Bácsmegyei Napló, 1922. augusztus (23. évfolyam, 208-236. szám)
1922-08-20 / 226. szám
T922. augusztus 20. BACSMEGYEÍ NAPLÓ 9. ötös!. Autót vásárolnak a bácskai kisgazdák j£oBse?ciumot afajatatiak afuvarozásra Budapestről írják: Alig néhány évwél ezelőtt még nagy csodálat tárgya volt a faluban egy-egy végigszáguldó automobil s gyakran megtörtént hogy as autó-utasokat kővel, sárral is megdobálták. Nem szerette a falu népe az Ördög masináját. Ma már a falu is halad a korral. Megszerette a motoros kocsit és gépre rendezkedik be. Cséplőgép, gőzeke és autó ma a falvak népe vágyainak netovábbja. De drága ám az ilyen gépkocsi és a falu népe úgy segít magán, — mint •alább kiderül — hogy konzorcionáiis alapon társulatokat alapit és igy vesz egy-egy teherautót. A falu teherautó- Torgaimáról az egyik budapesti teherautókéi eskedö cég, a következő érjdekes felvilágositást adta; — Körülbelül hat-nyolc hónappal "ezelőtt vettük észre,, hogy a földmi-., velőnép különös érdeklődést mutat a '■teherautók iránt, —r A gazdák a teherautomobilok .vásárlásához úgy szerzik a pénzt, hogy az egyés helyeken, de különösen a Bácskában és a Dunántúl vidékeinek egy-két falujából összeáll kilenc-tiz tagból álló konzorcium, mindegyik 100—200.000 korona befizetésed. A vásárhoz feljön az egész konzorcium. Hoznak gépszakértőt is, akinek a véleményét bár nagy áhítattal figyelik, de magyarázatai közben ők maguk is meg-megtapogatják a kocsit, hallgatják a motor járását, sőt a kocsi alá is lefekszenek a tengelyt megvizsgálni... — A vétel nagyon hasonlít Mikszáth Kálmán. »Kaszát vásárló parasztc-jához. Összecsapják a kezüket ás szörnyen rémüldöznek, mikor egy-egy teherautóért 800.000 koronát vagy még a millión is túlmenő összeget elkér a boltos. — No ne mondja a Nagyságos ur! i— (amig alkusznak, nagyságos urnák titulálják a kereskedőt); Hogyan van az urnák szive egy halott tíologér’, aki nem is ló1; meg nem is marha, még a csálé-hajszot sem érti: elkérni egy tarisznya pénzt. így kezdődik az alku. A leggyakoribb eset, hogy az 1,000.000 korona vételárat kérő kereskedőnek csak 300.000 koronát Ígérnek. Reggeltől késő estig is elalkudnak és ezer koronánként kezdenek ráígérni. Elmennek, majd később visszajönnek. Néha mind az egész társaság. Az is megtörténik, hogy mindíg-más-más jön vissza és — mint mondják, — a társak tudta nélkül hajlandók még kétezer pengőt ráadni. ^ — Mert hogy igen szép szürke szi-1 ne van a motornak, majdnem olyan, mint a katonaruha volt. — A bajavidéki parasztság szinte nagyüzemnek mondható autóforgalmat állított már fel és ezideig három teherautót, egy motorcsónakot és két luxusautót járat a környéken. Mint mondották, valószínűleg a Vali községiek is vesznek még vagy két automobilt, mert szúrja a szemüket, hogy a bajaiaknak három is van. _ A memoárok mindig érdekesek. Szerzőjük lehet csendes, közepes tehetség, mint Marmoníel, lehet hatalmas szellem, mint Rousseau, lehet szép és szellemes, mint Ninon de Lenelos, lehet szomorú és szenvedélyes, mint Baskrcseff Mária, lehet malackodó világfi, mint Casanova, lehet jámbor spiritualista, mint szent Ágoston, lehet ismerős, lehet ellenség, lehet kortárs, lehet halott, lehet őszinte, lehet hazudó-vallomásai mindig s majdnem mindenkit érdekelni fognak. Az első személy használata