Bácsmegyei Napló, 1922. július (23. évfolyam, 177-207. szám)

1922-07-24 / 200. szám

4. oldal

BACSMEGYEI NAPLÓ

1922. juiius 24.

séggel kell kooperálni, hogy még a tél beállta elöli elejét vehessék azoknak a nagy bajoknak, melyeknek elébe nézünk. Az ellenzéki pártoknak tehát egységes ostromot kellene inditaniok a a kormány rideg és önző politikája ellen, hogy a nép javára engedményeket csikarjanak ki. Különösen hangsúlyozza a munkásoknak az ellátatlanok közül való kizárásának nagy jelentőségét.

— Politikai vonatkozásban a kivételes hatalom drákói rendszabályainak megszüntetését kel! követelni. Az internálás, rendőri jelentkezés jogosan ébren tartják a munkásságban a lelki gyülölséget.

— Olyan amnesztia kell, amely teljesen/ likvidálja a bolsevista bűnügyeket és lehetővé teszi, hogy az emigránsok — ha bűncselekményeket nem követtek el — hazajöhessenek a családjokhoz. Meg kell szűnnie a poüti kai üldözéseknek, biztosítani kel! á közszabadságokat. Az ellenzéknek arra kellene magát elhatároznia, hogy minden melléktekintet nélkül siettesse a normális állapotokhoz való visszatérést, a közszabadságok helyreállítását, mert máskép a puccspolitikusok,

a felelőtlen elemek pozícióját erősítik.

lül a török nemzetiségű ortodox keresztények május 23-i zsinatjukon állapították meg, hogy a keresztények ellen törvényes Ítélet nélkül nem járt el senki. Amerikák lapok adják már most meg a felvilágosítást arra, hogyan keletkezett az ázsiai vérvád meséje. Megállapítják, hogy Yawelt kémkedés miatt az angorai kormány kiutasította: ez az előzménye, közvetlen előzménye annak, hogy a Tirnes-ban az angóraiak ,

vérengzését jelentő hírek nagy feltálalásban napvilágot láttak. A közvetett előzményt pedig —, az, amely választ sejttet arra a kérdésre is, kinek javára kémkedett a kiutasított Yawel, a chikagói lapban idézett anatóliai kommentár következő szavai adják:

»Anglia még keresztcsháborut is kész lenne indítani, ha nem is a kereszténység, de — a mozopotamiai olajmezök védelmére.«

Héjjas Iván az ügyészség fogházában

Statáriális bíróság elé kerül Héjjas ? — Újabb letartóztatások — Az ébredők tüntetése — A „Szózat“ újabb Kéijast magasztaló cikke

uralmát és

Kérész teskáboru —

petrólenmüzlei

Mi igaz a kisázsiai keresztényüldözésekből ?

__ Az angol sajtóban az utóbbi időben különösen tág területet foglalnak el a török nemzeti kormány keresztényellenes offenzivá járói való színes hírek. Az anatóliai keresztényüldöző vérengzések hírei közül a leghihetőbben megkonstruáltakat az amerikai »Közel-Kelet Segitőakció« pár sokat emlegetett tagja, Yawel és társai helyezték el a Times- ben.

A Times május hatodiki számában megjelent cikk hozta a legrémitőbb dolgokat atrocitásokról, amelyek mögött a cikk szerint kezdeményezőként, az angorai török kormány rejtőzik. Az amerikainak az az éles cikke kirívó beállításaival érdekes módon magának az amerikai követség Kisázsiában tartózkodó megbízottját Mr. Glaspy-1 szólaltatta meg, aki hivatalos jelleggel a következőket állapítja meg jelentésében:

— A Times-nek a kisázsiai keresztényüldözésekről megjelent cikkét vi valószínűleg korábban ismerjük, mint maga a Times. Mr. Yawel, a cikk szerzője »leleplezéseit« először a Cliikago Tribüne, a Chikago Daily News konstantinápolyi tudósítóinak továbbá az Associated Ress ugyancsak konstantinápolyi irodájának ajánlotta volt fel. A közlést mind a három hely visszautasította. A viszszautasitás óta öt-hat hónap telt már el. Ez alatt az idő alatt sikerült Yawel-nak valótlan és tendenciózus közléseit görög közvetítéssel a Times-ben megjelentetni.

— A Times cikkével kapcsolatban a konstantinápolyi amerikai követ Bristol admirális Mr. Billingstől táviratot kapott, amely szerint »a Kharpout«-nál elkövetett atrocitások »álhirek«, amelyeket a Kbarpoutban lakó amerikai személyiségek megcáfolnak.

Maga az amerikai segélyakció igazgatója Mr. Jaquith, akinek a Times cikkírója anatóliai hivatal őrködése alatt alárendelt alkalmazottja volt s aki most Angórában tartózkodik történetesen, a Times adatait »kitalált esetek«-nek mondja. Mindezeken a nyilatkozatokon fc-Héjjas Iván még az ügyészség fogházában vari s a tiltott toborzás miatt tovább folyik a rendőri nyomozás. Ma még nagyon bizonytalan, hogy ez az ügy hogyan fog végződni s máris azon vitatkoznak, hogy rendes, vagy statáriális bíróság elé kerül-e az ügy, ha egyáltalában lesz benne fötárgyalás.

