Bácsmegyei Napló, 1922. augusztus (23. évfolyam, 208-236. szám)

1922-08-29 / 235. szám

Ara 1 dinár, 2 lei, 8 márka, 1 sokol. XXIII. évfolyam Subotica, kedd 1922, augaszius 29, - 2S5. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal 8—58, szerkesztőség 5—10 Előfizetési ár: negyedévre 90* —dinár SZERKESZTŐSÉGt Kralja Alexauiira-ulica 4 szám al it Kiadóhivatal: Kralja Alexandra-aliea 1 (Le5baeV-a’í»ía) „Tekintettel a világ újjáépítésére“ Olvassuk a XX. interparlamen­táris konferencia tárgysorozatát. Á program valóban gazdag, senki íiem emelhet kifogást a konferen­cia ellen azon a címen, hogy je­lentéktelen dolgokkal foglalkozik. Az ülések napirendjén szerepel­nek a többi között a kővetkező kérdések : „A gazdasági és pénz­ügyi válság. A nemzeti kisebb­ségek jogai. A washingtoni kon­ferencia munkálatai és a megkez­dett mü folytatása, tekintettel a világ újjáépítésére ." Ez az utolsó programpont kü­lönösen aktuális. A fogalmazás­sal ugyan egy kis baj van, mert ezt a „tekintettel" — formulát egész más jelentőségű ügyekkel való kapcsolatokból ismerjük. A jegyző — ugyebár — előterjesz­tést tesz a községi képviseletnek egy uj öntözőkocsi beszerzésére, tekintettel a tavalyi melegre. Az állatorvos előterjesztést tesz se­­gédkutyapecéri állás rendszeresí­tése tárgyában, tekintettel a veszett ebek elszaporodására. Tekintette! az előrehaladott idényre, tekintet­tel a sörgyárak karteljére, tekin­tettel az idő előrehaladottságára, tekintettel fiatal korára és büntet­len előéletére, tekintettel a köztünk fennforgó kellemes összeköttetésre, igen, minderre szoktunk lenni te­kintettel. De tekintettel a világ új­jáépítésére ? Egy szűk mellékmon­datba belepakolni mindent, ami ezen a világon és ebben az élet­ben nyomorúság, szegénység, rok­kantság, szégyen, erkölcsi, értelmi és anyagi lezüllöttség s mindazt, ami munka, felelet, probléma, cél, szándék, törekvés, irány, generá­ciók életét betöltő program, ez valóban a cinizmusban oxidált stilmüvészetnek olyan dokumen tumszerü jelensége, amire a ha­­dijelentések egy-két lélekzetet e!á!litóan,az elvetemültségig nyers őszintesége óta nem tudunk példát. Tekintettel a világ újjáépítésére. A hágai békepalotától egy pro­grampont hiányos mellékmonda­táig jutott el a világ újjáépítésé­nek gondolata. A csecsemő Krisz­tus jászla nem volt méltatlanabb hajléka az isteni embernek, mint ez a mellékmondatcsökevény az isteni gondolatnak. Kitől várjunk itt teremtő munkát a „sarkaiból kifordult világot helyretoló" Ham­let leíkiismeretét. Már hozzá va­gyunk szokva: demokráciát csak az elnyomottak követelnek, fele­kezeti egyenlőséget csak áz el­nyomott felekezet, nemzeti egyen­jogúságot csak az elnyomott nem­zetiség, jogot csak a jogtalanok, kenyeret csak a kenyértelenek s békét csak a fegyvertelenek, az erőtlenek, a hatalomnélküliek. Akinek hatalma lenne békét adni, az sohasem lesz pacifista. A jogra és emberiességre csak az hivat­kozik, akinek kezéből kihullott a fegyver. Mert amíg fegyvert tud szorítani, addig „a dicsőség me­zején" keresi a diadalt. És ezen­felül a legtöbb politikus csak ide­genben pacifista. Otthon irredenta, integritásos, hadügyi költségve tést, flottaépitést megszavazó és