Bácsmegyei Napló, 1922. szeptember (23. évfolyam, 238-267. szám)
1922-09-24 / 261. szám
1922 szepember 24. BACSMEGYE! NAPLÓ H. oldat illemtani paragrafusoknak, visszarohannék, öklömmel bezúznám az ajtót, Gittámhoz ugranék, átölelném és igy kiáltanék: »Nem, nem, nem Shagylak itti«... De mint mindig, ngy most sem ez történt; ami természetes, ami magától érthető. A j&ncveltség formái győztek és mire, percek múlva, atyám visszatért az előszobából és szó nélkül ment át az ebédlőn irodájába, nekem már Ömlőitek a könnyeim és a szőnyegen végigvágódva, vonaglottam és zokogtam .,. Aztán Jolán fakadt sírva.,. Fájdalmában, hogy neki nincs Idt megsiratnia... Pedig, ha tudná . . . Anyám sem győzte tovább... A Korponaiak gőgjét a szive legyőzte. Ahogyan emlékszem, most besomfördált a szobalány, hogy leszedje az asztalt. Mikor meglátta a nagy szomorúságot, elpityeredeti, kiment vissza a konyhába és a szakáesnéval együtt ríttak, ahogy csak kifért a torkukon... Atyám belépett az irodából. —- Hát mi ez? — kérdezte fátyolozott hangon és szivéhez ölelte zokogó anyámat: — De, Flóra... egyetlen Flörácskám, hát még te is?.,. Aztán engem emelt magához és megcsókolta könnyektől patakzó két szememet: — Ne sírj, virágszálam... Hiszen •anyád is nyolc évig várt reám. Kitört belőlem a zokogás: — Nyolc évig... óh, Istenem 1 ,,. Egy óra múlva valahogy összeszedtem magam. Arra gondoltam, hogy Elemér még nem távozott el. Még itt van, velem egy városban, csak nyolc órakor utazik. Képtelenség, hogy ha csak egy pillanatra bár, de föl ne szaladjon hozzánk, azaz hozzám. És a dőre remény megerősített és miután családunk többi tagjai végleg hétköznapi hangulatba lendültek: anyám a divatlap most érkezett számát bújta Jolánnal a harmadik szobában, atyám a Poiitzer-ügy aktáin dolgozott irodájában, szinleg, de csupán látszólag, 1 én is prózát fitogtattam, nekilátva az : asztal leszedésének, egymagám, 'Eközben félretettem a két poharat, melyből Elemérrel exet ittunk; az .evőeszközöket, az asztalkendőt, melyeket használt, egy karéj kenyeret, melybe csak éppen beleharapott s a 'terítéke mellett hagyott Mindezeket a kamrában titkos, meg nem található zugának a mélyére, ládák és más lim-lomok bástyái mögé rejtettem, életem eddigi legszomorubb napjai emlékéül... Július 3-án, este 9 óra. Dőre volt a remény... Elemér nem jött el aztán... ts már robog vele a gyorsvonat, már messzire viszi... Itt áztatlak könnyeimmel, édes naplóm, a kamrában, ahol egyedül vagyok... Mintha magamban, magányos csónakon ülnék, éjszaka, a mély és határtalan fekete óceánon... mindenkitől, mindentől távol.. . Fr. P. Makár. Pesten nem szabad szatírát imi —< A budapesti rendőrség szigora cenzúrája a kabarék ellen — (Budapesti munkatársunktól.) A budapesti főkapitányság szokatlan eréllyel vetette rá magát a kabarék és orfeumok műsorára és úgyszólván nincsen nap, hogy be ne tiltson valamilyen kabarészámot. A tiltó végzést rendszerint azzal indokolják, hogy a betiltott darab alkalmas a tekintélyek áláásására, másrészt azzal, hogy izgat a fennálló rend ellen. A betiltott darabok sorát újabban Nagy Endrének »Tarján Gida feltámad« cimü kis tréfája nyitotta meg, amelyen két hétig jól mulatott a közönség és senkinek se jutott eszébe, hogy az ártatlan tréfa sérti a magas 'tekintélyeket. A »Tarján Gida .feltámad« arról szól, hogy a »Dolovai Nábob leánya« cimü színdarab duhaj főhadnagya, Tarján Gida, váratlanul feltámad és megjelenik a kabaré nézőterén. Folytonosan közbeszól, zavarja az előadást, beleköt a nézőkbe, lezsidóz mindenkit, tízforintos pezsgőt rendel, váltót ad a számláról, egyszóval nem akarja tudomásul venni, hogy háború volt és nem igyekszik beilleszkedni a megváltozott viszonyokba. Tarján Gida figuráját nem a Dolovai nábob leányából kölcsönözte Nagy Endre, hanem valamelyik kávéházból hozta a színpadra és ezzel bántotta meg az érzékeny hatóságokat. A Tarján Gida típusa éj Budapesten és Nagy Endre maró szatírával akarja kiirtani. És ezt nem bocsátották meg neki. Mikor a kis darab betiltását kimondó végzést szatirikus szavak kisér.etében felolvasta a közönségnek, az