Bácsmegyei Napló, 1922. július (23. évfolyam, 177-207. szám)

1922-07-11 / 187. szám

1 6. oldal. 'Abbat helyettes titkár, ezt meg azt kijelentette. Úgy mellékesen azt is, hogy a bolygók lakhatók. Mind, ki­vétel nélkül. Célzott halkan, szinte iütyülve a bolygókkal való drótnél­küli összeköttetésünkre, már számí­tásokat is czközölt s arra az érdekes következtetésre jutott, hogy meg le­het teremteni ezt a bizonyos jó kis összeköttetést, csak nagyon sokba kerülne. Nincs elég pénzünk. Itt van a Mars is, a most folyó két 'esztendőben lesz a legközelebb hoz­zánk. Ötven év óta nem volt ilyen közel. Már irányitják a látcsöveket a vörös csillag felé, száz meg száz szem mered rá. És jönnek a hírek: elektromos jelzések érkeznek a Marsról, az ott lakó értelmes lények összeköttetést keresnek a Földdel. Talán villamossági zavarok árva bolygónk légkörében s nem dróttalan jelzések . . . istenem, ki tudja, sem­mi sem lehetetlen. Mi van a csatornákkal, a Mars nagy tavaszával és fagyos telével, mi van, mi van, lakható-e társunk az örök bolygásban? Izé, lakható, egészen bizonyosan lakható s ha nem, akkor . . . egy amerikai tudós éppen teg­nap sietve kijelentette, hogy az élet föltételei inkább megvannak a szép nevű Vénuszon, mint a Marson. Ilyen galimatiaszokat lehet olvasni (ez szószerinti idézet egy jelentésből): »A hőmérséklet a Vénusz bolygón olyan lehet, mint a Földön s hasonlók a többi életföltételék is. A Vénusz úgy töri meg a fényt, hogy felhő­burokra lehet következtetni. A Mar­son a csatornák megvannak, de hogy mesterségesek-e, nem lehet eldönte­ni .. .« Qottesman J. kereskedő lev. lapjai naponként érkeznek a sür­gönydróton. Soha annyit nem foglalkoztunk a csillagokkal, mint ezekben az eszten­dőkben. A Mars mellett most vizsgál­ják fölül Einstein csillagászati kö­vetkeztetéseit s szerte az óceánok­ban, a buja szigeteken, Délameriká­ban és Polinéziában, Európában és Ausztráliában megfigyelő állomáso­kat építenek. Milliós, dolláros költ­ségekkel hatalmas tükröket feszítenek az ég fölé, fémből és higanyból óriási szemeket készítenek. A Mount Eve­restet éppen most kell megmászni, a felhőket éppen most átlépni. A csilla­goknak van maecendsuk, az embe­reknek nincs. Már sokszor volt igy a Földön, mint most Amikor a római biroda­lom felbomlott, a mi kis világunk akkor is tele volt jajjal, vérrel, szen­vedéssel, gennyel,halálhörgéssel, éh­séggel, nyomorúsággal. Akkor jött a názáreti csillag s a föld szenvedései­től megváltotta az embert az égi ma­­laszt. Emeld föl fejedet a földről — terejdt el a szent ragály — s nyu­godj meg a túlvilágban. Siralom völgye a föld, az égben van a viga­szod. Ma még vagy ma már nem a régi formákban vallásosak az emberek, jobban hajlanak a tudomány-vallás konkrétabb szavára. A tudósok a csillagokkal foglakoznak, az emberek tudóskodnak. És vallásosak, mert hívók és ámodozók. 4. Gottesmanok. Mert nincs lakás, ám ... a boly­gók lakhatók. Mert nincs kenyér, átn ... a Marson csatornák vannak s a Vénusz életföltételei pontosan hasonlók a Földéihez. Mert itt nem lehet megélni, nem lehet élni, majd a bolygókon . . . istenbizony. Hi­szem? Hiszed? Nem tudom, mit árult Gottesman J. kereskedő. Ta­lán lepedőt Talán fénymázt. Talán selyembugyogót, talán illatszert, ta­lán köménymagot. Nem őrült meg beléjük, ö most a csillagokkal keres­kedik. A puha felhők közt. Nem jobb ott? Egy kicsit mindnyájan , * i me­­gyüok a csillagok felé, BACSMEGYEI NAPLÓ_____________________________1922. julius 11. A halait gyermek árnyéka Egy különös színdarab különös bemutatója Párisból jelentik: Különös darab, érdekes közönség, furcsa keret. Olyan »kiállítási terem«, amilyentől csak úgy hemzseg a Quartier-Latin, a Montparnasse és a Boetle környéke: »La Licorne-r. A falakon futurista, ku­bista és neoexpressziönista képek. Nagy oblongumok és négyszögek mö­gött női vagy férfialak, aki újságot olvas, az »elmerülésU jelképezi, a »gondolatok, minden más, az alak vonalai, a háttér, a színek: mellékes. A gondolat, az eszme a fonos. Ebben a keretben a színpadról is az eszme szólal, meg: a Halott gyermek (L'En­­fant mórt) madame Jane Hugard darabja: