Bácsmegyei Napló, 1922. augusztus (23. évfolyam, 208-236. szám)

1922-08-20 / 226. szám

5. oldal BACSMEGYEl NAPLÓ 1522. augusztus 20. ]Á közrend Bácskáiban Tovább garázdálkodnak a fegyveres ralilók A Növi sad környékén történt soro­zatos rablótámadások példájára más vidékről is érkeznek riasztó hirek a megrendült közbiztonsági állapotok­ról, Mindenünnen fegyveres bandák utón állásáról jönnek a hirek. A ban­dák a községek határaiban levő kuko­ricásban húzódnak meg és onnan elő­törve támadják meg az arra haladó utasokat. Iáé tanyákat te megtámad­nak, a falvakba is bemerészkednek és rabolnak mindenütt. Apatinban, — mint ottani tudósi­tónk jelenti, — pénteken éjjel 10 óra­kor fegyveres rablók betörtek a Gesz­­berg-féle vendéglőbe és mintegy negy­venezer korona értékű ékszert és készpénzt raboltak el. Priglevica St. Ivánban is jártak a rablók és a község határában három -tanyán törtek be. ; A vidék lakossága folytonos rette­gésben él a mind gyakrabban feméi­­jlődö rablótámadások miatt és az esti órákban senki sem meri elhagyni la­­íkását. A nyugtalanságot fokozza az a körülmény, hogy eddig még egyetlen esetben sem kerültek a rablók kézre. Most végre erélyes lépésre szánták fel ' magukat a hatóságok: katonaságot kértek a rablók üldözésére éa kérésü­ket teljesíteni is fogják. Azonkívül Hagy csendőrkészültség, — mintegy Ü50 ember, —. indult unak Apáti® vi­cékére, hogy a katonasággal együtt [üldözőbe vegye a vidéket rettegésben |aríó rablókat és helyreállítsa a meg­rendült közbiztonságot. jEnver pasa meghalt Efesett a ftoísevikiek&el folytatott karcokban A »Berliner Leka!anzei&er«-jiek jelentik Londonból: Enver pasa augmtztus 4-éa Eokharátó! dél* nyugatra a vöröse sapaíokkai vivőit kétségbeesett harcban halálát lelte. f Enver pasa nevét minden gyermek ismeri, lehet mondani, az egész vilá­gon. Mikor török hősiességről és sza­­'badságszeretetéröl volt szó, másfél év­tized ófa a törők, birodalom sorsában egymást érték a drámai fordulatok s ;az idők eseményeiben ez a szabad­­sághös vezette a végzet utján nemze­ttél. Tizennégy évvel ezelőtt barátjá­val, Kiazzi béggel, ö tűzte ki a fórra-, dalom zászlaját Szalonikiben. Meg­buktatta Abdul Hamid szultán rend­szerét és amikor összeült Konstantiná­polyban az első tijrök országgyűlés, Enver bég nem kívánt magának mást, mint azt, hogy katonai attasénak me­glessen Berlinbe. Nem telt bele egy év és Ab du! Hamid újra kezdette a régii játékot s Men forradalmat szított az díjú-török uralom ellen. Mikor ennek Tízre ment, Enver bég Szalonikiben termett, megszervezte a hires hadjára­tot, melynek végső állomása Konstan­tinápoly, eredménye Abdul Hamid bú­zása volt. ; A tripoliszi háború terűét a küzdők sorába állította Enver béget és szem­­«feehelyezte Olaszország hóditó akara­tával. És Enver bég itt is győzött, de •a török ügy végül itt is elbukott. I Ekkor tört ki az első balkáni hábo­rú. Enver bég eltűnt Afrikából, várat­­jlanul megjelent a csataldzsai síkon, 'megmentette az erősen szorongatott .Konstantinápolyi és visszahódította a ijpár elvesztett Drinápolyt. Most egész erejével a hadsereg újjászervezésére [vetette magát, elkergette Kiami! pa­rsát. a kilmjvenéves nagyvezért és ■szétugrasztva a minisztertanácsot, a [Fényes Kapun saját kezével lőtte le INazita pasa hadügyminisztert. Ö ma­­!ga fiit a hadügyminisztert székbe és a török hadsereg ura lett. A világhá­lómban, németbarátságával, nem kis [része volt abban, hogy Törökország '4 központi hatalmak nieHé állt. De Törökország összeomlott és En­ver pasának menekülnie kellett. Czsia szivébe vetette magát, szövetkezni próbált Szovjetoroszországgal, harcolt is a vörös csapatok mellett. De mikor látta, hogy a bolsevisták nem hajlan­dók támogatni nemzeti ideáljait, sza­kított velük, jelentékeny mohamedán­­esapaforval Közép-Azsia sivatagjai és oázisai közé vonult, megvetette lábát az orosz hatalom alatt álló területe­ken, a kihivai khánségban, Behidsisz­­tánhan, á bokharai emírségben',, Tur­­keszánban, az Oxus partján és formá­lisan hadat Szent Szovjetoroszország­­nak. Előtte egy uj kép lebegett: hogy Közép-Ázsiának, ezekből a vakbuzgó mohamedán-tartományaiból megala­pítja a közép-ázsiai mohamedán csá­szárságot s ö maga, negyvenegyéves fejjel, haminemilliónyi muzulmánnak császára lesz. És győzelmet győzelem­re aratott, úgy íehet, voltak pillanatai, mikor közel érezte magát céljához, de az ügy, melyre feltette életét, vé­gül ismét elbukott, ő maga pedig ott maradt Bokharátó! délnyugatra, a csa­tatéren. Ifiiaisztertauácsi határozat a drágaság letörésére — Megszüntették a gabona behozatali vámját — ügyi törvény első fejezetének 185-ik szakaszának fölhatalma­zása alapján a következő határozatot hozta: Minden búza, rozs, tengeri, zab, árpa behozatali vámja megszűnte!