Bácsmegyei Napló, 1922. július (23. évfolyam, 177-207. szám)
1922-07-08 / 184. szám
BACSMEGYEI NAPLÓ 6. ofđaj. célokért lelkesedni. Éppen az amerikai népnél, amelyet dollárvadásznak, a profit vad hajszolójának tartott, mondott a fajelmélet a legteljesebb csütörtököt. Pedig a tudomány, a történelem igazi ismerői nagyon is tisztában voltak ennek a véresen tudatlan ideológiának a tarthatatlanságával. Az amerikai nép történetének felületes ismerete is meggyőzhet mindenkit róla, hogy az amerikai nép a vallásosságig menő ideálizmusra képes és telve van államára való mérhetetlen büszkeséggel, amely minden áldozatra hevíti. Megmutatta ezt az amerikai polgárháborúban, amelyben az egyébként megvetett négerek felszabadítása érdekében az egész nép talpraállott, a legnagyobb áldozatokat hozta, seregeket toborzott a legbékésebb üzletemberekből és egészen a. most lezajlott világháborúig példátlan erőfeszítést fejtett ki. És Anglia? Nem volt az első, aki a női- és gyermekmunkát korllátok közé szorította, az egyesülési szabadságot megalkotta, a gyári felügyelők intézményét meghonosította? Az egyénnek az állam alá való rendelése ebben a kalmárnak kikiáltott nemzetben odáig ment, hogy a háború előtt már komolyan foglalkoztak a földbirtok államosításának gondolatával. A háborúban, csakúgy mint a középeurópai államok, az állami szociálizmus vizeire evezett át, a gyárak ezreit foglalta le, alakította át hadicélokra, kikapcsolta a vállalkozást, felfüggesztette az egyesülési szabadságot. Az állam minden volt, az egyén semmi, A parlament hang nélkül szavazta meg az óriás adókat, zökkenés nélkül tért át bámulatosan rövid idő alatt az általános védőkötelezettség rendszerére, amelyre széles néprétegek a háború előtt még csak álmukban se gondoltak. A tárgyilagos igazság éfdekében való természetesen annak a megállapítása, hogy a faj elmélet azon az oldalon is kitermelte a maga túlzásait. Angliában népszerűségre tett szert az a tan, hogy az angolszász nép kivételes faj, amely élesen megkülönböztetendő a foreignerrel (idegennel) szemben és amelyet a gondviselés világuralomra, vagy legalább is a világ megreformálására teremtett. Ami bennük germán keverék, azt megtagadják, mert ellenkezik a szabadság eszményével, annál szívesebben dicsekednek a kelta és brit vérrokonsággal. Mindez a különbség odvába kell hogy bújjék a tudomány fórumainak vizsgálódása elöl, amelynek szellemével meg nem fér az ilyen fajta etnológia és amelyet legjobban jellemez Digby, a középkor tudós kutatója, amikor megállapítja: Ha megfigyeljük a természetet, látjuk, hogy a gyermek mindenütt egyforma; csak az élet további' folyamán vezetnek rossz szokások a nemzetiségi tagozódáshoz, amely az egyik állam lakóját a másikétól elidegeníteni alkalmas. Olyan etnológiára kell törekednünk, amely előítélet nélkül, pártpolitikai célok megvetésével tör célja felé, hogy az egyes népek sajátosságait kutassa tisztán a tudomány, nem pedig valamely párt érdekében. A tudomány a népismének nem szabja célul, hogy válaszfalakat 'állítson fel a nemzetek közt, hanem hogy az emberiség szolidaritásának 'ápolásával azokat a vonásokat emelje ki, amelyek minden népben közösek. MOZAIK • ■ o A ma gyermeke Egy suboticai ügyvéd hatéves kisfia, akiből, hajlamai után Ítélve — már most kitünően ismeri a valutanyelvet — egész biztosan bankvezér lesz, — nagyon roszszul viselte magát egész nap. Mikor egész napi „működés“ után este fáradtan ágyba kerül, az apja elhatározza, hogy: „okosan fog vele beszélni“. — Drága kisfiam — kezdi — nézd, javulj meg! Apuka kedvéért, jó ? A gyerek kicsit gondolkozik, aztán nagyon komolyan mondja: — Azt nem tudok, apukám. De majd inkább „szilárd“ leszek. A pesti cseléd Este a nagysága a konyhában ült és mialatt Julcsa a teknő mellett állott a sámlin és mosott, mindenféléről beszélgettek. — Nagysága kérem, — kérdezte Julis, mialatt erőteljes mozdulattal a szappanos lét csavarta kifelé egy fehérneműből — mennyi lakosa lehet most Budapestnek ? — Budapestnek ? Most ? Hát . . . lehet