inspekciós rend őrtisztviselő közbelépett és figyelmeztette, hogy ne tegyen kritika- és gunytárgyává egy hatósági intézkedést. Ettől függetlenül másnap felcitálták a főkapitányságra, ahol maga Marinoyich főkapitány kötötte a lelkére, hogy ne merészeljen hasonló szellemű darabokat irni és dőadatni, mert betiltja a kabarét. Nagy Endre kabaréjának különben is állandóan nézeteltérése van a hatóságokkal. Nem régen tiltották meg a híressé vált »Konferencia Nyugatmagyarországról« cimü szatírát, a melyben az ismeretes felkelésről a konferencier a következőket mondta: »Én nem vagyok katonai szakértő, de azért megállapítom, hogy bár helyeslem a felkelést, a harcoló 250 embert egy kissé kevésnek tartom az ántánt haderejével szemben. Viszont a nyugatmagyarországi lakossággal szemben elegendőnek tartom. Valószínűleg azért van az, hogy a szegény lakosság jobban megijedt az expedíciótól, mint az — ántánt.« Ezen egész Budapest mulatott, de úgy látszik, nem szabad mulatni Budapesten. Rövid fennállása alatt betiltották még a Nagy Endre-kabaréban a következő darabokat: Nagy Endre: Pénzügyi politika (kifigurázta a pénzügyminisztert); Stella Adorján: »Tanulmányúton« (a kisgazdatársadaiom ellen izgatott) és 4—5 kisebb tréfát és magánszámot. De eléri a végzet a többi kabarét is. A héten betiltották az Andrássyuti színházban Kökény Ilona dalát: »A devizaközpontról«, az Apollóban Boross Géza: »Ki vagyok én?« cimü kupiét, a Színkörben a »Móric« cimü kupiét. Legrosszabbul mégis a Faun-kabaré járt, amely szombaton nyílott volna meg, de a hatóságok nem találták eléggé konstruktivnek a műsort és az utolsó percben megtagadták az engedélyt. Orvosi műszerek nagy választékban érkeztek és jutányos áron kaphatók Tenner optikus Subotica, Kralj A!exaadra-n. 11. Műtőasztal! Mfíszerszekrény! Betegápolás*! cikkek nagy raktára’* Vajdasági katonák Valjevóban A diák-batallion szórakozásai — Magyar szó a válj evői utcákon Már majdnem két hónapja, hogy a vajdasági magyar és német nemzetiségű önkéntesek Valjevóban tanulják a masirozást s a többi katonai tudományokat. Idegen városba, idegen viszonyok közé került néhány száz magyar és német nemzetiségű ifjú. A katonaélet sohasem volt valami nagy gyönyörűség s bizony az első napokban sokat és keservesen sóhajtoztak a novisadi, suboticai, becskereki, sentai, kanizsai, becsei, bajmoki fiuk. A szolgálat súlyos, a fegyelem irgalom nélküli volt s az érettségit tett fiatalemberelmek nehéz volt hozzászokni azokhoz a munkákhoz, amivel a katonaélet együtt jár. De a »djački batalion« tagjai fiatalok, telve vidám életkedvvel, hamar hozzászoktak tehát a kaszárnyaélethez s ma már nem látják olyan vigasztalannak helyzetüket, mint ahogy az első napokban. Bácskából és Bánátból berukkoít szláv és nemsziáv. ifjak, magyarok, németek a legjobb testvéri egyetértésben élnek. Közös sors a katonasors, nincs tehát semmi különbség |íaj vagy nemzetiség között. A katonaélet első napjainak keservei után hamar megtalálták a valjevói önkéntesek annak a módját is, hogy miképp szórakozzanak s szórakozási alkalom Valjevóban is bőven, akad. Hetenként egyszer: minden pénteken délután, katonazene s utána tánc van. Amig szebb idő volt, fürödni is jártak az egyik patakba. Mozi is van Veljevóban s az önkénteseknek alkalmuk akad néha párosán is ellátogatni a mozielőadásokra. A baíalüon épületének udvarán cirkuszi előadást is rendeztek már. Az önkénteseknek katonai énekkaruk van, amely esténkiut koncertet rendez. Azt majdnem felesleges is elmondani, hogy a football is virágzik. Minden századnak külön iootballcsapata van. Délutánonként szokolgyakorlaíokat tartanak, sokszor zeneszóval s élőképeket mutatnak be. Vasár- és ünnepnapok délutánján kimenő van. Az önkéntesek egy része ilyenkor már egy órakor beül a kávéházba, a másik része a Petyinaparkban szórakozik. A park közvetlen a város mellett van s a Kolubara-folyó egyik ágánál. Csónakpartiekat rendeznek s akik már tudnak szerbül, a valjevói szépeknek udvarolnak. Szerbül mindenki tanul s ha egy kissé nehezen megy is még a szláv szó, a valjevói lányok elnézők s az igyekezetei