Bácsmegyei Napló, 1922. augusztus (23. évfolyam, 208-236. szám)
1922-08-04 / 211. szám
4. oldal BACSMEGYE1 NAPLÓ 1922. augusztus 4. Ä budapesti valuta-pánik Újabb nagy hausse a magánforgalomban Budapestről jelentik : A szerda délutáni hivatalos valuta- és devizaforgalom nem is olyan csöndes szemlélői: az óriási terem jobb oldalán csoportokba verődött értékpapirbizományosok mái a korona szerda esti újabb csökkentése után sokkal magasabbra értékelték az összes papirosokat, mint akár a múlt heti legviharosabb hausse napján. Csütörtökön aztán a távíró Zürichből a korona újabb hét pontos áresését jelen tette, amikor 0.175-ös jegyzéssé jött és ez az újabb értékcsökkenés szinte elementáris erővel hatott az egész tőzsde vásárló kedvének feifo hozásában. A korona romlása izzó hangulatot teremtett és az egyre jobban romlandó pénz elhelyez kedést keresvén, a vásárlásokra való megbízatásoknak olyan tö megével halmozta el az ügynököket, hogy mér jóval nyitás előtt ember-ember hátán tolongott vala mennyi titkári tábla előtt. Nyitás kor pedig olyan óriási számban jelentkeztek a vevők, hogy a sz* * diileies iramú üzletkötések pillanat alatt felszö .tették eddig legmaga sabb árfolyamaik fölé a legnehezebb papirosokat is és sorra megjavi tolták a közép-, sőt a kispopiro sok kurzusét is. Az uj devizarendelet követkéz tében a tőzsdén valuta-jegyzések nem voltak, de a magánforgalomban a valuták értéke eddig még sohazem tapasztalt módon emelke dett. Hiábavalónak bizonyult min den kísérlet a korűna árzuhanása valamint a búza áremelkedés feltartózhataílan erővel hatnak a valuták értékének alakuláséra. A dollár még a berlini hausse miatt is erősen emelkedik és viszi ma gával a többi idegen valutát is, a nyugatit épugy, mint a többi értékeket Szerdán még 9900 korona volt a Napoleon, csütörtökön pedig már a ma<>ánfor£T»lr.iT>b n 1 1801 Egy kritikus albumából Irta: BAEDEKER HÁZASSÁG A házasságokat — amint mondják — az égben kötik, de sorsuk a földön dől el. ♦ A közös és kölcsönös kötelességek becsületes és lelkiismeretes teljesítése a házasság kötelékeit jobban szilárdítja meg, mint a magasan lángoló szenvedelem, amelynek heve aránylag mindig csak rövid ideig tart. Az előbbi esetben a házasfelek szerelme folyton növekszik, az utóbbiban egyre csökken. * A szerelemnek legbiztosabb próbaköve: a szegénység és még inkább: az elszegényedés. Házasfeleknek nagy és nehéz leckéje ez. Ha ny omorba jutva is tovább szeretik egymást, akkor bizonyos, hogy mindig szerették és hogy mindig fogják egymást szeretni. * Az ember vagy liázasodónak vagy agglegénynek születik s a legtöbbször azzá is lesz, amire született. De megtörténik, hegy a házasságra szánt úriember agglegény marad s akkor ez ebben a helyzetében is házasember módjára fog élni, — és megesik, hogy a Sors által agglegénynek kijelölt férfiú programmon kívül megházasodik s ez aztán agglegény a házasságban, a felesége ol-12000 koronát fizettek érte. A dollár huszonnégy órával ezelőtt 2450—2600 között mozgott, csütörtökön már 2950-—3100 koronájával kapkodták el azoktól, akik rinálták. A marka is megszilárdult 350 koronás árfolyam mellett. A cseh korona szerda 63—68 özött mozgott, csütörtökön 74— 77 volt. Emelkedett a U u is, 20— 20‘50 között kötöttek benne üzletet. A dinár is elérte mér a cseh orona két hét előtti árnivóját, ■mig szerdán 27‘75—29 korona között váltakozott, csütörtökön felszökött az értéke 30 70—3H80 koronára. Ez árfolyamok mindamellett nem tükrözik vissza a forga lom hü képét, mive! egyes kötéseknél sokszor 10—15 százalékos eltérések is voltak felfelé, vagy lefelé, amit a magánüzérek pillanatnyi szeszélye szabályozott. A magánforgalomban történt kötések egymástól függetlenül történtek, igy az egyes helyeken nagy voh az eltolódás a kereslet és kínálat viszonyában. Az uj magyar devizarendelet első napján a tőzsdét helyettesit kávéhézakban