Bácsmegyei Napló, 1922. július (23. évfolyam, 177-207. szám)

1922-07-10 / 186. szám

4. oldal. BACSMEGYE1 NAPLÓ 1922. július 10. mültebb gonosztevő benyomását kelti, szörnyű váddal terheli édesanyját. Először azzal próbált védekezni, hogy a cigányokat vádolta meg a rablógyilkossággal és a szembesítésnél két cigánynak a szemébe mondta, hogy őket felismeri,' mint akik akkor éjjel náluk voltak. Amikor ez hazugságnak bizonyult és az orvosok megállapították, hogy a testén lévő lövési sérüléseket ő maga, saját kezével okozta, akkor azt mondotta, hogy dulakodás közben, véletlenül sült el a revolvere. Sokat beszélt ekkor arról, hogy az édesanyja iszákos, gyakran részeg és hogy a gyilkosság éjszakáján is részeg volt. Azt is sokszor emlegette eddigi vallo­másai során, hogy az anyja olyankor, amikor részeg volt, mindig veszekedett vele. Egyébbel azonban mindeddig nem vádolta. Most aztán, — látja, hogy eddigi hazugságaival nem ér célt, — olyan irtoztató váddal áll elő édesanyjával szemben, amelyet maga a természet örök törvénye bélyegez iszonyatot és megdöbbenést keltő hazugságnak. Azon a véres éjszakán — mondja Novák Péter — megmondotta ő az atyjának, hogy mit akar tőle az anyja és ebből lett a baj. A revolver nem is volt az ő kezé­ben, hanem az anyjánál volt és min­den lövést az anyja tett, az egész vérengzést egyedül az anyja követte el. És ezt a legújabb, szörnyű vádat a legnagyobb cinizmussal adja elő a sentai gyilkos. A vizsgálóbíró most tanukihallga tásokat foganatosít. Félnégykor Prágában. Kilenckor indulás és Boroszlon keresztül egy órakor meg­érkezünk Varsóba. Brémától Berlinig 700 frankba, Ham­burgtól Kopenhágáig 80 dán koronába, Brémából Lipcsébe 1300 márkába. Bré­mából Rigába 4100 márkába, München­ből Párisba 525 márkába kerül a repü­lés és igy tovább. Mindenki 15 kilóig ingyen vihet magával csomagot. Budapestről Becsbe 120 frankba, Var­sóba 566 frankba, Strassburgba 566 írankba, Rotterdamba 1094 frankba kerül a levcgő-ul. Ha így halad a magassá­gok felé a vasúti tarifa, az se lesz sok­kal olcsóbb nemsokára. Á márka leromlásaNémetország ellenségeit is megdöbbenti Németország nem tudja megfizetni a legközelebbi jóvátétel! részletet Rathenau meggyilkolásának hatása a berlini tőzsdén és a német gazda­sági életben mind erősebben érezhető Hamburg—Konstantiná­poly beszállni! LégikSziekedes Európán keresztül A sok rossz között, amit a háború az emberiségre zúdított, akad jó is. Egy­részt a kényszerűség sok olyan dologra megtanította az embert, amire azelőtt nem gondolt, másrészt a háború töké­letesítette azokat a találmányokat, me­lyek békeidőben is nagyszerű szolgála­tot tesznek. Ezek közé tartozik elsősor­ban a repülőgép, mely a háború előtt kezdetleges őskorszakát élte, a háború alatt pedig annyira tökéletesedett, hogy ma már a repülőgépet olyan rendes köz­lekedési eszköznek kell tekintenünk, mint a vasutat vagy gőzhajót. A repüiőgépszolgálat ma egész Euró­pát, sőt az egész világot behálózza. Ha az ember monoplánra száll Brémában déli tizenkettőkor, háromkor délután már Berlinben van. Hamburgból Kopen­­hágába két óra alatt röpülhet át. Ham­burgból egy vonalban szállhat Brémába, Amsterdamba. Érdekes légi vonal az is, mely Bré­mából Lipcsén, Drezdán keresztül Prá­gába vezet. Féítizenkettőkör ülünk be a repülőgépbe Brémában, félnégykor már Lipcsében vagyunk, ahol negyed órát Ínhenünk és íélötre Drezdában vagyunk, nnen hatkor indul tovább a repülőgép és hét órakor Prágába ér. Prágából Bécsbe kilenc órakor indul a gép, mely tíz órakor odaérkezik. Bécs­­ben féltizenegy órakor emelkedik újra levegőbe, átrepül a magyar határ felett — mélyen alatta kéklik a Duna, zöl­déinek a rétek, sárgáinak a búzatáblák — és negyedegykor már Budapestre ér. Innen továbo száll Bukarestbe, Bukarest­ből Konstantinápolyba, ahol visszafordul. Budapestről kilenckor indul a gép Bécsbe, ahová háromnegyed 11-kor meg­érkezik. Amsterdamból Londonba három és fél óra alatt, Amsterdamból Brüsszelbe négy óra alatt, Brüsszelből Párisba két óra alatt lehet repülni. London—Paris megállás