Bácsmegyei Napló, 1922. augusztus (23. évfolyam, 208-236. szám)
1922-08-28 / 234. szám
6» oldal. BACSMEGYHI NAPLÓ REGENT © a • A* ezerarcú ember i.if ■” 15-ik folytatás. — Milliók tolvaja! — hörögte az öreg. — Takarodj! . — Ezt váriam! — felelte Voss Péter szomorúan. — Mikor már szabadlábra helyeztél, most ajtót mutatsz nekem. Most a nagybácsi felemelkedett egy kicsit. — Csak nem gondolod, — kiáltott, hogy egy tanácselnök a milliók tolvaját lakásán rejtegeti! , — De én egyáltalán nem vagyok tolvaj! — kiáltott Voss Péter. — Nem értesz meg? A milliók, melye-1922. augusztus 28. Épp a legjobb’ időben. Épp jött már — Csak nyugalom, — nevetett a gazdasszony a kerti kapu felé. Voss Péter és beléje karolt. — Tudliát ez mégis csak hálátlan niillik csak egy fogadásról van szó. szemtelenség! — szólt és letette a Érts meg, én-Amerikából jövök. íet elloptam, egyáltalán nincsenek. Most már felült az öreg. Még mindig többet hitt az újságnak, mint az ■becsének. — Figyelj ide, — szólt Voss Péter és nagybátyja hajlott vállára tette kezét, — ha é:i tényleg elloptam volna mindkét milliót, akkor semmiesetre sem jöttem volna hozzád és nem meséltem volna el az egész esetet. Végre annyira jutott a tanácselnök, hogy, rendezni tudta gondolatait. Voss Péter okos és nyílt szemeibe nézett és hitt neki. De semmieseíre sem akarta tovább is rejtegetni. — Kár! —- mondta Péter. — Pedig olyan szépen kigondoltam. Itt akartam maradni két évig, inig elfelejtenek minket és elhozattam volna fele. ségemet is. Ez szép ifit volna. És azonkívül nem is lett volna olyan •drága. ■— Tehát pénzre van szükséged? — szólt az öreg és bizonytalan léptekkel a titkos szekrényhez indult. — Két évre persze a költségeim is meg vannak szorítva! — szólt Voss Péter.— Én nem terhelhetem meg a céget. A nagybácsi 1000 márkát vett ki a pénzszekrényből. — Itt van!, — szólt az öíeg és átadta neki. — Ennyit nélkülözhetek. De neked azonnal el kell tűnnöd Strienanból! — Természetesen! — felelt Péter, miközben zsebre vágta a pénzt. Oroszországba fogok menni. Dodit valószínűleg nem tud oroszul. — Ki az a Dodd? — kérdezte barátságosabban a nagybácsi, tekintve, hogy reménye volt megszabadulni rettenetes unokaöccsétől. — Ez a detektív, aki nyomomban van! — szólt Voss Péter kivéve zsebéből sapkáját. — A íegbutább azonban a dologban, hogy a feleségem vele van. ö ugyanis tisztán őrültnek tart. Tehetnél nekem egy szívessé- § get, nagybácsi. Utazz Hamburgba és világosítsd fel az asszonyt az ellenkezőjéről. Az öreg a fejét rázta. — Eredj fiam, eredj! — szolt Vashoz és megszorította kezét. -- Különben még Zippel Márta karja! közé rohansz. Ha két év múlva St. Louisban leszel ismét és a dolog annak rendje és módja szerint e! lesz intézve, akkor szívesen nyugalomba fogok menni és áthajózom hozzád. De jelenleg, sajnos, jelenlétedtől kímélnem kell magamat. Én nem tartalak sem őrültnek, sem tolvajnak, te csak egy kedves csirkefogó vagy. — No hát akkor, adio, édes nagybátyám! — szólt Voss Péter és az ajtó felé indult. — Sok szerencsét fiam! — búcsúzott az ajtóban az öreg. Azután lassan bezárta az ajtót és Voss Péter kívül maradt. *• táskáját a_ földre. Voss Péter szemébe húzta sapkáját és gyáván maga elé tartotta kezeit. — A tanácselnök ur mégis csak adott valamit, — szólt és oly szánalmasan nézett rá, hogy meg lehetett sajnálni. — Adjon ön is egy pár pfenniget. Három napja nem ettem semmit. És Iám, csodák is történnek! A vén Zippel Márta elővette pénztárcáját és egy két pfenningest adott Voss Péternek, amit az zsebrevágott. — Vén sárkány! — köszönte meg és tovább állt. Voss Péter elajándékozza a nevét. Mikor Voss Péter már a strienaui körúton volt, akkor határozta csak el, hogy