Az ügyben a nyomozást a Suboticáról elkerült dr. Miskolczy Ágost ügyészségi alelnök vezeti. Az ügyészség a büntetőtörvénykönyv tói. §-aba ütköző, jogtalan toborzás utján elközetett lázadás büntette elmén akar a letartóztatottakkal szemben eljárni. A büntetőtórvénykönyw erre a bűncselekményre 2—5 évig terjedhető államfogházat állapit meg. Miután államfogházzal büntetendő bűncselekményekért előzetes letartóztatásnak vagy vizsgálati fogságnak helye nincsen, ezért jogászkörökben a letartóztatást azzal magyarázzák, hogy az ügyészi minősítés szerint más, súlyosabb büntetési tételt kellene alkalmazni, ha a bíróság a gyanúsítottak bűnösségét megállapítja. Egyelőre ugyanis még nincs kizárva, hogy az eljárást statáriális utón fogják folytatni. A múlt esztentőben kiadott statáriális renddel ugyanis a lázadás \ís hűtlenség bűntettére még érvényben van, természetesen, ha ezek alapján fognak eljárni, akkor a cselekmények sokkal súlyosabb elbírálás alá esnek.

Az ébredők gyűlése.

Az Ébredő Magyarok egyesülete nagygyűlést hivott össze, hogy tiltakozzék Eiéjjas letartóztatása ellen. A rendőrség egy szakasz rendőrt vezényelt ki a gyűlésre.

Amikor az elnökség az ülésterembe lépett, elkezdtek kiáltozni:

— Éljen Héjjas Iván! — kiáltották

— Lámpavasra a zsidókkal, — folytatták, — mire egy másik öblös hang igy replikázoit:

— Meg azokkal is, akik Héjjast elfogták.

A terembe belépő Francia Kiss Mihályt is lelkesen megéljenezték. Ebben a hangulatban nyitotta meg az értekezletet Sártnezey Endre.

— Amikor a zsidók dorbézolnak —, mondotta — amikor a szociáldemokraták veres szegfűvel (pfuj! kiáltások) jelennek meg a parlamentben, sőt kommunista beszédekkel állanak elő, akkor ami vezérünket, a keresztény és nemzeti gondolat nagy emberét: Héjjas Ivánt (Percekig tartó óriási éljenzés és taps) lecsukják. (Felkiáltások: Gyerünk érte!)

A gyűlés a következő határozati javaslatot fogadta el:

1. Az Ébredő Magyarok Egyesülete egyhangúlag kimondja, hogy az EME rajongó szeretettel, boldog büszkeséggel és igaz nagyrabecsüléssel köszönti fogságában Héjjas Ivánt, aki a zsidóság parancsszavára a keresztény nemzetnek nevezett kormányzat gerínctelenségéből, hősiességének, fáradhatatlan energiájának és önfeláldozó magyarságának jutalmául megérte azt, hogy a keresztény és nemzeti kormányzat minden kényszerítő ok nélkül bebörtönözte.

2. Az EME Héjjas Iván üldöztetését az egész keresztény magyarság arculcsapásának és megaláztatásának tekinti. Ellene teljes erejével tiltakozik, egyúttal pedrg mindenben azonosítja magát Héjjas Ivánnal és kész vele együtt folytatni a harcot a keresztény megújhodásért minden veszedelmen keresztül.

3. Végül pedig az EME felhívja a kormányt, hogy hatalmi erejével ne a keresztény magyarságot üldözze, hanem törje le a tűrhetetlen drágaságot, enyhítse a vérlázitó nyomort és lépjen fel végre erélyesen a vakmerőén szervezkedő és nemzetet végső katasztrófával fenyegető zsidó forradalmi szervezkedéssel és sajtóval szemben.

Ehhez a magyar korképhez hozzátartozik az a cikk, ami Héjjas Ivánról az egyetlen a kormányt feltétlenül támogató lapban a Szózatban jelent meg. Ugyanaz a Kádár Lehel irta ezt a cikket is, akinek minapi cikke miatt akkor a kormány félhivatalosát a Szózatot elkobozták.

íme, igy hangzik ez a nevezetes dokumentum:

Héjjas Ivánt tiltott toborzás miatt letartóztatták. Amikor ennek a letartóztatásnak hire végigremegett a modern élet idegszálain, a telefondrótokon, mosolyra görbültek a szájak, melyek a jogrend követelésétől habosak, amióta nyíltan nem lehet Kun Béla dicséretét hirdetni. A péntek esti imákon a ghettó lelke boldogan emelkedett a fajta Istenéhez, aki megszerezte népének ő biztosságát. A magyar közvélemény, a keresztény közgondolkozás pedig belső megdöbbenéssel nézi a játékot, mely a zsidóságnak ujjongása, nekünk pedig tragédia. Tragédia a magyar ösztönös erők szabadságának összeroppanása egy naiv bitnek, hogy a mi harcunkat harcolni szabad, a mi gondolatunkat szolgálni lehet ,a mi céljaink útjába nem hullat göröngyöt semmi hatalom, semmi erő, semmi kényszer.

