Bácsmegyei Napló, 1922. augusztus (23. évfolyam, 208-236. szám)

1922-08-05 / 212. szám

1922. augusztus 5.

BACSMEGYEI NAPLÓ

ítélet előtt a Landasí-iigy

A píateki ffTtsIrgya'ás —

'A budapesti bűn‘előtörvényszéken folytatják a Landau-ügy tárgyalását. A bünport augusztus 22-ikéig okvetlen befejezik, mert 23-ikán már nyári ssü.aetet kezd a tanács.

A mai tárgyalás eiső tanúja dr. Harsányt Miksa ügyvéd, aki elmondja, hogy Dobé Nándor Bán Jenő szikszói lakostól 550.000 koronáért egy birtokot vett. amire a szerződés aláírásakor 50.000 koronát kellett volna íizetrue. Dobénak egy krajcár pénze sem volt, St az 50.000 korona kifizetését állandóan halasztotta, ennek dacára a szerződés aláírásakor 1919 február 2-án már eiadta a bortermését a birtokról, holott még a birtokot át sem vette. A pénzből egy újpesti borkereskedőt elégített ki, aki már teibbb feljelentette esekkcsaíásért. Sok egyéb bizonyítéka van a tanúnak aria hogy Dobé nem tiszlakezü ember. Darányi ferencnétől is vett pénz nélkül birtokot, s mielőtt egy fillért is fizetett volna rá, eladta a disznókat. Bárányt Ferencnétől is vett pénz nélfcogy Dobé olyan ember hírében áll, aki már pénz hamisított, csalt s sikkasztott. •

Harsányt. Miksa dr. ezután az elnök kérdésére elmondja, hogyan tör'sšnt letartóztatása.

— Szeptember 14-én — mondja Varsányi — megjelent nálam Landau Adolf a fával. Tudomásomra hozták, hogy egy Jók nevű alkalmazottjuk figyelmeztette, hogy Landau ellen és mindazok ellen, akik Dobé birtokvételi ügyében bármilyen módon is szerepeltek, valami készül Izsákon. Azt mondta Landau, hogy nézze, ügyvéd ur, magának úgyis el kell innen mennie, mert olyan dolgok fognak történni, ami ellen nem lehet semmit se csinálni. Felszólított, hogy menekül tjek. ezt visszautasítottam. Ekkor kivett a zsebéből 100.000 koronát és *srt mondta, begy ha ez az összeg kevés volna, akkor Bécsben egy jóbasát ja, valami Próner nevű igazgató, fSegiiségsmre lesz,

— Másnap, szeptember 15-én hajjoalban fogtak el. Egy kis óbudai hátakéban aludtam a sógoromnál, mert Ójékem nincs lakásom. Hajnaltájban zörgést hallok az ablakon. Egy csend^Srórmester állt az ablaknál és beszélt, hogy nyissak ajtót. Beengedtem, ^egy csendőrtiszthelyettes és egy civil HjBtt be. Felszólítottak, hogy öltözzem Siel és vegyem magamhoz a Dobé-féle szerződéseket. Azt mondták, hogy ebitől az ügyből kifolyólag már vagy ,?ii3-tizenkét ember e! van fogva.

—. Nem tudtam, kikkel állok szem■fcen, hát arra gondolám, hogy dr. Bán ’’Ilonához vezettetem magam. Azt mondtam, hogy ott vannak a szerződések. Gondoltam, igy Bán Ilona figyelmét is felhívom a dologra. Mikor kimentünk, az utcán egy esendörörpaester és még egy civil várt ránk. Ez az utcán várakozó civil, mint később megtudtam, dr. Ruzics volt. Bán Ilona lakására kocsin mentünk. Megint az egyik civil és a tiszthelyettes mentek fel. Hogy ott mi történt, azt feem tudom. Visszajöttek azzal, hogy z Dobé-féle szerződések nincsenek »ti. Elmentünk erre Teréz-köruti irodámba, de ott sem találtuk a szerződéseket. Mikor irodámból lejöttünk sz jjtcára, a két civil elment, a két csendőr pedig a nyugati pályaudvarra kijárt és azt mondták, hogy Kecskemétre visznek. Izsákra vittek, ahol tiz (papig voltam letartóztatásban és csak ft tizennegyedik napon szabadultam.

