Bácsmegyei Napló, 1922. augusztus (23. évfolyam, 208-236. szám)
1922-08-28 / 234. szám
Ara 1 dinár, 2 lei, 8 márka, 1 sokol XXIII. évfolyam Stsfeoílca, hétfő 1922. aBCjisszfws 28. 234, szám; EÍCHXSS1 KegJelcEik laiitden reggel, ünnep után és hétfőn délben TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal 8—58, szerkesztőség 5—10 Előfizetési ár: negyedévre §0' —dinár Tanulhat Európa Németországnak, Magyarországnak és több kisebb államnak a hépszövetségbe való felvételének kérdésével a népszövetség ügye ismét a világpolitika ütközőpontjába került A londoni népszövetségi tanács ezzel kapcsolatosan kijelentette, hogy mindaddig, a inig az összes európai államok Genfben fölvételre nem találnak, az egész Népligának semmi népeket összekötő értelme nincsen, Az angol felfogás természetesen az egész világon óriási feltűnést keltett. A legnagyobb tehetetlenségnek a jele, hogy ezzel a súlyos kijelentéssel szemben a Népliga qsak arra hivatkozhatik, hogy addig nem vehet fel a kebelébe egyetlen országot sem, amíg az érdekelt ország maga nem kéri a felvételéi. Ezt pedig Németország nem tette meg és kétséges, hogy fogja-e a jövőben is kérni, mert hiszen a népszövetségről nem sok jót beszélnek a németek. A győztes jogérvényesítésének uj formája csak a legyőzőitek ellen. Erre mutat Amerika távolmaradása és Harding szándéka, aki Uj Népek Ligáját akar alapítani, amely különbség nélkül egyesítse a világ összes nemzeteit A pacifistáknak a népszövetség csak csalódást hozott, nemcsak azzal, hogy népek hiányzanak belőle, hanem még azon mód miatt is, ahogyan az egyes népek felvételét intézi. Nem meglepetés, hogy az európai hatalmaknak egyrésze a legnagyobb várakozással tekint Amerika kezdeményezése elé. Az Egyesült Államok kezdeményezésére néhány déli állam a genfi Népligához való közeledését viszsza is vonta. A népek szövetségének gondolatát Amerika adta Európának, de nem meglepő, hogy éppen Amerika tartja távol magát attól az alakulattól, amelyben ez a gondolat nálunk megvalósult. Amerika tehát vissza akar térni a békeszövetség valódi gondolatához, ami szintén Amerikában termett, de nem a Wilson agyában, hanem egy indián „vad törzs" lelkében, az iró-kézek bölcsességében í'ogamzott meg és valósult meg ezelőtt hárornszázötven esztendővel egy 1570-ben kelt békeokmányban. Ez a békeokmány az író kezek főbb törzsei között létrejött védés dacszövetségről szól, amely az általános lefegyverzéssel a béke zavartalanságát akarja biztositani. A szövetség az ellenséges támadások kivédésére „szövetségi miliőét“ vezetett be, amely soha támadást nem kezdett, kizárólag» a védekezésre szorítkozott. A „fel fegyverzett pacifizmus" tehát nem a huszadik század ideálja, hanem o tizenhatodik században való sággá is tette egy „vad nép", amelyet mi azóta ki is irtottunk. Mivel azonban még vadnépeket sem lehet kiirtani, az irokézekből is maradt egy 10.000 főnyi töredék, akik közül egy jórész szintén elesett a marnei csatában. A többiek — szegyeid magad Európa — vallásuk szent jelvényét, a békepipát szorongatva kijelentették, hogy kötik magukat az 1570-es okmány szelleméhez. A békepipát azonban hiába mutogatja az indián nép. A béke ott rekedt az irokézek gyönyörű gon doiatában. Európa demoralizált kultúráját és politikáját látva, még a „vad emberek" is borzadva fe-SZtHKÉSZTŐSÉC: Kralja ílasanára-alk» 4 szám alatt Kiadóhivatal: Kralja Alexa-.dra-nlica I (Lelba A-aalota) dik el szemeiket és érzéseik, egészséges gondolkodásuk, világlátásuk megszégyenítő, nagyszerű okmányát vetik a szemünkre okulásul. A világpolitika raffinált gépezete szemfényvesztőén tovább dolgozik. Milyen kis semmiség a modern leviáténok előtt egy ilyen amerikai exotikum. A rettenetes fölkészültséghez képest miiyen naivitás. Diplomaták ingerkednek effélékkel üres óráikban. De ne künk emberiségnek fájdalmasan remek távlat, elérhetetlennek látszó szírt az emberi boldogság magasságában. Marc a kozépetiropai hegemóniáért — A hatalmak érdekévé váit az Ausztrián való segítés — Prága, Beográd és Róma teljes diplomáciai permanenciában vannak. Az osztrák kancellár utazása feszült diplomáciai viszonyt teremtett Közepeurőpában és egyre jobban kibontakozik a harc Csehország, goszlávia és Olaszország között' a középeurópai hegemóniáért. Elsősorban Olaszország kívánja protektorátusát kiterjeszteni Küzépeurópa fölé s a nyugati hatalmakkal e célból már előzetesen tárgyalt is s állítólag Angliái sikerült is megnyernie törekvései számára. Csehország és Jugoszlávia természetesen a leghatározottabban tiltakozik ez ellen s a helyzet Seypel kancellárnak Berlinből való elutazása után rendkívül komollyá vált s a cseheknek és Jugoszlávoknak számolniok kell azzal, hogy Olaszország egyes hatalmak jóváhagyásával gazdaságilag és politikailag egyaránt okkupálja Ausztriát s ezáltal végleg elválasztja egymástól Jugoszláviát és Csehországot, amelyek eddig éppúgy közlekedtek Ausztrián keresztül, mintha