Bácsmegyei Napló, 1922. augusztus (23. évfolyam, 208-236. szám)
1922-08-07 / 214. szám
6. oldal. BACSMEGYEi KAPLo 1922. augusztus 7. REGENT * # *> Az ezerarcis ember , — Péter, igazán te vagy? — kiál főtt fel a tanácselnök egészen kikelve magából. — Mi van veled? — Hogy kerülsz ide? — Részben a két lábamon, részben vasúton, részben hajón, részben automobilon. — Tényleg tengerre mentél annakidején? — Voltain olyan ostoba! — felelt Péter lemondóan. — Tudom már, — szólt a nagybácsi leereszkedően. — Természete see pénz kellene! Da ezt itt nem tudójuk elintézni. Es hozzá ebben a rettenetesruhában lehetetlenség hozzám jönnöd. Az én házvezetőnőm».« — Ismerem! — nevetett Voss Péter.. — Nem irigyellek érte, £p most jövök' onnan. — Az Istenért! — kiáltott fel ijedten a. nagybácsi. — Bemutattad talán marad? Még ma kikürtöli. Qoadőld csak meg.. Strienau kis város. Voss' Péter szépen elmesélt mindest, azt is, hogy a gazdasszony koldusnak nézte. — No, akkor jói' van! — lélegzett .ifc! a tanácselnök. Ma kimenőt adok néki. Nyolc órakor várlak. Különben is. most sok dolgom van. — -lói van, - felelte Voss Péter. — Nyolc órakor ott. leszek. Ha akadod, itt az egyik boltban vehetek magamnak égy uj kabátot. — Nem, nem! — kiáltott fel. a nagybácsi rémülten. Holnapra már az is olyan lesz, mint ez. Meg kei! értened, hogy az én helyzetemben mindéi« kerülnöm kell. £s különben >is egy uj kabát úgy sem segítene rajiad. Borzasztóan lezüfiötíél. Ma este adok majd pénzt és Breslauba fogsz utazni, hogy összeszedd magad. Onnan visszajössz, mint tisztességes ember és hivatalos látogatást fogßz tenni nálam. Tennészetesen nálam is maradhatsz, ameddig „csak akarsz. Azzal elsietett tőle ék Péter tovább lopta a napot. A Lindenstrassea találkozott az öreg fogházigazgatóval. Franzlcttel, aki nem ismerte ■»eg. Zeichlich hentesnél a körúton, -vásárolt egy darab hurkát és a partsétányon akarta elfogyasztani. De most nem Ízlett neki. Átsétált a túlsó ijvártra, ahol gyermekkorában sár"káayt szokott eregetni. Most is épp sgy, mint régen, vagy fiz-tizenkét papírsárkány lebegett az égen, s lágyan himbálta őket a szél. — íia magammal hoztam volna a házvezetőnőt s egy jó hosszú kötelet, most bizisten sárkányt eregetnék lén is, — gondolta magában. innét visszatért a városba. A ha: almas vashidig olyan volt minden, mintha az utolsó tiz év nyomtalanul szállt volna eí a kis városka felett. Gyorsított léptekkel ment it sétatér felé S megkerülte a városkát. így került a fogház háta mögé és nemsokára látható volt a barna fal, amint dósötétlett a nyárfák lombjai közüt — A St. Malói szálloda sokkal barátságosabb volt! — szóit magában, megpihent egy öreg lebujbán, a szomszéd sarkon, egy korsó sör mellett. Rágyújtott egy szivarra. Pont nyolckor ismét a Feldstrassén volt A nagybácsi saját maga nyitott ajtót és rögbin becipelte a szobába, ahol rente» asztal várta, rajta egy üveg pörösÖor-ral. A gáziárapa világított, HZ- ablakok .le voltak függőnyözve. — IHisznósüli!