egy millió. Julcsa sóhajtva csavart egyet a ruhán és lebiggyesztette a száját: — Mi az, máma egy millió. A fájdalmas hely Rég elmúlt időben volt, a háború viharai közben. Szent karácsony estéjén a jólelkü hadimilliomosné megvendégeli egyik kisebb kórház lábbadozóit. Nagy karácsonyfa van, sok száz gyertyával, mindenféle kedves és praktikus ajándékokkal. Es vacsora is van és tea, zene és műkedvelői előadás. És az „ajándékosztás után nagy cercle is van. Önagysága, a jótékony tündér kegyes megszólítással tünteti ki vendégeit. Mindenkihez van néhány kedves, biztató szava. Most egy fiatal zászlós elé lép, — ö van soron. — Hogy van zászlós ur ? Hogy érzi magát ? . . . — Köszönöm, nagyságos asszonyom. Most már sokkal jobban . . . — Sokat szenvedett ? — Nagyon, — És hol sebesült meg voltaképpen ? — Á Boszporuszon . . . — Szegény! Éppen ott ? . . . Hisz az rémesen fájhat . . . A rejtélyes utas Kirobog a vonat a suboticai állomásról. Jön a kalauz és ellenőrzi, lyukasztja a jegyeket. Az egyik utas bizalmasan a kalauzhoz fordul: — Tisztelt uram. Ezennel átnyújtok önnek tiszteletem jeléül egy kérelem kapcsán öt dinárt. Nagyon fáradt vagyok és nagyon álmos. Aludni szeretnék. Az a kérésem, hogy Verbászon szállítson ki a vonatból . . . — Igen uram. Verbászon fel fogom kelteni. Nyugodt lehet, nem fogom elfelejteni. — Könnyű azt mondani, hogy felkeltem. De nálam ezt nehéz végrehajtani. Úgy alszom mint egy ágyú. Nálam nem elég ha azt mondja, hogy „tessék felkelni)“ Nálam az se elég, ha jól megráz. Én akkor is tovább alszom. Engem meg kell fogni, fel kell rázni, meg kell lódítani s ki kell hajítani a vonatból. Semmi más nem használ nálam. A kalauz nevet: — Meglesz uram. Ön Verbászon repülni fog ... Az utas boldogan hátradől és már a legmélyebb álomba is merül. Idő múlva kinyitja a szemét. A szakaszban csupa uj utas. Katonák. Valakit megszólít: — Kérem, messze van innen Vrbász? — Messze. Nagyon messze. Vagy másfél órányira visszafelé. Most hagytuk el Novisádot. Az utas elkezd eszeveszetten ordítani : — Kalauz! Az istenért,hol a kalauz. Jön a kalauz: — Mit mondtam én magának, hogy Verbászon keltsen fel! Adtam is öt dinár borravalót! Miért nem keltett fel ? A kalauz merően maga elé bámul. — Mit bámul? feleljen. Miért nem keltett, fel? . . . — Nem bámulok én, csak gondolkozom. — Min gondolkozik? — Hogyha az ur itt van, ki lehetett az a szegény utas, akit én Verbászon kidobtam a vonatból ? . . . Ha a Narodna Banká-nak nincs pénze. A valutaromlással — minden közgazdasági elméletet megcsufolva — együtt jár nálunk az egyre katasztrófálisabb pénzhiány. A kamatláb folyton emelkedik, tehát a termelés megdrágul s egyre nő a drágaság is. A pénzhiányban szenvedők számára vigasztalólag hathat, hogy magának a bankjegykibocsátó intézetnek, a Na-: rodna Banká-nak sincs pénze, vagyis nem minden fiókjának áll rendelkezésére a szükséges bankjegy menynyiség. A Narodna Banka zagrebi fiókja napok óta csak jóváírja a feleknek az átutalásokat, azonban nem; tudja kifizetni. A zagrebi bankok most úgy segítenek magukon és á Narodna; Bankán, hogy a zagrebi bankfióktó; csekket szereznek a suboticai vagy a beogradi fiókhoz, itt felveszik a pénzt s a készpénzt küldönccel szállítják le Zagrebba. Hogy ez időbe, pénzbe ke ül s meglehetősen kockázatos módja is a pénzforgalom lebonyolításának, azt felesleges elmondani. Ha a Na rodna Banka központja nem látja el i fiókokat pénzzel, akkor a hiányt szenvedő bankfiók elviszi a pénzt a legközelebbi bankfiókból, ahol esetleg van pénz s egy szép napon hiába utaznak a zagrebi csekkel Suboticára, itt sem tudják kifizetni, csekket kell kérni esetleg a banjalukai fiókhoz s az arbitrálásnak egész uj módja fejlődik k' A bankok azt kémük, hogy a Narodna Banka melyik fiókjának van pénze. t Egy naiv rendelet. A világon már mindenki tudja, hogy a devizarendelet semmire se jó, legkevésbé pedig arra, hogy a valutát megjavítsa. Azt lehetne hinni, hogy ha még eddig nem is vonták vissza a devizarendelet, hamarosan eltüntetik a földszinéről