Bácsmegyei Napló, 1922. szeptember (23. évfolyam, 238-267. szám)

1922-09-14 / 251. szám

XXIII. évfolyam Sufootica, csütörtök 1922. szeptember 14. 251. szám, Uegjelenik minden reggel, ünnep után él hétfőn délben TELEFON SZÁM: Kiaddhivatal 8—58, szerkesztőség 5—10 Előfizetési árt negyedévre 90* —dinár SZERKESZTŐSÉG: Kralja Aiezandra-oíica 4 szám alatt Kiadóhivatalt Kralja Alesandra-niica 1 (Lelbach-paiota) m&msm&M Jugoszláviai Magyarok! A Magyar Párt folyó hő 17-én. Seníán, vasárnap délelőtt 10 órakor Ha minden külön érdek, min­den külön gondolat, minden té­továzó elhatározás nem merit a szent vizekből, a magyar szer­vezkedés nem marad délibábos álom, Nílus eljutmégis az Óceánig.; A magyarság vigasztaló» bátCK ritó és teremtő egységének legyen; dokumentuma a sentai nagy­gyűlés. tartja alakuló országos nagygyűlését. Hosszas küzdelem után sikerült elérnünk, hogy végre meg­alakíthatjuk a jugoszláviai magyarság országos politikai szerve­zetét. A magyarság egész életére kiható kérdésekben kell a jövőben döntenünk, miket csak a magyarság együttes erejével és részvételével oldhatunk meg. Erre a nagy föladatra csak akkor vállalkozhatunk, ha az egész magyarság tömörülésére, egységére és jelenlétére hivatkozhatunk. A ti jelenlétetek adja majd meg nekünk az erőt, a bizalmat és a lelkesedést. Kérünk tehát titeket, legyetek ott mindannyian. Azok a szervezetek is, amelyek már megalakultak és azoknak a közsé­geknek a magyarsága is, ahol a szervezkedés tőlünk független körülmények miatt nem történhetett meg. Bízunk a ti odaadásotokban, a ü segítségetekben és a ti hivségeiekben ! Subotica, 1922 szeptember hó 14-én. A szuboticai Magyar Párt intéző-bizottsága nevében: Dr. Székely Áron Dr, Sántha György főtitkár. elnök. .Amagyarságegysége Lehetnek eltérőek a felfogások, a meggyőződések helyeselhetik, vagy gáncsolhatják az intézkedé­seket és mulasztásokat, az óva­tosság tuibátornak. Ítélheti a kez­deményezést, az elszántság kifo­gásolhatja a szervezkedés ütemét ■— egyben egyet kell érteni min­denkinek, aki szivéhez szorítja a ^magyarság örökkévaló szent dol­gait, hogy a sentai nagygyűlés­nek az egész magyarság megmoz­dulásának, fölébredésének, taipra­­állásának kell lenni. Hogy a talp raállitott magyarság mihez fog, kinek a keze után nyúl, kinek 8 szavára hallgat s kinek gondola­tában dobban meg szive, ez mind a talpraállított magyarság gondja, törődése, feladata lesz. Akik ma a magyarság jövendőjén fáradoz­nak, az ébresztés munkáját vég­zik csupán. Az áléit magyarság fülébe dörgik az élet harsonáját, zsibbadt tagjait mozgásra hajlít­ják, lassú forgásu vérét fölrázzák és belék verik az örökkévaló életnek hitét. A talpraállított magyarság a sentai nagygyűlés után kezdőd k csupán. Ma még nem lehet tudni, tnit fog cselekedni, milyen útra lép, kiknek segítségét keresi. Nem tudhatja senki, rohanni fog-e az utón, melyet céljához vezetőnek tart, a radikalizmus mérföldet járó csizmáiban, vagy bátran, nem nézve a meredeket és a szakadé­kokat, előre fog-e haladni a pro gresszivitás autóján. Vagy fölül a delizáncra s a konzervatizmus ké­nyelmességével többre becsüli a ma kényelmét, mint a jövendő esélyeit. Mindez ma nem is fon­tos. Mindezt ki fogja alakítani a vérmérséklet, az osztályelhe­lyezkedés s a mindenkori érdekek tiszta fölismerése. Most csak az a fontos, hogy mindenki résztve­­gyen, testben, gondolatban, üze­nettel, biztosítással, helyesléssel mindenki segítsen, amikor négy éves aléltságából először ébred öntudatára a magyarság s először nyitja föl ajkát lélekzetvételre. Mindenki adjon abból, amije van. Az újszülött magyar öntudatot — véresen és mezítelenül, hosszú és gyöngítő vajúdások után születik meg az ébredező gondolat tömeg­öntudattá — segítsen fölruházni mindenki gondolattal, hittel, főnix­­reménykedéssel. Akaratának drót­kötelétől, hitének selyemszálaitól, lelkesedésének eléghetetlen asz­­besztából fonjon neki ruhát és ringassa szivböícsőjében. Mint a hívek a pogány isten oltárára, vi­gyük oda a legjobbunkat, tudá­sunkat, gondolatunkat, termésünk zsengéjét, első fübárányt, vért és velőt. Nem kell félni semmitől. Szán­dékaink tiszták, törekvéseink nem csapnak ki a törvényes rend med­réből. Boldog államnak akarunk jólétben élő gyermekei lenni, ez ellen nem lehet kifogása a leg­­tulzóbb nemzeti önérzetnek sem. A magyarság egységét ne za­varja semmi. Ne zavarják távol­­maradásukkal a kételkedők sem. Minden külön utakon járó gon­dolat, minden