Bácsmegyei Napló, 1922. augusztus (23. évfolyam, 208-236. szám)
1922-08-23 / 229. szám
Ara 1 dinár, 2 lei, S márka, 1 sokol XXIIL évfolyam Suboiica, szerda 1922. augusztus 23. 228. szám i3aai^-?/mei<r**rr*?mGvt!mem&v&"űiagm*j>vmj*jagmii®aKmm,Knmtmegsmmit'irmammimmi .■■111 ■«—«a—m» 1 n 11 irinr«—n. >.'MsiMaméMaBrmiMBgaiiiiiiiiriiMrii'Mnwiii Kegjelsnik minden reggel, ünnep után és hétifőn délben T-SLETŰN SZÁIS: Kiadóhivatal 8—58, szerkesztősé* 5—10 Előfizetési ár: negyedévre 98* —dinár SZi.StKES2.Tfc ÉG: Kralja Alexandra-nllca 4 szám alatt Kiadóhivatalt Kralja /Uexaadra-ciica 1 (Lelbach-paieta^ A demokrácia védelme A demokrácia mindenkori fun damentáiis követelménye a népképviseletek szuverén elhatározási szabadsága. Olyan szabadság ez, melyet a kabinetté szervezett végrehajtó hatalom és bármiféle, a törvényhozáson kívülálló tényező semmi szia alatt nem veszélyeztet. Ennek ellenére a háború előtti időszak eseményeinek tanulmánya meggyőzhet mindenkit arról, hogy a demokráciák parlamenti ellenőrzése semmiképen sem volt teljes. A háború és béke életbevágó kérdéseiben Carskoje Selo-ban határoztak és nem az orosz dumában. A Ferenc Ferdinand és Vilmos császár springei vadászatain is kétségtelenül több történt a monarchia ötven millió lakosságának scrsalakuláséra vonatkozólag, mint Ausztria-Magyarország mindkét parlamentjének és'" a közös delegációnak tanácskozásain. A habom után az oxfordi egyetem kitűnő közgazdásza és egysen az angol publicisztika mestere, Normann Angolt különös kérdéssel fordult Anglia nyilvánosságához. „Angiiéban a törvény hozás ellenőrzése alatt folyik a kabinet ténykedése. Ki határozta el azonban azokat az inváziókat, melyekkel Oroszország földjét tisztelte meg az angol hadsereg, vagy az általa felszerelt idegen csapatok ? Ki adja a fegyvert és az angol egyenruhát a Előázsia imeghódításáért harcoló görögök; nek ?" Windston Churchill és a kö,réje csoportosult militarista és marinista körök hamisították meg az angol népképviselet szuverén megnyilatkozását. Foch marsall Rambouiilet-ba utazott, hogy Millerand elnök és a minisztertanács rendelkezésére álljon. Poincaré-nab nem szándéka la francia kamara összehívása az adott krízisre való tekintettel. Ez a két nagyfoníosságu hfr világítja meg refiektorszerüen azt a hely aetet, mely a londoni konferencia feirobbanása és a francia miiitarizmus háborús megmozdulása következtében az európai diplomáciában beállott. Az összefüggés meglehetősen világos a két jelentés között. Ma nem a francia kamara határoz, hanem a katonai és civil benfentesek, a jog szerint alárendelt végrehajtó hatalom szűk köre, Rambouillet. Az augusztus végén Becsben összeülő interparlamentáris konferencia napirendjére — bizonyára a kérdés elsőrangú fontosságának tudatában — kitűzte a titkárság a parlementi ellenőrzés problé májét is. Az interparlamentáris konferencia már gyülésezett egyszer oly atmoszférában, melynek tragikus érettsége és a közeli vivaria valló baljós előjelei nem kevésbbé voltak súlyosak, mint a mainak. Ez 1914 nyarán volt. A francia és német törvényhozás tagjai azonban nem tudták elhárítani még együttes tanácskozásaikkal sem a civilizáció készülő nagy katasztrófáját. Miért? Azért, mert a törvényhozások hatásköre és cselekvési lehetősége mindenütt korlátozott volt. Valahogyan 1914. tanulságait vonja most le az Interparlamentáris konferencia titkársága, mikor a tanácskozásoknak napirendjére a legfontosabb kérdések közé tűzi ki a kormányok parlamentáris ellenőrzésének részletes megvitatását. Kétségtelen, hogy bizonyos logikai valószínűsége van annak a föltevésnek, hogy a törvényho zások tagjainak nemzetközi megállapodása a nyakát törhetné az uj háborúkat előkészítő militárizmus folytonos allamcsinyjeinek és a titkos diplomácia rózsaszínű kommünikék mögött tanácskozó üzeimeinek. A bécsi Interparlamentáris Konferencia mindenesetre választ fog adni arra, hogy mennyiben válik be a gyakorlatban is ez a föltevés. Az elmélet és gyakorlat között, a logika és a valóságos európai történés között mindezideíg igen nagy a távolság. Az emberi moralitásnál és a józan észnél nagyobb hatalmak terelik kérlelhetetlen determinizmussal — minden eddigi látszat szerint — egy újabb fegyveres összeütközés mindent fölrobbantó veszélye felé a mai Európát. Halvány remény ez a bécsi tanácskozás. Mégis . . . hátha ? Nincsics külügyminiszter az SMS királyság külpolitikájáról Külügyi expozé az újságírók előtt — Jugoszlávia és Magyarország viszonya **-• Magyar csapatok Iiarci készülődései — A prágai tárgyalás — Tárgyalás a Vatikánnál — A bolgár és olasz probléma Nincsics külügyminiszter kedden este bizalmas megbeszélésre a külügyminisztériumba kérette a sajtó