olyan hallatlan valuta-emelkedés volt tapasztalható csütörtökön, ami a pénzügyi körökben pánikszerűen hatott. Á békeszerződések a történelmi kutatás szolgálatában A szerbek történelmének Írott kútfői —- A raguzai levéltár — Beszélgetés Ivies Alexa dr. egyetemi tanárral — Abból az alkalomból, hogy a kormány megbízta a beogradi Tudományos Akadémiát, hogy vegye kezébe a levéltárak rendezésének ügyét, fölkerestük dr. Ivies Alexát, a suboticai jogi fakultás tudós tanárát s kértük, hogy nyilatkozzék ebben a kérdésben. Dr. Ivies tanár a következőket volt szives mondani: — A világháború befejeztével és a békeszerződések megkötésével most már teljes mértékben fordul a figyelem a levéltári történeti okmányok és muzeális ügyek felé. A nyugati államokra nézve ez a kérdés nem bir azzal a különös és rendkívüli jelentőséggel, mint nálunk a Balkánon. A törökök tönkre tették a szerbek valamennyi írott emlékét középkori állami és kulturális életüknek. A magyaroknál is azokban a városokban. amelyek valaha török uralom alatt éltek, nem tartalmaznak a levéltárak okmányokat a régebbi történelmi időkből, ellenben azokban a városokban, hol nem volt török uralom, a levéltárakban sértetlenül megvannak még az Árpád korabeli okmányok. — De nem lehetséges-e az, — kérdezte munkatársunk. — hogy a törödalán is. Mert a Természetnek, a mely olyan bölcs, nagyban és egészjen mindig igaza van. S nem iehet egykönnyen megcsalni. A házasságban gyakran ér valakit az a keserű csalódás, hogy arról a lényről, akit fölruházott minden égi és földi jótulajdonsággal, akit a tökéletesség színében látott s mint a legköltöibb jelenséget imádott sokáig, erről a csodálatos lényről bizonyos idő múlva kiderül, hogy nagyon is közönséges egyén, sőt a hétnek hat-hét napján még kiállhatatlan is. S ebben a dologban a szomorúan csalódó házasfelet csak az vigasztalhatja meg, hogy valószínűleg a másik is hasonló illuzióveszteségen ment át. * Aki csak annyit áldoz a szerelem iltárán, hogy megházasodik, az hakniit ahhoz az analfabétához, aki ninden ősszel vesz egy kalendárlunot és azzal dicsekszik, hogy pártola az irodaimat. * A legjobb indulatu nő is szeret’ házasítani, de a leggonoszabb férfiban s van annyi lojalitás, hogy a barátit nem unszolja házasságra. * A szerelmes ember egy bizonyos fokig: bolond ember. Am akit ;sak ez az egy bolondság bánt, még játran maradhat szabad lábon. S lémely atyánkfia olyan okosan tudja kök talán még sem pusztították el e nagy történelmi értékekkel biró iratokat, hanem csak elvitték Konstantinápolyba? — Nincs kizárva, — felelte Ivies dr... —- hogy a szerb okmányok némely része Konstantinápolyba fellelhető lesz, de ezt csak akkor fogjuk megtudni, amikor a konstantinápolyi defterdár! levéltár, amely a császári szerail egy tekintélyes részét foglalja cl, át lesz kutatható. Azonban ez a rengeteg anyagot magában foglaló kolosszális okmánygyüjtemény még rendezetlen és tartalma teljesen ismeretlen a modern tudomány előtt. — Fog-e a mi államunk engedélyt kérni a török levéltárak átkutatására és az esetleges szerb okmányok kiadására, — kérdeztük. __ A békeszerződés adja meg nekünk ezt a jogot, de miután Törökországgal még mindig nincs végleg rendezve a békeszerződés ügye és most újabban ismét súlyos konfliktusba sodródtak a törökök, ez a kérdés most nem aktuális. Mielőtt Törökországra sor kerülne, Ausztriával és Magyarországgal kell a helyzetet tisztázni. __ Tettek már ebben az irányban lépéseket? — Igen, 1920-ik évben ki volt kűldezt a bolondságot űzni, hogy se Moravesik, se Ranschburg netn fognak a viselkedésében rendellenességet találni . . . Komolyabb természetesen, sőt tragikusan komoly az eset, ha valaki bolondul házasodik. Itt aztán már bajos olyan ügyesen szimulálni, hogy a »tanár ur« ne találja gyanúsnak az embert . . . Erre gondolhatott az az ismerősöm, aki, amikor erről a témáról volt szó, igy