Bácsmegyei Napló, 1922. június (23. évfolyam, 149-176. szám)

1922-06-09 / 156. szám

4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1922. jttnius 9. Fogházra ítélt pártelnök Tárgyalás a becskereki törvényszéken É'föéftes politikai hátterű bűnügy* ben hajolt Ítéletet a napokban a Öeüskeféki törvényszék. Mihajlovity János dr. ügyvéd, a becskereki ra­dikális p#rf elnöke állt a bíróság előtt, akit rá^atmazásért vont fele­­lőstlggre a bíróság. Mfhailevify dr. ellen Kiárity Fe­renc vízsgálófciró tett feljelentést, melyben azt a vádat emelte a párt­­elnőlr-agyvéd elíesi hogy beadvá­nyaiban a vízsgálőblrót azzal rágsl­­mafeta meg, hogy vizsgálatait mindifc poüíik-ei szempontból vezeti és a tUmaJwafa vádlottak ügyét minden­képpen enyhíteni, a radikális pírtí vádlottakét pedig súlyosbtitari igyek­szik. A feíjelerrfés alapján Mihajlo vtly ellen hatósági közig megrágal­­mazása címén megindult az eljárás. Mihajlovity illetékességi kifogást emelt a becskereki törvényszék ellen és niás bíróság delegálását kérte az jgazságügyminrs2tertől. A becskereki törvényszék azonban nem várta meg a miniszter döntését, hanem kitüzu az ügyben a főtárgyalást. A tárgyalás rövid vö t, mert M- hí jlovics a bíróság kérdéseire egy­általán nem válaszolt, mivel sze­rinte a bíróság illetéktelen az ügy elbírálására. A bíróság rövid tanácskozás i,fán kihirdette az ítéletet, mely szerűt; Míhüjiovicsot 'áj»almazá? büntette­­v ben hűsítenek mondta ki és ezért két hónapi fogházbüntetésre ítélte. A vádlót« az ítélet ellen felebbezést jelentett be. Válságban a Jévá­­ftéíeil bizottság Nem tudnak megegyezni a bankár­­bizottság műk fedési körére nézve London. A jóvátétel! bizottság teg­nap Ko üüs tartott, art eiyen nem tudtak döntist hozni s olyan válsá­gos helyre» kele.tk zett, liouy a legkomolyabb lehetőségekkel kell számolni. A j'vátéieli oizo.tság többsége a banWr-bűottságnak a legnagyobb ‘ szabadságot akarja megadni, men hr politikai szempontok feszélyezi1« ezeket a pénzügyi embereket, akkor nem tudják Németország teljesítő képességét objektive megállapítani. t\ francia kormányra nyomást kt-l gyakoroini, hogy ehhez az álláspont­hoz akalma kodiák, mert ha m s eimu ászt jak a kölcsön kibocsájtásá és szabályozását, Németország évenként két és lél­­milliárd arany mái kát űzethet A bániatok úgy vél k, hogy a kudarc végzetes következmé­nyekkel járna. és pedig vagy a jóvátételt bizottság részére, vagy pedig lnmat és tör­lesztés fejében a most kibocsátandó huszévi kö csönrQ. Minden azonban attól a magatartástól függ, amelyet a francia kormánv és a jóvátételt bizottságba kiküldőit megbízottai ma elfoglalnak. Ha a franciák a jóváté­­teli bizot’ság többségének nem en­gednek, akkor olyan válság következik be, ami­re az antant életében eddig alig volt példa. Paris. A „Cbcago Tribune* ér­­e sütésé szerint Poincaré kijelentett^ a jóvá*ételi bizottságnak, hogy Fran­ciaország nem fog beleegyezni a jóvátételt összeg leszállításába. Berlin. A jóvátétel! bizottság vá­laszáról határozott részletek még nem ismeretesek, egyes lapok tudó­sítói, ezek közt a „Times" párisi levelezője is, azt jelentik, hogy a bizottságban nagy ellentétek vannak és rendkívül kritikus helyzet kelet­kezett, mivel valamennyi megbízott még Belgium megbízottai is elis­merték, hogy a rémet tarozás le­szállítása a nemzetközi kölcsön elengedhetetlen feltétele. Franciaor­szágot agy látszik, le fogják sza­vazni. A „Gaulois" megjegyzi, hogy Franciaoi szág a tartozási összeg leszállt ásához csak akkor fog hoz­zájárulni, ha Angoiországgal és Amerikával szemben fennálló tarfo zását megfelelően csökkentik. A bankárok valéwdnileg kotapro­­missiramot togaak javasol*! azon az a apón, hogy a német jó­vátétel» összeg leszállítása helyett 3Z évi fizeiési kötelezettséget hasa év tartamára leszállítók. Par's. A Chicago Tribune a jó­vátételt bizottság legutóbbi tárgya­lásairól közti, hogy Dubois az an­gol, olasz és belga delegátusokat, valamint a nemhivatalos amerikai megbízottat arról értesítette, hogy Franciaország belenyugszik