Bácsmegyei Napló, 1922. június (23. évfolyam, 149-176. szám)
1922-06-06 / 153. szám
5. oldal; BACSMEGYE! NAPLÓ REGENT » « © Az ezerarcn ember fii. FEJEZET. Csák Péter nem tett .sernosif, hogy k francia vámőröket magára haragítsa. Kezét zsebébe mél vesztve nyugodtál) engedte, hogy elfogják, — Kellemesebb dolgot nem is kívánhattam magamnak, — gondolta Péter és Barátságos mosollyal tett eleget a vámőrük felhívásának, hogy kövesse őket a naszádra. A szép zsebkését azonban elkobozták. Már másnap a St. Mahn fogházban ültek. Péter egy tágas, világos cellát kapott. Kilátással a tengerre és sorságra! nagyon meg volt elégedve. Mikor a nehéz vasajtó bezárult mögötte, bukfencet vetett és ugrált örö méhen. — Itt maradok addig, inig a rézpapírok fel nem mennek, — gondolta gyönyörrel s kidugta orrát a rácson, hogy minné! többet láthasson a kikötőből és a környékből. — Ha Bobby Dodd itt rámtalál, akkor megérdemli nagy nevét. Vidáman feküdt le a kemény ágyra és fütyörészett. Csak Polly hiányzott teljes bofifbgságához. Még soha ilyen vidám. fogoly nem ült a St.'Malói fogházban, mint az uj 19-es. .Az őr alig bírta a nevetést visszafojtani, mikor az ennivalót bevitte neki és ö tótágast szaladt eléje. Péter nem unta magát. Ha nem ugrált vagy tornászott, akkor a künn fel s alá sétáló őrrel szórakozott. Francia tudása, bár nem volt tökéle fes, egészen jó! megértették egymást. Közben egyszeregyszer magával is foglalkozott. A pádon fekve, most Pollyra gondolt. — Nagy szemeket meresztene . az édes. — gondolta, — ha engem itt látna. E pillanatban a szomszéd cellából kopogtatás hallatszott, Péter feszülten figyelt. Hosszú és rövid kopogtatásokat különböztetett meg, bizonyos jelek szerin ősszetéve. Minden kétséget kizárólag morse jeleket adott le a szomszéd. No ebben aztán teljesen ; otthon volt Péter. Mint hajós nemcsak ! a zászlójelzést tanulta meg, hanem az éjszakai rövid és hosszú fényjelzéseket. is. fiz egész A, B, C a fejében volt. Rögtön megkezdődött az érintkezés. • Ki ott? — kérdő ö angolul. — William Smith, Londonból, — volt a válasz. — Miért ülsz itt? — Egy kis betörést követtem el .8 három évet sózlak rám. — Gratulálok, mióta ülsz már? — féléve. De már unom.-- Elhiszem, — siirgönyözte vissza Péter. —; Legközelebb megszököm. — Hogyan? .— Az ablakon át. Már őt keresztvasat meglazítottam. — Nem venni észre? —I Nem, ebben nagy gyakorlatom van. Azután Londonba megyek, ; — Kellemes utat. —< Nem akarsz velem, jönni? —. Köszönöm, én jót érzem itt maga*»;......' — Neked csak a hód, nem. vastag.-v Nem érzem szükségét, —• feleli Péter. — Jő, hangzott túlról é aálgés megszűnt. kérdezte —- uraim, mosolyog a vádlott falat kell áttörfár-............ *>*.......... .-rim-M -..ro==. pompás hotelt, ahol ingyen ilyen jól el látnak, — gondolta Péter és kezeit dörzsölte. Három nappal később a törvény előtt állott. Másik három társát már kihallgatták, összetörve»ültek a vádlottak padján. Voss Péter nyájasan köszönt »jónapot, uraim« és mind a három bíró előtt mélyen meghajolt De ezek nagyon haragosak voltak és nem is viszonozták köszöntését Most személy leírása következett. A hajós és alkalmazottai bemondása szerint megállapittatott, hogy min1, hajótörött került a csempészhajóra. Ennélfogva büntetése igen enyhe lehet, ha ugyan egészén fel nem mentik. — Hogy ■ hívják? — kérdé » első biró. ' . Péter megvakarta a füle tövéi, nem találta tanácsosnak valódi nevét bemondani. ■ Engem