Bácsmegyei Napló, 1922. augusztus (23. évfolyam, 208-236. szám)
1922-08-30 / 236. szám
Ära 1 dinárs 2 lei, 8 márka, 1 soko!. XXIII, évfolyam íiiboüca, szerda 1922« angassíss 30« gjTOigmra arasa 'aanMmiOMMBMMMi Blegjeleaik miadsn reggel, üamep után és hétfőn délben TELEFON SZABI: Kiadóhivatal 8—58, szerkesztőség 5—10 immWMmm Ä varos A belügyminiszter olyan rendeletet készített el, melynek, ha életbe lép, kétségtelenül gyors hatása lesz. Meg fogja állítani a hagy várossá lendülő Beograd fejlődésének ütemét s ezt a nagyszerűen növekvő várost, melyben valamennyi európai főváros közül a legtöbb építkezés folyik, meg fogja állítani világvárossá fejlődése száguldó utján. Az ország lakossága hatóságaitól vagy segítést kér, vagy érdektelenséget var. De annak aligha Van elfogadható oka, hogy hatósági intézkedésekkel, melyek — ezer példa van rá, se itt, se sehol nem tudják megindítani a munkát, nem tudják letörni a drágaságot, nem tudják emelni az élet .standardját gátolják a munkát, elsötétítsék a várost, kiutasítsák a munkásokat s falvakká süllyesszék vissza a városokat. Mert a belügyminiszter azt akarja. Megakarja akadályozni, hogy a munkások egy helyben letelepüljenek, be akarja zárni s kávéházakat és vendéglőket olyan időben, amikor a békés és dolgos polgárnak szüksége van ezekre a helyiségekre s az épülő Beogradot, ezt a nagy műhelyt, meg akarja fosztani munkásaitól. A belügyminiszternek az a terve, hogy ezt a rendeletet nemcsak az ország fővárosára vonatkozó érvénnyel lépteti életbe, hanem kiterjeszti azt az ország valamenynyi városára. A falunak és városnak küzdel méhen a belügyminiszter a falu pártjára állt. Az uj ország kormányzatának egyik fundamentális hibája az, hogy a különböző jogrendszerekkel, gazdasági kultúrával és népmüveítségge! rendelkező területrészek igazgatását olyanok végzik, akik nem ismerkednek meg a királyságot alkotó valamennyi terület népének és gazdálkodásának szükségleteivel. A kisebbségi kérdések iránt a beogradí politikusokban azért kevés a fogékonyság, mert olyan országban nőttek fel, melynek nem voltak népkisebbségei. A vajdasági közigazgatás autonómiája azért idegen előttük, mert a szerbiai városoknak és kerületeknek nem volt önkormányzatuk. A városiasság fejlesztése iránt azért nincs érzékük, mert régi országuk belső struktúrája nem a városi élet predomináló teljesítményein nyugodott. Senkisem akarja elvitatni a szerbiai politikai közszellem erényeit, melyeknek tiszteletre méltó tradíciókként kell megmaradniok, de a háború utáni nagy Jugoszláviának más szükségletei vannak s ezek a szükségletek egész más eszközökkel elégíthetők ki, mint amilyenek voltak a háború előtti Jds Szerbia szükségletei és a szükEiőfizetési ár: negyedévre 90* —dinár ség! etekről való gondoskodás módja. A nyugati államfejlődés a városi élet kialakulásán nyugodott. Először mindenütt a városok fej lödtek ki s az állami nagyságot a virágzó városok fejlesztették ki. A város a kultúra melegágya, a kereskedelem centruma, az ipari termelés műhelye, a pénz gyűjtőcsatornája, a gazdasági élet otthona. Az a politika, amelyik a városiasság fejlődésének nem kedvez, megbénítja az állami élet fejlődéséi is. A patriarchális szempontok, a szűk horizontú konceps zam - rssmtsaaan^mmmmn SZERKESZTŐSÉG: Kralja Aiexacdra-uiica i szám alatt' löaddliivatal: Kralja Aioxandra-nlica I (Lelbáoh-pa!ota>í .ÄlSSISMliEi.KäSi'. 1 ciók, a megkövesedett tradíciók tiszteletreméltó tárgyai lehetnek a nemzeti kegyeletnek. De a fejlődő élet mást követel. A városi élet termő zaját nem lehet elnémítani a falu csöndjével. Csak romlott lélek lehet az, amelyik nem tud betelni a méhes csöndjének, a frissen fejt tejnek s a szagos virágnak egyszerű örömeivel. De mi lett volna a Ion doni vásár, a párisi kultúra, ha morális fontoskodással akartak volna útjába állni, amikor a teremtő erő s századok munkája az emberiség fővárosaivá emelte föl. Befejeződött a prágai külügyminiszteri értekezlet Megvitatták a Népszövetség elé kerülő ügyeket — A marienfeadl konferencia előkészítése — Az osztrák probléma — Az olasz beavatkozás feltételei A marienbadi konferencia jellemző érdekessége, hogy a konferencián napirendre kerülő kérdéseket Pesics és Benes még előzőleg megtárgyalják a prágai külügyminisztériumban. így a marienbadi konferencián csupán az történhetik, amit a két külügyminiszter elhatároz. Benes Nirxsics külügyminiszterrel is tanácskozott és a konferencia után megállapították, hogy Jugoszlávia és Csehszlovákia külpolitikája tökéletesen minden tekintetben harmonikus. Dvorzsabek csehszlovák meghatalmazott miniszter kijelentette, hogy a kereskedelmi szerződésre vonatkozó tárgyalások jól haladnak