Bácsmegyei Napló, 1922. július (23. évfolyam, 177-207. szám)

1922-07-16 / 192. szám

1922. Julius 16. BACSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal. reform névjegyzék összeállítása másrészt a községi pénzek kezeié se körül. Bírságpénzeket szedtek be a lakosság között és ahelyett hogy beszolgáltatták volna azt oda, ahová kellett volna, az elöljáróság tagjai felosztották a bírságpénzt egymás között. Ezért intézkedtem, hogy az elöljáró súgót oszlassák fel. Malagurszkit, a derék bajsai jegyzőt, sa|át kérelmé' re elhelyeztem onnan és oda egy erőskezü embert, Nikolity Milan moravicai jegyzőt helyeztem. Mala gurszki áthelyezése, valamint a köz ségi elöljáróság felmentése pártokok ból kellemetlen Mátics képviselőnek, aki félti a mandátumát és azt akarja, hogy inkább maradjon ez a szabály talanságokat elkövető községi elöl járóság a helyén, mintsem hogy ő el ■.veszítse mandátumát. A palánkal villám telep, Ellenségei közé szegődött — Írja 'az alispán — Boksán Milos dr., a novisádi kerület demokratapárti kép­viselője is. Ennek az oka, az alispán szerint, a következő': Palánka község elhatározta, hogy villanytelepet épit és erre a célra 17 millió koronát sza­vazott meg. Három cég adott be a yillanytelep építésére ajánlatott, : Jugosiemens (Siemens és Schuckert) a Jugolloyd és a Ganz és társai. A iközségi tanácsban a szavazásnál a lJugosiemens kapta az összes szava jzatot egy kivételével, amelyet a Jugolloyd kapott Boksán pap, a kép fviselő bátyja, ezután elment az alis­pánhoz és arra kérte, hasson oda, hogy az építési a Jugolloyd kapja Ennél a vállalatnál van ugyanis a harmadik Boksán-fivér, a mérnök aki a palánkai munkálatokon sokat kereshetett volna. Én azonban nem tettem eleget Boksán kérésének, mi fe a nyugodt és csendes Boksán kép­viselő egyszerre csak azzal jött, hogy elvesztettem a bizalmát és el kell hagynom állásomat, mert »se­­<juestrált birtokot vásároltam«. A demokrata főemberek, Jaksics Zsárkó dr. is szívesen hall­atta az ellenem felhozott vádakat. lEgyizben megkíséreltem, hogy bébi ;zonyitsam, hogy alaptalanul vádol nak, mire 6 nagylelkűen kijelentette, hqgy meghallgat, bár a »többiek« el­lene, vannak a meghallgatásomnak és énekem mennem kell. Levelet Írtam Davidovics Ljubá liak, hogy Jovánovics M. Radojének, a Demokratia igazgatójának, ellenem írott cikke ügyében adjon alkalmat a ^védekezésre. Jovánovics haragszik tdm, mert megakadályoztam az ö képviselőjelöltségét a sombori kerü leiben. Kértem Davidovicsot, hogy ha tnint tisztviselő bűnös vagyok, indít­sanak ellenem fegyelmit, ha mint pártpolitikus hibáztam, a párt dönt $ön az ügyemben. Alispánmenesztés egy csésze kávé mellett. Miután igy a fentemtitett urak él- Üéhem támadtak és a Moszkvába egy Csésze kávé mellett ^elhatározták, hogy mennem kell, előadtam a tör­ténteket Pribicsevics Szvetozárnak és követeltem -tőle ugyanazt, mint Da­vidovics Ljubától. Pribicsevics tud­tára adta Maticsnak, Jeksicsnek és Boksánnak, hogy én mit mondtam el neki róluk., mire ezek azt mondot­ták, hogy ^ _ eddig csak keztyüs kézzel kezel­tek, de most majd elbánnak ve- 1 lem. És szememre hányták, hogy most yádoíofn őket, akiket pedig még nemrég barátaimnak hívtam. Nem, nem biráimul hívtam, hanem a be­­csületbiróság elé akartam vinni őket. Tíz évig tanultam »erkölcstant«. Akkor is mondtam, most is mon­dom: nem az állásomért küzdők, el­­küldhettek, de magamtól nem me­gyek, mert ez szegénységi bizonyít­vány volna a magam számára, azt jelentené, hogy ammorális, romlott vagyok. És hogyha tiz évig tanultam erkölcstant, azt. hiszem, nem erkölcsre tanítani azok, akiknek nem is volt alkalmuk figyelemmel kisérni az én munkásságomat. Marinkovics Pávle és Petyity Dragutin meg van­nak elégedve az .