a jóvá­tétel leszállításába,« ha a francia kormány biztosítékot kapna aziránt, hogy Amerikával és Angliával szem­ben fennálló, összesen ötmiWárd dollárt kitevő háborús tartozását megfelelő összeggel ieszáiHlanák. A kisebbégi kérdés miatt isem Írták még alá az olasz konvexeiét Krszíelj miniszter Rómában és Santa Margueritában az oiasz külügy­miniszterrel folytatott tárgyalásai tudva­levőleg eredménnyel végződtek. A tárgyalásokon elfogadták Lloyd George közvetítő javaslatát, mely a régóta húzódó -olasz-jugoszláv nézeteltérések élettartamát meghosszabbította. Az olasz kormány már alá fs Irta a konvenciót és azon kívánságának adott kifejezést, hogy azt jugoszláv részről lehetőleg még az esküvő előtt írják alá. Ennek a kívánságnak a Jugoszláv kormány nem tehetett eleget, miután Pasics és Nincsics hosszas tárgyalá­sok után elhatározták, hogy a kon­venció néhány szakaszának megvál­toztatását fogják kérni az olasz kor­mánytól. A kívánt változtatások a konvenció lényegét nem érintik, úgy, hogy annak fennmaradása továbbra is biztosítva van, csupán a jugoszláv kormány részéről történő aláírása fog némi halasztást szenvedni. Az olasz kormány ugyanis, mint beogradi forrásból értesülünk, olyan kívánságokkal lépett fel a daimáciai olasz lakossággal való bánásmódot, azok jogviszonyait illetőleg, hogy ha azokat teljesítenék, a daimáciai óla szók megkülönböztetett helyzetben volnának az országban lakó többi nemzetiségekkel szemben. A beogradi kormánynak az olasz követelésekkel szemben az az állás­pontja, hogy a saint germaini béke­­szerződés világos rendelkezéseket far­tól máz a volt monarchiához tarto­zott nemzeti kisebbségekre nézve, amely rendelkezésektől nem lehet semmi képen sem eltérni. A béke­­szerződés pedig a nemzeti kisebbsé­gek Jogegyenlőségét minden tekintet­ben tökéletesen biztosítja. Beogradban remélik, hogy az olasz kormány a jugoszláv kormánynak ezt az álláspontját honorálni fogja, mely esetben semmi akadálya sem lesz a konvenció aláírásának. Ausztria a pénzügyi összeomlás előtt — Pénzügyi diktátor Ausztria élén — I Ausztria haláltusája az utolsó stá- nyersanyagot és gépeket vásárolt, ter­jesztette az üzemét í ha áruját eladni nem tudta, akkor raktárra dolgozott. Szinte azt lehet mondani, hogy a leg­diumba jutott. A gazdasági és pénz ügyi élet rettenetes ziláltságába uj, — az eddig is hallatlan magas számok mellett, amelyek az összeomlás felé haladó gazdasági krízis legbeszédesebb jelei — jelentek meg a bécsi árlapján. Bécsben egy nap alatt az idegen valu­ták közül a dollár ezerötszáz koroná­val, a fontsterling pedig tízezer koro­nával emelkedett. Természetes, hogy ennek a következménye az étet min­den . megnyilvánulásában jelentkezik. Bécsben ma egy negyedkiló cseresz­nye ezerötszáz korona, az elsőrendű életszükségletet fedező cikkek árai ugyancsak ilyen arányban haladnak a végnélküli magasságok felé. Az osztrák pénzügy rohamos pusz­tulása már nemcsak Ausztria belső ügye, hanem külföldön is komoly ag­godalmat kelt. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy Ausztriában túlságosan ragiku­­san fogják fel a helyzetet, sőt aki csak némileg is informálva van az ottani felfogásról, túlzás nélkül meg­állapíthatja, hogy Ausztria népe tel­jességgel tisztában van pénzének ér­téktelenségével. Tulajdonképpen ez a nézet okozta, hogy aki csak tehette, lehetőleg idegen valutát vásárolt, a kereskedő árukat szerzett be, az ipa­ros vagy nagyobb ipari vállalat pedig kevesebb osztrák korona Ausztriában van, mert a legnagyobb része mir ki­vándorolt külföldre valutákért és árukért. Ilyen körülmények között a tényleges helyzet au, hogy Bécsben a szó szoros értelmében el vannak ké­szülve arra, hogy adott időpontban az osztrák koronáért nem lehet vásárolni semmit. Itt aztán két nagy kérdés me­rülhet fel. Az egyik a megélhetés le­hetősége, a másik pedig az állami ad­minisztráció problémája. A pénzügyi összeomlás alig lesz ki­kerülhető és ennek technikai oka is van, mert még annyi pénzt sein tud­nak gyártani ma már, amennyivel a