Bácsmegyei Napló, 1922. augusztus (23. évfolyam, 208-236. szám)
1922-08-10 / 217. szám
2. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1922. augusztus 10. nemzeti kisebbségeket tel kellett volna vermi a választói névjegyzékekbe. Kiemelte, hogy Marinkovics Voja volt belügyminiszter JaksScs Zsarkó dr. képviselő kérdésére kijelentette, hogy a választójogi novella nem tűr meg olyan magyarázatot, hogy annak alapján a nemzeti kisebbségeket a névjegyzékből ki lehessen hagyni és, mégis eltűrte, hogy minisztériuma bizalmas utasításokkal éppen az ellenkező álláspontnak szerezzen érvényt. Ismertette a felszólamlás! eljárás egész menetét és kimutató, hogy a magyar tömegeket ezzel az eljárással választói joghoz juttatni tecknikai lehetetlenség. Á törvény azon az állásponton van, hogy a választói jogosultságot hivatalból kell megállapítani és csak elnézések és tévedések reparálására gondolt. Akit hivatalból nem vettek fel a választói névjegyzékbe, annak a választói jogosultság minden előteltételét közokirattal kell bizonyitani. Ezeknek az okiratoknak beszerzése a választók tízezreinél lehetetlen. Éppen ezért nem javasolja azt, hogy a párt a tömeges felszólamlások beadását szervezze meg, mert ezzel csak a jogosultak egy kis részét juttatná választói joghoz, de a legjobb esetben is az így bereklamált választókkal semmiféle közjogi testületben nem juthatna képviselethez. Ezért a siralmas eredményért ennek a nagy sérelemnek súlyút nem szabad letompitani, végre is lehetetlenség, hogy ez az állapot huzamosan tarthassa magát. Ámde a tömeges felszólamlások eszméjének elejtése nem jelent a választói jogosultság elkobzásában való megnyugvást, nem jelentheti a választójog kivívásáért megindult küzdelem beszüntetését A választói jogot majdnem mindenütt a parlamenten kívüli tömegek vívták ki maguknak. A kisebbségeknek a választói jog alkotmányos joga, csak a jog gyakorlásénak utjából kell az akadályokat elhárítani. Indítványozza, hogy a magyar párl a parlamenti pártok vezetőinél kiküldöttei utján terjessze elő azt a kérelmet, hogy a nemzeti kisebbségeknek a választói névjegyzékbe való felvételét még ebben az évben törvényhozási intézkedéssel tegyék utólag lehetővé. Ennek legegyezerüb'b módja az, hogy a kerületi választások elhalasztásáról szóló törvényjavaslatba átmeneti rendelkezésként felvéte tik olyan intézkedés, hogy a törvény életbeléptetésétől számított rövid időn belül a névjegyzéket összeállitó hatóságok a a névjegy zéket már ebben az évben is hivatalból tartoznak kiigazítani és ez al kálómmal felvenni mindazokat, akiket az opció joga megilletett, de azzal nem éltek és egyébként a törvényes előfeltételek birtokában vannak. ■ Gräber dr. előterjesztését az értekezlet egyhangúlag martiévá tette. Uj taktika A.zután a párt jelenlegi helyze tét és a követendő eljárást vitatta meg az értekezlet. Egyhangúlag az a vélemény alakult ki, hogy a párt a kormánytól hasztalanul várja jogcs és alkotmányos kívánságainak teljesítéséi:. Az a mi a választói jog körül a nemzetiségi kisebbségekkel meg történt, elhervasztotta azokat a reményeket, amelyeket a párt Pasics miniszterelnök kijelentéséhez fűzött. A kisebbségi krides likvidálasát ez a kormány nem tartja sem szükségesnek, sem időszerűnek, így a párt, mely nem akar paszszivitásba menni, nem tehet egyebet, minthogy a párt a kormánnyal szemben álló parlamenti pártokat igyekszik a nemzeti Kisebbségek jogainak parlamenti védelme számára megnyerni. Ennek a kérdésnek tárgyalása során Deák Leó dr. a zombori pártszervezet megbízáséból a következőket terjeszti elő: A sombori szervezet azon az állá p 'nton van, hogv a Magyar Párt tartózkodjék minden jpaliíikai aktivitástól s helyezkedjék a passzivitás álláspontjára. Aí eddigi sérelmeken