Bácsmegyei Napló, 1922. szeptember (23. évfolyam, 238-267. szám)

1922-09-03 / 240. szám

1922. szeptember 3.________ Egyre késik a luxus&dó jóváhagyása A városi közgyűlés határozatai min­őig csak néhány hónappal a közgyűlés döntése után léphetnek életbe, miután az illetékes minisztérium jóváhagyása mindenkor hosszú időt vesz igénybe. Ez a körülmény már sokszor kellemet­len helyzet elé állította a város taná­csát, sőt akárhányszor már tetemes károkat is okozott. Hogy milyen súlyos anyagi vesztesé­get jelenthet a városra nézve a kiszé­lesített tanács határozatainak késedel­mes miniszteri jóváhagyása, arra vo­natkozólag a legjobb példa az uj vá­rosi luxus-adó sorsa. Ezt az uj adónemet, amely a kávé­házakban és más szórakozóhelyeken este kilenc óra után fogyasztó vendége­ket adóztatja meg, a közgyűlés már hónapokkal ezelőtt elfogadta. A városi háztartásnak erre az uj bevételre sür­gős szüksége vau jövedelmeinek sza­porítása miatt. Életbeléptéim azonban nincs joga a városnak ezt az uj adót, mindaddig, amig a pénzügyminiszté­rium azt jóvá nem hagyja. Ez a jóváhagyás pedig még mindig késik és igy a város hosszú ideje már egy lényeges jövedelmi forrásától esik el. Ha a kiszélesített tanács döntése Után a luxus-adót életbeléptethették volna, úgy az eddig már több százezer koronát jövedelmezett volna. így pedig még sokáig nem leheti szó az uj adó kivetéséről, mert a miniszteri jóváha­gyás megérkezése után még technikai-; lag is elő kell készítenie az uj adóki­vetést és a szükséges nyomtatványok­kal el kell látni a kávéházakat és ven­déglőket. A fogyasztó-közönség bizonyára ívmj bánja, hogy a minisztérium ennyire! nem siet egy uj adónem elfogadásával, azonban a városi háztartásnak nagy kára származik ebből a késedelemből. Mi vae a Vrangel‘ aranyakkal? — Nyilatkozik a pénzügyminiszter — A napokban beszámoltunk arról a súlyos támadásról, amelyet a „Videlo" Pasics ellen intézett az Angliába elszállított negyven tonna orosz arany és ezüst tárgyak ügyé­ben. Legutóbbi számában a „Po­litika" is foglalkozik az üggyel. Megállapítja a lap, hogy az orosz Zsalozna Banka (zálogbank) ér­téktárgyairól van szó, melyeket Konstantinápolyból szálliloüak Dal­máciába, a cailarói kikötőbe. Dal­máciában egész legendák jártak erről a kincsről. Némelyek szerint 40.000 kiló arany, valamint kü­lönböző mesés értékű arany és ezüst tárgyról van szó, mások 800 millió aranyrubel értékű drá­gakövekről tudtak. Arról is be­szélnek, hogy minisztertanácsi határozat nélkül különböző spe­kulánsok közbenjárására vitték ki a rengeteg kincset az országból. Most végre világosságot dérit a titokzatos aranyszállitmányra Ku­­manudi pénzügyminiszter nyilat­kozata. A miniszter a „Politika" munkatársa előtt kijelentette, hogy a Ruszka Zsalozna Banka, amely Dalmáciában helyezte el érték­tárgyait, engedélyt kért arra, hogy azokat Angliába szállíthassa át s ott eladhassa őket. Minthogy a rájuk adott zálogkölcsönök határ­ideje már rég lejárt, a pénzügy­minisztérium meg is adia az enge­délyt avval, hogy — mint minden más árunál is szabály — minden kivitt arany és ezüst mennyiségért megfelelő értékű pénzt deponáljon o bank a Narodna Bankánál egész­BÄCSMEGYEI NAPLÓ 3. oldal. séges valutában. A Narodna Banka el fogja adni ezeket a valutákat és a megfelelő dinár értéket kiu­talja az orosz Zsalozna Bankának. A pénzügyminisztérium egy tiszt­viselőjét le is küldte, hogy, hogy jelen legyen a drágaságok hajóba rakásánál. Pénzügyi körökben tegnap azt a hirt koiportálték, hogy az orosz Zsalozna Banka már depionált is a Narodna Bankánál százezer angol fontot az első nemes fém szállítmány ellenében. Sándor király Masaryknál A cseh-jugoszláv barátság hivatalos manifesztálása — Prágából jelentik: Sándor ki­rály magánjellegű látogatást tett Masaryk elnöknél ennek lanai kasiélyában. A társalgás a két államfő között azok körül a kér­dések körül forgott, amelyek a Csehszlovákia és a Jugoszlávia jelen és jövő politikájára befo­lyással vannak. Az ezt követó' dejeunert a leg­intimebb körben fogyasztották el. Ezen a két államfő legszűkebb környezetén kívül a politikai