Bácsmegyei Napló, 1922. augusztus (23. évfolyam, 208-236. szám)
1922-08-17 / 223. szám
Ára 1 dinár, 2 lei, 4 márka» 1 sokol ÜÍX1IL évfolyam Sisbotica, csütörtök 1922. augusztus 17* 223. srám' K5 ItESZiK* Síegjeleaik eiiaden reggel, iinasp után és híiföa délben TELEFON SZÁJÉ: Kiadóhivatal 8—58, szerkesztőség 5—!0 Előfizetési ár: negyedévre 90* —dinár SZERKESZTŐSÉG: Kralja Aiexaiípra-ulic« 4 szám alatt Kiadóhivatal: Kralja AlexssAra-aliea 1 {ž*eihacdJ«»aŠeta}' Az „urak a » (L.) Rádics István, a horvát köztársasági parasztpárt vezére pór nap előtt kemény hangú utasítást adott ki, amely pártja szervezeteinek és híveinek szól. Azt tartalmazza az utasítás, hogy a köztársasági paraszt-párt a választásokon nem hajlandó együtt dolgozni sem a zajednicával, sem a blokk másik polgári pártjával, a jogpárttal, mert nem azért küzd a horvát parasztpárt, hogy az urakat“ újra a nép fölé emelje. Megvetően, felülről, szinte durván írja és üzeni Radios István : nem kellenek az „urak.“ És Rádiós István, a horvát blokk vezére, bi zonyára felolvassa majd a blokk legközelebbi ülésén, hogy mit üzent Drinkovics Máténak és Kossutics Mirkónak — Rádiós István, a parasztvezér. Ebből az üzenetből fölviüan, kirobban szinte egy pillanatra az országos politika feszült drámaisága. Viharmagvak feszítik a csend ogarat, lidérces lángok csapnak fe! éjjel egy pillanatra csak a nyugodt mezőkön és ijedten látja, aki lát, hogy a nyugodt mezők : Ingovány. Nem kellenek az „urak“ — vágja oda gőgösen Rádics István és szinte látni a százezer horvát paraszt — Gubec Máté népe — szemének összevillanását. Nem kellenek az „urak“ — visszhangozzák messze a horvát hegyek és amonnan a szerb, a bosnyák, a dalmát sziklákról visszajő a viszhang: nem kellenek az „urak.“ Meg kell, hogy álljon egy pillanatra minden lihegve vergődő politikus és minden*minden politikáról gondoskodó ember és ezen a résen, amit ez a goromba írás ütött a zágrebi titokfedő lepelen, be kell, hogy tekintsen a titok homályába, hogy lássa és észrevegye : minden közjogi programon, királyságon és köztársaságon, alkotmányrevizión és autonomizmuson túl, másról, egészen másról folyik a szó Zagreb körül. Meg kell, hogy lássa, hogy ott százezernyi horvát paraszt töretlen fronton áll, nem az alkotmány, nem a centralizmus, nem Beograd, hanem az „urak“ ellen. Az „urak“ ellen, a város ellen, a hatalmas paloták ellen, a merkantilizmus ellen és — hiába tagadja Rádics István — a vasút ellen, a könyvtár ellen, a színház ellen ... — az „urak“ ellen. És ezzel az ukázzal, hiába most már minden igyekvés, széttört a blokk. A két polgári párt, az „urak“ pártja a dolgokra eszmélve, nem maradhat ott Rádics István pártja mellett. A politikai összetartozandóság gyönge fonalát megsemmisítik, szertetépik, a mes terséges köd eloszlatása után kibukkanój és már uralkodó mély és végzetes társadalmi, sőt világnézeti ellentétek. A horvát blokk egysége — nincs meg többé, a horvát blokkban most már csak öklös és harcoskodó parasztok vannak, nagyhanguak és tulvérmesek és — „urak“ vannak, Drinkovics, Laginja, Kossuiics emberei, eígyávultak, kiábrándítottak, ajtót keresők. És a program? A szépen felépített, majdnem példás és szinte csábitó program ? A régi program, a horvát blokk programja nincs többé. Az „urak“, a