__ Az első napon — folytatja a

*snu __ nem kaptam semmit sem enni, pedig magammal sem vittem ennivalót. Alig pihentem 1», két civil alak berontott és ütlegelni kezdték. Háromnégy ütést kaptam, mire elkezdtem kiabálni. Bántalmazom két magas ember volt. Az egyikben Dobé Nándor sógorát véltem felismerni, de ezt nem merem határozottan állítani.

— Hogy történt a kiszabadulása?

— kérdezi az elnök,

Bartha rendörtanácsos, egy csendőrhadnagy és két detektív jöttek be értem és úgy szabadultam ki. Éppen a kihallgatásom folyt. Dobé Náhdor hallgatott ki. ö intézte hozzám a kérdéseket és ugv beszélt hozzám, minha legalább is egy rablógyilkossal lenne dolga. Az összes kihallgatásokat, melyek Izsákon folytak, mind

Dobé vezette, a reám vonatkozó jegyzőkönyvet is ő diktálta.

A csendőrök mutattak egy listát, melyen körülbelül huszonhármán szerepeltek, akiket ebből az ügyből kifolyólag behoznak. Közöttük elsősorban Bartha Rezső tanácsos, utána a vizsgálóbiró, az ügyész, sőt még Polányi főügyész is

Szünet után Sefcsik főhadnagy kihallgatását kezdték meg.

Bajorország békiflm akar a német birodalommal

íj <***-- A bajor kormány vadászjegy zeke —

Berlinből jelentik: Préger bajor kővet péntek délben átadta a bajor kormánynak válaszjegyzékét a birodalmi elnök juiius -7-iki levelére. A birodalmi elnök azt óhajtotta, hogy a bajor rendelet hatályon kívül helyeztessék. A mostani válaszjegyzék kifejti, hogy a köztársaságvédő törvény a szövetséges államok fontos fenség jogaiba avatkozott bele. A bajor népben emiatt mélyreható izgalom támadt. Ha tehát a szóbanforgó rendeletét visszavonnák, vagy ki nem elégítő más rendelkezéssel pótolnák, egész Bajorországban akkora nyugtalanság támadna, hogy azért a bajor kormány már a birodalom boldogulása szemvontjából sem vállalhatna felelősséget, inkább az kívánatos tehát, hogy minden tényező igyekezzék olyan jogi iieyzetet teremteni, amely a bajor állami szükségleteknek is megfelelne. A bajor népet különösen az az aggodalom tölti el, hogy a weimari alkotmányt oly nődön is lehet magyarázni, hogy az ehetővé teszi az egyes német államok fenségjogainak fokozatos megszüntetését. sőt államiságuk megszüntetését is. A bajor kormány megelégedéssel ismeri e! ezzel szemben, hogy a birodalmi elnök kifejezésre juttatta azt az eltökélt szándékát, hegy megvédi az egyes államok államiságát. A bajor kormány ezt elismeri s abban bízik, hogy az elnök segítségével a jövőre nézve oly szabályokat fognak megalkotni, amelyek biz to síié lati szolgáinak arra, hogy az államok fenségjogait az ö saját bele egyezésük nélkül nem lehet korlátozni vagy megszüntetni,

A gróf Lerchenfeld miniszterelnök által aláirott jegyzék annak kijelentésével végződik, hogy Bajorország kormánya és népe el van telve azzal a komoly akarattal, hogy megvédje a német birodalmat a megrázkódtatásoktól.

Félhivatalos közlés szerint a birodalmi elnök a birodalmi kancelárral egyetértőén a váfaszjegyzék alapján arra fogja kérni a bajor miniszterelnököt, hogy tárgyalások végett mielőbb utazzék Berlinbe.

