Bácsmegyei Napló, 1922. július (23. évfolyam, 177-207. szám)

1922-07-24 / 200. szám

Ára 1 dinár, 2 lei, 4 márka, 1 sokol ACSMEGYEI XXIII. évfolyam Subotica, hétfő 1922. Julius 24, 200« szám Megjelenik mindéit reggel, ünnep ntán és hétién délben TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal S—58, szerkesztéség 5—10 Előfizetési ir: negyedév» 96" —dinár SZERKESZTŐSÉG: Kralja Alexandra-uiica 4 szám alatt Kiadóhivatal: Kralja Alexandra-nlica 1 (Leibaeh-palota) A szláv parasztok Prágában A paraszt-élet művészi ábrázolá­sainak mindig állandó kísérője volt egy sajátságos keserű monumenta­litás. A féleredménybe torkoló küz­delmes élet az európai kultúra tiz évszázadával végigrobotolt földmi­­vesség felszínek mögötti örök szo­morúsága az, mely minden művészi érzékenységet meg kell hogy érint­sél) az elmélyülés pillanataiban. Jean Franc ois Millet örök Angelusára kell gondolni, vagy Meunier tragi­kus franciái parasztszobraira vagy közelebb Móricz Zsigmond alakjai­nak mindig elégedetlen vulkaniz­­. masára, ha példákat akarunk sora­koztatni ez állítás igazolására. Ugyanez a szomorúság, a félered­mények felérzése, kell hogy áthassa a politikust és a történészt is, ha az európai parasztság gazdasági és politikai küzdelmeinek mérlegét ké­­sziti el. A statisztika által kimuta­tott erőviszonyok alapján tényleg a parasztságnak kellene az államok és népek sorsalakitásaban a legfőbb tényezőnek lenni. Đe igy van-e ez? pillantás a mái európai hely­zetre megállapítja, hogy ettől az állapottól époíy távol vagyunk ma, mint valaha. A financtöke és a nehézipar, a mely békés áthatásával kisajátította a világ összes kormányait, csak nagy megrázkódtatások alkalmával engedi ki kezéből a hatalmat. Ilyen­kor persze jöhetnek emberek, mint Vitos Lengyelországban vagy a bulgár Stambulinszky, hogy „ad interim“ a rend helyreállásáig át­vegyék a kormányzás gondját. Kis idő múlva azonban, mikor a saját maga által előidézett világ­­rengéseket a modem nagytőke ki­heveri, akkor ismét hozzálát ahoz, hogy a maga képére alakítsa, a saját hatalma alá kényszerítse a tár­sadalom minden rétegét. Ez az ál­lapot pedig a parasztságra épen­­ngy, mint az ipari munkásságra, mint a városok értelmiségére a gazdasági szubordináció egy bizo­nyos viszonyát jelenti. Nemcsak a kishivatalnok, a munkás van a legerő­sebb függés viszonyban a helyzet végső soron való urával, a finánc­­tőkével szemben, hanem a paraszt is a jelzálogkölcsönök és a tőke­­szegénység erős elkötelezésével. A világháború földrengése után létesült parasztkormányok és paraszt­politikusok egyöntetűen jutottak e roppant probléma elé : távozni, vagy az imperialista, terjeszkedő banktőke eszközeivé válni. így bukott el Vitos Lengyelországban, amellett, hogy kormánya már jóval kabinetjének lemondása előtt a francia uralmi tervek elŐmozditójává lett. A bolgár fjarasztpárt erős vezetője, Sztambu­­inszky pedig kétségbeesetten mar­kolja össze kezében a hatalmat. Érzi, hogy az idő, a gazdasági, fejlődési valahogy ellene dolgozik. Ám Sztam-j bulinszky a Vrangellel fenyegetőző régi Bulgária minden fenyegető szel­lemét egyelőre visszaverte. ' Az európai parasztpolitika ma vég­zetes válaszúton áll. Szilárd, erős célkitűzésű tájékozódás után kell keresnie. De merre történjék ez ? Jobbra ? Az egyre hatalmasabb bankokráciával való megalkuvás ut­ján? Vagy pedig balra, az ipari munkássággal való együttműködés révén, melyet Sztambulinszky kez­deményezett ? Ezen