Bácsmegyei Napló, 1922. augusztus (23. évfolyam, 208-236. szám)

1922-08-09 / 216. szám

Ära I dinár, 2 lei, 4 márka, 1 sok©! AGSMEGYEI XXIIL évfolyam Suhoüca, szerda 1922. augusztus 9. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben TELEFON SZÁM-. Kiadóhivatal 8—58, szerkesztőség 5—10 waaaagHga Előfizetési ár: negyedévre 90* —dinár SZEItKESZTÓSEG: Kralja Aiezaádra-uliea 4 szám alatt Kiadóhivatal: Kralja Alexaaára-ulica 1 (Lslfaáck-palotav Az autonómia felé Erdély minden részéből össze­­sereglettek Kolozsvárra az erdélyi magyarság reprezentánsai, hogy megalkossák az Erdélyi Magyar Szövetség szervezetét. Csökevé­­nyes kivonatokban érkezik csak hozzánk a hir mindarról, amit ott mondtak és cselekedtek. De még a messziségből is örömmel figye­lünk föl minden lelkes szóra, minden gerinces elhatározásra, a mi az egyetlen vigasztaló még az eredmények nélkül meddő küzdelemben. Az Erdélyi Magyar Szövetség működését felfüggesz­tette a román kormány, mert po­litizált Most kimondották a Szö­vetség ujjáalakitói, hogy a kor­­mányhatósúgi jóváhagyástól nem lehet főggővé lenni az elveket s a Magyar Szövetségnek politikai szer­­vezet-nek kel! maradnia. Egyet­értettek abban is, hogy ez erdélyi magyarságnak egyetlen politikai feladata kell, hogy legyen: Ro­mánia föderációs kiépítését előbbre­­vinnh Csak a minap számoltunk be azokról a törekvésekről, melyek ma már a román politikusok prog­ramjában is felismerhetők s ame­lyek az autonómia felé közeledő kormányzati átalakulást sürgetnek. Ezek a törekvések olykor már eredményekig elérkezve fellelhe­tők a többi utódállamban is. is­meretes, hogy a szlovákok mily nagy pártja követeli a Tőtfö’d teljes autonómiáját, holott a mai kormányzati rendszernek is van­nak már olyan berendezkedései, rnelyek autonom jellegűek. Ausz­tria is megadta az autonómiát Burgerslandhak. És szóljunk most magunkról, a hol a cent alizmus-autonomia kér­dése a politikai küzdelmek hom­loktér éhe;: van attól az első pil­lanattá! kezdve, ahogy az uj or­szág negalakult. A belpolitika rendje a külpolitika stabilizáltsága, a parlament munkaképessége, a kormányzat nyugalma mind en­­! problémának megoldásán múlik. Amíg másutt csak a kisebb­ségi eh -rvényesülése, vagy az anya országhoz még nem mele­ge deí « e-nek követelik a föde rativ alkotmányt, addig az SHS. királyságban az autonómia kér­désének súlya és jelentősége az államélet legalapvetőbb megnyi­latkozásait befolyásolja. Pedig tagadhatatlan, hogy a po­litikai fejlődés mindenütt az ön­igazgatás ideálja felé halad. Az a háborús jelszó, mely a kisebbsé­gek jogainak érvényesítését a tö­megek követelésévé tette, nem volt gyökértelen doktrína. Eleven ereje az igazság presztízsével hat akkor is, amikor már régen vége van annak a háborúnak, melynek indokolásához ez a jelszó az ethi­­kai jogosultság legfőbb tényező*« lét szolgáltatta. Mint ahogy az an­gol munkásmozgalom joggal le­het példája minden lerombolt tár­sadalmi termelésben megszülető munkásmozgalom céljára, mely politikai forradalmak nélkül akarja fölemelni a munkásság életstan­dardját, az angol államigazgatás, mely szinte tökéletes megvalósí­tása az önigazgatásnak, az euró­pai államfejlődés számára a jövő vonalát rajzolja ki. A centralizmus fanatikus hívei az államegység