nyilatkozott: — Szeretni szabad bolondul, csak házasodni kell okosan. * A férj nagyon tudja szeretni a feleségét, még akkor is, ha az jelentéktelen kis liba, — a no az urát csak akkor, ha az imponál is neki. Az igaz, hogy ehhez a legtöbbször nagyon kevés kell .. , * Némely házassághoz, hogy egészen boldog legyen, nem hiányzik semmi, csak egy kis szerelem. * Akinek okos a felesége, annak két esze van; akinek ostoba a becses neje, annak egy sincs, mert a . maga egy-csze alig elegendő azoknak a hibáknak az ellensúlyozására, amelyeket a derék nő napról-napra csinál. ★ Két úriember meghallotta, hogy egy közös barátjuk házasodik. Az egyik igy kiáltott föl: — Megbolondult? ve Bécsbe és Budapestre egy speciális bizottság, amelynek tagjai voltak Bojnicsics Iván dr., a zagrebi országos levéltár főnöke, Radonics Jován dr. egyetemi tanár, országos képviselő és én, — mondotta Ivies tanár. Akkori missziónknak az volt az eredménye, hogy nagyszámú értékes okmányt hoztunk el. A magyar kormány Fereuczy udvari tanácsos utján küldötte a bennünket illető okmányokat, mig Bécsből személyesen hoztuk a dubrovniki (raguzai) levéltár értékes középkori okmányait. Raguza az egyetlen szerb város, amely nem állott török uralom alatt és ezért ez a város a legfontosabb forrása a szerbek múltjára vonatkozó történelmi adatoknak. Napoleon bukása után Raguza osztrák fenhatóság alá került és az osztrák kormány 1834-ben elszállította a legbecsesebb okmányokat a bécsi állami levéltárba. Ezeket az okmányokat mi onnan elhoztuk. Négyezer darab irat volt, közte 500 ciril betűs, szerb nyelven ii*t okmány, amelyek között vannak a raguzai köztársaság szerződései a szerb uralkodókkal, a Nemanicsoktól kezdve egészen az utolsó uralkodókig, amíg a szerb birodalom török fenhátóság alá nem került. Mindamellett úgy Bécsben, mint Budapesten még igen sok történelmi okmány van, ami a mi tulajdonunk. Például a zagrebi egész kamarai levéltár, amit gróf Khuen-Héderváry Károly akkori horvát bán 1884-ben a zagrebi országos levéltárból Budapestre szállíttatott. Ez év január havában. a_ beogradi Tudományos Akadémiának javaslatot tette, hogy az Akadémia vegye át a külföldön levő levéltári okmányok hazahozatalának ügyét. Az Akadémia elfogadta indítványomat és mint a lapokból látom, a kormány is hozzájárult a tervhez és anyagi támogatást is adott hozzá. — Lesz a tanár urnák valami szerepe az ügyben? — Eddig még nem történt semmi döntés, de az Akadémia valószínűleg olyan egyéneket fog megbízni a dolog keresztülvitelével, akik a bécsi és budapesti levéltárakban teljesen ismerősök és akik már ott dolgoztak is. S a másik: — Végre megjött az eszel * A házassági intézmény egy ellensége mondta: — Ezt az intézményt nem lehet megszüntetni. Már olyan régen áll fenn, hogy minden velejáró képtelenség ellenére is mély gyökeret vert s az emberiség nagyrésze immár annyira komolyan veszi, hogy talán meg se tudna nélküle lenni. Hát jól van, -- maradjon meg, mivelhogy úgyse tudjuk valami megfelelőbbel helyettesiteni. De — a jóerkcrlcs nevében mondom — az egyházi szertartása okvetlenül meg kellene szüntetni s épp az egyházi hatóságoknak a párisi érsektől kezdve egészen a legkisebb bácskai községnek a káplánjáig kellene követelni, hogy az emberek ne vétkezhessenek annyit és ne tegyenek annyi hamis esküt az oltár előtt. Nem féltik a vallást e sok hazudozástól? Mert mi más az ilyen esküvő mint raegszentségteienitése az oltárnak? A menyasszonyok talán mindannyian a legteljesebb jóhiszeműséggel, de a vőlegények legöbbje már nem is jóhiszemmel esküsznek ott örök hűséget, amelyet bizony csak azok tartanak meg, akik -- meg nem szegik ... Es aztán azt is tudjuk, hogy a házasságkötések egy része — talán nagyobbrésze, mint az ember gondolná — üzleti alapon történik. Nos, hát én azt mondom, hogy a business-dolgok nem valók a templomba és az oltár elé . ,,