Kumanudi pénzügyminiszternek ezt a makacskodásból kiadott torzszülöttjét. A jelek azonban azt mutatják, hogy a pénzügyminisztérium fenn akarja tartani még a rendeletet. Most körirat érkezett azokhoz a bankokhoz, amelyeknek devizaátutalási engedélyük van. A körlevélben több rendbeli keresztkérdést intéz a pénzügyminiszter a bankokhoz arra vonatkozólag, hogy ezek betartják-e a devizaforgalomra vonatkozó rendelet különböző pontjait. A pénzügyminiszternek, mint többrendbeli nyilatkozatából megállapítható, igen rossz véleménye van a nagybankokról. Annyira naivnak azonban aligha hiszi őket, hogy akadjon egyetlen bank is, amelyik azt felelné körkérdésre, hogy nem alkalmazkodik a rendelethez, amelynek betartását százezer dináros bírságok teszik kötelezővé. Ezerháromszáz koronás búzaárra számítanak. Az uj termés nagyszerű eredményétől mindenki olcsóbbodást remélt. Az a körülmény azonban, hogy a jó termés ellenére is 1922. juliu s 8. állandóan romlik a pénz értéke, keresztezte ezt a számítást. Az uj búza ára a suboticai piacon ma 1280 korona volt, a régi búzát 1400 koronás áron adták, .Kereskedői körökben arra számítanak, hogy ha a valuta nem javul meg, 1300 korona lesz az uj búza ára. A pozsonyi keleti mintavásár. Julius 9-én nyitják meg a pozsonyi keleti mintavásárt. A vásár keretében nemcsak a csehszlovák ipar és kereskedelem minden produktiv ága képviselve lesz, hanem az összes utód- és nagyipari áliamok ipara is. Amint az eddigi jelekből meg lehet állapítani, nagy érdeklődés mutatkozik a mintavásár , iránt. A vezetőségnél eddig több ezer kiállító jelentkezett, A mintavásár rendezői úgy gondolják, miszerint Pozsony fekvése olyan, hogy %z predesztinálja arra, hogy az utódállamok blokkjában Becs mostani szerepét átvegye s a legfontosabb gazdasági és kereskedelmi emporium legyen. A keleti országokkal való nagyszerű vasúti összeköttetése s az olcsó dunai ut lehetővé teszik, hogy a kelet és nyugat között a transitopont szerepét játsza. Zendülés a Vatikánban A mai napnak is megvan a maga pikantériája: a pápai udvarban zendülés tört ki, formális lázadás a vatikáni koszt ellen. A pápai testőrség, amelyet, ugylátszik a komoly és exkluzív vatikáni levegő sem védett a mai idők szociális szellemétől, fegyvert fogott az udvarmesteri hivatal ellen s mára már vér folyt a csöndes, tiszteletreméltó pápai rezidenciában, amikor Gasparri bíboros közbelépett és megmentette a helyzetet. A jó múltkoriban a holland királyi udvarban történt meg az a furcsa és feltűnő eset, hogy az alkalmazottak munkástanácsot alakítottak, szovjetet, amit a kegyes holland királynő szankcionált, udvarképessé tett. A szociális mozgalmaknak ezt a véresen komoly intimitását, mint szenzációs paródiát, mint extravagáns valamit írták meg akkor az európai lapok. Szovjet — egy királyi udvarban: ez még most is olyan megdöbbentően és annyira hihetetlenül hangzik, mintha azt mondanánk, hogy Morgan bankár vagy a hires Rockefeller éhhalált halt az egyik washingtoni szegényházban. Az élet azonban nem törődik a csodálkozó emberekkel, megy, tovább rohan, kontrasztokat ölel össze, csodákat celebrál, eseményeket borit föl, tradíciókat roppant szét és — megduplázza az udvari szovjet esetét: a pápai udvarban. Oszentségének földi tartományában felkelést szit, fegyveres zendülést, ami tragikus fordulatot is vehetett volna, ha Gasparri bíboros nem ügyes és elveszti lélekjelenlétét. Akárhogy vesszük: csodálatos jel ez a békétlen idők horizontján. A mostani életben nagyon sok minden történik úgy, ahogy régebben nem történhetett, sok minden megesik, ami csodának is beillik. Gondoljuk el: meddig ment el a földult szociális élet, ha eljutott a kétezeresztendő hatalmas tradícióival körülbástyázott Vatikánba, a pápai udvarba, ahol a hideg akarat és béke atmoszférájába robbant ki váratlanul a kenyér-lázad ás. Csodálatos jel: a vörös kakas a Vatikán peremén. — Argentinul konzul Beograd* ban. Hivatalosan jelentik: A kor-Imány Danielo de Varios argentinjai konzult hivatalosan elismerte.