tűi a választók összeirásánál tapasztalt sérelem indokolja ezt az állásfoglalást. Az itt élő magyarságnak csak egy százaléka jutóit politikai ingókhoz nem szabad most se kifelé, se befelé azt a látszatot kelteni, hegy ez a töredékes jogkiterjesztés az itt élő egész magyarságot politikai jogokhoz juttatta. Ez az egy századnyi magyarság nern gyakorolhatja ez egész magyarság jogát s véletlenből vagy különös kedvezésből neki juttatott jogánál' gyakorlásával nem gyöngítheti ennek a jogtalanságnak morális súlyét. Mér csak azért is szükség van a passzivitás kimondására, hogy ezáltal a jogokhoz juttatott százakat visszatartjuk annak a jognak gyakorlásától, amit százezrektől megtagadtak. A passzivitásnak logikus követkézmJnye az, hogy a Mag-yar Párt ne tarfsa meg tervezett nagygyűlést sem % a korrr ányzópáriok képviselőivel se keresse egyelőre a további tárgyalásokat. Mindaddig mamuton a magyarság passzivitásban, mig azok a sérelmek nincsenek orvosolva, melyek a paszszivitds kimondására kényszeritettdk. Cselle János dr. (Senta) nem fogadja el Deák Leó javaslatát. A passzivitás kimondásával csak annak a kormánynak teszünk szívességet, mely tőlünk megtagadta az alkotmány jogait is. A passzivitás álláspontjára helyezkedhetünk akkor is, ha az ellenzék támogatáséval sem sikerül kiharcolni leglényegesebb sérelmeink orvoslásét. Gräber László dr. szerint ez értekezlet nincs jogosítva arra, hogy ebben az alapvető kérdésben u magyarság neveben döntsön. Előbb meg kell alkotni az itt élő egesz magyarság politikai szervezetét s evégbói meg keli tartani a nagygyűlést. Ha meg lesz a magyarság lojális képviselete, az les?, jogosított ebben a nagy horderejű kérdésben dönteni. Az értekezlet nem tette magáévá Deák Leó dr. indítványát. Ezután Nagy Ödön dr. javaslatára elhatározta az értekezlet, hogy a Magyar Párt és a magyar sajtó egymás közti viszonyának rendezésére bizottságot küld ki, melybe Gräber László dr. javaslatára valamennyi vajdasági magyar lap képviselőjét meghívják. Sániha György dr. elnök meleg szavakkal zárta be a mindvégig nívós tárgyalást. Újabb kiutasításokkal fenyeget az állampolgárságról szóló rendelet Teljes bizonytalanság az állampolgárság megszerzése körül Az opciós határidő lejártával az érdekeltek érthető izgalommal várják most már a készülő állampolgársági rendelet intézkedéseit, amelyeket egyes már nyilvánosságra hozott részietek ellenére is még teljes homály fed. Egyszer már irtunk arról, hogy ezt a nagyon fontos uj rendeletct milyen rémhírek előzik meg és ezek a közvélemény izgatására fölöttébb alkalmas hirek nem hogy enyhültek volna, hanem mind élesebb formában kezdenek átmenni a köztudatba. Meg kell állapítani azt, hogy ezeknek a bizonyos oldalról teljesen átlátszó tendenciával terjesztett rémhírek nem érdemelnek semmi hitelt és az érdekeiteknek nem szabad minden ilyen hirt ellenőrzés nélkül elfogadniok, annál kevésbbé, mert hiszen az állampolgárság megszerzését szabályozó rendeletet csak most készítik elő, viszont azonban szükséges volna, hogyha a közvélemény megnyugtatására mielőbb nyilvánosságra hoznák, hegy milyen feltételekhez lesz kötve az SHS állampolgárság megszerzése. Igen tekintélyes azoknak a száma, akiknek nem volt joguk az ópíálásra, miután még nem szerezték meg az itteni illetőséget, viszont azonban mégis meg akarják szerezni az SHS állampolgárságot és itt akarnak maradni ezen a területen. Érthető, hogy azok, akik ma bizonytalanságban- élnek, fogékonyak minden rémhírre, amely az állampolgársági rendeletet megelőzi. A készülő állampolgársági rendelet intézkedései közü egyes lapközleményekből eddig csak az a nem is hivatalos közlés került nyilvánosságra, hogy két évi egyhelyben lakás lesz az egyik alapvető feltétele az SHS