Bácsmegyei Napló, 1922. szeptember (23. évfolyam, 238-267. szám)

1922-09-02 / 239. szám

4. öldaL

B&CSMEGYEI NAPLÓ

Folytatódnak

Budapesten a? utcai verekedések

A magyar belügyminiszter erélytelen

fenyegetése

Budapestről jelentik: Csütörtök este ismét véres utcai botrány játszódott le a Belvárosban. A Báthory-pincében néhány fiatalember vacsorázott. Tiz óra tájban egy csoport siheder rontott be a vendéglőbe botokkal és boxerekkel fölszerelve. Az első szavuk ez volt: »Kuss, zsidó!« Éktelen lármázás közben leültek a békésen vacsorázó fiatalemberek asztala mellé, akiket ilyen kifejezésekkel inzultáltak: »Büdös zsidók! Lógni fogtok!« Még egyéb reprodukálhatatlan kifejezésekkel illették a társaságot, amelynek tagjai erre fizettek és eltávoztak.

A boxeres legények utánuk mentek a Kecskeméti-utcára és megtámadták a teljesen védtelen fiatalembereket, akik közül hármat véresre vertek. A verekedésre összecsődült az utca közönsége és három rendőr is megjelent a botrány színhelyért, akik valamenynyi résztvevőt bekísérték.

Több tanú akadt, akik még a Kecskeméti-utcai verekedés előtt hallották a suhancok dicsekvését, hogy »véres már a box erünk'.« A rendőrség a tetteseket elbocsátotta. Az egyik utcai verekedő csak annyit mondott a nevén kívül, hogy tizenhétéves és ez az adat : már elegendő volt az elbocsátáshoz. A másik úgy igazolta magát, hogy felhivatta telefonon az édesatyját, aki történetesen rendörellenőr. A harmadik úgy mutatkozott be, hogy >dr. Wein Dezső fogorvosnak, a. keresztény •nemzeti párt elnökének a fia vagyok!«

Amikor a rendőrségről eltávozott a két csoport, a támadók még folytatni akarták a verekedést közben azonban elszéledtek.

A folyton ismétlődő utcai verekedések ügyében Rakovszky Iván belügyminiszter hírlapírók előtt a következőképpen nyilatkozott:

— Azoknak a nyugtalankodó fiatalembereknek, akik jobb foglalkozás foijján éjszakai botrányok rendezésével foglalkoznak, módjukban lesz tapasztalni, hogy a rendőrség nem veszi tréfára a dolgot és nem elégszik meg ezentúl igazoltatásukkal, hanem bekíséri és előállítja őket a rendőrségen és

nem elégszik meg egyszerű kihallgató, sukkal, hanem a legszigorúbb eljárást folytatja le ellenük.

— Ha ez a mód se használna egyes foglalkozásnélküli fiatalemberek Iecsilapitására, úgy kénytelen leszek a legszigorúbb eszközökhöz folyamodni.

Párbajt akart vívni a gyilkos és legyilkolt rendőr

— Harc az asszonyért — Kihallgatták a gyilkos rendőrt —

A csütörtöki véres rendőrdráma részletei mára már teljesen ismertekké váltak: Mikorovszki Jakab rendőr kihallgatása során részletesen elmondotta a véres tett okait és előzményeit. A vallomás szinte regényes megvilágításba helyezi a gyilkost, aki családi életének tisztaságát és férfi becsületét párbajban akarta megvédeni feleségének szeretőjével szemben.

Mint megírtuk, Mikorovszki a tett elkövetése után csütörtökön egész nap oly feldúlt állapotban volt, hogy nem lehetett kihallgatni. Pénteken délelőttre azonban annyira megnyugodott, hogy részletesen el tudta mondani a városház udvarán lejátszódott véres dráma lefolyását Karakásevics Gábor főkapitány előtt, aki személyesen hallgatta ki az orosz rendőrt.

Mikorovszki — mint vallomásában elmondotta — a legjobb barátságban volt Ivanov val, aki szintén orosz emigráns és vele egyidőben, két hónappal ezelőtt, lépett a rendőrség szolgálatába.

