Bácsmegyei Napló, 1922. június (23. évfolyam, 149-176. szám)
1922-06-01 / 149. szám
Í92Z június 1. BACSMEGYÉI NAPLÓ 5. oldal Kulturális együttműködés Romániákén A román kaltarliga egSttmakSdésre szólítja a magyarokat és németeket Bukarestben bizonyos hivatalos körök részéről olyan • törekvések indultak meg, amelyek a magyar és német kisebbségeket a roman elemekkel kulturális együttműködésbe akarják vonni. Samu kultuszminiszter legutóbbi exnoséjában kijelentette, bogy a kultusz minisztérium a közokta tasügyi .minisztériummal egyetértésben «-ősszel egy toman, né met és magyar nyelvű folyóiratot ad ki, melynek az lesz a célja, — hogy a három nemzet irodalmi termékeit egymással megismer íesse. He ez a vállalkozás sikerre! jár, úgy a folyóiratot angol és francia nyelven is megjelentetik, hogy a romániai irodalom termékeit Nyugatnak is hozzáférhetővé tegyék. Bázel.® hivatalos tervvel egyidőben a román kulturliga, melyfték ioíga egyetemi tanár az elnöke, meghívta a két nemzeti ség vezetőembereit, hogy tanácskozzanak a liga keretén beiül kifejtendő együttes kulturális te vékenyseg lehetőségéről. A magyámok. fíarnády képvisel > betegségé miatt ez alkalommal nem tehették eleget a meghívásnak, a szászok és svábok képviselői el lenben annál nagyobb számban jelentek meg. Hasőnló iniciativa indult meg Bukovinában is. Csemovitzbao legközelebb egy román-német folyóirat jelenik meg, amelynek szintén az a célja, hogy a roma nokat és a németeket közös ku! turmunkára egyesítse. Csicserin és elvtársai Ál népbiztos, igazi verekedés Pártból jelentik, bogy ez ottani pályaudvaron a minap mulatságos jelpnetek játszódtak ie. Amikor a Gemiából hazatérő újságírók Pisán keresztül utaztak, egyikük, aki a megszójafnlásig hasonlított Csicsennhez, tréfából elhatározta, hogy eijátsza az orosz népbiztos* szerepét. Néhány más újságíró az orosz delegáció tagjainak a szerepére, vállalkozott. Detaktivektől és rendőröktől körülvéve vonult' be »Csicserin népbiztos« a' vasúti vendéglőbe. Az utasok szentül üseg voltak róla győződve, hogy valóban a szovjet küldöttei falatoznak az egyik sakkasztalnál. A városban is értesültek a nevezetes vendég jelenlétéről. Á íascisták testületileg vonultak ki a pályaudvarra és hatalmas tüntetést rendeztek a népbiztos ellen. Egészen a vendéglő ajtajáig nyomultak-előre és ott torkuk szakadtából ordítoztak: — Le a vörös gyilkosokkal! Pusztuljanak a kommunisták! Halál a szovjetre! í-Csicserjn népbiztos* . kissé kellemetlenül kezdte magát érezni. Integetett, a kezével, de a íascisták ezt provokációnak tekintették és még dühösebben kiabáltak. Némelyik \már a revolverét is elővette, hogy végezzen a »hóhérral«. Ebben a pillanatban a kommunista» vasutasok körülvették a vendéglőt, hogy megvédelmezzék az »elvtársukat*. A kommunisták és a íascisták között verekedés támadt, botok kerültek elő és revo! ver lövések dorrentek el Egy-két kommunista és fascist* véres fejjel esett össze. »Csicserin népbiztos és elvbarátai« elérkezettnek látták a pillanatot, hogy eltűnjenek. Egy hátsó aj-, tón kimenekültek-, a vendéglőből és észrevétlenül felültek a vonatra, a ^raely csakhamar kirobogott velük a pisai pályaudvarról. A pisai kommunisták és íascisták csak másnap tud ták meg, hogy akiért vérüket cnlot?tá}c, voltaképpen egy tréfáskedvű újságíró volt. A holnap vázlatkönyve »Meg tadjuk ienBi, hogy bizonyos társadalmi jelenségeket megfigyeljünk s ama formák alapján, melyekben; eddig végbementek, megállapítjuk ama formákat, melyekben ezután fognak végbemenn i.ct Ezt írja Anatole France, akinek szaván ámulni és lelkesedni illik És bár 3 holnap-elgondolás sohasem volt annnyira nehéz és bizonytalan, mint ma, amikor épp olyan világvégéről beszélhetünk, mint a francia forradalom krónikása — mégis szívesen találgatunk, rajzolgat’jnk, következményeket keresünk a holnap kérdőjele mögött. «Es reden und träumen die Menschen viel von besseren k-ünftigen Tagen« — dalolja Schiller, aki maga is szeretett utópiákról ábrándozni. De ma. mikor bitünk, rajongásunk elsápadt már, mint haldokló alkonyat pírja, az álomképeket, a jövő légvárait együgyű gyermekjátéknak látjuk. Abban keresünk örömöt és kedvtelést, ha hidegen és szárazon vizsgáltak a társadalmak bomlását és újjáalakulását, a szociológia bóditószepürikké válik, átlapozzuk - a múltak halott-csendes lapjait, egy kis vigasztalást keresünk, azután próbáljuk megállapítani ama formákat, - melyekben a társadalmak ezután fognak végbemenni. , Is v. ■ : A társadalmak pusztulása nagyon egyszerű és megmásitftatian