Bácsmegyei Napló, 1922. augusztus (23. évfolyam, 208-236. szám)

1922-08-16 / 222. szám

1922. augusztus 16. BACSMEGYEI NAPLÓ 3. oldal. resztény lakésságban, majd az ügyész vádbeázédébsn a törvényben megha­tározott maximális büntetés alkalma­zását kéri. Fekete Béla dr. védő­kéi záda után még Terescsényi jelenti ki, hogy nem volt szándéka a vád tárgyává tett vétség. A bíróság rövid tanácskozás után bűnösnek mondotta ki a vádlottat a vallás ellen nyomtatvány utján elkö­vetett vétségben és ezért hathónap> fogházra és 1000 korona pénzbün­tetésre Vélte. Az ügyész súlyosbításért, ;a védő és a vádlott a bűnösség ki­mondása miatt felebbezeít. ■ Lelkészt választott a szuboiicai református egyház Kovács;-' Sándor lesz Barsy László utóda Hét . hónap múlott el azóta, hogy Barsy László, a suboticai rofonrsó­­tus egyház hosszú éveken ét volt lelkésze váratlanul elhunyt. A suboticai református egyház­község keddi ülésén választotta meg Barsy László utódát. Kedd délelőtt kilenc órakor nyitotta meg az ülést Vermes Károly fő­gondnok. Mint vendégek reszt­vettek az ülésen Ágoston Péter crnabrédi lelkész, esperes és Ta­kács József crnabródi tanító, es­­pérési megbízottak is. Ezután következik a lelkészvá­lasztás, amelyet Ágoston Sándor és Takács József esperes! kikül­döttek vezettek. A jegyzőkönyvet Nagy Sámuel vezette, hiteiesi­­tőkül a presbitérium részéről Filoy Jenőt és Szobonya Bertalant, a :hívők részéről Égető Sándort és Nemes Gusztávot választották meg. Ágoston Sándor alesperes meg­állapítja, hogy a presbitérium há­romnegyedrésze Kovácsy Sándor esperes káplán meghívását kívánja a suboticai lelkészi állásba. Rövid vita után a közgyűlés egyhangúlag Kovácsy mellett dönt [•és őt kívánja a hét hónap óta egyedül álló lelkészi tisztség be­töltésére. Kovácsy Sándor esperes káplán­nak már el is küldötték a meg­bízó levelet, aki vaiószinüleg ha­­marosan el is foglalja Barsy László örökét. »ff®®«« «>••«> ••«»«>•. Uj szövetségi szerződést kötnek a kisantant államok Prágából jelentik : A kisantant külügyminisztereinek marienbadi találkozásán tudvalevőleg tartósan megújítják az érdekelt államok a szövetségi szerződést. A megújítás Pasics kezdeményezésére szélesebb alapokon történik. Az uj szerződés mindenekelőtt levonja a követ­kezményt a politikai feszültség csökkenéséből, mert a kötendő megállapodások középpontjában már nem a Habsburg-kérdés áll. E kérdés ugyanis cseh és jugo­szláv mérvadó politikai körök né­zete szerint az aktiv politika szempontjából elvesztette minden jelentőségét. A körülmény hatása •alatt a kisantant eddigi szövetségi szerződésének határozatai, ame­lyek főképen Magyarország ellen irányultak, ez uj szerződésben részben megszűnnek, részben eny­hülni fognak. Az értekezleten szőnyegre kerül egyéb kérdéseken kívül a kis antantnak a legfelsőbb tanácsban való képviselete és ez állásfoglalás Magyarországnak a népszövetségbe való feivetele dolgá­ban. E két kérdést egymással összefüggőnek tartják. Valószínű­nek mondják, hogy Magyarország a népszövetségbe való felvétele esetén felveti a magyar kisebbség ügyének, esetleg a cseh földre­form kihatásának kérdését, tehát olyan ügyeket, amelyek közvet­lenül érintik a kisantent érdekeit. Fontos tehát, hogy a legfelsőbb tanácsban, amelyhez tapasztalat szerint a népszövetségtől rövid ut vezet, megfelelő képviselete legyen a kisantantnak, szó, hogy uj konferenciát hívjanak egybe, amelynek idejét novemberre teszik. A sédetek kiutasítását kegyetlenül végrehajtják. Appenweiler. Poincaré kiutasító1 végzéseit, amelyek az Elzász-lotha­­ringiai németséget sújtják, igen gyor­san végrehajtják. Pénteken és szom­baton éjfélig 500 német család, amely­re kiutasítás várt, átment a német; határon. Mindenki hanyatt-homlok menekült, mert tudták, hogy aki jó­kor nem távozik, azt a kiutasításon' túl hat havi börtönnel is biinteetik. Franciaország készülődik. London. Poincaré összeköttetésbe lépett Đubois-val, aki