— sóhajtott fel eféiCedctten. Voss Péter és leült az ■agyedert tetiíék elé. — Tehát az elveszed: fiút játsszuk, vagy az elveszett tmokaScscsőt! Prosit, öreg ur! /Ssvöreg még mindig állt. Neki nem voft több evőeszköze ,sem több pohara. Voss Péter felugrott, bocsánatot kért, a szekrényhez szaladt, kirawí1: tabui áid az soziale?», aztán -Jö< * ment á szobából és csakhamar vis2> szatért egy fél sonkával és három palack vörösborral. Ezalatt a nagybácsi helyet foglalt az asztalnál, dacára annak, hogy az unokaöccse nézte az urát fesztelen modora ’risse megzavarta. Összehúzott szemöldökkel végignézte: — Azt hiszem, hogy neked kevés okod van erre a szörnyű jókedvre. ügylátszik: nagyon rossz anyagi viszonyok között élsz. — Dehogy, — nevetett Voss Péter. Nem cserélnék veled, drága nagyba ben praeparált szivarok voltak. Azután még eüddogáltak és elbeszélgettek egy jó óra hosszat Akkor aztán felállt, az öreg és meg-3 csini! Ahogy te most engem itt látsz, a Stokes & Comp. Parker, st-louis-i bankháznak pénztárosa vagyok. En éppen a kétszeresét huzom annak a fizetésnek dollárban, mint te, birodalmi tanácselnök, márkában, Azonkívül retnényens van arra, hogy legkésőbb két éven belül ugyanennek a kitűnő társa leszek. Nos mit szólsz ehhez? Ezt bizonyosan nem vártad telem! a nagybácsi, — Talán azt hitted, hogy azért jöttem ide, hogy téged becsapjalak? — kiáltott Voss Péter, a disznósültbe ütve villáját, — Sok ostoba dolgot cselekedtél már, de hazudni nem hazudtál soha, — szélt báküiékeayei! az Öreg, — Csakhogy Ff tartunk! — kiáltott fel Péter felemelve poharát. — A hazugságot csak később tanultam meg. Tehát békét kötöttünk. Nemrégen meg is házasodtam. — De hogyan lehet ilyen ruhában utazni* — csóválta fejét az öreg. — Kényelmi szempontból! — válaszolt Voss Péter és kihúzta zsebéből a fogkeféiéi. — Ez az én egyetlen podgy ászom. Ideális! Mi? — Es megházasodtál? dönnögött a nagybácsi. — Miért nem hoztad magaddal a feleségedet? — Annak számtalan oka van! — tért ki a felelet elő! Voss Péter. — Ha mindegyik okot elmesélném, akkor is csak félig értenéd nieg. — Boldog vagy vele? — kérdezte a nagybácsi. — Mindenesetre, nagyon boldog! De ahogy a dolgok kialakultak, most nem lehetünk egymás mellett. Néki most mással kell utaznia, — felelt Voss. — Ezt már igazán nem értem! — szóit a nagybácsi és Voss Péter másra terelte a beszélgetést. Szépen elmesélt mindent egymásután, csak a kínai csempészést, a zendülést és szökését az iouluuei fogházból hallgatta el. Vagy két óra hosszat mesélt egyfolytában. Azt, a mit elhallgatott, pótolta sok egyéb mással, hiszen éppen elég volt raktáron. Mikor bévégézié történetét, még egy pohár bort töltött a nagybácsinak és magának, a lámpa elé tartotta és egy hajtásra kiitta. — Mindezek dacára, te mégis szerencsés ember vagy ! — szólt az öreg elégedetten. — Biztosíthatlak, hogy ennek nagyon örülök. Már féltem, hogy valami szerencsétlenség ért, mert a te fiatalságod kész veszedelem volt, nem beszélve fantáziádról. Ugyan bácsi, — szakította félbe Voss türelmetlenül, — én nem azért jöttem hozzád, hogy erkölcsi prédikációkat tarts itt nekem! — Igazad van! — felelt az öreg. — Te már nem vagy gyerek és mindent a saját felelősségedre teszel. Mikor