Jlfelák helyett rdíjpolitikát kövessen

a magyarság"

— Be akarlak zárni a magyar iskolák két osztályát — Jóváteheték 1®% a magyar választékát ért sérelmek

<L.) Fülledt nyári délután. A parlamenti klubokban óp eredőit unalom terjeng, az ülésteremben bóbiskoló képviselőiket látni, a szónokok fáradtan, egykedvűen beszélnek. Szavazások napja a mai, a képviselők bemennek szavazni, aztán mennek vissza az üléstermekbe. A demokrata klub nuniszter szobájában ülök, a selyem huzatos klubfptöjék homályában Jaksles Zsárkó dr-aí..

Vége az ülésszaknak, jön a nyári szünet, harcos és krizises esztendő után mennek széf a. képviselők, ki pihenni, ki aratni. A,magyarok dolgairól folyik a szó, mérleg-félét esi nálunk Jaksics Zsárkóval, aki, mes kell ezt egyszer mondani, csendben, a kulisszák megejt nemes és emberi harcot vív a közönnyel, a nemtörődömséggel és sokszor a rosszakarattal is, elveiért, amelyeknek ma — sajnos —, nagyon kevés harcosa van a világ parlamentjeiben.

— Reálpolitikát kell csinálni a magyaroknak — mondja csendesen Jaksics — és nem illuziópőiiükát. Jobban kell számolniok a való helyzettel, az adottságokkal. .4 magyarságnak tadnia kell, hogy a jogokért küzdeni kell Nem hozzák azokat tálcán senki elé. Nehéz dolog, tudom és elképzelem, a minoritás helyzetébe beleélni magát egy népnek, amely mindig a majoritás páholyából nézte és irányította íz eseményeket. Számolniok kel! a magyaroknak azzal, hogy időbe kerül, inig a politikusok zöme helyes képet kap, például a nemzetiségi kérdésről. Nem ismerik eléggé az emberek ezeket a dolgokat.

jöjjenek a magyar politikusok Beográdba. keressenek érintkezést aktiv politikusokkal Nekem az a meggyőződésem, hogy nemcsak nem veszélyes, hanem egyenesen

kívánatos volna, hogy, a magyar

ság reprezentánsai sz ország szive előtt, a parlamentben ismertessék politikai nézetüket.

Erre a választási névjegyzékek elhiszi lésénél előfordult helytelen magyarázat kikorrigálása után remélhetőleg mód és alkalom is adódik. Á parlamentnek szüksége van okos, nyugodt, rutinirozott politikusokra. Hogy csak topár nevét említsek: Várady Imre dr. tisztelt barátom, vagy Gräber László dr. a parlamentben becsületes és érdemes munkái végezhetnének.

Az a kep, ameiyet a momentan politikai helyzetről festhetnék, a nemzeti kisebbségek törekvéseinek kapcsán, nem lenne nagyon biztató,

vagy vigasztaló, de

csak a kLhitüek csüggednek, hz a meggyőződésem, hogy ha a magyarság képviselői ismertetni fogják a helyzetet, a politikusok az ügy fontosságához méltó figyelmet fognak a nemzetiségi kérdésnek szentelni és a kapott információk alapján fognak a politikusok véleményt alkotni és elhatározásokra jutni. Hiába, a minoritás nem látja még tisztán a maga helyzetét.

A múltak tapasztalatait nem tudják az uj helyzetre vonatkoztatni. Nem emlékeznek arra például, hogy a regi magvar parlamentben, a munkapárt és a függetlenségiek é'es elvi harcokat folytattak, de ha a nemzetiségi kérdés került napirendre, egységesen állták a frontot. Vagy, hogy másra is emlékeztessek, a magyar politikában minden nemzetiségi gravanienre az volt a válasz, hogy rámutattak a nemzetiségi törvényre, amely igaz, úgy ahogy, azt megalkották, jó, sőt kitűnő törvény lett volna . . .