közvetlen és érdekes, a valóban rnegtörténtség vonzóereje pedig szinte örökkön élő. Nem kell tehát sokáig magyarázni, hogy a müszerészmunkasból lett kereskedelmi miniszter írása a forradalomról, melynek ő is jelentős, ha nem is szenvedélyes szereplője volt, nagyon érdekes olvasmány. Elbeszélő modora nyugodt, előkelő és tárgyilagosnak tetsző, de hogy tárgyilagos-e, hogy az ő' látószöge fedni rogja-e a történeti távlat látószögét, arra ma nem lehet választ adni, csupán véleményt, melyet vágy vagy meggyőződés for-1 mái. »Az ember sohasem tud kilépni önmagából, — írja" A'natole France a j Vie Iittéraire-ben. — Be vagyunk J|zám a magunk személyébe, mint fvalajrni örökös börtönbe.« A szerző ' - is érzi ezt s ő maga panaszolja fel az előszóban a közelség kínos kötöttségét. De az ő szándéka és célja: tanúvallomás, nyers anyag nyújtása, melyből valaha történelmet és ítéletet fognak csinálni a holnap történészei. így tehát az olvasó célja se lehet más, ínint a forrongó Magyarország megismerése az egyik aktív szereplő recehártyáján és látóidegén keresztül. A régi Budapest íriá: Baedeker RÉGI PESTIEK . ' K;'.; II. Svarcz Gyula, a jeles történetíró és közoktatásügyi politikus is azok közé tartozott, akiket az utcán is észrevették. Eg5rá!talában nem volt fezép embernek mondható, de jelentékeny feje s szellemes arca volt, a szemüvege alatt pedig két igen eleven, kifejezésíeljes szem villogott. Az európaiság egyik képviselője volt ő a parlamentben, az akadémián s az egyetemen egyaránt, s tudtommal ő volt az első; aki — azért, hogy a nemzet legjobbjai ki ne maradhassanak a törvényhozó testületből — a íajstromos szavazás hívének vallotta magát. Készített is egy arra vonatkozó törvényjavaslatot, amelyet persze sohase tárgyaltak. Az ö kiválóan gyakorlati eszméit is hóbortnak! tartották a szürke politikusok, akik csak a múltat és a jelent ismerték s a jövőbe nem tudtak belátni. Svarcz Gyula tudott oda látni s hasonlított ebben a tekintetben a Schiller Don Carlos-ához: ein Bürger Derer, welche Kommen werden. E zseniális magyar bizony egy kissé korán született, s ezért az a sors érte, hogy a müveit külföldön jobban értékelték a szédítő tudását ,a meggyőző megállapításait s a tudományos bátorságát, amellyel merészen döntött le nem egy régi bálványt a helytelen megiíéltség talapzatáról, mint a hazájában, ahol az ájrópéerszóval nem dicsérték, hanem gúnyolták azokat, akik nemcsak haladtak a korral, de azon voltak, hogy azt megelőzzék. A képviselőháznak paraszti szárnya (az élén a jóhiszemű, de nagyon tudatlan Csanády Sándorral) állandó kicsinyléssel viseltetett a lelkes és alkotó közoktatásügyi politikus iránt, akinek nem egy talpraesett javaslatát, amely később (amikor ama bizonyos gyertya kigyulladt a többség előtt) törvénnyé lett, kiröhögték. S vele történt az a mulatságos (!) kis kaland, hogy mikor egy fölszólalásában Bluntschiira, a hires svájci Íróra hivatkozott, egy széíbali politikus (!) azért-e, mert e nevet vagy azért mert Svarcz Gyulát találta komikusnak, azt a szaftos mondást röpítette feléje harsányan, amelyet később ugyancsak egy széisőbali fenegyerek (de genere Rigó) súgott oda Khuen-Hédervárynak, amikor az először mutat- I kozott be mint minisztereinek a Háziban. A kitűnő és igazán nagyon jó