Bácsmegyei Napló, 1922. július (23. évfolyam, 177-207. szám)

1922-07-23 / 199. szám

1922. julius 23. BAC5MEGYD NAPLÓ 3. oldal. Verekedés a szkupstina illésén Vesztegetési vádak a parlament előtt — Megszavazták a kölcsönt A parlamentnek szokatlanul vi­haros ü'ése volt szombaton. Már egy napirend előtti bejelentés óriási izgalmat váltott ki a kép­viselőkből. A bejelentés előzmé­­nye az, hogy a péntek esti ülé sen Radojevics radikális disszidens képviselő általános megbotránko­zás közepette bejelentette, hogy neki és Mladcnovics rád kális kép­viselőnek Bénin Sievan falusi páré Jiépviseíő 250.000 dinárt ajánlott fel a kormány nevében, ha a kölcsön­javaslatot megszavazzák. Ezt az ügyet tették szóvá a szombati ülésen napirend előtt Simrák és Buljics klerikális kép­viselők, akik indítványozták, hogy sürgősen küldjenek ki egy bizott­ságot a Benin-affér szigorú meg­vizsgálására, amely hivatva lesz a tényállást megállapítani. Kuma­­nuúi pénzügy miniszí er a kormány nevében magáévá tette az indít­ványt, amit a szkupstina el is fogadott. Ezután áttérnek a napirendre. Az első szónok Mosztwvijevics földmivespárti képviselő, aki tá­madja a kölcsönjavaslatot. Kije­lenti, hogy az Adria-vasut ked­véért nem szükséges ezt a súlyos terhet jelentő kölcsönt felvenni, mert vannak más vasúti vonalak is a tengerhez. Kijelenti, hogy tu­domása szerint a kormány tegnap este titkos ülést tartott, amelyen arról volt szó, hogy Amerikában nem akarják a kölcsönt megadni. Nincsics külügyminiszter kije­lenti, hogy tény az, hogy egyes államellenes elemek akciót foly­tatnak a kölcsön ellen. Erre Mosz­­kovljevics megjegyzi, hogy ha va­laki nem akarja elfogadni a köl­csönjavaslatot, az még nem je­lent államellenes cselekedetet. Utána Jovanovics Ljuba demok­rata képviselő visszautasítja azo kát a vádakat, amelyek a tegnap esti ülésen a kormányt érték, de szavait csakhamar nagy vihar szakítja meg. A beszéd alatt ugyanis Moszkovtjevics képvisel odakiáltja Sumenkovics demokrata képviselőnek: * — A kormány és a kormány többsége nem egyéb egy rablóban­dánál. Óriási zaj és izgalom támad erre a kijelentésre. Magovcsevics demokrata képviselő odakiáltja Moskovljevicsnek: — Azonnal vonja vissza! A többi közbeszólást a nagy zsivajtól nem lehet megérteni. A^ nagy lármában Vuieiics képviselő odaugrik Moszkovljevicshez és arcul­ati. A tettleges inzultus után a vihar tetőfokára emelkedik. 'A nagy tumultusban mindenki fel­ugrik a helyéről, egyes képviselők székeket ragadnak ütésrekszen. A parlamenti gyorsírók vetik közbe magukat és csak nagy erőfeszítés­sel tudják a képviselőket szétvá­lasztani és további verekedést meg­akadályozni. A lárma azonban nem szűnik meg, úgy hogy az elnök kénytelen felfüggeszteni az ülést. Szünet után Jovanovics Ljuba hosszú beszédben — amelyet nyugodtan, objektiv hangon mond el — sorra veszi az ellenzéki szó nokok támadásait és bebizonyi tani igyekszik, hogy a kölcsönre az országnak nagy szüksége van. A beszéd után az elnök az ülést berekeszti. A délutáni ülés megnyitása után elsőnek dr. Topovics földműves párti szól a javaslathoz. Polemizál Jovanoviccsal és kijelenti, hogy az adriai-vasút kiépítésére semmi szükség nincs. Grinizák kleriká­lisnak az a véleménye, hogy a kölcsönt csak nemzetgazdasági szempontból lehet elbírálni, de igy is megállapítható, hogy az ország helyzetén nem segít. A kölcsönjavaslatot nem szavazza meg. Radovits demokrata, mint előadó védi a javaslatot. Beszéde közben nagy vihar tör ki, úgy, hogy percekig nem lehet hallani beszédéből. lecsillapultával Jeremies földműves párti jelentkezik szólásra. Kije­lenti, hogy a javaslatot az or szagra nézve károsnak tartja. — Brkity a szociáldemokraták névé ben hosszú beszédben fejti ki álláspontját. Elvi szempontból v javaslat ellen van. Uiurovics radi kális támadja Radovicsot és a ja­vaslatot élesen kritizálja. Az elnök ezután névszerinti szavazást rendel el. A szavazás a att az ellenzék nagy r sze el­hagyja a termet. A kölcsönjavas­latot a nemzetgyűlés 18 ellen 152 szavazattal általánosságban elfo­gadják. A parlament legközelebbi ülé­sén a költségvetés