én munkásságom­mal. A mindenható vajdasági demokraták. Még egy titkot kell felfednem. A demokrata klubbon belül van még egy klub. Ennek a tagjai a vajdasági demokrata képviselők, Setyerov, Ma­rinkovics és Petyity kivételével. Ha ezek azt mondják, hogy az alispán megbukott, hát akkor az alispán megbukott, mintha a demokrata klubnak nem 90 tagja lenne, hanem ők lennének a klub. Védekezés a gazdagság vádja ellen. Az alispán nyilatkozatának további részében Krecsarevics Sándor dr. sombori ügyvéd irodájában dolgozó Beklyanov Jovánnak a novisádi Je­­dinstvóban megjelent cikkével foglal­kozik. Beklyanov ebben a cikkben az al­ispán pazarló életmódjával, főleg azonban birtokvásárlásának ügyével, foglalkozik. Az alispán nyilatkozatában azt közli, hogy az alispáni lakás módot adott neki, hogy állásához mért tár­sadalmi életet éljen, amelyet lehető­vé tett az is, hogy jómódú családból való, akinek nem kellett szűkölköd­nie. Ami a földvételt illeti, arról az alispán elmondja, hogy egy konzor­cium, amelynek ő is tagja volt, meg­vásárolta az 518 holdnyi terjedelmű Szemző Plroska-féle bajsai birtokot. Ehhez neki, a maga részének kifize­téséhez, három millió korona kellett. Egy millió koronát egy cukorgyártól kapott kölcsön, aminek fejében cu­korrépát kellett szállítania, 1.400,000 koronát pedig barátai kölcsönöztek neki, akikkel a birtokot vásárolta. A fenmaradó összeg kifizetése nem volt sürgős. Krecsarevics Sándor dr. az alispán szerint haragszik rá, mert azt hiszi, hogy ő az oka, hogy nem lett a som­bori Országos Hitelbank ügyésze Ezzel magyarázható a vármegyeház előtt rendezett botrány is, mert nem nevezte ki az általa ajánlott Leh urat Csonopolyára jegyzőnek. # Ez a lényege Sztojkov alispán nyi­latkozatának, amelyből csak a köz­érdekű és közszereplő egyénekre vonatkozó, inkább politikai jellegű részekkel foglalkoztunk valamivé részletesebben. Ez a chronique scandaleuse most végső kulminácijában felszínre veti Bácsmegye közigazgatásának sok furcsa kulisszatitkát. Ezeket az adatokat, amelyekért egyedül Sztojkov Mózes alispán vál lalja a felelősséget, anélkül közöltük hogy álláspontot foglaltunk volna e benne. A nyilatkozatban szereplő személyek tudni fogják, hogy ez a nyilatkozat milyen kötelezettséget ró rájuk. Mi most is azt mondjuk, pártatlan vizsgálatnak kell földerite­­ni, hogy mi igaz a vádakból és á vé­dekezésekből. Mert amig ez az alap­vető kérdés nincs eldöntve, a nagy­­közönség addig az elébetárt adathal­mazból csak azt látja, hogy a bács­kai kiskirályság története a régi nyomokon folytatódik tovább. Egyéni szempontok, sérelmek és ambíciók szerepelnek nervus rerum-ként ott, ahol csak a közérdeknek lehet paran­csoló szava s apró magánérdekek viaskodnak azon a területen, amelyet a tisztult fölfogás a közélet fórumá­nak tekint. Az események végső csattanója az, hogy Sztojkov Mózes a vádolással védekező bácskai alispán már nem jár be hivatalába. Szabadságon van. Az optálások utolsó hete Nagyon sokan hibájukon kívül késik le az opciós határidőt — Zavar és fejetlenség mindenütt Még tíz nap és lejár az optálások végső terminusa is. Julius 26-ig min­denkinek nyilatkoznia kell, hogy mi­yen állampolgárságot kíván felvenni. Az opciós rendelet nagyon szigorúan ragaszkodik ehhez a terminushoz és azok, akik a határidő lejárta előtt nem optálnak, elvesztik opciós jogu­kat. Valószínű azonban, hogy ezek egy egészen különleges kategóriát fog­nak alkotni, nem fognak egyik állam állampolgárai közé se tartozni, még pedig nagyrészt azért, mert sokan ön­hibájukon kívül késik le az opciós határidőt. A hatóságok sem értik az opciós rendeletet. Az opciós rendelettel kapcsolatban a fejetlenség állandóan nagyobb lesz, minél közelebb érünk az opciós ha­táridőhöz. Ennek több oka van. Elő­ször is maga az opciós rendelet nem volt a legszerencsésebben megfogal­mazva, úgy, hogy kezdettől fogva nem értették meg a rendelet minden részletét maguk a hatóságok sem. Ezt a rendeletet azután még sok kiegészí­tő rendelkezés követte, úgy, hogy az opciós rendeletek labirintusában ma már a legkiválóbb közigazgatási tiszt­viselők is csak nehezen igazodnak el. Oka azonban a zavarnak és fejetlen­ségnek részben maga a közönség is. A javíthatatlan közönség minden alkalommal bebizonyítja azt, hogy a legfontosabb ügyekben is csak elkésve intézkedik. így volt ez most az optálásoknál is. Egy teljes esztendő állt a közönség rendelkezésére az op­ciós kérvények benyújtására és min­den felszólítás ellenére is alig néhány kérvény érkezett be például a subo­­ticai városi hatósághoz az egész esz­tendő alatt, mig most az utolsó hó­­fognak napban százával özönlenek be a kér­vények. Ez a szám folyton fokozódik, minél