zagrebj „urak“ tudják és érzik, érezniük és tudniok kell, hogy Rád’cs parasztjai durván és kegyetlenül cserbenhagyják őket abban a pillanatban, amikor találkoznak a szerb, a bosnyák vagy a dalmót parasztokkal. Majd ők megegyeznek a politikai és a közjogi kérdésekben, az első talélko zásra, az első szóra megegyeznek és akkor Rádics, vagy Lúzics, vagy Dívlyán, vagy akárhogy is nevezik majd a vezért, kertelés nélkül sőt minden szó nélkül otthagyja fegyvertársait, az „urakat“. Sőt ha kell, rögtön ellenük is fordul majd, dacára minden fogadkozásnak, dacára minden programnak. Nem kellenek az „urak“, mondja Rádics és végigsüvit ez a kiáltás az országon Ó3 kérdjük mi, vájjon mit szólnak ehhez az urak ? Beogradi urak, zagrebi urak ? A kormány harca a drágaság ellen — A marienbađi konferencia előkészületei — Beogradban nyolc napon belül háromszor emelte fel a községtanócs a kenyér maximális árát úgy, hogy tegnap a pék üzletek előtt összegyűlt tömegek hangirata már fenyegető volt. Közvetlenül a termés betakarítása után a dinár külföldi értékének viszonylagos állandósága melleit, egy gabonafelesleggel rendelkező országban a búza és kenyérárak állandó emelkedése a gazdasági élet súlyos betegségi tünete. A drágulás okai nagyon rejtélyesek. A lapok legtöbbje a kereskedők bűnös spekulációjában látja az okot, a kereskedik a termelőket vádolják telhetetlen mohóságuk miatt. Végre a kormány is radikális intézkedésre határozta el magát. Mint^ tegnap jelentettük, a ljubljanai minisztertanács, melynek a király elnöklete adott nagyobb nyomatéket, elrendelte az összes élelmiszerek kiviteli tilalmát. Még nincs meghatározva, hogy hogyan szándékozik kérésziül vinni a kormány ezt a tilalmat, időhöz van-e kötve és milyen kivételeket engedélyez. A gabona és egyéb élelmiszerek kivitelének tanós megszüntetésére azonban komolyan alig lehet gondolni. Az SHS. állam a területén termelt élelmiszert önmaga nem tudja elfogyasztani, erre bizonyára senki sem gondol, sőt az ország némely vidékén máris fölöslegesen nagy fogyasztást inkább csökkenteni kellene. Az ország közgazdasági élete nem nélkülözheti az élelmiszer kivitel jövedelmét. Két lehetőség van tehát. Az egyik, hogy az állam a kivitel szabályozását maga veszi kezébe és kontingentálva a kivihető mennyiségeket, magánosoknak kiviteli engedélyeket ad A másik, hogy az éilam mono polizálja a kivitelt és maga vásárolja össze, vagy gyűjti egybe más módon a kivitelre szánható élelmiszer mennyiséget. Mind a két módszer — főleg az előbbi — a köztisztesség szempontjából nagy veszedelmeket rajt magában és az elmúlt évek megtanítottak bennünket arra, hogy uj államunk közélete még nem elég önálló egy ilyenfajta veszedelmekkel szemben. Egyelőre még nincs kellő alap az objektív kritika száméra, minthogy a kormány további szándékai ismeretlenek. Az a miniszteri bizottság, amely a kormány négy tagjából a kérdés rendezésére kiküldetett, bizonyára gondosan fogja mérlegelni azokat a jó és rossz tapasztalatokat, melyet a másik két gabona exportáló állam szomszédáliam, Magyarország és Románia az állami beavatkozás utján a drágaság letörése körül szereztek. Elmaradt az államtanács megalakulása Beogradból jelentik: Az újjászervezett államtanácsnak a törvény értelmében folyó hó 14-én kellett volna először