hívnak? — Megakadt és ijedten szólt elfeledtem a nevemet! A bírák sokátmondóan lak. Tisztán látták, hogy nak súlyos bűn nyomja a lelkét méretéi. . Loss Péter azonban olyan valószínűen tudta okát adni e bajának hogy a bírákban kétségek hí mad lak. — Néhány nap előtt egy hajó fe délzetéröl a tengerbe estem. — kezd te bánatosán elbeszélni,’ miközben a fejemre estem, teljesen elvesztettem a beszélőképességemet. Még a hajó nevére sem emlékszem, amelyről le estem. A fejem most olyan, nfint eg\ üres fazék. — ön tehát azt állítja, hogy telj»? emlékezését elvesztette? — kérdezte a biró figyelve. — Teljesen! — felelte Pé‘;vr váll vonogatva. — Hiszdn akkor a beszéd-i fs el kellett felejtenie! — Hogyan? — kérdé Péter. — Akkor, engedőimével, csak eg; részéi vesztettem el az emlékezöíeh.t.-égem nck. — Mi nyugalmat és alkalmat nyújtunk önnek az elvesztett memóriáját visszaszerezni, ,— szólt a bíró gúnyosan és cellájába vitette. Penfold kapitányt hat hónapra, t matrózt nyolc'hétre és az inst nég\ hétre Ítélték. A 5>Queen*-t e'árrerez lék és »Margarétán név alatt fran cia zászlóval indult Jerseybe. Voss Péter cellájában aludt kést délelőtti;. Néha érdeklődött szomzédjánál, mennyire haladt munkájaan, de ez nem S2ivesen állt vele szóba, mert nem volt közös az érdekük.- Mit akarsz odaát Londonban? — kérdezte Vasg Péter. — Talán isme' egy kis betörést tervezel?- Élni csak kell, — válaszolt William Smith, — az üzlet,üzlet. — Hiszen itt nagyon kellemes élet. — Whisky nélkül? — A legjobb whiskit kapni. — Egészségedre, — Voss vissza, a másik oldalára fordult és tovább aludt. De a fogházigazgató nem tudott aludni. Ä vizsgálati fogoly a 19-e3 cellában, megrabolta álmát. Az igaz gaió ugyanis tudományos kutató volt. Csaknem minden bűnösben, akit reá bíztak, érdekes esetet aejtett. A fog házigazgató azon az állásponton volt, hogy a 19-e3 fogoly nem veszélyes szimuláns, hanem elsőrangú nszicholíy .rnana irrnrnn mrmrii y« Többizben íelveZetteiíe magához azt az embert s barátságos beszélgetést folytatott vele. Voss Péter hamar érezte hányadán van és híven, állhatatosan megmaradt azon állításánál, hogy nemcsak nevét,’ de egész előző életét elfelejtette. Az igazgató tudományos hajlamának lelkes támogatója volt a St. Maloi idegorvos. Ezt hiyta a tanácskozásra. Megvizsgálta alaposan a foglyot s hajlandónak látszott az igazgató véleményéi osztani. De hogy biztosra menjenek, elhatározták, hogy a 19-es foglyot kenyérre és vjzre fogják. Mi az? — szólt Voss Péter az őrhöz, mikor a neki rendelt élelmet hozta, — ettől' kapjam vissza az emlékezésemet? Akkor legalább is dupla adag beteg kosztra leans szükségem. Azt azonban nem kapta meg. Másnap reggel súlyos ájulást szimulált, a kővetkező napon görcsökbe esett. A fogházorvost elhívták s az beteg-kosztot rendelt neki. Mikor Voss a vörösre sütött bealsteaket megszagolta, jobban lett s az étel pompásan ízlett neki.— A fogházban tudni kell, hogy viselkedjék az ember, — gondolta és megtöröKe a száját. Az idegorvos újból megvizsgálta és tanulmányt irt róla, melyet közlés végett beküldött a legismertebb orvo sí lapnak. ; ,i;. Voss Péter Ataíjrgönyzött William Smithnek, aki munkájával teljesen felhagyott — A ráspolyom; leesett, — felelte ez vissza. Mi lesz most? — kérdezte Voss. 1922. Jumqs 6 . - felelte az Chclseában sürgönyözte Sehmiíh nem takarékoskodott a jó tanácsokkal. Voss Péter, aki igazán nem esett a feje lágyára, elismerte maga feleit a fölényét. 