sze­mélyek közül csak Benes és fan­­kovics udvari miniszter vettek részt. A királynak Masaryk elnöknél tett látogatásáról a következő hi­vatalos kommünikét adták ki: Sándor király Masaryk elnök­nél tett látogatása a jugoszláv politikának teljesülését jelenti. E politikának kezdete vísszanyulik 1891 ig, amikor is Masaryk az osztrák reichsrat tagja volt. Ma­saryk elnök jugoszláv politikájá­nak jellemző tényei liberálisan ható felfogása, a prágai egyete­men való különösen kimagasló működése, de különösen a jugo­szláv egyetemi hallgatókkal szem­ben tanúsított magatartása. A világháború után, amelyben a küzdelem közös célja mindkét népet egyesítette, Csehszlovákia és Jugoszlávia megerősítették a szövetséget, amely a kisántánt megalapításának aiapja lett. A király látogatása magánjelle­ge ellenére is a két nép testvéri összeköttetését dokumentálja. A két államfő személye biztosítja a két nép függetlenségét és szuve­renitását. a kiküldöttek visszatérnek Beogradba, Ki lesz az alispán? Sztojkov örökét, a vármegyei alis­pánt állást nem könnyen lehet betöl­teni. Nem akad vállalkozó, aki az erő­sen diszkreditált alispáni! hivatal veze­tését átvenné. A legposszibilisebb jelölt dr. Radi­­sics Lázár sombori polgármester ki­jelentette tudósítónknak!, hogy nem hajlandó a neki felkínált alispáni mél­tóságot elfogadni, mert úgy érzi, hogy kötelessége arra szólítja, hogy Sombor érdekében folytassa tevékenységét. A többi felfüggesztett és elmozdított tisztviselő utódját már nagy részben kinevezték. Vármegyei főügyésszé ki-' nevezték dr. Jagedity János ügyészt, főjegyzővé Kupuszarevies István má­­sodfőjegyzőt, árvaszéki ülnökké .Tová­­novics Béla. palánkai föszolgabirót,. Pa­lántára Horváth István sombori szol­­gabirőt nevezték ki főbíróvá, sombori főszolgabíróvá Obrenov Milán zsab­­lyai közigazgatási gyakornokot. A vármegye közigazgatása még ma sincs egészen a rendes kerékvágásban s sok időbe telik még, amig a felizga­tott kedélyek megnyugszanak. Elbocsátott vármegyei tisztviselők — Uj jegyzők és főszolga­bírók —— Befejezés előtt a Sztojkov Mózes elleni vizsgálat — Nehéz alispánt kapni — Bácsmegye haldoklik. A kerületi be­osztásról szóló törvény a régi értelem­ben vett vármegyét halálra Ítélte, Báesbodrogmegye nemsokára már csak történelmi emlék lesz. A vármegye ki­múlása nem valami szép és méltósá­­gos, botrányok emléke kiséri sírjába Bácskát. A jelenlegi fötisztviselők egy­­része felfüggesztve, börtönben ül. Igaz, hogy ezeket a tisztviselőket nem a vármegye közönségének bizalma ál­lította arra a helyre, ahonnan dísztele­nül kellett távozniok, hanem odaállí­totta őket az a türelmetlen szellem, amely válogatás nélkül csapta el azo­kat, akik régebben becsülettel dolgoz­tak, s amely a jó tisztviselő egyetlen kvalifikációjának azt tekintette, hogy milyen a kinevezendő nemzetisége. Az is igaz, hogy Bácsmegye főtfsztviselöi­­nek tömeges eltévelyedését, meglánlo­­rodását éppen azért nem kiséri rész­vét, mert ezek a. tisztviselők úgy akar­ták elterelni a figyelmet emberi gyen­geségeikről s határtalan pénzsóvársá­­gukról, hogy állandóan üldözték és el­nyomták a nemzetiségeket, különösen a magyarokat. Ha igaz is mindez, azért azok, akik ma börtönben várják a bíróság igazságtevését;, mégis hatal­mat gyakoroltak, méltóságot töltöttek be, reprezentálták a vármegyét, amelynek elmúlását az ő bünük teszi csúfossá. Elbocsátották az alispánt. Sztojkov Mózes alispán a belügymi­niszter elhatározásából már nem tiszt- > viselője Bácskának. A belügyminiszter j rendeletére Sztojkovot elmozdították ál­lásától. Hasonlóképpen elmozdította a belügyminiszter Arszeniíevics főjegy­zőt, dr. Tapavica Simon főügyészt, Ko­­nyovics István aljegyzőt, aki az alis­pán! titkári teendőkkel volt megbízva. A belügyminiszter rendeletéből fel­függesztették Jélics árvaszéki ülnököt. Minthogy Jélics ellen büntető eljárás megindítása vált szükségessé, az erre vonatkozó iratokat áttétek a sombori ügyészséghez. Á külszolgálati tisztviselők sorában is lényeges változások vannak. Felfüggesztették! Marcikics Miklós dolni-kovili, Marjanov torzsai, Csupria