nélkül két órai légi ut. Nagy­szerű légi utazás a Paris—-varsói légi vqmal is. JMyolckor Parisban, féltizenegy­kor Sbrašsburgban. Tizenegykor tovább. lesz. A belföldi és külföldi körök fel fogásában mindjobban kialakul az a meggyőződés, hogy azok a rendes életviszonyok, amelyek keretében a jóvátételi kérdés megoldása és Német­ország talpraállitása megtörténhetik, még távolról sem következtek be. A legutóbbi politikai megrázkódtatás megriasztotta a külföldi tőkét és úgy látszik, ez események belejátszottak abba. hogy a márka szombat délben Zürichben egy centime alá sülyedt, a dollár pedig Berlinben, igaz, hogy csak rövid időre. 580 márkát ért el. Erre a depresszióra, mely a gazda­sági életet uralja, bizonyára okot szolgáltat a nyomdásztrájk is, amely változatlanul tart és amely lehetővé teszi, hogy ellenőrizhetetlen hírek ke­rüljenek forgalomba Berlinben a márka zuhanása páni­kot idézett elő. Rohamosan akar sza­badulni ma már mindenki a márká­tól és a birodalmi bank fáradozása a márka további esésének megakadá­lyozására, teljesen meddőnek bizo­nyult. A külföld elzárkózik a márka elől, idegen valutákat nem lehet, vagy tulnehéz beszerezni és ilyen mester­séges eszközökkel a márkát nem lehet megállítani a lejtőn. Julius 75-e végzetes dátum Ezen a napon jóvátételi részlet gyanánt 30 millió aranymárkát kell lefizetnie Németországnak, ami a mos­tani árfolyamviszonyok szerint papir­­márkában kerek öt milliárdot tesz ki. Ezt a német kormány nem tudja elő teremteni. A helyzetből semmiféle más kivezető utat nem lehet találni, mint a fizetés elhalasztását. A kormány több ízben felvetett már a moratorium gondolatát. Külföldi neutrális politikai körök is abban a véleményben van­nak, hogy interveniálásra van szűk ség a márka további zuhanásának megakadályozása végett. Az angol kincstári kancellár, Horne kijelentette, hogy Németország fizetésképtelen leit. Franciaországban is érthető izgal­mat kelt a márka folytonos esése, mert az igy előálló katasztrófális hely­zet keresztülhúzza Franciaország jóvá­tételi politikájának egész számítását. Németországban azt hiszik, hogy most Stinnes korszaka következik, aki már régóta hangoz­tatja, hogy a jóvátételi probléma meg­oldását teljesen uj alapra kell fektetni. A német kormány moratóriumot kér Berlinből jelentik: Illetékes helyről közük, hogy a birodalmi kormány mo­ratórium kérésére határozta el magát, ihogy a készpénzfizetéseket hosszabb időre oszthassa be. A tárgyalások már megindultak. Fischer és Schrö­der államtitkárok Párisba utaztak, hogy a jóvátételi bizottság tagjaival val érintkezésbe lépjenek. Az első vihar a hágai konferencián Az oroszok ragaszkodnak a külföldi hitelekhez — Megtagadják a fölvilágositást az idegenek tulajdonjogáról Azok a hírek, amelyek a hágai orosz konferencia eddigi lefolyásá­ról szóltak, meglehetősen megnyug­tatóan hangzottak. Úgy látszott, hogy nagyobb differenciák nem zavarják meg a tárgyalások menetét. Az adósságok megvitatására kiküldött albizottság szombati ülésén azonban már komoly ellentétek mutatkoztak, amelyek bizonyossá teszik, hogy a konferencia további lefolyása egyál­talában nem lesz olyan sima, mint ahogy optimista politikusok re­mélték. Az albizottság ülésén ugyanis va­lóságos vallatásnak vetették alá az orosz delegátusokat. Ennek során pedig meglehetősen nagy vihar támadt. Az összeütközés, úgy keletkezett, hogy Litvinovtól fölvilágositásokat kértek az orosz iparról és arról, hogy a szovjetkor­mány mifajta vállalatokat szándéko­zik magán tőkéseknek haszonbérbe átengedni, ezeket a koncessziókat pedig miféle feltételekhez fűzi. Lit­vinov azzal tért ki a pontos válasz­adás elől, hogy részletes szabályo­kat nem adhat, hanem csakis az ál­talános elvek kitűzésére kell szorít­koznia. Majd felolvasta az 1920. no­vemberében kibocsátott rendeletet. Eszerint vegyestársaságok alakítan­dók, amelyeknek nyereségében vagy veszteségében egyforma mértékben fognak részesedni a külföldi tőké­sek és az orosz kormány. A bizottság elnöke erre azzal a kérdéssel fordult Litvinovhoz, hogy azok a