Bácsmegyei Napló, 1922. július (23. évfolyam, 177-207. szám)
1922-07-30 / 206. szám
JO. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ j>ági udvarocska áll rendelkezésére. .Az.uj imperium ültette be a mostani őrt; román ember. Papica Pál a neve. Tud magyarul, bár hibásan beszél s megelégedetten mutatja, hogy milyen rendben tart mindent. Aztán .megmutatja, hogy mi történt az előtt,, mielőtt ő odakerült. A hét méter magas emlékoszlopon csavarszegekkel odaerősített bronztáblán a következő felírás áll: Petőfi Sándornak és a segesvári csatában 1849 Julius hó 31-én elesett Névtelen Hősöknek a nemzet kegyelete , Egyszerű szavakban a legszebb felírás, amit odavéshettek. A bronztábla egyik alsósarka ki van hajlítva a helyéből. Látszik, nagy erővel feküdtek neki, hogy kifeszitsék. A nagy erőfeszítés azonban kudarcot vallott, olyan szilárdan van a bronz' páncél a kőoszlopba beerősitve. . — Valami Olaszországból hazajött voluntár őrmester akart itt egy má sik katonatársável erőszakoskodni, — mondja az őr. -4- Nem én voltam akkor itt, a régi magyar őr lakott itt, Máté Rózsi. Az olaszországi önkéntes románcsapat hazakerült őrmestere fegyvert fogott a turulmadárra is. Belelőtt a jobbszárnyába s jól látszik a golyó helye. A muzeumszöbában a körülaggatott régi koszorúkról leszedte a feliratos piros-fehér-zöld szallagokat, kivitte a ház elé, meggyujtóttá és elégette. Másodmagával csinálta, több mint három esztendeje. A mostani őrt'becsülétes, rendes embernek ismerik a fehéregyházai magyarok is. — Nekem, amikor átadtak mindent, — mondja, — azt remélték, hogy tisztaság, rend legyen. A muzeum szobájában is rendben áll minden a helyén. Valamilyen evőeszközök hiányoznak, amelyek az 1916-os menekülés és csapatátvonulások idején tűntek el. Tulipános, festett bútor benne. Állványokon a 49-es ütközet ágyúgolyói, a kisebb nagyobb rozsdás golyóbisok, amiket itt a mezőn gyűjtöttek idővel össze. A falon volt honvédek újságokból kivágotrképei üveges rámákban.' E. Kovács Qyula - arcképe emlékeztet arra, hogy Erdély e feledhetetler művésze a Petőfi emlékezetének áldozataként halt meg julius 31-én az ünnepi emelvényen kapott napszurásban. Negyvennyolcas nagyok arcképei s az emlékoszlop felavatásának szailag nélkül koszorúi díszítik a szobát. Oroszországban egy ember íélszá•zadon át könnyezve siratta ennek a pusztulásnak a napját, a Petőfi halálát. Krasznokaczkynak hívták ezt az embert, Scariatin vezérkarának volt a tisztje s a Bem ágyúgolyója, amely a tábornokot mellén találta, ennek az orosz vezérkari tisztnek közvetlenül a halántéka mellett süvített el. Halálig állandóan könnyezett a szem^ A sors ítélete volt ez. Ott állott az orosz vezérkar a túlsó dombháton, ahonnan idelátszik a Scariatin kőoroszlános sírja mellett nőtt fák •lombja. Az ő sírjához hamarább emelhettek emléket. Az abszolutizmus ideje alatt emelték, amikor Petőfiről nem volt szabad sokat beszélni. De csak a menyasszonya állította .oszlopot, a legfelsőbb, hatalmas cári ■udvar gondoskodott a felavatásáról és gondozásáról, A Petőfi síremlékét nemzeti kegyelet emelte. A cári .udvar letűnt a világ hatalmasságai ■sorából, Petőfi sírjához zarándokol ;a nemzeti kegyelet. Hogyan fosztották meg Petőfit mandátumától? „PHIL ATELI A" BÉLYEGKERESKEDÉS - SZÉCSI E SUBOTICA.FÖPOSTA MELLE ÍV VETEL- ELADÁS - CSERE Keresek megvétel re has nált iugoszlávhélyege'ret tekintetnélkül akiad.soKra barmiíyme anyiaégben —T--—- :,047 Petőfi a Március Tizenötödiké című lapban^ 1848 junius 19-én számolt be részletesen szabadszállási kudarcáról, amely akkor érte, amikor képviselői elöltséget vállált. A rettenetességek egész során mindvé-. gig bátran, férfiasán viselkedett. Legjobban sértette Petőfi önérze tét, hogy távozta után érkező választóinak azt hazudták, hogy »ö maga kérte a tanácsot összetett kezekkel: »vitessék el«. A költő csakis oldala mellett léve nejét kímélte az izgalmaktól, a legdurvább' köz és hatósági erőszaknak, engedve. Hogyan támadta a kormánypárt Petőfit? Petőfi cikkének e mondata: »Szabadszálláson egyhangúlag szavazás nélkül kikiáltották, a pap fiát —— egy gőgös, buta embert«, az ellenjelöltet: Nagy Károlyt, elemi erejű dühre gerjesztette. Julius 5-ikén válaszol Petőfinek a Pesti Hirlap-bm. Érdekes, hogy »Szózatát Petőfi Sándorhoz, Szabadszállás, 1848 junius 21«,; becsületükre legyen, mondva, három szerkesztő utasította el és a Pesti Hírlap is csak a hirdetések között adott helyet. Nagy Károly irata még a messze idők távlatából is minősíthetetlen, alantas, igaztalan és Íróját örökre megbélyegző-, harang-lángjától sistergő piszkolódások halmaza. Csak pár jellegzetes példát, hisz Petőfinek nem árt' már semmiféle korfestő idézet. íme: »Ez pimaszság Petőfitől; ez nem égy népköltőhöz, de egy pusztai betyárhoz sem illik«. A költő leírását: »aljas rágalom, alávaló ráfogás, szemtelen hazugság«nak nevezi. Majd: ön engem butának mond, de hiszen az ön fejének sem kell abroncs. »Ön nagyon elhízott, barátom, — folytatja Nagy Károlyi- de mibe? Abbán, hogy a Pegazus farkába ön is felkapaszkodott« síb. Petőfi Jókai Mórt és Pálffy Albertet küldte Nagy Károlyhoz, hogy a egszigorubb feltételekkel hívják ki pisztolypárviadalra — életre-halálra. Bezzeg csúnyán összeroggyant erre az imént még meg nem hátrálást hirdető hős. Jókai, Pálffy, mint megbízottak, a Március Tizenötödike című lap 18 ÍS juüus 8. számában számolnak be együttes eljárásukról. Eszerint Nagy Károly a párbajt el nem ragadja. A megokolás megdöbbentően együgyű. Ö ugyanis azzal, kit »becstelennek« nevez, addig nem verekszik, mig »tisztessége« be nem bizonyul. Másnap Nagy Karoly még is hajlandó a viadalra, de csajé kardra, pisztolyra semmi szin alatt. Ezt Szeless Lajossal üzente meg. Nagy Károly Petőfivel való összetűzésében mérhetetlenül alul maradt a közvélemény szine előtt. A mérkőzés tényleg, nevezett vonakodása miatt, nem történt meg ugyan, mégis a porondon hevert. Petőfi izzó haragjában megtetézi a kiterítést. A Pesti Hirlap-ban 1848 julius 9-én »A nemzetgyűlési követekhez« felszólítást intézi »Nagy Károly, ki a kiskunsági követséget elrabolta tőlem, a Pesti Hírlap 99. számában egy cikket lopatott be ellenein. ... Én ót erre én hozzám méltólag vontam kérdőre s kívántam elégtételt... Oly gyávasággal tapadja meg, melynek párját nem férfiak, de vén banyák életrajzában is hiába keressük . . . Figyelmeztetem és kérem a nemzetgyűlési követeket, hogy e megbélyegzett emberrel senki közülök egy sorba ne üljön, nem az én irántam való szivesség vagy barátságnál, hanem azon tiszteletnél