Azelőtt Suhopoljen voltak az emigránstáborban és Ivanov náluk lakott, amikor viszony fejlődött ki barátja és felesége között. Mikor eljöttek, Mikorovszki felesége Suhopoljen maradt és azóta semmi hirt sem adott magáról.

Szerdán tudomást szerzett arról, hogy az asszony levelet irt Ivatiovnak. Megkérte tehát barátját, hogy a levelet mutassa meg neki, aki azonban ezt megtagadta és azt

Férfimorál

irta: Szilágyi Sándor

I.

Amikor bejött hozzám kackiásan és mosolyogva, rögtön tisztában voltam azzal1, hogy kölcsönt fog kérni. Meri Hajós Laci, az iró és bohém soha senkit egyéb okért meg nem látogatott. Kölcsön és előleg, — kétségtelenül ez szerepelt főjövedelmi forrásként adóbevallási ivén. Kissé megcsappant mái azonban a hitele barátainál és a kiadók is szívesebben beszélgettek másról. mint előlegről, ha már mindenképpen beszélniök kellett vele. Az élet I súlyát Hajós Laci is érezte és amikor néha láttam az utcán fáradtan, elgondolkozva, lehajtott fővel, bizony, miniden inkább volt, mint jókedvű bohém , , .

Szóval bejött hozzám ruganyosán és- mosolyogva. Mind a kettőt — a ruganyosságot meg a mosolyt — az előszobában erőltette magára, hogy a réginek lássam.

— Uram, —> kezdette és csintalanul hunyorított mellé, — diszkrét ügy . , * Nő * . .

Nem akartam a kedvét rontani, jazért hát belementem a játékba. Kíváncsian kérdeztem:

— Nő? . . . Igazán? , . .

Leült és elégülten, rátartósan felelte:

__ Gyönyörű l Szőke, karcsú, —

szóval pompás példány.

—* Egészen iriggyé tesz.

— Hátha még látná! Felséges, — ide*, tudja, egy kis baj van.

A: kis baj a pénz volt, természetein , . . Kirándulás, ozsonna, virág, Egyszóval ezer korona.

,—, Ha azt mondom, hogy gáláns ljugy amelyet- becsületbeli kötelességem

»“bonyolítani, bsy jwra

hagy cserben . , , Fizetek — és itt behunyta szemeit, gondolkozott, majd kivette kis zsebnaptárát, s abban nézte, hogy ugyan, mikor is fizet hát, — fizetek, — mondotta végre, — tiz nap múlva. Helyes? ... És már vette ceruzáját, hogy beírja az esedékességi napját. Hajós Laci az ilyen dolgokban 1 szerette a rendet.

Engem mulattatott fontoskodása. Kétszáz koronát nyújtottam át. Szó nélkül elvette, a naptárba beírta a nevemet és mellé az összeget. Ez jelképes kifejezése volt fizetési elszántságának.

— Tudja, mondotta mintegy magyarázatul,, könnyedén elmosolyodva, — a házi kincstár kulcsa a feleségemnél van, akitől ilyen célokra mégsem kérhetek. De a jövő héten függetlenítem magam. Pompás, izgalmas regényté,mám van! Biztos előleg! Grandiózus dolog, amilyet az utolsó tíz évben nem írtak ..

Amikor elment, fel és alá sétálgatva azon gondolkoztam, miért, hogy ilyen furcsa, minden idejüket fölemésztő életpályát választanak maguknak egyébként tehetséges emberek? Aztán, hogy szórakozottan kinéztem az ablakon, láttam Hajós Lacit. Nevetve közezeledett egy nő felé és kezében lobogtetta az imént kapott pénzt. A nő ránézett és ekkor ismertem meg. A felesége volt. összebújtak jókedvűen, nevetve, örvendezve és egymásba karoltan mentek, mint két pajkos gyermek tovább.

II.