4 Pádló kövezetén megélesitette a végét és elkezdett a közíalon egy kis lukaí fura*. A fal égetett vörös téglából épült és sak két és fél tégla vastagságú volt. t rudac3ka nem volt elég hosszú. De Smith az ő vasával szembe dolgozott, miután a fúrás helyét pontosan ki kopogtatta, (Folyt, kőv.) magamnak, — — Úját csinálok volt a. felelet. — Miből? — Az ágyvasból. - Voss Péter az ágyra nézett, ~ az is vasból volt. Táján lehet róla egy darabot észrevétlenül letörni s ráspolynak használni.- De hiszen .erre még ráér, ha jtt nem fog neki többé tetszeni. A íogházigazgátó érdeklődése a 19-es fogoly iránt nagy mértékben növekedett, orvos barátjának tanulmánya folytán, mert eközben a tanulmány meg is jelent. Újból elővezettette magának az embert. — Hogy tetszik itt önnek?, — Kitünően, ■— szólt Vosg átszellemül ten, — a koszt elsőrangú. A bánásmód gyengéd é» tapintatos. Ha emlékezésemet visszanyerném, * egész határozottsággal állítanám, hogy soha ilyen kényelmes hotelben nem lak tam. Ez jól esett az igazgatónak. Voss Péter továbbra is beleg-kosztot kapott. — Milyen kedves! — gondolta és kitűnő étvággyal fogyasztotta el fiatal tyúkot, melyet az őr hozott neki. — Egy jó kritika csodákat müvei bet. — Huzz ki egy vasat az ágyadból, — sürgönyözte a szomszéd. Voss Péter szolgálatkész volt, mint mindig, azonnal megvizsgálta az ágyat és csakhamar pieg is találta az alkalmas rudacskát. — Az egyik felén forrasztva van, — jelezte át — Letörni, ~* parancsolta Smilfi. — Az ördögbe is, —- mondta magában Voss. — Szabad kézzel két forrasztást letörni, ez nem kis feladat. De mégis munkához fogott és vége sikerült Második este a vés. a ke-SAKK Rovatvezető: Maréiig Géza it. száma föladván?. Fáig! Miksától, Sötét: Kd5, Bgl, íhi; gy: b5, c6, d6, e3 és lé (8). Világos; Kb8, Va7, He6 ég S8; gy; b4, d2, d3, e2, Í6 és g3 (10), Matt bárója lépésben. 43, szájam játszás a. Játszották Berlinben 1922. évi április havában. Vili. match partié. Világos: , Sötét: SSmisefe Réti J. d2—d4 Hg&-Í6 2. c2—ci b7—b6 3. Hbl—cá Fc8—b7 4. Vdl—c2 g7—g6 5. e2—&é d7—d6 6. g2—g3 co •*>M Uh A kettős szárnyi fejlődés egyik gyakran látható formája a »modern sakkelmélet«-nek, hogy ez jobb legyen a középen keresztül való fejlődésnél. aligha hisszük. 7. Ff 1—g2 HbS—c6 8. Hgl—e2 e7—eö 9. di—dó T * - • • Most hogy a huszár c6-on ál! ez a tempónyerés nagyon hatályos. 9 *'*©«*•# Ilc6—e7 10. elsáncoí elsáncoí Ji. f2—fél eöXfí 12. gSXií HÍ6—d7 13. Hc3—bö Kg8—bS ' 14. Fel—d2 He7—g8 15. Fd2—c3 h7-b6 16. Bal—el &7—aS Sötét rosszul áü, utolsó lépéseivel semmit sem javit helyzetén a látszik, hogy csak arra kiváncsi, hogyan veszti el a játszmát. 17. Hb5—d4 Vd8—hí .18. Hd4—f.J VhL-c7 19. He2—d4 Kh8—h7 20. Hdé—(5t * * • • a Azonnal dönti 20. .... , S6X!5 21. ekXfä Hd7-Í6 Eszembe sem jut elhagyni ezt gin! probléma. ■ izében volt. Moot •meg kell éte-siieaL Más lépésekre íő—fS-r következnék. 22. BelXe7 Hg8Xe7 23. Hf3—gő-H Kh7—h8 24. b2—h3 BaS—eS 25. Vc2—b2 I He7X!5 26. Fc3Xf6 h6Xg5 27. fLXgS F’g7Xf6 28. Vb2Xf8-H H!5—g7 29. g5—g6! Sötét föladta. A match Sämiscli győzelmével végződött, aki nyert négy játszmát, vesztett egy játszmát, hármat pedig döntetlenné tett.. Haróciry—dy, ' Ottani matek. Rovatvezetőnknek a hollandi mester ellen játszott kettős mérkőzése a negyedik játszma után félben maradt. Az állás négy nyert játszma Maróczy javára. A match julsus hónapban nyer helfe jezést, 4 V »»v V V t v W ■■