képviselőit. A megbeszélésre a beogradi, zagrebi lapok kiküldöttei s a Bácsmegyei Napló munkatársa jelentek meg. A külügyminisztériumban abban a teremben, ahol az idegen követeket szokták fogadni, gyűltek össze az újságírók. Nincsics külügyminiszter, Gavrilovics államtitkár és Ne sics Ljuba osztályfőnök kíséretében jött a terembe s ott hosszabban, fesztelenül elbeszélgetett az egybegyűltekkel. A miniszter nyilatkozatának a nyilvánosságot érdeklő részében elmondta, hogy Marienbádba uta zik, ahonnan Prágába és Genfbe megy. A marienbádi találkozást már a király esküvője alkalmával megbeszélték. Semmiféle aktuális esemény nem teszi szükségessé a marienbádi tanácskozást, azonban kívánatos, hogy a kisantant államai és Lengyelország — a miniszter állandóan kisahlaniról és kii lön Lengye országról beszélt — időnként megbeszéléseket tartsanak, mert az európai politikában állandóan felmer ülnek olyan kérdések, a melyek az SMS. államot és a kis• antantot is érdekük. A nyugati hatalmak ■— mondotta a miniszter — olyan kérdésekben is fordulnak a kisantanthoz, amelyek nem szorosan véve a kisantantot ér deklő ügyek. Mit tárgyalnak Marienhádban ? Biztosra vehető, hogy Marienbádban is, épugy mint eddig mindig, teljes lesz a harmónia és a megegyezés a kisantant államai közt. — Marienhádban — folytatta a külügyminiszter — elsősorban a genfi programm egyes pontjait vesszük megvitatás alá, de meg tárgyaljuk az összes felmerülő kérdést is. — A beogradi sajtó bizonyos fokú élességgel tárgyalta azt a kérdést, hogy ki képviselje a kisantantot Genf ben a Népszövetség tanácsában, aho! a kisantant most képviseletet nyer. Ez a kérdés teljesen alárendelt jelentőségű, mert akárki képviseli a kisantantot, az nemcsak saját államának képviselője. Ez igy történt Génuéban is. — Marienbádban megkötjük Csehszlovákiával a kereskedelmi szerződést, amely hosszabb időre szól s szélesebb alapokon fog nyugodni, mint az eddigi szerződések. Csehszlovákia és a kisantant Csehszlovákia minden kérdésben rendkívül előzékeny volt a kisantant államai és Lengyelországgal szemben. Nemrégen egy Balkán állam megkérdezte Benest, felvennék-e a kisantantba. Bsnes azt a választ adta, hogy miután a Balkánról van szó, a felvétel fuyosziáviáiól függ. Azok a legutóbbi hírek, amelyek szerint Csehszlovákia Bulgáriának a Népszövet ségbe való felvételét fogja ajánlani, még nincsenek megerősítve. — A sajtókonferencián erre vite keletkezett, mert egyes újságírók információja szerint az „Echo de Bu!garieu~ben erről részletes tu* dósitás jelent meg és a beogradi cseh követség is hasonló információkat adott. Nincsics külügyminiszter azzal szakította félbe a vitát, hogy neki erről nincsen tudomása. Ezután a magyar kérdés került szóbe. Először Magyarországnak a Népszövetségbe való fölvételéről - kérdezték a minisztert az újságírók. — Ennek a kérdésnek nincs meg az a jelentősége, mondja Nincsics, amit neki az SHS. állam sajtójának nagyrésze tulajdonit. Feltehető,, hogy tépésről-lépesre helyreáll a normális szomszédi viszony Jugo- v szlávia és Magyarország között. Vannak ugyan még akadályok, de ha a jelenlegi magyarországi] kormányzatban megvan a jóakarat akkor ezek az akadályok könnyen eihárilhatók. — Magyarországon jelenleg speciális viszonyok vannak. Igen sok a katonatiszt és a tisztviselő, már a háború előtt is igen sokan voltak, ezek szók, akik nem tudnak eiheiyezkedni. Ezek az emberek valahogy igazo’ni akarják a maguk raison d’etre-jét, energiájukat valahogy kiakarják fejteni. Boldog- boldogtalan szervezeteket csinálnak, Likasakat és nem titkosakat, csapatokat szerveznek, akiket ide-oda tologatnak, embereket küldenek át Jugoszláviába és a többi szomszéd államba „kémkedni", akciókkal fenyegetőznek és akciókra készülnek, — üe mindennek komoly jelentősége nincsen, nem lehet komolyan venni. — Az SHS. kormány minderről, informálva van, a dolgokat szemmel tartjuk, de egy pillanatig sem vesszük komolyan. Ha a magyarok kiváncsiak az SHS. hadsereg szervezetére, kérdezzék meg tőlünk, mi nagyon szívesen megmondjuk nekik. Ennek az a haszna is meglesz, hogy akkor elmegy; 0 kedvük minden kalandos vállalkozásién. — Bizonyosra vehető, ha ezek a magyar csapatok átlépnék a határt, az első órában letartóztatnánk őket. — Azonban komolyan Magyarországon sem gondolja senki ezeket a dolgokat. Aki komolyan gondolja, az bolond. Ezeknek az akciókra való készülődéseknek tisztén magyar belpolitikai okai vannak. — Mégegyszer hangsúlyozom, — mondja Nincsics — a magyar kérdés tárgyalásának végén, hogy ha a fózan ész győzedelmeske- * dik a magyar politikában, a a megértésnek nincsen akadálya. A bolgár kérdés — Ami Bulgáriát illeti, a tár* gyaiások folyamatban vannak 5