fog va, mellyel e testület magának tartozik«. Petőfi törvénytelennek bélyegzi ellenfele mandátumát. Jellemző Petőfi valóban nagy leikért', hogy inig dühe igy tombol sértője ellen, addig kerületének egész népét kivétel nélkül keblén melengeti. Nézzük csak Nyílt levelét a szabadszállásiakhoz 1848 junius végéről: »Ti ellenséges kezet emeltetek reám, én baráti kezet nyújtok nektek, Istenemre mondom, akkor sem haragudtam rátok, mikor vadállatok módjára megrohantatok, hogy széttépjetek, annál kevésbbé haragszom most. De haragszom azokra, akik annyira elámítottak benneteket, hogy ellenem fordultatok, mint ellenségtek ellen, aki a legjobb barátotok vagyok széles e világon. Titeket csak sajnálni tudlak. Sajnállak szivemből ... Ha azok az urak, akik engem becstelenitettek előttetek, igaz útban jártak: miért netn hagytak engem szóhoz jutni . . . Nagyon jól tudták ők, hogy ha szót emelek, ők vesztenek; kimutattam volna, hogy minden vádjuk csak rágalom, hazugság, gyalázatos hazugság«. -Ugyanezen Nyílt levélben reményét fejezi ki, hogy az országgyűlés Nagy Károly követségét, mint törvénytelent, meg fogja semmisíteni : »Ebrudon fogiák kivetni a köve-tek közül«. Az első »folyamodás. Petőfi szabadszállási bukásának különösen közjogi vonatkozásai fi-, gyelemreméltók. Kerületének kun-1 szentmiklósi hivei, mintegy 173 aláírással, a választási visszaélések tárgyában »folyamodást« intéznek a képviselőházhoz, kérve Nagy Károly mandátumának megsemmisítését. Ez; az első petició. Nagy kavarodást is keltett tételes intézkedés- és joggyakorlat hijján az uj, első Házban. Deák Ferenc kijelentései erővel hatottak, közben hangsúlyozván, hogy megállapításait nem mint igazságé ügyminiszter, de mint országgyűlési képviselő teszi. , A szabadszállási Nagy-párt becstelen haditervét a nyílt, jóhiszemű Petőfivel szemben az 1848, V. t-c. 30-ik paragrafusára alapította, mely a következő; »Ha a választók meg-nyitott gyülekezetében az országgyűlési követségre csak egy égvén ajánltatik s annak vagy több ajánlottak közül egynek megválasztásban a választók közakarattal összpontosulni látszanak, az elnök az, összegyűlt választókhoz azon kérdést intézendi: váljon az általa megnevezendő illető egyének megválasztásában közakarattal megnyugszanak-e? ha 10 választó szavazást kíván, azt azonnal elrendeli, különben a választást befejezettnek s az illető egyént a kerület által megválasztott országgyűlési követnek nyilvánítja.« Most értjük már: miért a fértelmes népizgatás Petőfi ellen a választási központban; miért a hatósági közegek méltatlan, ravasz fogásai; miért tessékelik ki Petőfit a városból a választás reggelén tábora megérkezte előtt; miért szállíttatják kerülő utakon; miért állják útját bevonulni akaró szavazóinak már a bösztöri csárdánál, majd a város elején; miért igyekszenek elhitetni, hogy Petőfi maga kérje a tanácstól elvitelét. Hát csakugyan nincs semmi uj a nap alatt? Az első parlamenti vizsgáló bizottság. Az első, népképviseletben alapuló magyar országgyűlés 1848 julius 5-én Pesten megnyittatván. Petőfi követválasztási ügye a julius 8-án való ülésben kerül szóba, mint az első petició. A Hivatalos Közlöny ju- Jius 10-én kelt 32-ik száma (132. ol- i cíal) részletesen beszámol a tárgyalásról. Csak a lényegi töredéket