­­telik. Ez a határozat a hivatalos lap­ban való megjelenésekor lép életbe". A másik határozat a következő: „A minisztertanács a Ljubljaná­ban 1922 augusztus 14 én tartott ülésén az 1921 szeptember 23-án kelt, a kivitelről és a kiviteli vá­mokról szóló törvény 5-ik fejeze­tének fölhatalmazása alapján a következő határozatól hozta: „A disznó és libazsír kiviteli vámja száz kilogrammonként 2500 dinárra emeltetik fel. Ezzel a mi­nisztertanács 1922 julius 29-én hozott határozata érvénytelen. Ezen határozat a hivatalos lap­ban való megjelenésekor lép életbe“. Négyhetes moratóriumot kapott Németország A francia 'sajtó a Németországgal való megegyezést tartja kívánatosnak — A jóvátétel* bizottság fog véglegesen dönteni A drágaság letörését célzó ak­ciónak előreláthatólag meglesz a foganatja. A kormány és az ér­dekelt hatóságok tagadhatatlan eréüye! látnak hozzá a drágaság­ellenes akciónak. A gabonaárak abnormális és indokolatlan emelkedését. tartják a legnagyobb veszedelemnek. Amint a hadügyminiszter kijelen­tette, ha a magas gabonaárak maradnék érvényben, agy a még csak most megszavazott hadügyi budgetet már 2C0 millió dinárral lenne kénytelen túllépni a hadügy­minisztérium. Éppígy óriási teher­tételként nehezednék ez államra, ez eBnormális drágulást nyomon­­lövtóni kényszerült tisztviselői, fizetesréndezés is. A Kümaimái pénzügyi, ZserjaV' szociálpolitikai és Omerovics ke­reskedelmi miniszterekből álló bi­zottság egyébként több napi ta­nácskozás után a következő két rendelet kiadására határozta el magát: „A minisztertanács, a Ljublja­nában 1922 augusztus I4-én tar­tott ülésén, az 1922—23-as pénz-Az angol kormány a londoni német követségnek a szövetségeseknek a német jegyzékre adott következő kö­zös válaszát nyújtotta át: Ama készfizetések tekintetében, amelyekkel Németország a gazda­sági rendelkezések III. és IV. sza­kaszai alapján tartozik, a szövetsé­ges kormányok szándéka az, hogy annak a kétmillió font sterlingnek megfizetését, amely augusztus ló­én volt esedékes, az e naptól szá­mított négy héten belül követeljék. E naptól kezdve az 1921 junius 10- iki egyezményt felmondani s lépé­seket tenni szándékoznak, hogy a német kormánnyal külön-külön lé­tesítsenek megegyezést valameny­­nyi követelés szabályozása ügyé­ben, amelyekkel nekik a gazdasági rendelkezések alapján tartoznak. Ezeket az egyezményeket a jóvá­­téteJi bizottság elé terjesztik bele­egyező nyilatkozat céljából. A Woifí-ügynökség e jegyzékhez a következő megjegyzést fűzi. A jegy­zékből kitűnik, bogi' a külföldi fizeté­sek terén további készfizetéseket a német kormánytól szeptember köze­­fpéig nem követelnek. Végső erőfeszítések a kompromisszum érdeké­ben. Parisból jelentik: A jóvátétel! bi­zottság közli: A jóváíételi bizottság mai teljes ülésén egyhangúlag elha­tározta, hogy Bradbury bizottsági ta­got éá Mauclercet, a garanciabizotí­­ság elnökét felkéri, utazzanak Berlin­be, hogy a német kormánytól bizo­nyos elengedhetetlen információkat kapjanak. Ez az eljárás siettetni fog­jam német kormánnyal folytatandó tárgyalásokat, amelyeknek az a cél­juk, hogy lehetővé tegyék a bizott­ságnak egyhangú határozat hozata­lát a moratóriumkérésre adandó yá lasz tekintetében. Változás a francia politikában? Parisban egy idő óta annak a szük­ségességére utalnak, hogy a jóváté­telt kérdést közvetlen a német­­francia gazdasági egyezménnyel kel­lene szabályozni. Ezt a gondolatot az egész párisi sajtó felkarolja. A jobb­oldali Libre Parole kijelenti, bogy Franciaországot és Németorszá­got közös érdekek fűzik egymás­hoz Nekik szenük van, nekünk érceink