hátat fordít mostoha szülővárosának. Folyton arra gondolt, hogy miképpen tüntethet el nyomait, dacára an nak, hogy üldözői nem voltak méí_ nyomában. Nem akart vonaton menni, hanem átgyalogolt a szomszédos faluba, hogy a párhuzamos vasútvonalat elérje. Vissza akart térni Berlinbe, hogy ott orosz útlevelet szerezhessen. -A körözéstől nem félt, ez legfeljebb csali Siems kapitányra le betett veszedelmes. Második reggelinek egy nagy zacskó téli almát vá-Vagy úgy, — kiáltott Minkwitz és nagy kő esett le szivéről. — Hát Amerikából jössz? Persze, hiszen ábrázatod is egészen amerikaias. A legjobb akarattal sem tudtalak volna felismerni. — Ennek, látod, nagyon örülök, — mondta Péter és visszament vele a hídhoz. — Te derék fiú vagy és nem fogsz engem elárulni. Legjobb, ha engem Schűltznak, Müilernek vagy Lelunatinak hívsz. Végül megállapodtak: abban, hogy Voss Pétert Müller Ferencnek fogják hivni. Közvetlenül a hid előtt Voss Péter levitte barátját a folyó partjához. — Gyere csak, — szólt. — Csónakázzunk egy kicsit. Nagyon sok mindent kell neked mesélnem. — Nekem is, — felelte Frigyes. — Ha nem is valami nagy dolgokat! I őt perc múlva a folyón voltak és f hagyták a csónakot az árral lefelé \ úszni. Egymás mellé ültek és beavatta barátját tolvajlásának titkába, ő már egész máskép fogta fel a dolgot, mint a tanácselnök. Csodálkozva nézett barátjára, ki a beszélés hevében felugrott és beszédjét élénk gesztusokkal kisérte. Legvégére hagyta nagybátyjánál töltött bucsunapiát. — Természetesen, addig maradhatsz nálam, ameddig csak akarsz! biztosította őt Minkwitz anélkül, sároit Knülle anyónál, s neki vágott ^ hogy egy pillanatig is gondolkozott a felső hidnak. De alig tett néhány lépést, úgy kezdett zuhogni az eső, mintha öntötték volna. Nem lehetett mást, minthogy bement a »Kék szarvasiba és ott sörözött estig, azután felment szobájába. Másnap reggel már sütött a nap és egész nyugodtan uírakelt a felső hid felé. Nem volt még messze, amikor egy rendkívül szikár alak jött vele szembe. Voss Péter tüstént megállt, jobban megnézte ezt az embert és felismerte benne Minkwitz Frigyest, régi iskolatársát, ki valamikor egy padban ült vele. Ez mély. gondolatokba merülve baktatott a város felé és észre sem vette. Voss Péter körülnézett és látva, hogy egy lélek nincs a közelben, elállta Minkwitznek az útját. — Jó napot, Frigyes! — kiáltott rá. — Már meg sem ismersz? A megszóllitott megállt és felriadt álmodozásából. Nagy hűséges kék szemeit tágra nyitva meredt a züllött matrózra és nem tudta semmiképpen sem megérteni, hogy, hogy lehet ez neki ismerőse. — Ugyan Frigyes! — szólt Voss »Péter és megfogta fekete kabátjának Ifelső1 gombját. — Ilát tényleg nem ismersz már rneg? Voss Péter vagyok. Most kezdett csak Minkwitz Frigyes agyában valami derengeni. Ajkai összeszorulíak és az arca elpirult az örömtől. — igen, igen, igen, — dadogott izgatottan. — Tényleg Voss Péter vagy! Nahát, ez aztán a meglepetés. Hogy kerülsz ide? — Hn! — dörmögőtí Voss, — ha én ezt neked el akarnám mesélni, akkor igen csendes helyet kellene keresnünk, ahol senki sem zavarhat bennünket. Nagyon szeretném, ha nem kürtölnéd szét a nevemet okkal, ok nélkül. Ugyanis valaki üldöz és el akar fogni. Az iskolatárs meglepetve lépett hátra. volna. — Egy egész ház áll rendelkezésemre. Én ugyanis a pograui tanító vagyok. A továbbtanuláshoz nem Ivóit pénzem és már az első szemeszitérnél abba kellett mindent hagynom. — Szóval tanító vagy, — nevetett Voss Péter. — Lám ez egész tiszteletreméltó állás. Remélem nem foglak zavarni. Meghívásodat mindenesetre örömmel fogadom, mert már végleg elhatároztam, hogy ezt a két évet Strienauban fogom eltölteni. Ez elvégre