hadsereget „a dicső hadseregün­ket" fentartó, de ha kikerül az ország határokon tu!, másoktól a fegyverek eldobását, a jog ural­mát, a fegyverrel megbántott igazság elégtételét követeli. Tekintettel ezekké a körülmé­nyekre, tekintettel erre a tömeg lélek kétlakiságra, amitől a leg­tisztábban látók is aiig tudják magukat fölszabadítani s tekin­tettel arra, hogy a világ újjáépí­tésére csak tekintettel vannak, nem cselekedettel, példával, tettel, ön­­feláldozással s tekintettel is csak azok, akik fülfegyverzeiien milita­risták s csak lefegyverzeticn paci­fisták, van-e rá okunk, hogy szétf töredezett illúzióinkat a remény aranydrótjaival kötözgessük össze újra egésszé, újra hívővé és újra bizakodóvá ? Csak egy fájdalmas nem lehet a felelet. (d.) Pasics és Benes soronkivül tárgyalják az osztrák kérdést Olaszország vámuniót tervez Ausztriával — Jugoszlávia és Csehszlovákia katonai konvenciót is kötnek A marienbádi tanácskozásokról alig pár nap előtt jelentette ki Nincsics külügyminiszter, hogy azt nem valamely aktuális probléma megtárgyalására hivtak össze és mára egy olyan probléma vető­dött fel és követel sürgős megol­dást, amely marienbádi tanácsko­zásoknak komoly, sőt komor ak­tualitást ad az évek óta lappangó osztrák kérdés, amely az utóbbi napokban sürgősen megoldandó problémává fejlődött, felszínre hozta a megoldatlan kérdésektől hemzsegő Középeurópa minden sajgó sebét. Olaszország és a kis antant között az osztrák kérdés miatt hirtelen kiéleződött a helyzet, amit mi sem jellemez inkább, mint a „Daily Chronicle"-nak az Parisból keletkezett hire) amely szerint francia körökben háborús veszedelemtől tartanak. E?t a hűt újabban ugyan börzemanövernek minősítik, de a két hatalmi cso­port közötti viszonyt a legjobb akarat mellett sem lehetne barát­ságosnak mondani. Ez a hatalmi féltékenykedés talán kihúzza ezt a szerencsétlen Ausztriát a csá­vából, de az angegment minden­képen komoly pénzügyi megter­helést fog jelenteni az érdekelt államra, vagy hatalmi csoportra. Pasics és Benes soronkivül tárgyalnak Ausztriáról Prágából jelentik, hogy Pasics és Benes az eredeti programadói eltéröleg, soron kívül tárgyalnak az osztrák kérdésről. A tárgyalásokra később bevonták Kalina beogradi csehszlovák és Vosnyák prágai jugoszláv követet is, valamint a köztársasági elnök fiát, Massaryk udvari tanácsost. A tárgyalások Seypel uíjáva! foglalkoztak, vala­mint azokat a módozatokat be­szélték meg, hogy a kisantant miként tudná kisegíteni Ausztriát jelenlegi zavaros helyzetéből. Az a kérdés, hogy a kisantant milyen anyagi segítséget tudna nyújtani Ausztriának, nem került szóba. Az uj szerződés Prágából jelentik, hogy hivata­los körökben az a vélemény, hogy Csehszlovákia és Jugoszlá­via közötti szerződést, amelyet a trianoni béke biztosítására kötöt­tek, mostani lejárta után szélesebb alapra kell helyezni. Az uj szerző­désnek védelmébe kell venni mind­azokat a szerződéseket, amelyeket az utóbbi években a két állam ér­­dekszjérájában kötöttek. A beavatottak azt hiszik, hogy az uj szerződés amelyet 25 évi időtartamra kötnek, katonai jellegű intézkedéseket is tartalmazni fog, a melynek azonban kizárólag deffenziv jellege lesz. Az osztrák problémá­val