JÓ egynéhányszor tiz nap múlva megint beállított hozzám. Amint szokott, mosolyogva, kackiásan. Valamivel soványabb és kopottabb volt, de igyekezett megelégedettnek "látszani. Rögtön a kiadókat kezdte szidni, akik vé$t veszik ég bőrtt -«jjwzftfc » t®*

mondta, hogy az asszony lényegtelen családi ügyekről küldött neki értesítést. Szerdán éjszaka a két ember együtt teljesített szolgálatot és a külső őrszobában együtt tértek pihenőre. Társa elaludt, Mikorovszki kivette a zsebéből a levelet és megdöbbenve látta, hogy abban felesége a legforróbb szerelmi vallomást teszi Ivanovnak és a levél tartalmából megállapította, hogy már régebben szerelmi viszony áll fenn közöttük, A levelet ezután vissza tett a helyére. Mikor Ivanov felébredt, megmondta neki, hogy ismeri a levél tartalmát és kérlelni kezdte, hogy szakitsa meg a viszonyt. Azt tanácsolta, hogy egyikük hagyja el állását és helyeztesse el magát Suboticáról.

— Nekem gyermekeim vannak,— mondotta — neked pedig nincsenek és igy te könnyebben eltávozhatsz.

Ivanov nem adott határozott választ a kérésre és azt mondta, hogy még gondolkozik az ajánlat fölött. Erre ö megkérte barátját, hogy senkinek se szóljon a feleségével fennálló viszonyról és beszélgetésükről, mert gyermekei miatt sem akarja, hogy családi életének szégyene kiderüljön. Ezután elhagyta az őrszobát, mire távolléte alatt Ivanov a többi rendőröknek elmondta a történteket és őt gyávának nevezte, mert nem mer a feleségének szeretőjével szemben erélyesen fellépni. Mire visszatért, a többi rendőr emiatt ingerelni kezdte és gyávának nevezte.

_ Az őrszobáról reggel nyolc órakorő és Ivanov együtt mentek a városházára. Útközben szemrehányásokkal illette Ivanovot amiatt, hogy az ő szégyenét elmesélte. Hogy a szégyentől szabaduljon és a gyávaság vádját lemossa magáról, azt ajánlotta, hogy vívjanak párbajt, mert egyiküknek meg kell halnia.

A_ városházára érve, a földszintem levő rendőrségi őrszobában neim tartózkodott senki. Itt tovább kérlelte Ivanovot, aki végül beleegyezeit a párbajba. Elhatározták, hogy*! revolverrel az udvaron azonnal meg- i vívják a párbajt. Mivel azonban re-i volver nem volt kéznél, ő elment keresni és sikerült is egyet szereznie. Felszólította Ivanovot, hogy ő is! szerezzen egyet, aki azonban azft kívánta, hogy az ő számára is Mikorovszki hozzon fegyvert. Ebből szóváltás támadt köztük és ő annyira! felindult, hoc-- u°?ében levő revolverrel rálött hamvra,. Az első* 1 lövést után annyira elvesztette öntudatát,1 hogy már gépiesen nyomkodta a fegyver ravaszát és abból mind eri hét töltényt kilőtte. Az eközben el-! telt pillanatokra már csak homályosan emlékszik, csak azt tudja, hogy1 a lövések alatt rendőrök rohantak1 be és a kinyitott ajtó előtt egy pol-, gárember haladt el, aki a harmadik’) vagy negyedik lövésnél összeesett.

A kihallgatás után Mikorovszkití visszavezették cellájába.Anyomozá&j most arra is kiterjed, hogy Ivanovo a többi rendőr előtt tényleg elmond-i ta-e Mikorovszkinéval való viszo-i nyát.

Pénteken Mikorovszki feleségé { aki az eset hírére Suboticára érkezett,) megjelent a főkapitány előtt és kér- j te, hogy urával beszélhessen, a ké-í rést azonban nem teljesítették.

A tüdején megsérült Mátics Milánt! a kórházban ápolják. Állapota vál-í tozatlanul súlyos, de az orvosok re-1 mélik, hogy sikerül életét megmen-í teni. Kihallgatásakor elmondta, hogy! a lövések elől menekülő Ivanov se-j besülten nyakába kapaszkodott esi eközben érte őt is egyik lövés.