részletes tár­gyalását kezdik meg. semmit beszédéből. A kedélyek Héjjas Ivánt letartóztatták Még szenzációs letartóztatások várhatók — Héjjas Iván levele a fogházból — Egész Magyarországon toboroztak Két napon keresztül lélegzetvissza­fojtva sugdosták egymás fülébe a bu­dapestiek a szörnyű örömhirí. Min­denki tudta és senki sem merte elhin­ni. Hogy is volna lehetséges? Öt, a legnagyobb hazafias feíháborodót?! A lelki kényszer glóriás lovagját! Aki gőgösen visszautasítja az amnesztiát. És akire a megijedt pecsétőr bocsá­natkérő najlongások között mégis rá­tukmálja. Budapest saját külön házi istennyiláját! Le merték tartóztatni, mielőtt kiadta volna utolsó paran­csát?! Hogy is lehetne ezt elhinni? Valóban nagyon nehezen szánta rá magát a budapesti államrendőrség a nagy tettre. A rendőrség perrendsze­­riien rögtön átadta az ügyészségnek. Már péntek délután a pestvidéki ügyészség foglya volt. Budapest utcáin még sem mernek még hangosan örülni az emberek. Ha Héjjasról van szó, sohse lehet tudni... És talán nem is tévednek a jószima­­tuak. Az ébredő magyarok sorház-ut­cai fellegvárában Héjjá* és annyi hü ébredő letartóztatása nagy izgalomba hozta a vezetőket. Azonnal összehívták a kerületi ve­zetőket, Az épületet szigorúan őrizték és csak igazolás után engedték be a tagokat. Az ülés a késő éjjeli órákig tartott. A hozott határozatokat még titokban tartják. Héfias Iván levele. Ezen az éjjeli ülésen felolvasták azt a levelet is, melyet Héjjas a fogház­ból Dániel’ Sándorhoz, az É. M. E. igazgatójához intézett. Jellemző a íog­­vatartás módjára, hogy Héjjasnak le­tartóztatása első óráiban már módja volt ilyen vezércikket eljuttatni bará­taihoz. A levél a következő: — Kedves Sándor! Most vonul­tam be egy cellába, melynek fogal­ma e percig ismeretlen volt előttem. Berendezése, komorsága kegyetlen, lesújtó kritikát gyakorolt felettem belépésem pillanatában. Bár rette­netes megaláztatás, ha rágondolok, hogy a múltban e cellában lakó elődeim megrögzött gonosztevők voltak, akiket a társadalom ide kö­zösített ki magából, még igy is egy nagy, egy szent és csodás isteni ér­zés hat át annak tudatában, hogy mindez a megaláztatás, szégyen és piszok, sár, szenny, amely ebben a pillanatban, bár felért hozzám, azért a fajért van, amelyet kimondhatat­lan forrósággal szeretek, amelyben magam is születtem, akiknek a nyugati végekről meggyalázott, megsanyargatott könyörgő könnyei hozzám eljutottak és megértettem.-— Mondd meg az összes uraknak, akik hozzám közel állanak, hogy a meggyőződés egy nemzetben való hit és tiszta erkölcsi alap olyan erő, amely sziklákat dönget, sötétségei világit, cellákat melegít és eszten­dőket csak percekre tesz. Mondd meg, nagyon szépen megköszönöm mindenki jóindulatát, de a leghatá rozottabban megkérek mindenkit, hogy sehova érdekemben ne menje­nek, senkinek se szóljanak, mert sem közbenjárásra, sem protekció­ra, sem semmiféle kérésre nekem szükségem nincs. Látogató ne jöj­jön, olvasnivaló, cigaretta, éppen úgy nem kell, mint ügyvéd. Az otthoniakat nyugtasd meg az zal, hogy úgy Kecskemétre, mint f magyar népre én csak fényt hozha tok. Mondd meg, maradjanak otthon' és semmit, de semmit ne kérjenek. Maradjon meg bennük is ősz hajuk dacára az a büszkeség, melyet töl fi' örököltem. Hozzád is kedves Sándc ez az első és utolsó levelem. lg; magyar szeretettel üdvözlöm az t M. E. igazgatóságát és összes bará­taimat. Sok meleg üdvözlettel Héj jas Iván. Julius 21. Héjjast, a levél hangjából Ítélve, úgy látszik, nem nagyon ijesztette meg a letartóztatás. El lehet neki hinni, hogy ez őszinte érzése. J- mondatának az őszinteségében egész biztos nem szabad kételkedni: nen kell neki olvasnivaló Hogy Őrzik Héjjast. Az előzékeny bánásmódra, mellyel Héjjast a bírói hatóságok is kezelik jellemző, hogy számára már előzőleg rendbehoztak egy cellát a pestvidéki törvényszék budai fogházában. Héjjas Iván a fogház egyik második emeleti magánzárkájába került s olt kell bevárnia további sorsát. A fogház­örök nyugodtan járkálnak fel-alá őr­helyeiken. Nekik mindegy, hogy kire vigyáznak. Az egyik őrtől megkérdik