külön érvényesü­lést kereső törekvés egyesüljön most. A Magyar Párt memorandumát ma levélben elküldették a miniszterelnök címére — Ä kísérőlevél felsorolja a magyarság újabb sérelmeit — Mikor áprilisban a Magyar Párt helyi szervezetének kiküldöttei megjelentek Pasics miniszterelnök előtt, a kormány feje azt a kí­vánságát fejezte ki, hogy a ma­gyarság követeléseit, sérelmeit és panaszait egy terjedelmes memorandumba foglalva terjesz­­szák elébe, mert a kormány a lehető legkomolyabban és beha­tóan akar foglalkozni az SMS. királyság magyarságának helyze­tével. Azóta már régóta elkészült a miniszterelnök által kívánt em­lékirat és a Magyar Párt intéző bizottsága többször kereste a módját annak, hogy a memoran­dumot küldöttség utján átadja a miniszterelnöknek. , Minden utánjárás, sőt erős fára­dozás dacára sem találtak alkal­mat a Magyar Párt vezetői, hogy az emékirat átadása céljá­ból a miniszterelnök elé járul­hassanak. Nem sikerült elérniük azt, hogy a miniszterelnök fo­gadja őket. Két hónapnál hosszabb ideig tartott ez a furcsa és érthetetlen helyzet. Igaz ugyan, hogy közben nagyjelentőségű politikai esemé­nyek egész sorozata váltotta fel egymást, a király esküvőjét meg­előző és az ezt követő fontos diplomáciai tárgyalások, az időn­­kint megújuló kormányválság, fő­ként pedig a miniszterelnök gya­kori külföldi utazásai némileg in­dokolttá teszik a magyar pártve­zérek fogadtatásának folytonos elhalasztását, amelyet még sem lehet egészen nem célzatosnak tekinteni. Az egyre késő s végül teljesen kútba esett miniszterel­nöki audiencia mindenesetre ve­gyes hatást keltett a jugoszláviai magyarság közvéleményében és a Magyar Párt intéző bizottságát arra az elhatározásra késztette, felhagyjon a fogadtatás kieszköz­lésének meddő kísérletével. A Magyar Párt intéző bizott­sága — amint azt a „Bácsmegyei Napló" annak idején jelentette már — olyképpen határozott, hogy a magyarság kívánságait, pana­szait és sérelmeit tartalmazó me­morandumot, amelyet az intéző bizottság megbízásából dr. Grúber László készített el, posta utján küldi el a miniszterelnöknek, mi­után a személyes, közvetlen át­adás lehetősége kizártnak. léía&iL vagy legálább is folyton elődé­­zódik. A memorandumot ma küldötte el posta utján a suboíicai Ma­gyar párt intézőbizottságának meglbzásából dr. Sántha György elnök és tír. Székely Áron főtit­kár Pasics miniszterelnöknek. A memorandumhoz az intéző bi-j zottság az alábbi kisérő levelet’ mellékelte, amely egyben a me­morandum kinyomatása után fel-i merült újabb sérelmeket is tartal­mazza. Miniszter elnök Uf! Múlt hó 19-én bejelentettük’ kabi­netjenek főnökénél, hogy kívánságá­nak megfelelve elkészítettük a.ma-; gyarság céljait és kívánságait tartal­mazó memorandumot és azt a vá- Iaszt kaptuk, hogy Elnök Űr távira-; tilag fog bennünket a memorandum átvételének időpontjáról értesíteni.. Miután a. politikai viszonyok alaku­lása és Elnök Ur utazásai követkéz-1 tében a memorandum átadása nem; történhetik meg, van szerencsénk! az emlékiratot ide zártan megkülde-l ni. Ebből az alkalomból, felhívjuk El-’ nők Ur figyelmét arra, hogy meg-! nyugtató kijelentése dacára a me-> morandum elkészítése és kinyoma-i tása után is, súlyos sérelmek érték az ország magyar népét. 1. ' !' ‘S’"; Amikor a királyi kormány diplo­máciai __ retorzióként elrendelte a. meghatározott számú magyar alatt­valóknak országunkból való kiutasí­tását, Sombor, város polgérmestere és rendőrfőkapitánya, a topolai és! sentai járás főszolgabírója és Mól község jegyzője ezt a rendelkezést ürügyül használták fel arra, hogy magyar nemzetiségű S. H. S. állam­polgárokat utasítsanak ki az országi területéről oly módon, hogy njég né­hány órát sem adtak nekik családi, és vagyoni ügyük elintézésére, sőt' Mólón még le is tartóztatták őket! Mcgdöntetlen tény, bogy a kiutasí­tottak közúti voltak az illető terüle­tek Magyar Párt szervezetének ve-! zetői. Csak egynéhány példát ho­zunk fel. Kiutasították Somborból: dr. Bulyák János pártelnököt, đr. Deák Leó alelnököt, dr. Jurányi Zsigmond titkárt, dr. Léderer Dezső és dr. Tibor Ervin intézőbizottsági! tagokat. Topoláról, dr. Hoos Kázmér ügyvédet, a Magyar Párt vezetősé­gének tagját, Mólról ugyancsak a Magyar Párt vezetőségének több tagját. Elismerjük, hogy á nemzetgyűlés egynéhány (ellenzéki) tagjának köz-' benjárására a kiutasítottak legna­gyobb részének visszatérése lehető­vé jtéf.eíetfc_dfi példáuLdtx fhwsjte*.

Next

/
Thumbnails
Contents