bukini, Csuruvia Milán vajszkai jég zőt. Sztojkov a börtönben. A sombori ügyészség fogházában vannak letartóztatásban Sztojkov alis­pán és bűntársai. Sztojkov a vizsgáló bíró elölt részben beismerő vallomást is tett. Beismerte, hogy a bajai három szög kiürítése után elárverezett állatok eladási árából 250.000 koronát elsikkasztott s a saját céljaira fordította. A sikkasz­tást úgy leplezte, hogy az árverési jegyzőkönyveket meghamisította. A volt alispán beismerő vallomását egy jellemző incidens zavarta meg, Kedden, augusztus 29-ikén, a som­­bori fogház udvarán a rab séta alkal mával Sztojkov, Arszenovics és a szin­tén letartóztatott Szudarevits Vladi mir vármegyei irodaigazgató, össze­vesztek. Kölcsönösen legazemberaz­­ték, tolvaj, panamistának nevezték egymást, A vármegye rab urai ökölre I mentek volna, ha a börtönőrök idejé­ben közbe nem lépnek. A jelenet után Sztojkov vallomásra A jelenet után Sztojkov vallomásra jelentkezett s a sikkasztást beismerte, bűntársait is súlyosan megvádolta. uzsorája A tőkések erősen konkurálnak a bankokkal A pénzhiány olyan jelenség, amely alatt az egész világ gazdasági élete nyög. Még azt sem lehet mondani, hogy Jugoszláviában nagyobb a pénz­hiány, mint más államokban, a hely­zet nálunk annyiban súlyosabb, mint bárhol másutt, hogy a pénzünk értéke állandóan esik, áruért, szükségleti cik-, kékért sokkal többet kellene adnunk! azokból a bankókból amelyek nincse­nek meg. Hogy Suboticán olyan bénítóan hat minden vállalkozásra a pénzhiány, annak speciális okai vannak. A ban­kok a legjobb akarattal sem tudják a hiteligényeket kielégíteni^ mert azobi akiknek heverő tőkéjük van, nem he­lyezik el ezt betétként, hanem otthon l tartják. Hiába csalogatják a betevőt a legmagasabb kamat Ígéretével, a tőkés maga akarja megkeresni azt a husz­­harminc százalékot, amit a hiteltké­­rök, ha nem is szívesen, megadnak. Aí! bankok legális kölcsönüzlete mellett virágzik az uzsora, amelyet magáno­sok űznek. A. legvakmerübb perfidiával kihasz­nálva egyesek pénzszűkét és horribilis uzsorakamatra adják ki pénzüket, amely igy jól gyümölcsözik. A napokban az egyik bankban meg­jelent egyik előkelő földbirtokos-ügy­véd s elsőrangú fedezetet ajánlva föl, két millió hitelt kért. A bank éppen a pénzviszonyokra való tekintettel, nem adhatta meg a hitelt1. Erre az ügyvéd kijelentette, hogy amennyiben a hitelt nem szavazzák meg, az egyik ügyfele, akinek két millió korona betétje van a bankban, kiveszi pénzét. A bank en­nek ellenére sem folyósította a köl­csönt. Egy fél óra múlva csakugyan Jmegjelenifc a betétes, s kérte a' két millió .Vége ie>« jár a vizsgálat.(betétet, amit az intézet presztízsének ’fentartása végett ki is fizetett. A kőt milliót még aznap évi huszonnégy százalék kamatra kölcsön vette a föld birtokos ügyvéd. Ez még az enyhébb módja az uzso­rának, mert akadnak -40—60 százalé­kos kamattételek is. Azokat, akiknek pénzük van, nem riasztja vissza az sem, hogy ez a kamat biróilag alig ér­vényesíthető követelés, még akkor sem, ha az uzsora-kamat kikötését a legra­vaszabb formába öltöztetik. Az uzsorá­sok becsületre hiteleznek s azt mond­ják, __s ebben igazuk is van, — hogy» ma minden hitelezés becsületre megy, bisizen a nem fizető adós elten a leg­ritkább esetben lehet bírói ítéletet sze­rezni, s a bírói ítéletet csak szerencsés felperesek tudják végrehajtatni. Vége fe^é jár a vizsgálat. Minthogy Sztojkov és társainak üzelmeire lassanként világosság derül, nem sok jelentősége van annak a mozgalomnak, amelyet Sztojkov kép­viselő barátai indítottak Beogradban olyan irányban, hogy hívják vissza Vlaskalin inspektort. A vizsgálat végéhez közeledik. Szeptember 15-ikére vármegyei köz­gyűlést hívnak össze, amelyen Vlas­kalin Milorád alispán-helyettes beszá­mol a vizsgálat egész anyagáról és eredményéről. Vlaskalin addig, amíg a közgyűlésnek számot nem ad, a vizsgálatról a nyilvánosság számára nem ad közléseket, értesülésünk sze­rint a kiküldött vizsgálóbizottság még Bezdánba és Topáiéra száll ki, 3 ott folytat nyomozást. A közgyűlés után A haldokló vármegye

Next

/
Thumbnails
Contents