily szépek a rózsák, s mily édesen illatoznak? — Látom, — felelte ai nők öreg Iö-J vagja, — de azt is látom, hogy a nők iránti tisztelet tövisekkel védi meg őket. A fiatal urak bocsánatkérőlcg hagytak föl az ostrommal, a rózsabokréta pedig a következő percben már az ősz iró kezében volt, aki azt a fiatal leánytól olyan bájos mosoly kíséretében kapta jutalmul, amely a hölgy vőlegényét is kielégítette volna. Egy unalmas pasast, aki mindenkinél jobban akart tudni mindent, szintén alaposan megleckéztetett egyszer Fontenelle, aki nem szerette a mindentkifogásolókat és a mindent jobban tudókat. Lakoma alkalmával valaki igy szólt a fölszolgáló személyzet egy tagjához: — Kérem, adjon innom! A mindentkritizáló ur helyteleni-1 tette a kifejezést, amely- szerinte nem sén a szociális irányzat sokféle fokozata és árnyalata az alapeszmének* gondolja rendszeréhez képest aI megvalósulását más és másképpen* magán- és a közvagyont más és másképpen szabályozza. Ez az irányzat! a lefolyt században már nagy küzdel-, meket folytatott s nagy sikereket ért] el, azonban legszélsőbb árnyalatának, a kommunizmusnak szereplése az utóbbi évtizedben a komoly szociálizmus tekintélyének sokat ártott. ‘ • Másodiknak vehetjük á keresztény tanok alapján keletkezett irányzatot.1 Ez természetesen a római egyház-, ban nem lehet más mint erkölcstelen; eszméinek a megvalósítása a társadalmi reformban. Belőle keletkezett a keresztény szociálizmus eszmeköre, melynek célja reformok létesítése ke-] resztény konzervatív szellemben a magánvagyon mostani rendszerének* fenntartása mellett. Alapeszméje] szintén az igazságosság elve, de azt; másképpen akarja megvalósítani] mint a szociálizmus. A többi egyház-1 nak az álláspontja progresszivebb, közeledik a radikálisabb reformok* eszmeköréhez, azonban külön állás- i pontot nem képviselnek, részben ben-] ne vannak a keresztény szociálizmus,! eszmekörében. Harmadik irányzat a régi szabadelvű rendszer, amely iparkodik ma-! gát fenntartani, azonban álláspontja! még radikális ágazatában is mégha- i ladottnak látszik. Ez az álláspont isi az igazságosság elvét vallja elvének] követeli az erősebb demokráciát,! a hűbériség maradványainak a tel-; j es kiirtását, a munkaszabályozását,; azonban a magánvagyon rendszerét1 érintetlenül hagyja. Mint látható, minden irányzatnak-,; amely reformeszméket nyújt, a mag-t va: a társadalmi igazságosságnak] nagyobb mértékű megvalósítása, amit] vonatkoztatunk a vagyon, a javak] megosztására, a munkára, az egyén! még teljesebb felosztására a közös-, ség érdekeinek nagymértékű ápolásával és a demokrácia nagyobb tel-: jességérc. Az igazságosság azonban eddig még nem emelkedett az ura!-* kodó eszme erejére és rangjára s még nagyban folynak a küzdelmek! körűié, de nézetem szerint, nem any-; nyira az kétséges, hogy az igazsá-; gosság elve uralkodó elv legyen, mint] inkább a mérték, a mód, amint az! igazságosságot meg kell valósítani és1 intézményesen biztosítani. Nem tudom, hogy valóban az uralkodó eszme lesz-e, de azt hiszem, hogy benne: azt láthatjuk. Bizonyos azonban, hogy a küzdelem, amely a jövendő nagy kulturális korszak uralkodó eszméje körül1 folyik, még nagyon sokáig fog tartani. Mindaz, ami az igazságosságban,, mint etikai társadalmi elvben benne; foglaltatik, egyszerre aligha valósulhatna meg. Haladása valószínűleg olyan lesz mint volt a szabadságé, lökésszeriileg fog előre menni bizonyos időközökben, talán századokon át, mindig csak egy-egy részletet' valósítva meg az eszme tartalmából. E küzdelmek folyamán egy egészen uj kultúra fog előáliani: a társadalmi igazságosság kultúrája, amelyben ez az uralkodó eszme fog érvényesülni az egyéni és a társadalmi műveltségben s a kulturális alkotások minden nemében. Ennek az uj kultúrának az előkészületét látjuk már munkában itt-ott, a művészetben, a társadalmi s emberi élet uj felfogásában, az irodalomban s az erkölcsök átformálódásában. Az eredeti eszme ismét erősebb lesz s a századok folyamán magasabb szempontú és etikáju nacionáliztnus, gazdasági rendszer, művészet, világnézet fog kialakulni. Most még nincs meg egyik se, de küzködik a világ, a müveit emberiség, hogy a mostani állapotból egy tisztább, nemesebb, magasabb szellemi és erkölcsi légkörbe jusson, amelyben több a humanitás mint a maiban.-v ^ vv v ^ Tones Gusztáv.; 1922. szeptember 3.