vannak, a káliban pedig osztozunk. Szövetkezzünk és akkor kielégít­hetjük az egész világot. A feldúlt vidékek újjáépítése és a le­győzött ország talpraállitása biztosít­va lenne. A Figaro kívánatosnak tartja, hogy a jóvátételi bizottság világos, a köz­vélemény számára érthető formulát találjon, amely kizár minden kétértel­műséget. A Németországgal szemben kö­vetett francia politikában uj for­dulat merész körvonalai látsza­nak. Miért ne lehetne most azt az esz­mét felkarolni, hogy Franciaország és Németország között az üzleti poli­tikának egyengessek az útjait. Azt mondják, ez a felfogása Stinnesnek. A márka katasztrófája. Londonból jelentik: A német már­ka a londoni tőzsdén ma az eddig elő­fordult legalacsonyabb árfolyam alá esett. Egy angol fontért ötezerötven márkát legyeztek, Petofi-konyvet ad ki a román kormány Kolozsvárról jelentik: Petőfi Sándor emlékünnepén, melyet az erdélyi ma­gyarság a magyar-kultura impozáns ünnepévé szándékozik avatni, mint hírük, a bukaresti kormány is részt­­vesz, hogy kifejezést adjon megértik toleranciával a román nép kegyeleté­nek aszal a költővel szemben, aki a' maga csodálatosan gazdag művésze­tével a kultíüra íntemacionális értékévé tisztult és nemesedett. A román kor mány az emlékünnepély alkalmával, egy Petőfi-aibumot fog kiadni, amely­ben a magyar irodalom e századokig: érő zsenijének néhány költeményei, lesz összegyüjve, ellátva életrajzi he-, vezetéssel, amelyben Petőfi Sándor vi­lágirodalmi jelentőségének méltatását: írja meg valamelyik neves romániai' esztéta. Az erdélyi magyarság hálás örömmel vette tudomásul a kormány­­szándékát és elhatározását, amely! minden valószínűség szerint Bann miniszternek tulajdonítható, akiről köztudomású, hogy nagy tisztelője Pe­tőfi Sándornak és a magyar kultúrád nak. I Bann1 miniszter különösen az egyik! kolozsvári újság tudósítója előtt a kor­mány részvételéről a következőképp' nyila kozott: — A megértésnek a magyarság és, a románság között kulturális téren van az útja, ami természetes is, mert nemcsak az itteni, hanem a nagyvi-; lágban mindenütt érezhető bajokat; a kultúra tudja meggyógyítani. A ro-j mán kormány azzal kívánja szolgálni! a magyarság kultúrájának méltányló-* sát, 'hogy ősszel Pefcöfi-emlékkönyvet fog kiadni. A PetőiJ-emlékünnepbőíü kiveszi hivatalosan is a maga részét ez emlékkönyvvel, amelyben Petőfi: életrajzát és költeményeit fogja ki­adni. »a»c-»•«.©«•Mi»® A sdhoticai rendőrség és katonaság konyhákért érzete A suboticai lovassági kaszárnya környékén, a palic.si-uton van a vá­rosi rendőrség konyhakertészete, amely naponként bőségesen és olcsón látja el a piacot termelvén veivel. A postaépület közelében a halcsamok előtt van a rendőrök árusító helye és a piacnak ezt a kis részét a mindent elnyeléssel fenyegető drágasági hűl-' lám tengerében az olcsósági szigetnek j lehetne nevezni. A városi rendőrség konyhakertésze­­tén kívül lényegesen hozzájárulnak, a közönség háztartási szükségletének;; fedezéséhez a katonák, a város, a bol-j gár kertészet és Schwarz-testvérek; konyhakertészeti telepei. A drágaság rettenetes és egyre fe­nyegetőbb formában fellépő problémá­ját természetesen nem lehet konyha­­kertészettel megoldani a halcsarnok előtti olcsó piac hullámgyürüje nem­­terjed nagyon messzire, de mégis mél­tányolni kel! azt az effektiv hasznot,, amit a városi rendőrség konyhákéra tészete a közellátásban jelent. Ez az egy kis gyakorlati példa meg­mutatja az utat, amelyen haladni kell, ha a drágaság frontját át akarjuk tör­ni. A drágaság elleni elszánt 'harcban! produktiv munkára, a termelési lehe­tőségek fokozására van szükség: ezek azok a csoda-tankok, amelyek képesek áttörni a drágaság ércfalát. A rendőrségi konyhakertészet áru­sítóhelyén mindent meg lehet kapni fele árban, mint ahogy azt a kistér-, melók árusítják és az áru minősége is kitűnő. A rendőrök maguk végzik az árusítást és ellátják a rendőrlegény­ség, a csendőrség és a tisztviselők szükségletét is, a nagyközönség igé­nyeinek kielégítése mellett. Nincs is megszabott ár és ha valaki több árut kér a dinárjáért, többet kap. Csak sajnálni lehet, hogy nem az egész piacon rendőrök az árusítók.

Next

/
Thumbnails
Contents