adlj.uk. Megható az a fogalomzavar, I kapkodás az uj, parlamenti" élet ki___________1922. julius 30 alakulásának kezdet kezdetén. Ä kunszentmiklósi Petőfi választók petíciója tárgyában az előterjesztést az elnök: Nyáry Pál teszi meg. Bejelentése kapcsát! megindult vitában Besze János kérdést vet fel: — Ki ,rendelje el a vizsgálatot? A minisztérium? — A Ház,— világosítja fel az elnök. — Kit terhel a költség? ■— Aki hibás, — állapítja meg Bonts Samu, ki különben javallja, hogy a vizsgálat halasztassék el az erre vonatkozó szabályok megalkotásáig. Kazinczy Gábor az eljárást sürgeti azonnal pedig. Megokoiása fölötti megtisztelő Petőfire, kit »nemzet kitűnő díszének tart ... Az erköcsi individualitás az emberben oly szent, hogy 24 óráig sem tűrhet szennyet, foltot . . .« Hosszú vita után megválasztják Á vizsgáló bizottságot: Ezek az urak Szabadszállásra mennek, — jelenti ki Nyáry Pál elnök az ülés végén. Ha Petőfit el nem ütik a mandátumtól. Petőfi 1848 julius 9-én, már vasárnap, közli a hü derék Bankos Károlylyal a vizsgálóbizottság kiküldését: »Nagyon meg vagyok velők elégedve. Majd napfényre hozzák ezek az igazságot«, irja levelében. Bizony pedig nem hozták. Nem rajtuk múlt. Az események viharzása, a szabadságharc zaja eltemették az egész ügyet. Ám Petőfi méltó elégtételt' kapott m'eghuroltatásáért, midőn az országgyűlésen Kazinczy Gábor őt: »a nemzet kitűnő diszének« nevezi. . Talán nem volt érdektelen ezt ma megirni, amikor többszöri ismétlődés után állandóan aktuális —a választások •» tiszta tlansága«. Pdöfi Sándor: .. A nép nevében. Még kér a nép, most adjatok neki! Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép, Ha fölkel es nem kér, de vesz, ragad? Nem hallottátok Dózsa György hírét? Izzó vas trónon öt elégetik, Le szettemét a tűz nein épeié meg, Mert az maga tűz; úgy vigyázzatok: Ismét pusztíthat e láng rajtatok! S a nép hajdan csak eledelt kívánt, Mivelhogy akkor még állat vala; De az állatból végre ember lett, S emberhez illik, hogy legyen joga. Jogot tehát, emberjogot a népnek! Mert jogtalanság a legrutabb bélyeg Isten teremtményén, s ki rá süti: Isten kezét el nem kerülheti. S miért vagytok ti kiváltságosok ? Miért a jog csupán ti nálatok ? Apáitok megszerzik a hazát, De rája a nép-izzadás csorog. Mit ér, csak ekkép szólni: itt a bánya1 Kéz is kell még, mely a földet kihányja, A mig föltűnik az arany ere ... S e kéznek nincsen semmi érdeme? S ti, kik váltjátok olyan gőgösen: Mienk a haza és mienk a jog! Hazátokkal mit tennétek vajon, Ha az ellenség ütne rajtatok ? . . . De ezt kérdeznem! engedelmet kérek, Majd elfeledtem győri vitézségiek. Mikor emeltek már emlékszoorot, A sok hős lábnak, mely ott úgy futott ? Jogot a népnek, az emberiség Nagy szent nevében, adjatok jogot, S a hon nevében egyszersmind, a mely Eldől, ha nem nyer uj védoszlopot. Az alkotmány rózsája a tiétek, Töviseit a nép közé vetetek; Ide a rózsa néhány levelét S vegyétek vissza a tövis felét! Még kér a nép, most adjatok neki; Vagy nem tudjátok: mily szörnyű a nép, Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad? Nem halloitátox Dózsa György hírét? Izzó vas trónon őt elégetik, De szellemét a tűz nein égeti meg, Mert az maga tűz. .. úgy vigyázzatok: Ismét pusztíthat e láng rajtatok!