méltányolják. Lány, asszony van elég, körülbelül nyolcezer, s egyik szebb, mint a másik. S minthogy katona kétezer van Valjevóban, könnyű átlátni, hogy ezek nem unatkoznak s az érintkezés révén a valjevói szépek egy része is töri már a magyar szót. Maga Valjevó rendkívül szép, egészséges város. A lakosok intelligensek, barátságosak. A városban van gimnázium, földmüvesiskola, néhány nagy gőzmalom, sörgyár, A lakosok egy része szilvatermelésböl él. Rengeteg sok szilvát exportálnak. Búzát nem igén termesztenek, inkább kukoricát, Az élet a városban meglehetősen élénk. A valjevóiak gondolkodásában nyoma sincs a háborús gyűlölködésnek. A háborúra nem is emlékeztet más, mint néhány óriási katonatemető. A háborúban elesett magyar, osztrák és német katonák sírjai * . . A fiatal katonák általában jól érzik magukat Valjevóban. Van ugyan némi panasz az élelemre, de a tisztel; bánásmódja szinte kivétel nélkül emberséges s áz élelmezés is javul. Ha sóhajtoznak is még a valje-f vói önkéntesek, rokonaik, hozzátartozóik megnyugodhatnak. A katonaélet Valjevóban sem csupa kellemes-; ség, de nem is rosszabb, mint békében a magyar garniZonokban volt. A halott éjszaka — Az uj zárórarendelet Novisádón Még meg sem jelent Timotijevicsj belügyminiszter rendelete, mely a] zárórákat megszigorítja, Novisadonj máris meghalt az éjszaka. -j Novisadon élénk éjjeli élet volt. j A kávéházak és vendéglők éjsza-: kánként, különösen vasárnap éjjel, at jókedvtől voltak hangosak, ma csőn-' des minden. A barban alig van ven-í dég, a kávéházak üresek már 11 órakor, a korcsmákat pedig egyre-raás-j ra csukják be. Rövid idő alatt 15Í korcsmát zártak be. Az éjszaka halálának egy. főkapitányi rendelet az oka, mely a mulatók, a kávéházak záróráját néhány, héttel ezelőtt 1 órában állapította meg. Ez a rendelet megkonditotta á halálharangot a novisadi éjszaka felett. Végigjártam azokat a helyeket, hol a novisadi éjjeli élet zajlott eddig le, de vendég éjfél után alig lézengett valahol is egy-kettő. Duhaj zene, duhaj emberek, patakokban folyó bor, pezsgő — sehol. Az egyik ilyen kávéházban, hot még 4 órakor is zajos élet szokott lenni, szomorúan mondta a tulajdonos: — Tönkre kell mennem. A nagy. drágaság miatt már régen nem olyad az éjjeli élet, mint cgy-két évvel ez-> előtt volt, de most, mióta a zárórát) egy órában határozták meg — nem lehet megélni. Az én tapasztalatomszerint égy óra felé kezdtek mulatni az emberek. Addig a nyárspolgárok már hazamentek s a mulatósabb szabadra ereszti magát. Ma?! ilyenkor haza kell mennie, hát el se kezdi a mulatást! Miből fizessem a nagy rezsit?! Erre persze nem gondol a hatóság. Egy notórius lump azonban megnyugtatott, hogy lehet azért még ma is mulatni, ha nem is kávéházban, de jól eldugott kis helyeken, ahol nem veszik tekintetbe a szigorú főkapitányi rendeletet. Meghalt a novisadi éjszaka, — de titokban azért tovább mulatnak a lumpok. Mi lesz akkor, ha a belügyminiszter rendelete tényleg megjelenik? Krónikás adoma j Hidassy Kornél szombathelyi püspökről, aki igazságszeretetéről: és bátor szókimondásárói volt hires, jellemző adomát jegyzett föl a krónika. Amikor még tanárkodottj s ia nagyszombati kon vik tusban teológiát adott eiő, egy gróf is volt tanítványai közt, aki mint prezumtiv püspök kivételesen udvarias elbánásban részesült a tanárai s a, kollégái részéről. Csak Hidassy,; bánt vele úgy, mint bármely más] diákjával s minthogy a fiatal: arisztokrata tehetségtelen és hanyag: volt, efölötti elégedetlenségét éppeiv úgy éreztette vele, mint a kevésbbé. előnyösen születettekkel. i Feleletre hiv’ta fel egyszer az ifjúk grófot, aki ötölt-hatolt, édeskeveset! tudott s egyetlen [kérdésre se tu-, dott tisztességesen megfelelni. A: tanár nem korholta őt ezúttal egyet-, len szóval sem és mingyárt utánna egy másik növendéket szólított föl, aki szegény ördög volt és épp oly. kevéssé szorgalmas, mint az előkelői tanulótársa. Ez se tudott semmit sj ekkor Hidassy igy szólt hozzá nyomatékosan : — Hallja, Szabó, maga nem gróf,. Magának tanulni kell. Ha maga: grófnak születik, akkor joga volna; tudatlannak és hanyagnak lenpi á