vállalatok, amelyeket az orosz kormány az engedélyeseknek fel fog ajánlani, régebben külföldieknek tu­lajdonában voltak-e, vagy pedig orosz tulajdont képviseltek-e. Litvi nov azt mondta, hogy ezt nagyon nehéz megállapítani. Az elnök cső dálkozott ezen s megjegyezte, hogy ezt alig hiheti. Litvinov erre kije­lentette, hogy határozottan nem mondhat semmit és nem garantálhatja, hegy a válla­latok volt tulajdonosainak vissza­szolgáltatják régi tulajdonukat, csak arról lehet szó, hogy az elsőbb­ségi jogot biztosítsák számukra. Ha azonban nincs elegendő tőké­jük, hogy vállalataikat újonnan meg­indítsák, akkor az orosz kormány egyáltalában nem érdeklődik irántuk. Cattier belga delegátus részlete­sebb fölvilágositásokat kért. Ha jól értettem, — mondja — akkor a régi tulajdonosoknak nincs joguk, hogy tulajdonuk visszatérítését követeljék, de ez az elv a gyakorlatban esetleg megmásulhat. Határozottan tudnunk kell, hogy az orosz kormány elismeri-e a volt tulajdonosok jogát, vagy sem. Litvinov kitérő választ adott, de Cattier mégis ragaszkodott ahhoz, hogy felvilágosítást kapjon arról, tiszteletben tartják-e volt tulajdonok jogait, vagy pedig feláldozzák-e őket. Most Litvinov szinte kiabálva mondta : — „Két hete itt vagyunk már és semmi sem történt abban az irány­ban, hogy megállapodásra jussunk. Folytonosan újabb, meg újabb kér­déseket intéznek hozzánk, mintha tudakozó iroda volna az orosz de­legáció. ; Pedig mindaddig míg a hitelkérdés nincsen ren­dezve, semmiféle választ nem adunk. Különben is a hatalmaknak köte­lességük, hogy hitelt adjanak Orosz­országnak, mert ez voltaképpen nem egyéb, mint az ellenforradalmak okozta károk megtérítése. Erre a követelésre Graham angol delegátus válaszolt, aki azt hangoz­tatta, hogy már Genovában teljesen elejietták ezt az elvet. Oroszország­nak nyújtandó állami hitelekről sző sem lehet. Végül Kraszin is felszólalt, aki hozzáintézett kérdésre kijelentette, hogy a koncessziók általános felté­teleiről nem nyilatkozhat, minthogy esetrőí-esetre fogják eldönteni őket. A régi tulajdonosoknak a magán­­tulajdon visszaszolgáltatására szóló igényét nem ismerik el. A francia képviselők megállapít tották, hogy a koncessziók feltételeit még külön meg kell vizsgálni, orosz részről pedig errevonatkozólag pon­tos választ kell követelni. A Iiazárájátékná! a nye­rés — ravasz fondorlat A vesztő fél visszakövetelheti a vesz­teséget — Az olasz polgári törvény­könyv reformja A játékszenvedély, amely minálunk is hatalmas erővel tombol, legújabban külö­nösen Olaszországban okoz nagy pusztí­tást. Egyre-másra alakulnak a fürdőhe­lyeken klubbok és kaszinók, amelyek tulajdonképpen burkolt játékbarlangok és amelyek rengeteg ember romlását okozzák. A ma érkezett olasz lapok kőzlik, hogy mivel az olasz büntetőtörvénykönyv paragrafusai nem elég hatályosak a játék­­szenvedély elfojtására. M e d a képvi­selő, volt pénzügyminiszter, a katholikus néppárt vezére, határozati javaslatot nyúj­tott be az olasz kamarában, hogy szigo­rítsák a büntetőtörvénykőnyvnek erre vonatkozó intézkedéseit, Indítványának megokolásában elmondta, hogy a polgári törvénykönyv nem ismeri el a játékból származó követeléseket. Azt indítványozza tehát, hogy a hazárdjátékból származó veszteségeknél mindig áilapittasség meg a ravasz fondorlat és a vesztő félnek jogában legyen a veszteséget visszakö­vetelni. Sőt azt is köveli, hogy a kere­seti jog nemcsak a vesztő felet, hanem a házaztársát, gyermekeit és hitelezőit is megillesse. Ha ezt a tételt törvénybe iktatják, halálos csapást mérnek a játék­klubbokra. Általános helyeslés követte Meda szavát. Utána C h i e s a köztársasági párti képviselő emelkedett szólásra és pártolja a javaslatot Chiesa elmondta, hogy a javaslat keresztülvitele sürgős, mert elér­kezett a fürdőzés ideje és igy ezernyi exisztcncia forog veszedelemben. Rész­letesen felsorolta a világ összes álla­mainak a hazárdjátékra vonatkozó tör­vényeit, amelyek közt a legszigorúbb Japáné és Mexikóé, ahol a hazárdjáté­­kosokat fogházbüntetésen kívül becsület

Next

/
Thumbnails
Contents