készen voltak az evéssel, Péter a szivardoboz után nyúlt. Ott állt nem messze a nehéz, fekete dodoz, telve brazíliai • szivarokkal. — Még mindig ezt a komisz falevelet szívod? — kérdezte csodálkozva Péter. Egyre rágyújtott és egy féltucatot a zsebébe dugott, a maradékkal aztán megkínálta nagybácsiját. — Köszönöm! mondta az öreg elháriiólag. — Csak nikotiiinienies szivart szívok. — Aha! — feleli Péter és egy m« sik szekrénykét szedett elő, me — El kel! menned! ~ szóit habozva, -- Negyedóra malva hazajön a gazdasszonyom — Szó sincs róla! — felelt Péter és végig feküdt a kereseten. — Nagyszerűen fekszem és itt fogok aludni holnap reggelig. Es ha az a sárkány jönni fog és zavarni merészei, a fejéhez vágom a csizmámat, hogy a, legközelebbi egérlyukba bújik ijedtében. — Péter! — ugrott fel az öreg. — Te tönkre teszed a pozíciómat! —- Nekem az mindegy! — válaszolt rendületlenül és végignyujtózkođott a kér evetem — Szívbajos leszel a sok izgatottságtól, amit a törvényszék okoz. Menj nyugdíjba, már épp ideje lenne! Gyere velem St. — És igaz ez? — szólt meglepetve Locisba. A feleségem örülni fog, ‘hogy veled sétálni mehet, mert fej ilyesmire nem érek rá. Nekem a dollárok után kell néznem. — A gazdasszonyom* — nyögött a nagybácsi. — Tudom már! >— nevetett Voss Péter és egy ugrással talpon termett. •— Azt akarod, hogy a gazdasszonyod semmit se tudjon jelenlétemről.. Csekélység* Đe kilökni nem hagyom magam. És még ma Breslauba utazom a harmadik osztályon, mikor már ilyen jó, puha, ruganyos kér evetet találtam?! Talán őrültnek tartasz? A nagybácsi nem jutott szóhoz. A borzasztóan dobogott, Voss szive borzasztóan dobogott, Péter apránként visszavitt mindent a kamrába. Először a sonkát, aztán a borokat. Azután szépen visszarakott mindent a szekrénybe, úgy, a hogy volt. Közben levette kint a fogasról kék sapkáját és zsebre dugta. — így! — szólt elégedetten és hóna alá fogta az utolsó borosüveget. — Te pedig irj valami ismerősödnek egy levelet .amit a vén sárkányoddal elküldesz, hogy. eltávoiitsuk a házból. Azzal bement nagybátyja hálószobájába, ahol egy hatalmas jegesmedve bőrrel leteritett kerevet állt. Miután kabátját levetette, még egyet ivott s aztán lefeküdt és magára húzta a medvebőrt, A nagybácsi pedig megírt egy levelet valami jó távol lakó ismerősének és ott hagyta az íróasztalon. Lassan eloltotta a lámpát, bement a hálószobába és fejcsóválva nézte végig unokaöccsét ,ki éppen a második kortyot húzta az üvegből.- Bocsáss meg, én nem szoktam üvegből inni. -- szólt Péter, — de a mostani helyzet -ttgy hozza magával. Hozz csak egy vizespoharat és állítsd az éjjeli szekrényre, hogy az öreg házisárkány azt hfgyje, hogy a bort az ágyban ittad meg. Ez valószínűleg még némileg, egyike volt legkedvesebb szórakozásaidnak. A nagybácsi engedelmeskedett levetette cipőit, kitette az ajtó elé és betolta a zárt Most merészkedett csak feílélegzeiti. Az üres poharat öccse elé tartotta, ki volt olyan kegyes és megtöltötte. — Szégyeld magad! ■- szólt Péter. — Egy birodalmi és királyi tanácselnök., aki nem nr a saját házában! Jóéjszakát, öregur, próbálj