gondolatának in­kább presztízsével, mint valódi érdekeivel tudják csak megindo kölni álláspontjaikat. Holott tet­szésszerinti számú példák állnak rendelkezésre annak dokumentá­lására, hogy a nemzeti egység füg­getlen a centralista berendezkedés­től. A német birodalom egysége a háborúra való készülődés köz­ben s a háború alatt közmondás­­szerűvé vált, holott a német bi­rodalom államszövetségi szerző­dések alapjain épült fel. Vájjon a brit egységet befolyásolja-e ez a történelmi változás, hogy az írek földje szabadáltammé alakult. S vájjon a régi Magyarország nem­zeti egysége azon mulott-e, hogy a közigazgatást megyei és városi autonómiák végezték-e, vagy ái­­iamositott adminisztráció ? A presztízsnek és az érdeknek küzdelmévé egyszerűsödik, de su­­lyosodik ez a szembenállás. S ahhoz nem férhet kétség, hogy a józan belátás s az elfogulatlan mérlegelés végeredményben mégis csak az érdekek szent követelé­sének fogja adni a győzelem ba­bérjait. 1 „A mi magyar szomszédaink" —■ A beográdi Vreme a mai magyarországi kormányzat ellen A mi rasOTír sy.rnncTpfíwínlr — PieftcnrKnn mint riemni-ti A mi magyar szomszédaink — ez a címe annak a vezércikknek, amelyben az egyik legtekintélye­sebb beogradi kormánypárti lap, a „Vreme“ a magyarországi viszo­nyokkal és Magyarországnak Ju goszláviához való viszonyával foglalkozik. A cikk megírására a „Pester Lloyd“ egyik utolsó szá mában megjelent cikk szolgáltatta az indító okot, amelyben a ma gyár külügyminisztériumhoz közel álló orgánum éles hangon tá­madta a jugoszláv sajtót és a közvéleményt, mert az indokolat­lanul ellenségesen van hangolva Magyarországgal szemben. A cikk, amely feltétlenül igen komoly helyen jelent meg és a melyről nem kétséges, hogy a külügyminisztérium felfogásával nem ellenkezik, bér az objektivi­tás látszatát mindenesetre igyek­szik megőrizni, nem mentes bi­zonyos túlzó nézetektől, amelynek minden esetre ugyanúgy mint a hogy Jugoszlávia belső helyzetét sem látja a külföld a maga való­ságában, az az oka, hogy a mai Magyarországon történő esemé­nyek, amelyek súlyosan elítélen­dők ugyan, jelentőségükben meg­nagyobbítva kerülnek a világ nyilvánossága elé. A „Vreme“ vezércikkéből közlünk itt néhány részletet: „Mi nem szeretjük a mai magyar kormányt és kormányzatot, amely hatalomra jutott szomszédságunk ban. Nem szeretjük őket, még pedig nem azért mert ilyen vagy olyan nevüek a vezetők, hanem azért, miután a magunk érdekeit szem előtt tartva arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a mai magyar rezsim károsan befolyásolja a jó szomszédi vi­szonyt az SHS. királyság és Magyarország között. Elsősorban mint demokrata állam mi semmiképen sem lelkesedhetünk azért, hogy szomszédságunkban oly rezsim van uralmon, amelyről a leg­nagyobb jóakarattal sem állíthatjuk hogy demokratikus. Ilyen kormány­zatnak természetes kiegyensulyo zatlansága, amely ellen a szom­szédos államokban szétszóródva egy egész hadsereg emigráns harcol, mindig szolgálhat oly meglepeté­sekkel, amelyeknek ránk nézve is volna kihatása. Mint ahogy nem nagyon lelkesedtünk Kun Béláért sem, úgy legkevésbé sem kellemes nekünk Horthy Mikiés kormányzata amely tulajdonképen csak anti­­polusa a Kun Béláénak. A Horthy-rezsim reakciós a bel­politikában és türelmetlen a