nevelésben is részesült tudós annyira meghökkent e váratlan brutalitástól, hogy nemcsak a beszédét, de a megkezdett mondatát se fejezte be, s ijedten ült le a helyére. Bizonyára megvigasztalta az ilyen tónussal szemben az a tisztelet és megbecsülés, amellyel az Írásait — különösen a görög demokráciáról irt korszakos müvét — fogadták, a sok tiszteleti tagság, amellyel különböző tudományos társaságok kitüntették, s a kötetekre menő elismerő bírálat, ame Garami marxista, helyesebben: Kautsky-marxista nézőpontból tekinti a magyar forradalom eseményeit. Marx-szal azonban már úgy vagyunk, mint a. bibliával: mindent ki lehet olvasni belőle. Száz eltérő hitvallásnak lehet magva és lelke. Az a fejtegetés azonban, mely a legértékesebb fejezetben a »Tanulságodban táláíható s mely a magyar forradalmak érteimét és okát magyarázza, helytálló s egyelőre alig megdöntheíő. Erezzük és belátjuk, hogy ez az okfejtés helyes és világos s be kell hódolnunk Marxnak, pontosabban Garami logikus, tiszta és tetszetős Marx magyarázatának. Garami nem hajolta soha az erőszakra és önkényre uszitó Marxot, a Kommunista Kiáltvány láncokat széttépő, múltakat romboló üvöltéseit, mely annyi lángoló lelkű és regényes hajlamú forradalmárt formált az utóbbi évek libegős vajúdásában. Garami a Kapital szárazabb és nehezebb oldalain keresett magyarázatokat és előrelátásokat »A társadalom nem tudja a természetszerű feljődés fázisait átugrani vagy rendeletekkel eltüntetni.« »Egyetlen társadalmi rend sem pusztul el mindaddig, amig ki nem fejlődnek mindama termelő erők, melyeknek elegendő teret tud nyújtani...« Garami így olvas Marxot s innen magyarázható, hogy ő volt fékezőie a forradalomnak és aggályos ellenzője a balga balraforduiásnak úgy hogy ö, a szocialista nagyon sokszor konzervatívabb volt a forradalom polgári vezetőinél s ezért lett — akarata ellenére — a megijedt zsidó kapitalisták és gőgös, hitbizományos mágnások szalonszociálistája. Az események sok tekintetben őt igazolták és ha a magyar szociálist» párt azokban a lázas, ideges, baljós» latu időkben őt választotta volna vezetőül és tanácsadóul, valószínűleg sok minden máskép történt volna. De a forradalmi tömegőrületnek, a keserű-, kába tömegeknek nincsen kritikája és logikája, sőt a verszagu, ideges történelmi levegő a müveit vagy tudós vezetőket is megvadiíja, olyan vakmerők és meggondolatlanok lesznek, mint ki nem elégített szerelmesek. Garami hűvössége, száraz következetcssége és hálátlan fékező szerepe most emelkedik ki csodálatos,; rokonszenves plasztieiíással.. Úgy' érezzük, hogy ennek a nyugodt, nagyszerű és nagyvonalú politikusnak még. hatalmas szerep jut a demokratikus Magyarország felépítésében. Hogy mikor? Erre a kérdésre ő1 maga is adós marad. A jövőről; röviden, ködösen és hangulatosan ir s ő, aki könyvéből szinte kigyomlált minden poézist és szimbolizmust, Ady szavaival fejezi be memoárját!: Nagyot végezni mégis mi jövünk Nagyot és szépet, emberit s magyart. De falán igy is van rendjén. Jövőt formálni, történelmet csinálni csak hittel és rajongással lehet. Sz. K. «» «-a»*«« Jugoszlávia népszám* látási statisztikái a & Bengradból jelentik: Most tették' közzé az 1921. január hó 31-én az-; egész ország területén megejtett' népszámlálás adatait. A lakosság cssziétszáma 