is az én második szülővárosom és ha Mr. Dodd mégis ide találna véletlenül jönni, a te távoleső, elhagyott iskoládba semmiesetre sem fog benézni. Hiába, te mindig kedves cimborám voltál. Még mindig ilyen hosszú hajat hordsz? Te annál rövidebbet, — nevetett Minkwitz. — Olyan vagy, mint egy tegyenc. — Ennek is megvan a maga oka, — szólt Voss Péter. — Ismerem a börtönt is. És nem is olyan rossz odabent, mint ahogyan innen kívülről látszik. St. Malóban egész kedélyes heteket töltöttem el. Olyan volt, mintha nyaraltam volna. — Köszönöm szépen, — felelt elháriíólag Minkwitz. — bii inkább otthon maradok, mint egy ilyen nyaralóban. így fecsegtek tovább, elszívták szivarjaikat, megették az almákat. Azután visszaindultak a hídon át, ahol Minkwitznek néhány, elintézni valója volt. Amint a körúton áthaladtak, egy Mitzler nevű rendőr ismerősen üdvözölte a tanítót és megállt .vele beszélgetni. Voss Péter nem nagy jelentőséget tulajdonított a dolognak és beült a »Kék szarvasiba egy pohár sörre, hogy megvárja Minkwitzet. Minthogy jó idő volt, gyalog indultak Pograuba, ahol az iskola volt. Minkwitz az ő nyugodt életérői mesélt és Voss Péternek jő kedve volt. Fejcsóválva nézte az iskolaépületet, mely a vénségtcl végelgyengülten, a falu mögött egy nagy kertben feküdt. Két méhkas állt mellette. — Ezt mindjárt ki is használom, — mondta Voss Péter; felnyitotta az egyiket és bedugta kezét. Most1 Minkwitz csóválta a fejét. — Csípnek is? — kérdezte Voss Péter és csipegette a lépet. Válaszképp a megzavart és haragvó méhek egyike a mutatóujjára ült és megszurta. Erre nagy megelégedéssel becsukta a kaptárt. Aztán háziasán elhelyezkedett. Egy ingatag díván szolgáit fekvőhelyül. Mialatt Minkwitz a gyermekeket tanította. Voss Péter az egész iskola-könyvtárat átböngészte. Gustav Nieritzíő! egész Emil Frommelig. (Folyt, köv.)---SAKK ® m © Rovatvezető: Maróczg Géza, 53. számú feladvány. 7j Koetsheid P. A.-tól. Sóiét: Kg5; Bh3; Hcl és b2; gy: c5;; d4; d5; dó; g3 és h4 (10). Világos: Kh7; Vd2; Bf4; Fe3 és Í5 (5). Matt 3 épésben. 53. számú játszma. Játszották a holland-német szövetségi, versenyen 1022. iunius hó 4-ér.. Világos: Sötét: Marcliand AL Ahnes C. 1. d2—d4 íig8—fő 2. Hgl—f3 b7—bő 3. g2—g3 ..... Ez a legújabb s iegeréiyesebb játék a futó szárnyi fejlődése ellen, úgy látszik, hogy a »homeopatikus« módszer itt is; beválik. 3. .... . FcS—b7 4. Ffl—g2 e7—eő 5. elsáncol ..... Számításba jönne c2—c4. 5 --------- . c7—c5 6. c2—c3 ..... Világos a szolid fejlődést kedveli élesebb játékra vitt d4Xc5 s azután c2—c4. 6 . Ff 8—e7 7. Fel—Í4 ............ A futó látszólag igen erősen áll ezen a helyen, de valójában jobb volt vele egyáltalában nem lépni, mert f4-en előbb utóbb lecserélődik a huszár ellen. 7. .... . Ö7—dő Rovatvezetőnk dr. Olland ellen d?— d5-tel folytatta, a szöveglépésre d4Xc5! igen jól következhetett volna. 8. Hbl—d2 c5Xd4 Sötét észreveszi a vezérvonal kinyitásában rejlő veszedelmet. 9. c3Xd4 elsáncol 10. Bfl—el Hf6—d5 11. e2—e4 Hd5Xf4 12. g3Xf4 I1b8—d7 13. Vdl—b3 Hd7—fő 14. Fg2—h3 Ba8—c8t Sötét sakkal finomabban kombinál,. mint világos, a minőség áldozat teljesenkorrekt. 15. d4—d5 16. Fh3Xc8 17. e4—e5 18. Kgl—hl 19. Hd2Xe4 20. HÍ3—gl 21. e5Xdő 22. f2—Í3 23. HglXfS 24. Khl—gl Világos föladta. eőXdö! Vd8Xc8 Vc8—g4t Hí6c4! d5Xe4 Vg4Xf4 e4—e3 Tb7Xf3t Vf4Xf3t Vf3—f2t ISII irkák, noteszok, mindenféle üzleti könyvek és ÍP fP 0} dohoz és 5rfeti könyvek gyárában, Karađžićeva raszterek Ízléses kivitelűén, jutányos áron TOMÍ kéüzü nek ulica 26. (Saját ház) Felvételi iroda Pašićeva Eiica 9. Telefon 62. Üihographiai részvények, betétkönyvek, csekklapok, többszínű címkék igen jutányosán készülnek Pašlćeva-alicai liiographiámban