állampolgárság megszerzésének. Ez elég méltányos megoldása volna a kérdésnek, bár még igy is elég sokan nem tudnának eleget tenni ennek a feltételnek sem. Ezzel szemben azonban bizonyos oldalról olyan hireket terjesztenek, hogy az állampolgárság megszerzését a készülő rendelet sokkal nehezebb feltételekhez fogja kötni és mindazokat, akik nem felelnek meg ezeknek a feltételeknek, a rendelet életbeléptétől számított egy éven belül ki fogják utasítani. Ezen hirek szerint még valamely numerus clausu-szerii intézkedés is kisérné az állampolgársági rendeletet. Tekintettel arra, hogy az ilyen hireket célzatosan terjesztik és ezek nagy fokban alkalmasak a közvélemény nyugtalanitására, sürgős szükség volna a kormány részéről megnyugtató nyilatkozatra, hogy véget érjen végre már az állampolgárság megszerzésének kérdése körül tapasztalható teljes tájékozatlanság. Bízni szeretnénk abban, hogy egy ilyen hivatalos nyilatkozat alkalmas lenne a rémhírek eloszlatására. Tanulnak a tanítók A megyar tanítók szerb kurzusa A suboticai magyar tanítok maguk jószentábó1 kurzust nyitottak, napi négy órás kurzust a polgári fiúiskolában, amelynek vezetői Mikics Alexander tanfelügyelő, Penavin Velimir gimnáziumi tanár és Radesin Szvetozár iskolaigazgató. A kurzust a magok jószántábői, apró garasaikat összetevő rendezik a suboticai magyar tűnitek, tisztén azért, hogy a januári vizsgákat sikeresen letehessék. Nagy áldozatkészséget, ehhez az országhoz való becsületes lojalitást jelent ez a magyar tanítók részéről. Nagy áldozatkészséget, mert saját filléreikből fedezik a tanfolyam költségeit, a három előadó honoráriumát, ami ugyan nem nagy összeg, (az előadók jóformán szívességből tanítják kollé’ gáikat), de egy fixfizetéses tanítónak sok mindenről való lemondással jár ez az olcsó privát kurzus is, amelyen szerb nyelvből, irodalomból, történelemből és földrajzból készülnek el a hivatalos examenre. -* Közel hatvanén látogatják naponkint a tanfblyamot, szorgalmasan mint jóravaló diákgyerekek. Pontosan reggel hétkor összejönnek a polgári fiúiskola tornatermében és egész tizenegyig hallgatják az előadókat. Csupa ambíció, türelem valamennyi. Csöndben diákos komolysággal Írják jegyzeteiket, mindent szerbül, mert csak szerb nyelven folyik az előadás. Az őszhaju, pápaszemes tanítómesterek, a hamuszürke, finom arcú tanítónők, a nyiltszemü fiatal lányok, akik csak nemrég hagyták el az iskolapadokat, most újra végigélik a diákélet örömeit, izgalmait és romantikáját. Titokban súgnak a szomszédnak, aki felelet közben bizonytalanul és határtalan lámpalázzal mondja el Dalmácia geográfiáját, mintha vizsgaversét szavalná és lopva a jegyzet füzetből olvassák ki a leckét, ha az előadó véletlenül elfordul. Mindegyik arca kipirul leckemondáskor, kipirul a drukktól, amely elfogja őket is, akik pedig de sok gondon, bajon, küzdelmen és nehézségen keresztül jutottak újra az iskolapadokba. De itt a tornateremben, szemben a katedrával nem azok, akik a szomorú élet ezer martiriumát viselik bátran és őszintén, itt újra diákok kis diákok, akik egy szó miatt intenzív izgalmat éreznek és borzasztóan röstelkednek, ha beleakadnak valami hibába, amit az előadónak kell kijavítani. Pedig náluk nincs olyan szigorúság, mint az elemibe, az előadó nagyon udvariasan kollega urnák és kolleganőnek szólítja őket s nem ir be szekundát, ha valaki roszszul felel. Már majdnem valamennyien tudnak beszélni szerbül, sokan már egészen folyékonyan felelnek a kérdésekre. Mikics Alexander, akit a kurzus hallgatói valósággal körülrajongnak, olyan szépen és olyan közvetlen szeretetreméltósággal vezeti be őket a szerb nyelv és irodalomtörténet ismereteibe, büszke is tanítványaira: — Nagyon megvagyok elégedve a tanfolyam eredményével. Szinte