12,030.000. Minthogy az ország területe 248.000 négyzetkilométer, egy négyzetkilométerre 48 lakos esik. A monarchia utódállamai, közül Csehszlovákiának 13 millió, Romániának 15 millió lakosa van, tehát Jugoszlávia kevéssel marad el ezek mögött. Ausztriának viszont csak hat és fél, Magyarországnak lsét és fél, Bulgáriának négy és félmillió lakosat van. Anyanyelv szerint a következőképen oszlik meg a lakosság: horvót vagy szerb 10,023.568 szlovén 202.972 román 183.073 olasz 9630 Ivektől a Rundschau-ok, Revue-k, Rivista-k és Review-k hemzsegtek. Ám, ha nem volt is próféta a saját hazájában, mégis olyan korán lett tagja a magyar tudományos akadémiának, mint talán még senki: alig huszonötéves korában. De amint Jakabfalvy Gyula, a legjobb barátja nekem elbeszélte, ezt se a fenomenális tudományának, hanem egy ügyes trükknek köszönhette, amclylyel Jakabfalvy — maga is tudóshajlamu úriember és polihisztor-természet — őt e tudós testületbe becsempészte. Elbeszélem az esetet, de hozzáfűzöm azt a pár szót, amelyet a tagadhatatlanul nagyon elmés Jakabíalvynak, akkoriban kúriai bírónak is mondtam: Se non e verő, e ben trovato. Aki ismeri a magyar embert, tudja róla, hogy egyáltalában nem irigy természet, de egy jó dolgot mégis szerfölött irigyel a felebarátjától: a szerencsét a szerelemben, s következésképpen nagyon tudja sajnálni azt, aki ezen a téren szerencsétlen. Ezekre az érzésekre alapította Jakabfalvy a haditervét, amellyel barátiját — annak nagy tudása, eredeti szelleme és kiváló érdemei ellenére — az akadémikusok közé ültetni akarta. Végigjárta a tudós társaság* tagjait, s szomorú meghatottsággal j l beszélte el nekik a fiatal tudós nagy I boldogtalanságát.- A szegény fiú, — igy szólt, — r nélkülözni kénytelen a legjobbat és \ a legszebbet, amit teremtett az Isten, is ami csak látszik a világon: a nőt. A szerencsétlen fiatalember egészen mélabus, s attól tartok, hogy az öngyilkosság gondolatával foglalkozik.; Meg kellene őt menteni a tudománynak! Talán uj életkedvet kap, ha bejut az akadémiába s oly kitűnő féfiak között élhet, mint ön is, kedves uranibátyám. Igazán, ez a kis kárpótlás ráférne... Adja rá, kérem, a szavazatát, hogy legalább a tudományos ambícióit elégíthesse ki, ha már egyéb tekintetben olyan sivár eš örcmíeien életet kell folytatnia! S a legtöbb urambátyám ráadia á szavazatát, és Svarcz Gyula olyan korban, amikor mások még tanulnak, akadémikus lett Akik beválasztották, csak később tudták meg, mennyire becsapta őket a fránya Jakabfalvy, s hogy a »szegény boldogtalan« fiatal tudós a nőkkel szemben nem kevésbbé »tehetséges« mint a görög históriában is annak kritikájában, a melynek európai liirü specialistája volt... Még egy fiatal szőke férfi vonta akkor magára a közfigyelmet, aki csekély pakkenparíial, borotvált bajusszal, egy előkelő* angol gentiemannak a benyomását keltve, a dunaparti korzónak volt a mindennapos látogatója a nyári estéken. Az érdekes alakot mindenki megnézte, s ha valaki a nevét tudakolta, a felelet, melyet kapott, nem mondott valami túlságosan sokat: Wekerle Sándor, fogalmazó, később titkár a pénzügyminisztériumban. Hozzátették ugyan a beavatottak, hogy »tehetséges fiatalember«, akire szép jövő vár, de Garami Ernő: Forrongó Magyarország Szubjektív följegyzések.
