Bácsmegyei Napló, 1922. július (23. évfolyam, 177-207. szám)
1922-07-29 / 205. szám
Ára 1 dinár, 2 lei, 4 márka, 1 sokol évfolyam Suboiica, szombat 1922. július 29. 205. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után és héttőn délben TELEFON SZÁK: Kiadóhivatal 8—58, szerkesztőség 5—10 Előfizetési árs negyedévre 90* —dinár SZüíKESZTCSEG: Kralja Alex&nnra-ulica 4 szojb Kiadóhivatal: Kralja Alexaudra-nlica 1 (Lelbavh-pclota) Mi most a , választójogi törvény parlamenti tárgyalását megelőző napon a demokrata pártkörben dr. Jaksics Zsar ko nemzetgyűlési képviselő vata mennyi vajdasági demokrata képviselő nevében azt indítványozta, hogy a javaslatot küldjék vissza a bizottsághoz a kilencedik szakasz átszövegezése végett, mert ez a szakasz teret nyithat olyan magyarázatnak is, hogy a nemszláv állampolgárokat nem kell felvenni a választói névjegyzékbe. Pribicsevics Szvctozár és Marinkovics Voja miniszterek ékkor kijelentették, hogy a kilencedik szakasz átszövegezésére nincs szükség, mert a törvény szövege olyan világos, hogy azjlyen magyarázatot kizárja. Marinkovics Voja belügyminiszternek, aki, bár tárcájáról lemondott, ma is vezeti tárcájának ügyeit, módjában állott volna ennek a magyarázatnak érvényt is szerezni. Nem tette meg . . . A vajdasági közigazgatási hatóságok, akik nem ismerték a belügyminiszter pártközi kjelentéseit, sorba fordultak a belügyminisztériumhoz utasításért, fel kell-e venni a nemzeti kissebbséghez tartozó állampolgárokat a névjegyzékbe, avagy nem? Ugyanazok a demokrata képviselők, akik a választói törvény precízebb átszövegezését kívánták, felkérték Davidovics Ljubát, a párt elnökét, járjon el a belügyminisztériumban, hogy a vajdasági összeíró hatóságok nyomban megkapják az utasítást, hogy a nemzeti kissebbségeket fel kell venni a választói névjegyzékbe. Ezt a tényt dr, Vuletics Jován képviselő egy bánsági magyar lap utján közöltette a választójoguk miatt nyugtalankodó nemzeti kissebbségekkel. Subotica város és Bácsmegye főispánja és úgyszintén Bácsmegye alispánja is, ezeken a hasábokon jelentették ki, hogy a nemzeti kissebbségeket fel kell venni a névjegyzékbe és a bácsin egy ei közigazgatás fejéi kijelentették, hogy az alájuk rendelt hatóságokat ilyen eljárásra utasították. Hogy Davidovics Ljubának, a demokrata párt elnökének intervenciója megtörtént-e, nem tudjuk. Ugyanígy nem tudjuk milyen Írásos utasítást kaptak a belügyminisztériumtól az utasítást kérő hatóságok. Egyszerűen regisztráljuk azt a tényt, hogy egy vajdasági demokrata láp vezetőcikke és több Összeíró hatóság egybevágó kijelentése szerint a belügyminisztérium BBB ügyosztálya bizalmas rendeletben utasította az aláia rendeli közegeket, hogy az esküt tett közhivatalnokok kivételével, a nemszlávokat ne vegyék fel a névjegyzékbe. Annak a megállapítása, kiadtak-e egy ilyen bizalmas Írásbeli vagy szóbeli rendelet, avagy nem s ha kiadták, az összkormány tudtával történt-e ez, avagy megint csak egy ügyosztálynak téves törvénymagyarázatáról van-e szó, nem áll módunkban. Jéuy azonban az, hogy a Vajdaságban mindenütt precíz egyöntetű séggel, a közhivatalnokok kivételé vei, a magyarokat és németeket nem vették fel a választói névjegyzékbe. Ez ellen eddig tenni semmit sem lehetett. A felszólamlások csak a választói névjegyzékeknek birói jóváhagyása után adhatók be s ma még biróságilag jóváhagyott névjegyzék nincs. Igaz, hogy a felszólamlások beadása nincs záros határidőhöz kötve és a választások kiirását követő 15-ik napig bármikor lehet kérni a