Franciaorszá­got a iává tét éli bizottságban képvi­seli, hogy tegye meg az esetleges in­tézkedéseket arra az esetre, lia a szövefséges kormányok nem volná­nak abban a helyzetben, hogy az ese­dékesség határnapja, vagyis augusz-> tus 15-ike előtt közöljék a német kor­mánnyal a moratóriumra vonatkozó döntést. Kemal pasa és a szand­zsák! bandavezér Régóta rettegésben .tartják a novi­­pazári Szandzsák és Hercegovina szláv lakosságát azok a bandák, me­lyeket még három é^rvel-ezelőtt Me­­honies Juszuf és Bestandes szervez­tek meg. Ezek a bandák a lakosság­nak is sok gondot, okoznak, mert váratlan rajtaütéseik elhárítására ren­geteg csendőrt kell állandóan készen­létben tartani. A bandita vezérek sike­reinek egyik fő titka az, hogy a hegységek műveletlen muzulmán lakossága előtt mint vallási és nem­zeti hősök szerepelnek, akik az elnyomott. muzulmánokért felszaba­dító harcot folytatnak. Ezért a mu­zulmán lakosság nem árulja el őket és gondoskodni tudnak az elesett bandatagok pótlásáról is. Tavaly nagyobbszabásu akcióval sikerűit a bandákat albán területre szorítani, azóta onnan folytattak betöréseiket, Legutóbb néhány héttel ezelőtt tör­tek be, amikor a falvak felfegyver­zett lakosságának támogatásával több napos harc után sikerült a bandák kiszorítása, akik érzékeny vesztesé­geket is szenvedlek. Azóta kisebb csoportokban jönnek át néha a határon, a csendőrség azonban most már könnyen elbánik velük. Belopolye közelében a na­pokban a csendőrök lelőttek egy rablót, akit társai, akik közül töb­ben megsebesültek, nem tudtak magukkal vinni. Enné! röpiratokat találtak melyeket Fahonics intézett a Szandzsák muzulmán lakosságához. A felhívásban elmondja, hogy Kernül' pasa meghívta őt tanácskozásra Konstantinápolyba és útiköltségre 10.000 dinárra van szüksége. Fel­szólítja a muzulmánokat, hogy az összeget feltétlenül gyűjtsék egybe. Az elesett rablónál ezenkívül más« politikai természetű leveleket is találtak. űunixoxinanaoaoaanoDaaaDaa * i & Véget ért a jillavai magyar foglyok ábségsztrájkj — A waca estei fogházba szállították őket és enyhítettek sorsukon — Kolozsvárról jelentik : Beszámol­tunk már arról, hogy a kolozsvári összeesküvési per kilenc legsúlyo­sabb elítéltje, akiket a jillavai kato­nai fegyházban tartottak elzárva, éhségszirá jkof kezdett. Az éhségsztrájk természetesen nagy izgalmat keltett az elítéltek hozzátartozóik között, akik dr. Fehér Dezső ügyvédet kérték fel, Hogy lépjen érintkezésbe a foglyokkal és az illetékes hatóságokkal és igye­kezzen a szerencsétlenek sorsán enyhíteni. Mikor a kolozsvári ügy­véd a jillavai fegyházba megérke­zett, az éhségsztrájk már tizenegye­dik napja tartott. A szenvedések­től és éhségtől elcsigázott foglyok úgyszólván mozdulni sem tudtak. Dr. Fejér mindenekelőtt az éhség­­sztrájkot akarta leszerelni. Kifejtette a [ foglyoknak, hogy akciójuk teljesen! céltalan és hogy talán más utón is sikerül rajtuk segíteni. Másfélórás rábeszélés után sikerült is rávennie a foglyokat, hogy a sztrájkkal hagy­janak fel. Dr. Fejér felkereste Daca román külügyminisztert, akit arra kért meg I hogy a kilenc foglyot vonja be a csereakcióba és Magyarországon el­itéit románokért cserébe adja ki őket a magyar kormánynak. A mi­niszter kijelentette, hody ezen a téren a magyar kormánnyal még bizonyos függő kérdéseket kell ren­dezniük és igy a kérést ezidőszerint nem teljesítheti, igyekezni fog azon­ban a foglyok sorsán enyhíteni. Időközben még újabb bonyodal­mak is támadtak ; a román hadbíró­ság ugyanis elrendelte, hogy a fog­lyokat kényszermunka-büntetésük megkezdése végett szállítsák el a sóbányákba. Csupán a román kül­ügyminiszter közbenjárására sikerült megakadályozni, hogy az elgyengült beteg embereket el ne vigyék a só­bányákba. Végül azonban sikerült keresztülvinni azt, hogy a foglyokat, míg a csereakció ügye véglegesen rendeződik, átvitték a vacarestei fog­házba, ahol a jillavai állapotokhoz képest aránylag