közvetlenül határosak lettek volna egymással. A kisantant már meg is tette Párisban a kellő lépéseket az olasz törekvések ellensúlyozására és Poincaré részéről támogatásra is talált az olasz aspirációk ellen. A kisantant államai és Olaszország között a kompromisszum kizártnak látszik és ma már csupán a népszövetség döntése teremthet tiszta helyzetet, habár az is kétséges, hogy vájjon az egyes államok a döntést magukévá teszik-e. Benes, amennyiben az ellentétek nem lesznek kiküszöbölhetők, azt akarja a népszövetségnek tolmácsolni, hogy az összes érdekelt államok közös kormányzását rendelje el Ausztriában és egy a népszövetség kebeléből kiküldött kormányzó vezetése alatt álló tanácsnak adják át Ausztria belügyeinek vezetését. nem hallgat a csehek tanácsaira és azzal az elhatározással meht Veronába, hogy mindenáron keresztiiiviszi az oiasz politika régi törekvéseit és széttöri az Olaszországra oly veszedelmes korridort. Ennek következtében áz oiasz politikai körök teljes tudatában vannak a helyzet komolyságának és rnig a prágai sajtó feszült diplomáciai helyzetről ir csupán, addig egyes 6- olasz vezető sajtóorgánumok már uj ie harcoktól és megrázkódtatásoktól tartanak, amelyek hacsak valamilyen egyezség nem jön létre, újra alapjában forgatják fői Küzépeurópa nyugalmát. Valószínű, hogy ez csupán rétnláíás, de mindenesetre jellemző a helyzet komolyságára. Schanzer az olasz miniszterelnökkel, De Poétával egyetértésben kategorikusan kijelentette, hogy semmi körülmények között sem engedi meg a régi monarciának bármilyen formában való visszaállítását s nem engedi meg, hogy Ausztria valamely szomszéd államhoz csatlakozzék. Seypel szövetségi kancellár Veronából Bécsbe való útjában Innsbruckba érkezett. A szövetségi kancellár prágai, berlini és veronai útjáról a következőkben nyilatkozott: Ausztria képviselői mind a három helyen a Iegszivélyesebb fogadtatásra találtak. Az osztrák kérdés komolyságát mindenütt teljesen átérzik. Prágában az volt az uralkodó gondolat, hogy a népszövetségnél folytatott akció több reménnyel biztat, mintsem azt az eddigi tapasztalatok alapján hiszik. A pénzügyi tárgyalások arra korlátozódtak, hogy mindannak a lehető leggyorsabb keresztülvitelét biztosítsák, amiben Ségur pénzügyminiszter korábbi prágai tartózkodása alkalmával megállapodott. A berlini tárgyalásoknak, amelyeknek az volt a célja, hogy Ausztria képviselőit a német birodalom viszonyai felől tájékoztassák, ugybat Ausztria Németország segitse-' gére. Úgy a német birodalomnak,' mint Ausztriának rendkívül komoly; a helyzete. A békeszerződések utó hatásai jobban érezhetők, mint vala ha és úgy látszik, itt az utolsó alkalom arra, hogy olyan döntések történjenek, amelyek a népeket a bizontalanságból kivezetik. A békeszerződésekkel szemben a tényezők nyomása alatt mind a két kormány változatlanul a szerződések teljesítésének álláspontján van ezt a politikát azonban csak akkor vihetik kérész-, tűi, ka a másik részről megadják rá a lehetőséget. Olasz-cseh-jugoszláv háborútól tartanak Párisban A Daily Chronicle jelenti Páris ból: A francia kormányt nagyon aggasztják azok a következmények, a melyek Ausztria összeomlásából előállhatnak s amelyek könnyen fegyveres összeütközésre vezethet nek az Ausztriával szomszédos államok között. Az osztrák problémát Párisban még sürgősebbnek tekintik, mint a jóvátételi kérdést. A legutóbbi 24 óra alatt Pár’-ha jelentések érkeztek Ausztriának Olaszországhoz való csatlakozásáról. Hivatalos tranciá körökben kijelentik, hogy egy ilyen lépés háborút jelentene Olaszország A es Schanzer azonban úgy látszik szintén afelől is, mennyiben számita kisantant között. népszövetség elé utalják az osztrák problémát. A szövetségi kancellár, a pénzügyminiszter és Schanzer olasz külügyminiszter között — mint ismeretes — Veronában folyt le a találkozás. Minthogy Schanzer küiügymi-; niszter a miniszterelnökök londoni értekezletén fontos szerepet játszott a megbeszélések természetszerűen a londoni értekezlethez fűződtek. Az olasz külügyminiszter Kijelentette, hogy épp úgy, mmt a többi kormányok, ö is kötve érzi magát az osztrák kérdésnél a népszövetséghez való uiasiíása által, ő kezdeményezte azt a gondolatot, hogy egy életképes Ausztria fönnmaradása érdekében a hatalmak adjanak különös politikai garanciákat. Az osztrák pénzügyminiszter szorgalmazta annak a 70 milliós hitelnek a folyósítását, amelyet az olasz parlament már, hosszabb idő óta biztosított. Olasz tengeralattjárók Cattarónál A Politika jelentése szerint Cattaro kikötője előtt ujtipusu olasz tengeralattjárók jelentek meg és ott íorpedógyakoriatokat végeztek. A tengeralattjárók cseh találmánya uj torpedókkal vannak felszerelve, melyek a parti sziklák és erődítések rombolására is alkalmasak. A Politika kérdést intéz a kormányhoz, hogy hozzájárult-e ahhoz, hogy az olaszok az SHS királyság badikikötője előtt végezzenek harcszerü gya-' koriatokat, • y ->■'* wy-w*-1