névjegyzékbe való felvételt. De viszont igaz az is, hogy a felszólalási eljárás olyan komplikált, hogy ezen az alapon a választók tízezreit a választói névjegyzékbe felvétetni fizikailag lehetetlen. A törvényhozó, amikor ezt az eljárást szabályozta, abból indult ki, hogy hiszen minden jogosultat hivatalból kell felvenni a választói névjegyzékbe, ha tehát valaki kimaradt, annak választói jogosultságát közokirattal kell igazolni. A törvényhozó, aki a szándékos kihagyást szabadságvesztés büntetéssel sújtotta, ennek az eljárásnak a szabályozásánál csak elnézések és tévedések helyrehozására gondolt, természetes tehát, hogy az ilyen intencióval szabályozott eljárás nem alkalmas arra, hogy választói tömegeket ezen az utón lehessen szayazati joghoz juttatni. De különben is sem a magyarság, sem a németség nem szankcionálhat egy olyan eljárást, mely szentesítené azt az elvet, hogy amíg a nemszláv állampolgári hivatalból kell felvenni a választói névjegyzékbe, addig a nemzeti kissebbségekliez tartozóknak ez a jog csak akkor jár ki, ha ezt egyénenként kiverekszik a maguk részéé. A váasztói névjegyzékeknek tömeges reklamálásokkal való kiigazítását tehát nem szabad még meg sem kísérelni. Maradjon annak teljes bizonyitóerejü okirati nyoma, hogy a kissebbségek állampolgári jogegyenlősége hogyan fest a valóságban. Más utón kell az orvoslást keresni. Miután a törvény szerint csak minden év február havában kell a névjegyzéket újból kiigazítani, kétségtelen, hogy ha az országos, a kerületi, a járási és községi választásokat a jövő év március hava előtt tartják meg, ezeken a választásokon a nemzeti kissebbségek nem vehetnek részt. Tudunk a Bánátban olyan német községet, ahol lehetetlen lesz a községi képviselőtestületet megalakítani, mert a községnek nincs egyetlen szláv lakosa sem. Ha a parlamenti pártok, koalíció és ellenzék, egyaránt komolyan kivárják ennek a súlyos sérelemnek orvoslását, ennek csak egy módja van és ez törvényhozói intézkedés. A lehetőség adva van! A nemzetgyűlés még augusztus havában tárgyalja a kerületi választások elhatározásáról szóló törvény-; javaslatot. Ezt a javaslatot nem tárgyalják á kivételes rövidített éli árás szerint. Minden képviselőnek' joga van tehát a törvényjavaslathoz rendelkezési módosító indítványt a plenáris tárgyalás során is benyújtani. Ha a törvénybe a választások elhalasztásával kapcsolatban beiktatnak egy szakaszt, amely kimondja, hogy »a törvény életbeléptetésétől számított harminc nap alatt a választói névjegyzéket összeállító hatóságok hivatalból kötelesek a választói névjegyzékbe felvenni mindazokat az állampolgárokat, akiket nemzeti államául javára a békeszerződés értelmében azopció joga megilletett, de ezzel a jogukkal a törvény életbeléptéig nem éltek«, a kérdés közmegnyugvásra meg van oldva. Ezt a rendelkezést ki kellene egészíteni azzal, hogy az ekként kiegészített névjegyzék hitelesítése és közszemlére tétele tekintetében ugyanazt az eljárást kell követni, mint amelyet a választói névjegyzékek összeállításáról szóló törvény az évenként hivatalból való kiigazításra vonatkozólag előír. A Magyar Pártnak az a kötelessége, hogy függetlenül a memorandum átadásától, úgy a törvényhozástól, mint a parlamenti pártkörök elnökségeitől kérje ennek a rendelkezésnek törvénybeiktatását. Ez az akció sürgős, keresztülvitele nem kíván sok időt. Egy másféloldalas kérvényben elő lehet adni az egész tényállást és a magyar párt három delegáltja, két nap alatt átadhatja azt a parlament elnökének és a pártkörök