tűrhető a helyzet. Itt élelmet kívülről kaphatnak, el­helyezésük és a bánásmód is tűr­hető, úgy hogy a foglyok most már türelemmel várják a diplomáciai tár­gyalások eredményét, amely remél­hetőleg sikerrel végződik. Döntés nélkül oszlott fel a londoni konferencia — Poinearét senki sem támogatja — A szövetségesek konferenciája hét­főn véget ért, anélkül, hogy határo­zott megegyezésre jutottak volna. Poincaré ellentétbe került a többi szövetséges hatalom minisztereivel és kijelentette, hogy saját kormányá­val kell tanácskoznia. Valószínűnek látszik, hogy a Németországnak nyúj­tandó moratórium kérdését a Versail­les! békeszerződés értelmében a jó­vátételt bizottsághoz fogják áttenni, melynek joga van ezzel a kérdéssel foglalkozni. Minthogy a szakértők előző' tanács­kozásai holtpontra jutottak, Schanzer vasárnap azt ajánlotta, hogy az egész vitát halasszák el addig, mig az egyes országok befejezték alap­vető tárgyalásaikat az Egyesült Ä1- iuiaühkai es hogy' a konferencia az­után egy most még meg nem hatá­rozott időben üljön össze. Amikor azonban ez az ügy a delegátusok hét­lő reggeli találkozásánál ismét szóba­­került, Poincaré azt mondta, hogy ezt a javaslatot is csak akkor fogad­hatja el, hogy ha nem engedélyeznek Németországnak időközi moratóriu­mot. Erre Lloyd-George megállapította, hogy nem járulhat hozzá a konferen­cia elhalasztásához anélkül, hogy a moratórium kérdésében határoztak volna, mivel ez egyértelmű volna az­zal, hogy a jóvátételt bizottságot uta­sítsák, hogy ne engedélyezzen mora­tóriumot. Lloyd-George szerint a konferenciának egyedüli létjogosult­sága az az általánosan tudott tény volt, hogy Németország jelenleg nem képes eleget tenni fizetési kötelezett­ségeinek. Az angol kormány úgy véli, a garanciabizottság részéről javasolt zálogok és garanciák teljesen megfe­lelők voltak, minélfogva az uj köve­teléseket, melyeket Poincaré aján­lott, ellenzi. A brit kormány a versail­­lesi békeszerződés alapján áll, amely arról intézkedik, hogy a moratórium kérdése a jóvátéteü bizottság elé uta­­siítassék. Ma ebben a kérdésben nem I jönne létre megegyezés, akkor azi egész ügy a nemzetek szövetsége elé \ tartozik. Ha minden kísérlet ered-! ménytelennek bizonyul, akkor meg' keli állapítani azt, hogy nem tudnak megállapodni. Poincaré kivételével az összes de­legátusok egyetértettek Lloyd-Geor­ge felfogásával. Poiucaré azt mondta, hogy a helyzetet kormányával újabb megfontolásnak fogja alávetni. Ezzel a konferencia véget ért. A konferencia idegen tagjai ked­den hagyták el Londont. Németország négyheti haladékot kap. » London. A konferencia szakértő bizottsága egyhangúan elfogadta azt a kívánságot, amely szerint Német­ország a szövetségekkel szemben fennálló tartozásainak kiegyenlítésé­re a legközelebbi kétmillió font ster­­lingnyi részletet négy. héten belül tartozik megfizetni. A németek tiltakozása Poincaré rendszabályai ellen, Berlin. A német kormány két tilta­kozó jegyzéket intézett Franciaor­szághoz, amelyekben az úgynevezett retorziók, valamint a németeknek Elszász-Lotharingiából való kiutasí­tása ellen emeli fel szavát. Ausztria újabb tizenötmillió font sterlinges kölcsönt kér London. Az osztrák követ jegyzé­ket nyújtott át a konferenciának, a melyben Ausztria arra kéri a szövet­ségeseket, hogy újabb tizenötmillió font sterling kölcsönt adjanak Ausz- \ triának. A jegyzéket a szövetségesek * teljes ülésén tárgyalták és megálla­pították, hogy egyetlen kormány sincs abban a helyzetben, hogy Ausz­tria kedvéért uj terheket vegyen ma­gára, mielőtt az osztrák helyzetet alaposan meg nem vizsgálná. Uj konferencia. London. Az United Press tudósi-1 tója jelenti lapjainak, hogy arról van' ROSS1JA—FONCIERE biztosító- és viszontbiztosító társaság Az SHS. állasa legnagyobb nemzeti intézete* i Suhotíca (??!telbaakna!ata) uchfcg; Sírbc Vicán: KSzgezdaságiSauk és Somborban^ B ás smegy©! Agrártakpéaxtárnál;

Next

/
Thumbnails
Contents