kvlpo litikában. Oly rezsim, amely a maga hatal­mát az osztálykülönbségekre ala­pozza és amely csak egy osztálynak szánt különböző koncessiók adásá­val tudja fenntartani uralmát, kény­telen segítségül hívni mindazokat az „elemeket“, amelyekkel érint­kezési pontokat találhat. Egy ilyen rezsim más híján kénytelen Héjjas „Ébredő Magyarjaira“ apellálni, a kiknek a Hiszekegye az SHS. ki­rályságra állandó veszedelmet je­lent. A mi Horthy ellen érzett ellensé­ges érzületünk tehát éppen nem csodálatos. Sőt az egészen termé­szetes és magától értetődő és az mindeddig meg lesz, amig Magyar­­ország élére oly n kormány nem kerül, amely természetes sajnálattal ugyan, de őszintén belátja és bele­nyugszik abba, hogy az ezeréves Magyarországnak vége van és an­nak feltámasztására nem is fog gondolni.“ „A Horthy-rezsim sok bizonyí­tékát szolgáltatta türelmetlenségé­­neks amire méltó feleletnek kellett következni. Egyetlen magyar hi­vatalos funkcionáriussal sem tör­tént itt meg, hogy felpofozták, vagy megverték volna. Magyar­­országon pedig az SHS. képvi­selőkkel ez megtörtént. És még hozzá a magyar kormány nem tartotta szükségesnek, hogy a nem­zetközi szokások szerint mind­ezekért bocsánatot kérjen „A magyarokban még sok van abból a szerencsétlen mágnás szellemből, amely tekintetnélküli, zsarnok, nyers és amely mind an mással szemben csak megvetést tud érezni. Ezek mind olyan tu­lajdonságok, amelyek ellenkeznek a szerbekével, akik mindenütt, a hol arra alkalom kínálkozik, az éppen rendelkezésükre álló esz­közökkel fogják megmutatni a magyaroknak, hogy tévednek, a mikor azt hiszik, hogy ez az or­szág még mindig az a kicsiny Szerbia, amelyet valaha oly igaz­­talanul bántottak és sértegettek.“ «««es.«»® Az olasz polgárháború Róma. A Stefáni megerősiti azt a hirt, hogy Genova és Milánó tartományokban, továbbá Anconá­­ban, Parolában és Livorncban a hatalmat a rend teljes helyreálltáig 'ruházták a katonai hatóságokra. Genova. A fascisták vasárnap délután behatoltak a Lavoro cimü szocialista újság házába és össze, rombolták a nyomdai gépeket* Ezután megszállották a munkás­­otthont, átmászva a háztetőn s ők rendeztek be munkaközvetítő hivatalt. Bologna. A fascisták, hogy agyonlőtt bajtársaikat megbosszul­ják, fölgyujtoiiák a munkásotthont. Roma. Calsabini, a fascisták egyik legharciesabfc vezére, kije­lentette, hogy az a hir, amely szerint a fascisták Róma elfogla­lását és államcsínnyel a hatalom­nak kezükhöz való ragadását ha­tározták volna ei, teljesen légből kapott és minden alapot nélkü­löz. A minisztertanácsban Tackier, az uj belügyminiszter hangsú­lyozta, hogy a holnapi nappal a nyugalom ismét visszatér az or­szágba és a fascisták megkezdik a leszerelést. Róma. A szocialista párt veze­tősége elhatározta, hogy kongresz­­szusát későbbi időpontra halasztja el. Az Avanti óva int uj tiltakozó sztrájk katasztrófájától és azt fe­lelőtlen cselekedetnek bélyegzi*' meg. A fascisták Milánóból kiuta­sítottak hetven szocialista vezért, köztük Turalíii is. Visszatérésük esetére a legszigorúbb megtorló intézkedésekkel fenyegetődznek, Milánó. A fascisták e helyzet urai. A katonaság a rombolókkal szemben passzíve viselkedik. Az Avanti nem jelenik meg, a szer­kesztősége Torinoba menekült.

Next

/
Thumbnails
Contents