megjavulni. — De holnap reggel! — nyöszörgő tt az öreg. — Holnap reggel mégsem mehetsz ki a házból ebben a ruhában. — Majd lesz neked egy fölösleges öltönyöd! - - nevetett Voss. — Úgyis teljesen egyforma a magasságunk és az alakunk. Egy. kissé megnyugodva feküdt igyába az öreg, kiiíta borát és eloltotta a lámpát Csakhamar mindketten aludtak. A gazdasszonyt, aki egy negyedórával később jött haza, már egyikük se hallotta. (Folyt, köv.) SAKK © 8 to Rovatvezető: Marósig Gézük SO. szám« feladvány Kraemer A.-tóL Sóiét: Ka8, Be4, Hg8, c3, eő, !3, 15 és g4, (8). Világos: Kg?, Vg2; Bb4 es dl; Faö es b8; gy: b2 és d4, (8). Matt 3 lépésben. SO. számú játszma. Játszották Somborban 1922. jtartus havában, a világos bábok vezetője kilenc más játszmával egyidejűleg a tábla megtekintése uéEcül játszott. Vüégos: Sötét: Maróezy, Amateur» 1. e2—e4 e7—e5 2. f3—14 d7—dó 3. Hgi—fő H&8—e6 4. Ffl—c4 FíS—e7 5. I1bl—c3 FeS—e5 6. Fc4—b5 íigS—hé Tuieredeti lépés, helyesebb volt eSXf-i 7. Fc5Xc6+ b7Xc6 & f4Xe5 do—dS A gyalogos mindenképpen elveszett, világosnak most már könnyű a dolga. 9. e4Xd5 cftXdő 10. d3—d4 Fe7— A futólépés céltalan, sätet teljesen elelvesztette a fonalai s ötletszerűen lép, a£ természetes folytatás Mhé—Í5 volt. !!. FclXhS g7XhŐ-12. elsáncol c7—c5 13. Hc3—e2 c5Xd4 14. He2Xd4 Fo4— cS 15. c2—c3 FcöXd4 16. VdlXd4 Fed—f5 Sötét roszu! áh ott, a szövegiépés azonban erős hiba, mely gyors befejezést tesz lehetővé. 17. e5—eh BbS—gS *S. e6Xf7+ Ke8Xf7 19. Hf3—e5-F, KÍ7—e6 20. IieS—d3 ......; A tábla nélkül játszónak nem ve® könnyű eltalálni a legerősebb folytatást csábító volt He5—e6, amire azonban Vd8—b6 kielégítő védelmet nyújtott, a szöveglépés megakadályozza a vezércserét s egyúttal parírozza a fenyegető Fí5~e4-et is. 20............... . Ff5Xd3 21. Vd4Xd3 Vd8—b6-H 32. Kgl-hl BgS—g6 23. c3—c4! “dS 34. Ba!—el-H Kéé—d6 25. Vd3Xd5-T Kd6—c7 26. Bft—f7+ Kc7—c8 27. Vd5-a8+ Vbé-tó 25. Va8Xa7 Vb8Xa7 29. Bf7Xa7 Bg6—e6 Az utolsó kísérlet. 30. Bel—tt 3c6—ff> 31. Khl—gl , sötét föladta. Subotica Város Tanácsa, 13916. t. szám. HIRDETMÉNY. Subotica város tanácsa közhírré teszi, hogy a város tulajdonát képező halászati jog bérletet a kelebiai réteken 1923. január 1-től kezdődőleg 3 évre, azaz 1925. december 31-ig bérbeadja. Az árlejtés 1922. augusztus 25-én d. e. 11 órakor ,a Gazdasági Ügyosztályban (Városháza ÍL em. 129. ajtó) tartatik meg. A bérlő illetőleg az érvéréin! szándékozók kötelesek az árlejtés megkezdése előtt az árverést megejtő bizottságnál 2000 dinár óvadékot letétbe helyezni, a mely összeg a tanácsi jóváhagyás után félévi bérösszegre kiegészítendő. A bérleti összeg minedn év január 1-én és julius 1-én a városi pénztárba előre lefizetendő. Bélyeg- és egyéb illeték a bérlót terheli. Egyéb feltételek megtudhatók a gazdasági ügyosztályban, illetőleg az árverés előtt az érdeklődőknek megadatnak. Subotica, 1922. augusztus 5-én. 5527 Városi Tanács, „PHILATELIE BELYEGKERESKEDÉS — SZÉCS! E SUB©TiCA,*ŐPQSTA ÍJELLETT VÉTEL - ELADÁS -CSERE Keresekmsgvételrelias náit jugooziévbélyegeket tekiatetnélka! aiuadasoiirabármiiyme nayiségbeii 3047