egybsgyülnie, hogy formálisan megalakuljon és a tagok az esküt letegyék. A megalakulás előkészítését azonban teljesen elmulasztották. Néhány államtanácstag mégis megjelent. az államtanács épületében, ott azonban közölték velük, hogy a hivatali helyiségekben még székek sincsenek és igy nem is lehet még dolgozni. .4 megjelentek az esküt nem tehették le, mert senki sem szólította őket fel reá. Ezekutén nem valószínű, hogy az áiiemtanács szeptember l íg megkezdhetné működését és a sokezer elintézetlen ügydarab továbbra is várhat sorsára. A marienhádi konferencia A Politika értesülése szerint a ljubljanai koronatanácson részletesen megbeszélték a kisantant augusztus 26-án kezdődő marienbádi konferenciájának napirendjét. A koront»tanács határozata értelmében a konferencián Pasics miniszterelnök és NincSlcs külügyminiszter vesz részt. A Tribuna értesülése szerint meg e hét végén kezdődik Marienbadban Posies és Benes előzetes megbeszélése. Ezek a megbeszélések a Csehszlovákiával; kötött defenzív konvenció meghosszabbítására vonatkoznak. Ezt o konvenciót 1920 augusztus 14 én kötötték két évre. A konvenciót most nemcsak meghoszszabbitják, hanem ki is bővítik es kimólyitik a Csehszlovákia és az SHS. királyság közötti baráti* viszonyt. ... A Tribuna és a novisadi nacionalista ifjúság > A radikális-párti Tribuna szer*! dsi számában „Állam az államban" cím alatt élesen elitéli a novisadi nacionalista ifjúság toborzó akcióját, melyről mi is megemlékeztünk. A cikk szerint ez az akció a hadügyminiszter, a kormány és a parlament tudta nélkül folyik és az állam tekintélyére nagyon káros. A Ij asMj anal szokol-woep — Diszmenet a királyi pár el®tt — A Ijubljánai nemzetközi szokolünnepély grandiózus külsőségek mellett folyt le. A tízezernyi idegen, aki az ünnepély tartalmára Ljübljánába érkezett, feledhetetlen impressziókkal távozik a szlovén székvárosból. Az ünnepségek egyik legkiemelkedőbb mozzanata az a banket volt, amelyet Ljubljana város rendezett a vendégek tiszteletére. A banketen a kormány. nevében Ilribár dr. tartományi főnök jelent meg, a hadsereget Dokity fátrognok divizionárius képviselte, a francia kormányt Renonalde szenátor és a zagrebi francia konzul, az angol kormányt Heandis és Stuar Westa diplomáciai megbízottak, Belgiumot Gauer ezredes, Csehszlovákiát Kalina meghatalmazott .miniszter, a román kormányt a román sportszövetség vezetősége képviselte. A banketen Ravnikár dr„ ai szokol-egyesületek elnöke üdvözölte a külföldi vendégeket, akik erre külön-külön válaszoltak és adtak kifejezést csodálatuknak és 1 megelégedésüknek. Megjelent a banketen Vilfán dr, képviselő, az olasz kamara tagja is, aki az olasz íenhatoság alatt élő szlávok üdvözletét tolmácsolta. A szokol-játékok a legnagyobb rendben folytak le, ,ai gyakorlatok folyamán főleg a csehszlovák szokolisíák tűntek ki, de kitünően sikeredtek a jugoszláv szokolofc tornagyakorlatai is. A hadsereg által bemutatott gyakorlatok közül különösen a 4. gyalogezred. egy századának fegyvergyakorlatai. akiknek Renonalde szenátor átnyújtotta a francia hadügyminisztérium ajándékát. Az ünnepségek egy '•észét végignézte a királyi pár is, a. szokoüsták, a légionáriusok és a külföldi vendégek, mintegy 70.000-ren diszmenetben vo- AuiUk el a királyi P4r, valamint a