előre. Szeptemberben csehszlovák bizottság jön Beogradba, hogy megegyezést létesítsenek a dalmáciaí bor Csehszlovákiába való szállítására, valamint a csehszlovákiai sör Jugoszláviába való hozatalára vonatkozólag. Benes, Pastes, Duka, Nincsics és a lengyel Pile tanácskozásokat folytattak Benes magánlakásán. A megbeszélésen a Népszövetség genfi konferenciáján szereplő kérdésekről tárgyaltak, így elsősorban a nemzeti kisebbségek ügyéről, Magyarországnak a Népszövetségbe való felvételéről és a kisantantnak a népszövetségi képviseletéről. Elhatároztak, hogy csupán Genfben határoznak abban a kérdésben, hogy ki képviselje a kisantantot a konferencián. Az osztrák kérdés Ami Ausztria kérdését illeti, a marienbadi konferencián az a felfogás alakult ki, hogy a kisantant semmi körülmények között nem egyezhet bele egy olasz-osztrák vámunióba, sem pedig Ausztriának Németországhoz való csatlakozásába. A prágai „Narodni List“ az Osztrák problémával kapcsolatosan azt irja, hogy az olaszok pusztán a kisantant irányában érzett féltékeny kedésből mutatnak most oly feltűnő érdeklődést Ausztria iránt. A csehek, akik 300 évig éltek Ausztriában, egyáltalán nem helyeznek súlyt arra, hogy az osztrákokkal közelebbi viszonyba kerüljenek. Óvakodni kell mindenesetre attól is, hogy az osztrák kérdésből apply tulajdonképen csak gazdasági kérdés, palit,kai kérdési insceniáljanak. Az könnyen végzetes nézeteltéréseket okozhatna a szövetségesek között. A „Kablograrn“ távirati ügynökség londoni keltezéssel lel ep iezéseket közöl, amelyek diplomáciai körökben nem csekély feltűnést keltenek. Eszerint London és Róma megegyeztek arra nézve, hogy Olaszországnak mikor van joga az Ausztriában való intervencióra. Eszerint Itália közbeléphet, ha Ausztriában 1. a Németországgal való egyesülésre készülődnek, 2. rendzavarások, forradalmi megnyilvánulások idején, végül 3. ha az osztrák külpolitika a kisantant felé keres kapcsolatokat. Angliának állítólag az a véleménye, hogy most elérkezett az olasz intervenció végső terminusa. Amennyiben ez a hir megfelel a valóságnak, az osztrák kérdés még zavaros komplikációk előidézője lehet A gazdasági blokk Prágai félhivatalos lapok élénken foglalkoznak az uj Csehszlovák-Jugoszláv szerződéssel. Úgy vélekednek, hogy ez a mai hely zet szempontjából semmi lényeges változást nem jelent. A kisantant-blokk ezzel a szerződéssel még jobban megerősödik, de nemcsak politikai, hanem gazdasági tekintetben is. A kisantant legközelebbi célja Közép-Európa gazdasági rendiének fentartása és a gazdasági élet rendbehozatala lesz. A kisantantblokk ma 70 millió embert jelent, ez pedig egy olyan tekintélyes szám, amelyet respektálni kell mindenkinek, aki világpolitikát csinál. Nincsics nyilatkozatai Nincsics külügyminiszter a „Prager Pressernek tett nyilatkozatában különösen azt hangsúlyozta, hogy Jugoszláviának és Romániának kölcsönös viszonya, amelyet az uralkodóházak összeházasodása még melegebbé tett, egyre szorosabbá válik. A kisantantró! Nincsics azt mondotta, hogy ez a munka és a rend eszközévé akar válni az európai politikában. A „Naue Freie Presse“ munkatársának az osztrák kéj désrői nyilatkozott a külügyminiszter. Nincsics szerint Jugoszlávia Ausztriát barátságos szomszédjának tekinti ás minden tekintetben azon lesz; hogy az osztrák viszonyok rendeződjenek, arról azonban, hogy az osztrák kérdés rendeződése valamely szerződéssel ellentétben történjék, szó sem lehet. Befejeződött a prágai konferencia A kisantant államainak és Lengyelország prágai konferenciája véget ért. A konferencia lefolyásáról és eredményéről kiadott hivatalos kommüniké ezeket mondja: — A konferencián szóvá telték mindazokat a kérdéseket, amelyek a Népszövetség legközelebbi kongresszusán szerepelni fognak, valamint azokat az egyéb kérdéseket, amelyek a konferencián résztvett államokat érdeklik. A konferencián tökéletes Összhangba hozták a négy állam képei'élőinek álláspcnnjút és a megoldásra váró problémákra vonatkozóan határozatokat is hoztak. Elhatározták, hogy a Népszövetség kongresszusán a négy állam delegátusai a legszorosabb kontaktusban fognak maradni egymással. Több kérdést a genfi kongresszusig elhalasztottak. Behatóan megvitatták az osztrák és ezzel kapcsolatban a középeurópai problémákat is. Megállapították újból annak a szükségességét, hogy a négy állam egymással egyetértésben járjon el mindazokban a kérdésekben, amelyek ezeknek az országoknak a közös érdekeit veszélyeztetik. Ezért a négy állam továbbra is a legszorosabb együttműködést fogja követni Közép-Európa és egész Európa békéjének a fentartására. Arról a kérdésről, hogy Magyarországot fölveszik-e a Népszövetségbe, Prágában nem határoztak.