tudja-e, hogy délután óta ki a legujabb lakója a fogháznak. — Nem én! —. válaszolt vállvono­­gatva. Egyébként az ügyészségre került gyanúsitottakat a fogházgondnok kü lön cellákban helyezte el. Lent az utcán a budaiak sétálnak. A fogház kapujával szemben áll né­hány ideges fiatalember. A kapuból egy magas férfi siet hozzájuk és izga­tottan mondja: _ Nem eresztettek be hozzá! Hogyan toborozták a felkelőket? Rendőrségi kihallgatás alkalmával Héjjas besmerte, hogy szabad csapa­tot igyekezett szervezni. Állítása sze­rint azonban azok a szabad csapatok, amelyek tegnapelőtt átlépték a ma­gyar határt, nem az ö emberei voltak, hanem — úgy látszik — az ö akció­jává! szemben alakult egy ellenakció, melynek az volt * terve, hogy az ö. Héjjas, akcióját meghhuitsa. A Héjjas-terv ezerint arra számítot­tak, hogy rövid időn belül Ausztriá­ban teljesen felbomlik a rend és Ausz­triát idegen államok meg fogják szái­­lani. Ekkor akartak Héjjasék betörni Burgenlandba. A Héjjas-féle szabad csapatok zöme egyelőre nem is utazott Nyugat-Ma­­gyarországra, csak kis csoportok vo­nultak olt fel, hogy előre elkészítsék a talajt. Az ország minden városában toborozlak híveket. A felkelés céljaira már huzamo­sabb idő óta magánúton szereztek pénzeket. Egyes ügynökök meglátogattak olyan személyiségeket, axikröl köztu­domású, hogy hazafias célokra szíve­sen áldoznak, de az adakozóknak ele­gendő volt, ha az ügynökök megne­vezték megbízóiknak nevét és meg­kapták a pénzt. A ielkelők pénzügyminisztere Hú György nemzetgyűlési képviselő volt. Tovább felyik a nyomozás. Héjjas letartóztatása után is nagy apparátussal folytatja a rendőrség a nyomozást a fölkelés ügyében. A rendőrségen még mindig titko­lóznak Héjjas letartóztatására nézve, annyi mégis kiszivárgott, hogy a leg­közelebbi napokban szenzációs letar­tóztatások várhatók. A nyomozás eddigi adatai szerint egyelőre három letartóztatás lesz és ezek közül az egyik olyan név viselő­je. amely eddig még ez üggyel kap­csolatban egyáltalában nem is szere­pelt. A magyar határ kérdése a népszövetség előtt A magyar és bolgár nemzeti kisebbségek védelme A népszövetség tanácsának üléséről Londonból a következő részleteket je­lentik : Az osztrák-magyar határ kérdé­sére áttérve, a kérdés előadója Hymans ■lelga kikihdött beszámolt a velencei egyezmény létrejöttének történetéről ét ismertette a határmegállapitó bizottság javrs'atait. A bizottság javaslata úgy szó!, hogy Somogy község határát, Kő­­sveg szomszédos községeit és Szombat­hely városától keletre húzódó vékony földsávot engedjék át Magyarországnak. Az előadó fejtegetései után bevezet­ték a terembe a két fél képviselőit: Ausztria részéről Pflüglt, Magyarország részéről ped'g gróf Szapáry László lon­doni magyar követel és báró Wdlányi Frigyest. Pfiügl rámutatott arra, hogy Nyugatmagyarországot a békeszerződés­ben lázért juttatták Ausztriának, mert kárpótolni akarták gazdasági vesztesé­geiért. Pfiügl után gróf Szapáry László szólal föl, maid báró Wdlányi Frigyes részletesen kifejtette Magyarország ál­láspontját. Rámutatott arra, hogy miu­tán Ausztria hozzájárult a velencei egyezményhez, ennélfogva el kell fogad­nia a határmegállapitó bizottság javasla­tát. Hangoztatta, hogy a javasolt rnódo­­sitások korántsem fedik a magyar ja­vaslatokat, amelyek ennél sokkal szétt­­sebbkörüek, hanem a határmegállapitó bizottság álláspontját tartalmazzak. Hymans azt javasolta, hogy a kér­dést vizsgálják meg behatóbban. Auszt­ria képviselője chcz hozzájárult. Magyar­­ország képviselői kérték, hogy a kér­dést mielőbb döntsék el és javasolták* hogy az osztrák-magyar határ ügyét tüzék ki a tanácsnak augusztus végén tartandó, legközelebbi ülésére. Hymans ezt a ja­vaslatot mag. óvá tette. A tanács aztán áttért a magyar és bolgár kisebbségek, védelméről szóló magyar, illetve bolgár jegyzék tárgyalására. Minthogy a jegy­zékek nem sorolnak fel konkrét eseteket,, a kisebbségi szerződések, tekintetébenJ ezért a tanács a következőkép határer­őit : Magyarországgal és Bulgáriával közölni fogja, hogy a maga részéröl mindig kész a j

Next

/
Thumbnails
Contents