téma-darab. De nincs benne semmi futurizmus. A nyelve világos, érthető és tiszta, mint a régi francia drámák nyelve, a témája is csak új­szerűségével szokatlan. A francia kö­zönség azonban, a Licome publikuma mégis nagyon különösnek érezte. Az egész drámában öt személy sze­repel három felvonás alatt. A három felvonás nem tart tovább egy óránál és ebben van technikailag az egyetlen újítása az Írónőnek. A személyek mondanivalóikat rövid mondatokban mondják el; a tömör szavak telve drá­mai levegővel s a drámai feszültség gyorsan fejlődik. A téma-darabokat fenyegető ve­szélyt; az epikussá és fejtegetövé vá­lást ezzel a gyorsasággal a szerző igy elkerülte. Az igazi újdonsága a darab­nak azonban nem az ütemében, ha­nem tárgyában, tételében rejlett. Gábriellé Jouany boldog szerelem­ben élt együtt Louis Duparc-kal, a hi­res zeneszerzővel. A szerelem és bol­dogság Gábriellé számára az anyaság­ban tökéletesedett és teljesedett be. Egyetlen fia tiz éves korában meg­halt és Gábriellé azóta fia emlékének él. Életcélját elvesztette. A nő Célja, sorsa és értéke: az anyaság, ez a da­rab tárgya és Gábriellé különösen me­leg szavakat talált ennek bizonyításá­ra. Duparc hiába igyekezik az anya­ság utáni vágyat a művészi termelés esztétikus gyönyöreivel altatni el. Gáb­riellé céltalannak tartja életét. Egy nap felfedezi, hogy Róbert Guérard, Duparc zeneszerző barátja, feltűnően hasonlít elhalt gyermekéhez és más­nap felkeresi Guérardot a lakásán és rövid fejtegetés után felkéri, hogy te­gye őt anyává. Nem szerelmet kér, anyaságot. Guérard beleegyezik a ké­résbe, mert bevallja, hogy már régóta szerelmes Gabriellebe. Az első két fel­vonás a merész témát gyors ütemben tárgyalja le, a harmadik azonban anélkül, hogy a kérdést megoldaná, fonák helyzetet hoz a színpadra: Gáb­riellé ugyanis orvosa révén tudatára jut annak, hogy nem lehet többé gyer­meke. Ez a felfedezés az öngyilkosság gondolatára juttatja, mert gyermek nélkül élete céltalan. De inkább vá­lasztja a lassú haldoklást elhalt gyer­mekére való kínos visszaemlékezés­­ben. A darabnak tétele a közönséget — fölháboritotta. Ez a közönség: írók, kritikusok, művészek, széplelkek, új­ságírók, műkedvelők és művészetpár­tolók, megütődtek az anyaságnak e franciák előtt érthetetlen apoteozisán és a szerelem lealacsonyitásán. Az első felvonás után, de különösen a második felvonás alatt, a nők tüntető­leg otthagyták a termet, a kritikusok gúnyosan összemosolyogtak, egy szí­nésznő pedig hangosan tiltakozott. — A szerelem joga az anyaság fö­lött áll, — mondta egy hölgy a máso­dik felvonásközben. — Ha legalább valami szenvedél­lyel lehetne menteni Gábriellé eljárá­sát. Szóval a közönség, amely az élet céljának a szerelmet tekintette, kiáb­rándultán, idegenül és hidegen ott­hagyta a termet. A harmadik felvo­nást már csak alig húszán hallgattuk végig. A darab sorsát kétségtelenül az pe­csételte meg. hogy a francia közvéle­mény az anyaság kérdésében az Író­nővel ellentétes felfogást képvisel és ezen eddig sem propaganda, sem az egyház és állam közbelépése, sem tör­vényhozási intézkedések nem segítet­tek. Hogyan győzné meg tehát Jane Hugard a Licorne színpadjáról? 1921- ben 21.015 francia gyermekkel szüle­tett kevesebb, mint 1920-ban. •••••• MOZAIK • S 9 ;.\ 1 - - ; Csak becsületesen. A csemegekereskedő biztatja a ve­vőt nagyobb bevásárlásra. Dicséri a portékáját, figyelmeztetett rá, hogy a jövő héten úgyis minden drágább lesz. — Ebből a libakoibászből tessék venni egy-két kilót. Elsőrendű porté­ka. Kitűnő. Hetekig és hónapokig el­áll, nagyszerű izü, nyaralásra is ma­gával viheti, s mindennap felmegy az ára. Tetszik tudni, hogy most is már milyen örült drága a liba. — Vennék belőle, ha tudnám, hogy csakugyan libából való. De nincsen abban egy lat libahús se. Csupa lőhus az. egész . . . A kereskedő vakarja a füle tövét: — Nem akarok hazudni. Bizony van abban egy kis lóhus is. De becsülete­sen keverjük, arra becsületszavamat adom: fele, fele, fele libahús, fele ló­hus . . . — Hát adjon vagy két kilót — mondja a vevő. — Mikor már kifizette a számláját és viszi a csomagját a bevásárló, még egyszer visszaszól: — Mondja: csakugyan van ebben a kolbászban liba is? — Csak becsületesen dolgozunk. Csak becsületesen: fele, felel Egy liba, egy liba, egy 16, — egy liba, egy lói Csak becsületesen . . , 2. Nem azéit. A bölcs rabbinak . nem valami tü­neményesen szép volt a felesége. El­lenkezőleg. Kevésbbé udvarias embe­rek csúnyának te mondhatták volna. Igv aztán senkise csodálkozott azon, hogy a bölcs férfiú inkább a könyvei mellett töltötte napjait és éjszakáit, mint a felesége közelében, senki se csodálkozott ezen, ám az asszonynak mégse volt kedvére. Nagyokat sóhaj­tott mindig az ura szobájában. Végre egyszer megkérdezte a rabbi: — Miért sóhajtozol oly nagyokat, drágám? — Azon sóhajtozom, — felelt az asszony — miért nem lettem én is va­lami tudós könyvi Akkor többet tö­rődnél velem . . . — Magam se bánnám, ha könyvvé változnál át — szólt most a rabbi. — Szeretném, ha te volnál a naptárom... — Ugy-e azért kívánod, hogy nap­tár legyek, mert azt mindennap meg­megnézi az ember? — Nem éppen azért — mondja a rabbi. — Inkább azért, mert a naptár­ját az ember minden esztendőben ki­cseréli . . . 3. Ä mizantróp. A szóbanforgó emberszerető férfiú villát vett Palicson. Mondja neki a felesége: —. Nézd a környékbeli villákat! Mindnek van neve, amit kiírnak szép, cifra betűkkel. Itt van az »Ada-lak«, amott az »Irma-Iak«, lejebb az »Amá­­lia-lak«, erre oldalt a »Vilma-lak«. Mindenkinek van valakije, akiről a villáját elnevezi. A mienknek is nevet kellene adni, amely kedvessé, oRho­­'nossá. rokonszenvessé teszi, i A férfin elgondolkozik. Eszibe jut­nak a vendégek, akik majd kijárnak s akiket majd tömni kell szivarral és vacsorával. Aztán bosszúsan mondja a feleségének: — írasd ki, hogy: Kirug-lak. — Julias 12-ike nem állami ün­nep. A suboticai rendőrség közli, hogy a kormány rendelkezése ér­telmében julius 12-ikének, a gö­rögkeleti egyház Péter és Pál napjának állami ünnep jellege megszűnt. így erre a napra az ünnepi munkaszünetre vonatkozó rendelkezések nem terjednek ki. — Az olasz külügyminiszter Parisba utazott. Rómából jelentik: Schanzer külügyminiszter vasár­nap reggel Londonból Parisba utazott. Schanzer Poincaréval fog tanácskozni. — Augusztus elsejéig nem lesz bűnügyi fötárgyalás. Mint értesü­lünk, augusztus hó elsejéig a su­boticai törvényszék büntető taná­csa nem tart főtárgyalást. — A külföldi kölcsön a parla­ment előtt. Beogradból jelentik, hogy a külföldi kölcsönt a parlament szer­dai ülése elé terjesztik. Előrelátha­­óan a kölcsön megszavazása simán fog menni. — Nyári szünet a suboticai vá­rosházán. A suboticai városházán a nyári meleg beállta óta úgy Pletikoszics polgármester, mint néhány tanácstag szabadságon van és megérkezésük után újból mások fognak szabadságra menni. Ezért a tanács elhatározta, hogy a nyári hónapok alatt ezentúl he­­tenkint csak egy tanácsülést tart, szombaton délelőtt. A szerdai ta­nácsülés további intézkedésig el­marad. — A közigazgatási bizottság ülése. A suboticai közigazgatási bi­zottság, amely már hónapok óta nem tartotta meg üléseit, kedden délután ülést tart, amelynék napirendjén a rendes ügyeken kívül több fegyelmi ügy is szerepel. r — A novisadi színészek Opázuán. A novisadi színház tagjai a nyári szü­net alatt Ópázuán vendégszerepeinek. A színház tizennégy tagja nyolc elő­adást fog rendezni. Az előadások julius 15-én kezdődnek. — A határkiigazitó bizottság munkája. A határkiigazitó bizott­ság, miután a végleges vonalak­nak a jugoszláv-magyar határon való kijelölését befejezte, meg­kezdte a határok térképezését. A bizottság, melyben a SHS. király­ság képviselőjén, Csolak-Antics ezredesen kívül a magyar kor­mány megbízottja és egy angol ezredes vesz részt, most Baranyá­ban készíti a határok hivatalos térképét. Subotica vidékén a ha­tárokat augusztus hónapban fogják térképezni. — Németország újból fölveti a jóvátétel kérdését. Londonból je­lentik : Hir szerint Németország újból fölveti a jóvátétel kérdését és fizetési könnyítéseket akar kérni. Kívánsága állítólag az, hogy függesszék föl a készpénzbeli fi­zetési kötelezettségét és csupán dologi szolgáltatásokat róna le.

Next

/
Thumbnails
Contents