Ezeket csak azért mondom el. hogy rámutassak a történelem tanítására,

I Nehéz ezeken a dolgqkon változtatni,

3. óidéi.

INem is lehet csodálni. Annyi a napi kérdés, a fontos, életbevágóan fontos : kérdés, az egész ország sorsára kib'ató. 1. a részletkérdések értékelésére nincs meg a szükséges disz! pozíció. Az ország kiépítésének mun« kaja rettentő munka.

! Egy pillanatra megszakadt a bejszélgetés. Vége volt az ülésnek. Jöt;vek be a képviselők, majd üres lett ja pártkor, ketten maradtunk. A szüriko 'homályban csillogtak a bútorok aranyozásai.

! — Kérem, — szakította meg ä ‘csendet Jaksics — önök ci sem tudják képzelni, hegy milyen nagy jmunka, mekkora erőfeszítés kell ahhoz, hogy csak egy lépéssel előbbre Jlehessen jutni ebben a harcban. Át- I törni a közönség falát és parírozni Jaz ellenkező véleményen levők műn• kaját.

I — Képviselő ur — mondottam —1 jbizonyára tudja már, hogy

a választási névjegyzékek összeállítása

keríti a magyarságot súlyos sérelmek érték.

— A névjegyzék] törvény tárgyalásánál amikor láttam, hogy a javaslat egy félreértésre alkalmat adható szakaszt tartalmaz, módosító indítványt nyújtottam be, a szakasz í::korr:gáására, bár akkor is.az volt és most Is az az álláspontom, hogy a szakaszt helyesen csak egyféleképpen lehet értelmezni és pedig agy, hogy a nemzeti ki- f sebbségek is felveendők a jegyzékekbe.

Akkori aggodalmaim azonban, minit az események mutatják, alaposak voltak. Hahóm, hogy utasítás ment ki, hogy a nemzetiségeket hagyják ki a névjegyzékből. Ha ez igaz, bár a pártfegyelem engem is kötelez és a?, érdekelt miniszterrel egy pártban vagyok, nem habozom kijelenteni azt, hogy •

ezt az eljárást helytelennek tar- _< íom és elité lem.

Remélem azonban, hogy a nemzetiségek mellőzésének a gyakorlatban nem lesznek következményei, Ki van zárva úgy mis, hogy ebben az évben választások legyenek, a választói névjegyzékek összeállításáról szóló törvény pedig módot ad, hogy a jövő év elején a hibák korrigáltassanak. Sajnos, az ülésszak befejeződése folytán nincsen lehetőség, hogy ebben az ügyben a parlament színe előtt szót emeljek, de ősszel mindent el fogunk követni, hogy a névjegyzékek össze- I írásáról szóló törvényi helyesen ! magyarázzák.

Remélem, hogy még a jövő esztendő előtt helyre lehet majd hozni a hibákat.

— Most hallottam a képviselőházban azt, — mondottam — hogy a magyar iskolákat a bezárás veszélyé fenyegette.

— Igaz,

a közoktatásügyi minisztériumban már készen volt egy miniszteri rendeletnek a szövegezése, amely a magyar középiskolák két alsó osztályának megszüntetéséről szólott.

A rendelet azonban mégsem született meg. Pribicsevics közoktatásügyi miniszter elvetette a javaslatot, nem irta alá a rendeletet. Minden marad a régiben.

Szinte megrettenve hallgattam ezeket a szavakat. Eszerint akadt egy referens a közoktatásügyi minisztériumban, — a kultúra minisztériumában! — aki tízezernyi magyarnyelvű kis diákot megfosztott volna a tanulás lehetőségétől. A sentai, top Iái, temerini magyar gyerekek, akik egy árva szót nem beszélnek más nyelven, mint magyarul — nem járhattak volna iskolába.

Puszta véletlen, hogy Pribicsevics*

; személyében olyan ember ált a közoktatásügyek élén, akinek van érzéke a magasabb szempontú államigazgatáshoz és akinek jószándéku tanácsadói ,vannak.