egymással szerobeszegeződő ellentét megoldására nyílik meg tu­lajdonképen a szláv parasztság első prágai kongresszusa. A szláv paraszt­ság persze csak része az óriási kelet­európai paraszttengernek. Minden­esetre azonban tekintélyes, ha nem is túlnyomó része. Politikai elhatá­rozásai, uj irányelvei kétségtelenül sorsszerückké válak az egész Kö­zép- és Keleteurópa földmivesmoz­­galmára. A szláv parasztok megkezd­ték s a többiek várják az eredményt. A külföldi kölcsön és a valuta javítása — Észrevételek a dollárkölcsön megszavazásához — A szkupstina három napos vita utón elfogadta a százmillió dollá ros amerikai kölcsönről beterjesz­tett törvényjavaslatot és ezzel végleg szankcionálta a kormány­nak « Bleer-csoporttel kötött szer­ződését. A kölcsön vitája alkalmával iz­galmas jelenetek játszódtak le a parlamentben és számos felszói a lés hangzott el a javaslat mellett és ellene. A felszólalások adott­ban nagyon is. általános keretek között mozogtak és alig akadt képviselő, aki objektiv, pénzügyi alapon igyekezett volna a javaslat fölött bírálatot mondani. Kumanudi pénzügyminiszter ex­pozéjában a kölcsön mellett egyik érvül azt az erkölcái sikert hozta fel, hogy a kölcsön létrejötte iga­zolja Amerikának az SHS. király ság gazdasági és politikai erejébe vetett bizalmát Ez az érv lát­szatra teljesen helytálló és kelle­mes — azonban túlságosan ér­zelmi momentum akkor, amikor üzletről ^van szó, A hitelező bi­zalma nem jelentheti azt, hogy a kölcsönügylet anyagi szempont­ból kedvező az adósra nézve, - azért, mert bizalmával az adósát megtiszteli, Különösen az Ameri kával kötött üzletek nem alkalma­sak az efajta érzelmi megbirálásra, ismerve a jó yapkeek „busines is busines" üzleti jelszavát. Ez volt Bleerék jelszava ekkor, amikor kötelezettséget vállaltak a szerző­dés aláírásával —■ és ennek a szempontnak kell vezetnie mind­azokat, akik hivatva vannak a köl­csön kérdését felülbírálni. A pénzügyminiszter financiális szempontból a dollár bejövetelének és az építendő vasutaknak valuta­­javitó hatását helyezi kilátásba. Ezek a szempontok mindenesetre erősen mellette szólnak a kölcsön létrehozásának és komoly meg­fontolás tárgyává kell Hogy tegyék a javaslatot. A kölcsönszerződés szerint ű beogradi kormány 25, szükség ese­tén 30 millió dollárt azonnal kész­pénzben kézhez kap a kölcsönből; az Unió kormánya a £5 millió ki­vitelére már meg is adta az en­­'", a beogradi kormány ezzel zeniben 30 millió kiutalását kérte. Efölött a kormány szabadon ren­delkezhet az állam általános szük­ségleteinek fedezése céljából. Ezt a összeget akarja a pénzügyminisz­ter a valuta feljavítására és stabi­lizálására fordítani. A 30 millió dollárból a szerző­désben megállapított 86®/*-es ár­it yam mellett valójában 25 millió dollárt kap kézhez a Kormány, ami a mai árfolyam mellett 2100 mil­lió dinárnak felel meg. Tekintettel arra, hogy a külföldön csak 6G0 millió dinár készpénz van forga­lomban, héi és félmillió dollar ele­gendő volna ennek az összegnek a vissza vásáriásó hoz, a fennmaradó 18 és fé; millió dollár pedig bő­ségesen elég lenne a kormány függő külföldi tartozásainak ki­egyenlítésére. A dinárvalufa és dinártartozások rapid visszavásár­lása, a dollárnak nagyösszegü piacraveíése azonban kétségtelenül gyors eltolódást idézne elő a valuta­­árfolyamokban és a kormánynak is a mai kurzusnál drágábban kel­lene a dinárt megfizetnie. A visz­­szaváltásnak tehát C3ak mérsékelt tempóban szabad