etnöksé* geinek. ■, Nem hisszük, hogy eme Kérdés előterjesztése után ne akadjon egyetlen ellenzéki képviselő sem, aki ennek a módosításnak előterjesztésére nem vállalkoznék. Azt hisszük, hogy a szocialisták’, a földmivespártiak és a nemzeti klub nem vállalják a felelősséget azért, hogy a magyar munkás, a magyar földmives és a magyar kathoiikus tömegeket nem akarták választói jogukhoz segíteni, amikor ezt tőlük kifejezetten kérik. Nem hisszük, hogy a republikánusok és inuzuimán disszidensek ne támogatnák ezt a javaslatot. Nem hisszük végül, hogy legyen olyan pártfegyelem, mely dr. Jaksics Zsárkot és a többi vajdasági demokrata képviselőket, Jovanovics Ljubát és a többi régi veretű szerbiai radikálisokat visszatarthatná attól,hogy szavazatukul ezt a javaslatot ne támogassák. A Magyar Pártot eleddig a választói jog kivívása köriii semmiféle mulasztás nem terheli. De ha, ezt az akciót negyvennyolc óra alatt keresztül nem viszi, nem mondhatja azt, hogy megtett mindent, amit megtennie kötelessége volt. [ la pedig csalódnánk feltevésünké ben és a párt akciója nem fog eredménnyel járni, akkor legalább tiszta helyzetet teremtett a párt a magyarság jövendő politikai orientációját illetően. A lappangó válság A bledi tanácskozások — Vilder cáfolja a kormánypártok egyesülésének híreit — Kerületi választások uj főispánokkal Marinkovics belügyminiszter hirtelen elutazása Blcdbe, melyről tegnap hirt adtunk, különböző politikai kombinációknak vált alapjává. Sokan tudni vélik, hogy azzal a misszióval utazott el, hogy megkísérelje a kormányválság kitörését legalább őszig elhalasztani. A politikusok bledi bucsujárása lassanként olyan képet ölt, mintha már javában benne vol nánk a válságban, pedig a kormány még le sem mondott. Egyes tárcák uj betöltése ugyan valóban napirenden van, de nyílt kormány válságról még nincs szó. Marinkovics belügyi tárcájának átvétele sincs még elintézve, újabban az a verzió kapott lábra, hogy ideiglenesen Kumanudi pénzügyminiszter fogja helyettesíteni. Az udvar előrelátó politikáját bizonyitja, hogy nem várja be az elöbb-uióbb elkerülhetetlenül bekövetkező rezsim válságot, hanem már a lappangó válság idején keresi a kibontakozás, útjait. Pastes miniszterelnök kihallgatásainak eredményéről még pártját sem tájékoztatta, legszűkebb barátain kívül senki sem tud semmi pozitivet. Azok pedig tudnak hallgatni. De az a körülmény, hogy oly rö vid ideig tartózkodott Bledben, arra mutat, hogy ezúttal nem ré* szesiilt a szokott meleg fogadtatásban. Még a radikális/);!rti „Balkán11 is erre a következtetésre jut. Balugdzsics athéni kö.vet előtérbe nyomulását nemcsak a radikális párt, hanem a horvát blokk köreiben is nagy idegességgel szemlélik. Az „Öbzor" belpolitikai vezércikkében azt állítja róla, hogy udvari miniszter korában ö volt egyik kezdeményezője az egysége-' siló szerb politikának (s hogy a demokraták exponense. A demokratapárt bomlásáról, illetve (1 Pribicsevics csoportnak a radikálisokkal való fúziójáról szóló hírek is tovább' foglalkoztatják a közvéleményt. A „Vreme“ hoszszabb cikkben foglalkozik a kérdéssel, melyben felsorolja mindazokat a kulissza mögötti tárgyalásokat, melyek az utóbbi napokban mint a válság szimptomái felmerültek. Cáfolja a horvát demokratáknak „Állami póri“ néven való újjászervezését, nagyobb jelentőséget tulajdonit azonban Laginia volt horvát bán tárgyalásainak. Uj adata a cikknek az a tanácskozás, amely néhány nappal ezelőtt Pribicsevics és Jovanovics Ljuba, a radikálisok egyik vezére közt folyt le.