a szerződés részletesen fog­­alkozni fog és minden lehető eshetőséggel szemben előre meg­állapítja a két ország által közö­sen követendő eljárást. Senki meg nem akadályozhatja... A római „Epocha“, miként a többi olasz lapok, élénken foglal kozik az osztrák kérdéssel. A lap szerint Olaszországot senki sem akadályozhatja meg. abban, hogy Ausztriával gazdasági és pénzügyi szerződéseket kössön. Sőt az Olasz­országgal való kooperáció Ausz­triára nézve az egyetlen olyan megoldás, amelynek nincsen mesz­­szebbmenö politikai jelentősége. Akár Csehszlovákiával, akár Ju goszláviával, akár Bajorországgal venné fel a kapcsolatokat Ausztria, az a saint-germanesi és a trianoni békeszerződéseket alapjában támadná meg és veszélyeztetné Közép-Euröpa békéjét. A római „ Tribuna“ szerint Olasz­országnak éppolyan érdeke a je­lenlegi Ausztria integritása, mint maguknak az osztrákoknak. ! Az „11 Mondo“ szerint a ma­rienbádi tanácskozást Olaszország­nak éber figyelemmel kell ki-­­sérni, mert ott olyan meglepetése­ket is készülteinek elő, amelyek Itá­liát közeiről érinthetik. A csehszlo­vak-jugosriáv szövetség kimélyi­­tése Olaszországot megfoszthatja attól az eminens helyzetétől, a melynek eddig a volt Monarchia utódállamaival szemben birtoká­ban volt. Nem szabad figyelmen kivü! hagyni különösen azt, hogy e két ország katonai konvenció létre­hozását is tervezi. Olasz vámunió Ausztriával Rómából jelenti a Messagero, hogy Seypel azt a javaslatot ter­jesztette Schanzcr elé, Hogy Olasz­ország lépjen vámunióba Ausztriá­val. A lap szerint Schitier osztrák pénzügyi szakértő legköze’ebb Olaszországba utazik, Hogy a vámunió tervezetét részletesen ki­dolgozzák. Ugyanaz a lep azt a h;-t is közli, hogy római diplomáciai körök vélekedése szerint Ausztria nemzetközi felsegitése biztosítva van. A párisi „Journal de Debüts“ sze­rint viszont Schanz er magatartása nem eléggé érthető. A veronai találkozáson Seypel-uak azt a ta­nácsot adta, hogy Ausztria ügyét vigyék a Népszövetség elé és óva­kodott minden olyan kijelentés­től, amelyből az osztrákok csa­lóka reményekettáplólhattak volna, viszont Londonban Lloyd George val együtt azon az álláspontot, volt, hogy a Népszövetség az anyagi segítés előteremtésével még ráér. Nyugaton általában úgy véle­kednek, hogy Ausztrián az időn­ként nyiijiott, csupán a pillanat­nyi szükségletek fedezésre ele­gendő kölcsönök nem segítenek Radikálisan és véglegesen meg kei. oldani az osztrák problémát. P Népszövetségnek elhatározó é. energikus lépéshez kell folye modni, hogy az osztrák kérdés végre lekerüljön Európa politiká­jának napirendjéről. A kisantant Magyar­­ország ellen A Morning Post londoni kis­antant i diplomatáktól szerzett in­formációk alapján közli, hogy a marienbádi tanácskozásokon meg­határozzák azokat a rendszabályo­kat, amelyeket arra az esetre lép­tetnének életbe, ha a saint-germa­nesi és a trianoni szerződéseket bár­mely részről is veszedelem fenye­getné. Ami Magyarországnak a Nép­­szövetség tagjai sorába való föivételi kérelmét illeti, arra vo­natkozólag is megvan a kisan­­tantnak a maga határozott állás*, pontja. Eszerint a kisantant azt fogja javasolni a Népszövetség-,

Next

/
Thumbnails
Contents