közelebb van a julius 26-iki terminus és most már átlag 50—60 opciós kérvényt kellene elintéznie, ha el tudná intézni. Az opciós ügyek el intézésével ugyanis többnyire össze­függésben van az illetőségi kérdés tisztázása is, ami maga is sok időt vesz igénybe, Az elfekvő akták. Sok panasz hallható azért, mert még az idejekorán beadott illetőségi kérvényeknél sem veszik a hatóságok sokszor figyelembe az opciós határ idő közeli lejárta miatt fennálló sür­gősséget, úgy, hogy egyes kérvények hetekig elfeküsznek valamelyik hiva­talban — hogy hol, azt eohasem le­het megállapítani, mert az ilyen ille­tőségi ügy végigjárja a köri rendőr­­biztostól a tanácsülésig valamennyi hivatalt. Hogy ezekért a felekért, akik igy önhibájukon kívül késik le az op­ciós határnapot, ki felelős és hogy ezekkel mi fog történni, azt még sen­ki sem tudja. Pedig nagyon sokan lesznek ilyenek. Akik még ma sem tudják, hogy kell-e optálniok. Ilyenek is vannak nagyszámban. Elsősorban az állami tisztviselők és a nyugdíjasok helyzete tisztázatlan még ma is ebben a kérdésben, mert a vi­déki hatóságok önkényesen és rosz­­szul magyarázzák az opciós rendele­tet. így sokan még most az optálások utolsó hetében sem tudják, hogy kell-e optálniok, bár a hatóságok álláspontja következtében inkább optál mindenki, olyan is, aki úgyis megkapná automa­tikusan az S. H. S. állampolgárságot. A vajdasági magyar nyugdíjasok is ebbe a csoportba tartoznak és amint már megírtuk, most közös kérvényen optálnak. A nyugdíjasok egyesületei szombaton csakugyan felhívást inté­zett valamennyi vidéki nyugdíjas! szervezethez, hogy azonnal optálja­­nak, a szükséges okmányok hiányá­ban is. — A nagykövetek tanácsa Mon­tenegró függetlenségét nem ismeri el. Parisból jelentik : Az a nefh­­zetközi bizottság, mely Albánia és Montenegró között a határ­­megállapitást végzi, azzal a kér­déssel fordult a nagykövetek ta­nácsához, hogy a határjelzéseket a régi montenegrói vagy a jugo­szláv színekkel fessék be. Á nagy­követek tanácsa a kérdésre azt a váiaszt adta, hogy a határguiákat' az SHS. zászló színeivel kell el­látni, minthogy Montenegro 1919. év óta az SHS. királyság alkotó részét képezi. A bizottság azon; kérdésére is negativ választ adott j a nagykövetek tanácsa, hogy Mon-j tenegro hovatartozása felett nép­szavazás tartassék-e. — Miuiszt er tanács. Béogradból! jelentik: Szombaton este 7 óra­kor a kormány tagjai miniszterta­nácsra ültek össze, melyen a mi­niszteri tárcákban beálló változá­sokról, a Kmet-pért követeléseiről! valamint a külföldi kölcsönnek s a költségvetésnek a sákupstinában való tárgyalásairól tanácskoznak. — Elhalasztották a kölcsonja­­vaslat parlamenti tárgyalását. Beo­­gradi jelentés alapján megírtuk, hogy a költségvetés általános vi­tájának befejezése után mindjárt már szombaton a kölcsön-javas­­latot akarta a kormány a parla­ment elé terjeszteni. Hogy ez azonban elmaradt, az különböző okokra vezethető vissza. A javas­lat tárgyalása főkepen azért is szenved halasztást, miután a Kmet párt magatartása, amellyel a köl­csönből építendő két vasútvonalat követel, nem engedi még meg a iavasjatnak a szkupstina elé vite­lét. Miután ebben a kérdésben sem a kormánypártokon belül, sem pedig a kormány és a Kmeb­­párt között még nem jött létre megegyezés ebben a kérdésben, ezért kellett a kölcsön-javaslat tárgyalását elhalasztani. — Az olasznyelvü iskolák ügye. Béogradból jelentik: Ma délelőtt a szkupstinában Pribicsevics köz­­oktatásügyi és Markovics igaz­ságügyi miniszterek Nesics meg­hatalmazott miniszter bevonásá­val értekezletet tartottak, amelyen az adriai konvencióknak az SHS. államban lévő olasznyelvü isko* Iákra vonatkozó határozatokkal foglalkoztak. A konferencia hatá­rozatait a vasárnapi miniszter­­tanács elé fogják terjeszteni, amely azután az olasz kormánnyal kö­zölni fogja a módosító indítvá­nyokat. — Ady Endie-utca Nagyváradon. Nagyváradról jelentik: Nagyváradon a városi tanács javasatot tett a köz­gyűlésnek, hogy Nagyvárad egyik ut­cáját Ady Endréről nevezzék el. — Beomlott mecset. Kairóból jelen­tik, hogy csütörtökön egy kairói me­cset tetőzete beomlott s ez alkalom­mal 14 ember meghalt, 12 pedig sú­lyosan megsebesült.

Next

/
Thumbnails
Contents