Ezeknek az ösztönös erőknek élén Héjjas Iván áll. A törvény holt betűje talán egyszerű polgárnak ismeri, a politika felhasználható vagy talán eldobásra érett erőnek, de a történelem egyéniséggé avatta, a mögötte álló evők pedig vezérré tették.

Héjjas Iván valaki lett a magyar históriában. Valaki, akinek jönnie kellett. Nem véletlen érkezett, nagy törvényszerűségek szólították, melyek a nagy Alföld mélységeiben, ott, ahol a kalásszal versenyt nő a magyarság, hosszú, meddő évtizedeken keresztül kizsenditették a lelkek barázdáiból az ellenállás és rnegujhodás gondolatát. A magyar földnek lelke van. Titokzatos ereje, mely inegpattantja az elvetett mag burkát és kalászba borítja a szántásokat. És ha szükség van, fiakat küld menteni, vezetni, előljárni, hirdetni és merni. Ez a föld, a mesékkel és termőerővel titokzatos föld küldte Héjjas Ivánt. Küldte rajongással, küldte bátorsággal, küldte a próféták hitével és magabizásával. Nem politikus, nem költő, nem hadvezér, hanem valaki, aki élén robog a megújhodás nagy gondolatának, aki hisz és hívővé tesz, aki cselekszik, hogy cselekedhessen. Külön magyar egyéniség, akit nem találunk meg másutt sehol, a föld fia, akit küldött, mert szükség volt, hogy jöjjön.

Nem tartozik a magábasüppedt szemlélődő, passziv magyarok típusához. Benne a magyar aktivitás öltött testet: a tett. Hajthatatlan energia, magyar keménység hajtják lelkének szárnyait és a tetterőt merészség tüzével füti által a faj szeretete. A fajta, a magyarság örök szerelmese, örök jegyese a faj harcainak. Ha róla beszél, messzinéző szemében fölszikrázik a rajongás tüze és szava ellágyul, mintha szerelmet vallana. Hányszor beszéltünk erről á fajtáról, de a többet, a jobbat — mindig ő tudta mondani, fia segített, a magyarság szeretete illette meg, ha halált parancsolt, a faj szerelme adott hozzá erőt. '

Ujjongó ellenségeink, akik ma ä börzei csaták izgalmain tüzesedve lopnak, csalnak és fosztogatnak, akik külföldön mernek csupán ujjongani ti letartóztatásnak — nem tudják, hogy a Héjjasok fajtája nem a bő, a zsíros, a kényelmes életet tartja a legfőbb jónak. Ezek a magyarok nem forgatták ki az ősi római mondást. Még hiszik és vallják: navigare necesse est, séd vivere non. Nekik nem az élet a fontos, mert a szép halál jobb, mint a szennyes élet.

Amikor ma este ott láttam az EME tiltakozó gyűlésén a barnapiros magyar arcokat, amelyeket az Alföld arató napja égetett sötétre, amikor láttam, hogy lobog bennük' a rejtett magyar tűz, éreztem, hogy Héjjas Iván még ma is hatalom. Hatalma van a lelkekben, hatalma tömegeken, melyek nevére esküsznek. És üzeni a börtönből nekem és üzent barátainak. Még kissé korán gyújtották' meg ünneplésére a bukásnak itt Pesten a chanukka mécsesét.

Jugoszlávia

a szabad dunai hajózás ellen

Á hajózási egyezmény főbb pontjai

A du:;ai hajózás szabaddá tételére vonatkozó nemzetközi tárgyalások ideiglenes megállapodásait már régebben ismertettük. A Pozsonyban székelő központi Duna-bizottság és a nemzetközi Duna-bizottság, a tárgyalások végleges fixirozására Bukarestbe hivta össze tagjait. Az értekezlet a napokban fogadta el a végleges egyezményt, amelynek értelmében a Dunán való szabad kereskedelmi és személyforgalom a legrövidebb időn belül meg fog indulni.

A nemzetközi Duna-bizottság titkársága most tette közzé a végleges megállapodás teljes szövegét és közölte az érdekelt folyamhatóságokkal a megegyezés főbb pontjait.

A megállapodás szerint a bizottságok szabaddá teszik a Duna hajózását Ülné ól a Fekete-tengerig. A szabaddá tett dunai utón a tranzitó- és személyforgalmat minden megszorítás nélkül kell az érdekelt államoknak lebonyoliianiok. A tranzitóforgalom még akkor is teljesen szabad, ha az áru továbbítása átrakással történik.

A íranzitóárukért a közbeeső államok külön vámot nem szedhetnek. Ha az áru a Duna olyan részén hajózik, ahol mindkét part egy állam területéhez tartozik, úgy az illető államnak jogában áll a tranzitőárukat lezárni, lepecsételni vagy esetleg a pénzügyőrség eilenőrzése alá helyezni. A tranzitóárukról az egyes államok, a hajóskapitányok bemondása alapján konszignációt készitenek és a névjegyzéket beterjesztik a nemzetközi Duna-bizottsághoz.

Az értekezleten résztvevő államok