megtörténnie. A dinár árfolyamára nagy be­folyással van az is, hogy a No­­rodna Bankától a forgalomban levő 4400 millió dinárból 4000 milliót fedezetlenül vett igénybe az állampénztár. Az államnak a bankkal szemben fönnálló tarto­zásait is szükséges volna a dol­lárkölcsön szabad összegéből fe­dezni, de erre a 26 millió dollár nem elegendő. A mostani kurzus mél lett ezért az összegért a bark jegyek felét, — 2 millió dinárt­­visszavásárolhatna az állam, de ez esetben a dollárkőlcsönből nem jutna a külföldi tartozások fede­zésére, az állami tartozásokat pe­dig ezzel csak csekély részben csökkentené. A bankjegyeknek felére való redukálása a gazda­sági életre csak káros hatással lenne, mert a jelenlegi árak mel­lett a most forgalomban levő bank­­jegymennyiség is kevés a forgalom lebonyolításához. A pénzhiány nö­vekednék, a pénz kamatja, — amely most is 20—25 százalékot tesz ki . -* mégjobban megdrá­gulna, anélkül, hogy a bankje­gyek belső értéke lényegesen emelkednék. Gyakorlati eredményt csak az esetben lehetne várni a kölcsön első részletétől, ha a 26 m ilió dollárt — ami 130 millió arany dinárnak fele! meg — a kormány a banktartozás fedezetéül a Na­­rodna Bankánál tezauráina. Ez az összeg ugyanis három százalék erejéig fedezetet nyújt a forgalom­ban kvő -1-100 dinár ebemben, ami svájci v«lu:ában 3 centimesnek fe­lel meg. A mai 1 525 ös jegyzés tehát 2'27!/eig emelkedhetnék, de csak abban az esetben, ha a va­luta világpiaci jegyzése kizárólag a fedezet nagyságától függene. Tekintettel azonban arra, hogy a valutajegyzés alakulása a kozepeu­­röpaí fedezetlen valutával rendel­kező államuknál elsősorban a gaz­dasági és politikai Helyzettől függ, a mesterségesen emeli valuta stabi­lizálódása mindaddig nem remél­hető, mig a kormánynak módjában nem áll a külkereskedelmi mérleget aktívvá tenni. —r-* A százmillió dollár hátralékos összegét, 70 millió dollárt a kor­mány vasútépítésekre tartozik for­dítani. A véglegesen 70 milliónyi Összegből a 86,'4-es kurzus mel­lett 60 millió dollár, — öt milli­árd dinár — kerül tényleg folyósí­tásra, amelynek két harmadrészét a szerződés szerint az országban egy harmadrészét pedig anyagok beszerzésére a külföldön használ­nak fel. Ez a mai árfolyam mel­lett újabb 3 2 milliárd értékű pénznek a be földön vaió etrku­­iélásét jelenti, munkadijak és bel­földi anyagok fejében, Az óriást vasutépitkezések teljesen ki fogják küszöbölni a munkanélküliséget, emelni fogják e. vállalkozások szántét és a vállalkozói kedvet. A gazdasági vérkeringés egészsé­ges nekilendülést nyer, aminek a valutára való befolyását felesleges bővebben fejtegetni. Súlyos pontja azonban a köl­csön szerződésnek a külföldön beszerzendő anyagokról szóló rendelkezés, mely a más ország­beli áraknál öt százalékkal többet enged szémitani az amerikai ela­dóknak. Ha pedig másut szerezné be a kormány a vasúti anyago­kat, úgy a kölcsöníadó céget 9 százalék jutalék illeti meg. A szerződés ellenzői is belátják a kölcsön előnyeit, de a félté­­teleket rendkívül súlyosaknak talál­ják. Kétségtelen is, hogy a köl­csön igen drága és a szerződés egyéb rendelkezései beleszólást en* gednek a kölcsönt a dó konzorciuma nak az ország pénzügyeibe, — ami az ország gazdasági függetlensé­gét vitássá teszik. A szerződésben 8 százalékban kifejezeti kamat vá­dijában 9‘2 százaiknak Jélel meg, mért a 8 dollár nem 10O, hanem a tényleg folyósított 85 75 dollát után kell fizetni.

Next

/
Thumbnails
Contents