1922. szeptember 2.

gény magyar írónak. Az ö tervezett előlege is kútba esett átmenetileg, de persze, csak rövid időre, addig is segítsem, mert . , , jelentős mosoly, szemhunyorgatás . . . megint nő van a látóhatáron.- Kérem, — mondottam szigorúan, a múltkor ön engem félrevezetett. Láttam, hogy a Pénzt egyenesen a feleségéhez vitte, aki itt várt önre az utcán. Micsoda dolog ez?

Hajós Laci elsápadt. Felugrott és ijedten dadogta:

— Kétségbeejtő! . . . Aztán, anélkül, hogy rá,m nézett volna, félve kérdezte: Elmondta ön ezt már valakinek?

Csodálkozva feleltem:

— Nemi

— Akkor, — sóhajtott megkönnyebbülten, __ akkor nagyon kérem, ne is

mondja soha senkinek.

Maga elé nézett, s nagyon komolyan folytatta:

— Ne gondolja, hogy én hazug ember vagyok. Hencegni sem akartam, amikor nőkkel kapcsolatos ügyekre kértem a pénzt. Szó sincs ilyesmiről. Pszihológia nálam az egész.

__ Pszihológia? -— kérdeztem álmélkodva. Mit keres ebben az egész füllentésben a pszihológia?

Ajkait harapdálta, gondolkozott, aztán elszántan felelt:

— Hát jó! . . . Üzleti tiltok ugyan, de magának elmondom. Tudom, hogy nem plagizálja el . . . Lássa, próbáltam én egyenesen, őszintén is. Ismerőseimhez, barátaimhoz beállítva, nyiltan beszéltem. Sok pénz kell a családomnak, sokan vagyunk, asszony, gyerekek!, dehogy is tudom én a szüségletet néhány tárcával, kínosan elhelyezett egy-két regénnyel előteremteni . . . Bizony... bizony . , . bw mondották olyanok is,

akik hónaljig dúskálnak a pénzben, —. nehéz dolog. Na, te szegény ördög, -—i gondolták, — voltaképpen koldus vagy, te — s adtak, ha adtak kelletlenül né-! hány koronát ... De látta volnaü mennyire megváltozott minden, ami-' kor, mint nőcsábitó, pénzzavarban lé-j vö Don Juan léptem föl! Hidegvérrel,^ fölényesen beszélhettem ... kis ka-, land . . . szép, engedelmes nőcske . . randevú ... a feleségem ül a pénze-, men . . . s még egynéhány ilyen osto-' baság éppen elegendő volt. Kaland-i éhes, szélesen, megértőn vigyorgó pofák, ragyogó szemek hallgattak végig.: Nagy kópé vagy! . . és mindenki,’ mintha cinkosom lett volna, olyan tér-' mészetesnek találta, hogy támogassa; vállalkozásom. Van ebben valami a nemek harcából, ami ott szunnyad a; filiszterben is, de már csökevényesen; és leegyszerűsítve. A másik nem az 5 szemében a feleség! Minden férj a barátja és minden feleség az ellensége. Talán ő nem is tudja, de ösztönösen, működik ez benne. Látja, uram, ebben! van a férfiak szolidaritása! . . . Éhes; az asszony és nincs cipője? Hja, — szomorú, igazán szomorú, — dehát... na,, itt van ötven korona! Eredj! Isten, hírével! . . . Meg akarom csalni az asszonyt! . . . Pompás legény vagy. Parancsolj kérlek! . . . Éhes asszony számára kérni, kolduló, letört, tehetetlen férj szokott, — kaland, valami kis' fruskával úri dolog, amit kötelesség; előmozdítani! Igen . . látja ... ez a férfimorál!

így beszélt Hajós Laci, azután kezet sem fogva, felindultan távozott. Igazán ma sem tudom, vájjon úgy képzelte-e, hogy nekem kell szégyenkeznem előtte a férfimorálért. De kétségtelenül lesújtóan fölényes, rosszaié pil-; lantások között ment el -isim.