munkásokat ki tudnák fizetni. Felme­rül persze a kérdés, hogy mégis med­dig húzódhat ez a ttelyzet. Erre csak egyetlen felelet lehat, hogy Oroszor­szág már mértföldekkel jár a pénzügyi leziiilés tekintetében Ausztria előtt. Az osztrák lapok energikusan köve­telik a kormánytól, hogy\tegy«n meg mindent az állam gazdasági tőnkre­­jutásának elkerülésére, mert az árak folytonos emelkedésének következté­ben a lakosság életnívója a te ^alacso­nyabbra sülyed. A közvéleményben a végleges gaz­dasági pusztulás m (akadályozására két felfogás alakult ki. Az egyik, a mdy az egész osztrák sajtó álláspont­ja, hogy a Németorwághue való csat­­takozáa kikerülhetetlen. A másik pe­dig. műit a pénzügyi körök képvisel­nek, hogy Ausztria élér», mivel sara a kormány, sem a parlament z rend helyreállítására alkalmasnak látszó tekintéllyel nem hír, pénzügyi diktá­tort keli kinevezni, aki korlátlan hata­lommal bírjon a pénzügyek szanálá­sára. Egyenlőre nem tudni, hegy az osztrák kormány hogy fogja a pénz­ügyi krízist megoldani és rendezni. Nijomor a kirakatban Suboticának sok iagerlS, csábos kira­kata közt, mint fekete színfolt busédffc meg egy szomorú, vígasztalai", kirakat, amelynek üvege mögött a nyomor bá­mult atja magit a közömbös járókelők­nek, egész súlyával és dilutee szána­lommal áltó szörnyűségével A városháza épületében restelkedik a kis bolt a sok fényes nagy üzlet között. Talán úgy lehetne nevezni, bogy „Föl­dönfutók bazárja“, mert a vörös uralom elől menekült fehér oroszok kezdték, mutogatni benne nyomorúságukat ... Moszkvai vagy szentpétervári rémült éjszakák ájul izgalmában összeszedett lim-Icmok, szőnyegek, ékszerek meg ruhadarabok kerültek igy bo$*m ván­dorlás «tán a suboticai kis üzlet Idra­­„atéiA. emigráns oroszok a furcsa bazár tulajdonosai is és taián ők magok sem hitték, hogy „nyomor-akciójuk“ igy rog terjeszkedni és bővülni. Mert szomorú Ids bazárraktára mind nagyobb lesz és kirakatában mindig több nyomor jelentkezik. Nemcsak a menekült oroszok között ran nyomor, pusztít a résen itt nálunk is sok munkás­­házban, temérdek hivatalnokcsaJádbaa. És a nyomorgók, a szegények, akik rég leszoktak róla, hogy a fényes üzletek kirakatai előtt megálljának, ezt a szo­morú kis kirakatot észrevették. Azok, akik mái" rég nem vesznek semmit, ha­nem csak eladják szegényes kis háztar­tásuk rongyait, mind gyakrabban kere­sik fel ezt az üzletet, mindenkor, ha nagyobb falat kenyér után *ir a gyerek, vagy ha' uj receptet kell vinni a gyógy­szertárba . , . Így leit ez a kis kirakat a néma tra­gédiák beszédes szószólója. Sokszor meg kell állni a szomorú ablaküveg előtt és figyelni kell, hogy szaporodnak napról-napra a régi szekrényekből, üre­sedő lakásokból, díszes subladokból előkerülő, féltve őrzött holmik. Itt egy antik álló-óra, értékes ezüst­ből vert szobrocskákkal diszitve: csak jobb család asztalán állhatott valamikor. Mellette zsebórák és finom aranyláncok meg ragyogó butónok, egyszerűen szé­gyenkező kis fülbevalókkal vegyest; eszébejut önkéntelenül is az emberek­nek, hogy manapság kiknek a mellére vándorolnak ezek a láncok, kiknek a fülében éktelénkednek ezek a gyémán­tok. Aztán vastag meg vékony karika­gyűrűk; hány boldognak mdult házas­ság jutott velük a gondok és szomorú­ságok útvesztőjébe ? Festmények és egyszerű reprodukciók: csupasz ma a fal és rideg a családi otthon. Kézimun­kák : finom asszonyi kezek sok-sok nappalt és éjszakát eggyétevő, nehéz munkája, amelytől most meg kellett válni, minden belehimzett gondolattal, belesóhajtott vággyal együtt. Gondosan öitöztetett kis játékbabák: talán a leg­nagyobb tragédiák néma szimbólumai, mert el kellett venni őket a gyerek ke­zéből, hogy eladják ezt is, mert már nem akadt más eladni való . . . Ez a nyomor kirakata. Siralmas és vigasztalan. Eléje kellene vinni minden nap a gazdagokat és elmondani nekik minden kirakatba tett nyomorúság tör­ténetét. Akkor talán jobbak lennének egymáshoz az emberei^ és nem volna szükség az ilyen szomorú kis bazárokra sem ... (I. f.)

Next

/
Thumbnails
Contents