foiyamat, akárcsak az emberi élet megszűnése. A társadalmak formái és alakulásai éppúgy meghalnak és elpusztulnak, mint a tiszavirág, avagy elhagyott kastélyok diszkertje. Ö. van ebben fájdalom, mint a pusztulás, az elbucsuzás minden jelenségében, ez a gondolat mindig idegen keserű és borzongtató marad, mint ködös őszi éjszaka, mégis ezen sajnálkozni, siránkozni éppoly céltalan, mint keseregni azon, hogy ősz szálak villannak te! a hajunkban. Valahogy meg kell barátkoznunk azzal, hogy az élet: születés és halál, tavasz és ősz. vágy és csalódás. A szép és mosolygós percek nem merevedhetnek meg és semmi, még a társadalmi formák, a tömegeket mozgató erők sem örökkévalók, sót olykor nem is öregebbek az embernél. Ezt sohasem szabadna elfelejteni annak, aki valamilyen jelszóval, zászlóval vagy hazugsággal harcba indul és tömegeket akar uszítani. Hunyorítsunk kicsit, ftint festő, aki nagy kontúrokat és fontosabb színfoltokat keres. Én úgy látom, hogy a társadalmak szétomlásában és újjáalakulásában centrifugilis meg centripetális erők működnek. Vannak jelenségek:, nagy egyesülések, hatalmas államalakulások, azé les szervezettségek, könnyű, tüneményes térfoglalások, melyek a centripetális erők nagyszerű megnyilvánulásai. Ez a nagy térképfoítok, a nagy hódítások kora. Ilyen volt a római birodalom, a pápaság, az olasz egyesülés, az angol gyar-Fiz fziglenek Esteledett. A bamáíló árnyak már bevonták a házakat, az tt í4k közében szállt a homály, az emberek, akik erről-arról tétováztak, már vitték magukon a kúszó uszályokat, ft vak az ormoló műterem hévüli a ■•tecéjjíszotí nap ide - ugárzó nyalábjában,, & szobrász megmutatta alkotásit. A lenér márvány világosodott a f|radí. verőfényben és a késői napsütés eliúsjultan vonta be melegével a szóbor ' formáit, a márvány keménye szinté megpuhult, válak, karok, lábak fehére, mintha megtelt volna hussaj és á férfi, a női akt ösezeőlelkeztek & bíkakedvü,, nősténye« összecsapásnál;" a vörös alkony rakétáiban ... ' Az Izguló szobrász kiáltott, hadart: — A boldogság1 szobra ez . . . — A kétségbeesés szobra ez . . . — Az elvesztett paradicsom szobra ez . . . A pórzó öaszeesen&ülés ájult orgiája, fonódott, csatázott, szerelmeskedett előttünk a naplemente fény esőjében ... A férfiakt nyezgalő, fölrohersó háté, az asszony rr.eghanystió, átadott esi pője, a him- és Evakaroknak ütköző összetalálkozása, a terjedéstől megtelt iábak fcéjelgő Összetorpsnósa, meglihegtek a hunyó világosságban..,. Esti kezek már itt í$ bontogattak 3 homályt; mint lankadt lepkék libbentek, megá ítak, surrantak az árnyak a borúban, a szobrász a nász 0 iára aistf groteszkül sóhajtgatott és gyá ! vultan, gyerraekessiránkozássai regélte : matpolitika, Azután jönnek hanyalt» lások, elfáradások, »kedvetlenség! érzések«. ahogy Nietzsche mondja melyek úrrá lesznek a tömegeken ág megkezdődik az elkülöaödés, a ia» golódás, függetlenítési eszmék ve« tődnek fel, elszakadási vágyak, fel» szabadulási törekvések tombolnak és burjánzanak. A nagy szervezett» ségek fáradtan, öregen vagy élete képtelenül omolnak széjjel, avagy bambán belenyugszanak csonkitásukba. Itt centrifugális erők erjesztenek, bomlasztanak, mint a kovász. Példákért nem kell messze menni, a centrifugális erők előttünk végezték és végzik munkájukat. Oroszországban, a monarchiában már végbementek ezek a széthullások, de ezzel a szakító, tagoló erők még nem fejezték be munkájukat. A centrifugális erők a mai Európa majdnem minden társadalmában ott lebzselnek, repesztik az ódon építményeket, a széieskövü alapzatokat, aláássák a hagyományok gőgös templomait, széttépik a múlt tekintélyeit, előítéleteit, a püffedt bálványokat és az öreg. érzelgős lobogókat. Uj szelek szaladnak elő 3 rekkent, fülledt falak közül, melyek uj eszméket, uj vágyakat és indulatokat. hoznak magukkal. És a tagozódás, a függellenités, az elszakadás vágyai és törekvései raegrepasztik majdnem minden társadalom építményét. A centrifugálos erők nem állnak meg a győztesek, az újjáalakultak határainál. Gondoljunk csak az ír mozgalomra, az angol gyarmatok lázadásaira, Elzász önkormányzati törekvéseire. Szlovákország meg Erdély vágyaira, a horvát, é3 a macedón tervekre és észre kell vennünk a társadalmakban bujíkáló antifugáiis erőket, melyek tovább akarják és fogják tagolni, bomlasztani a társadalmakat. Ha pedig ezeket az ellentétes ismétlődő erőket észrevettük, próbál— Nem szeretett . , . királynőm volt és én cselédje akartam lenni.. Elküldött . . Akkor csináltam ezt a szobrot ... A szerelmes mérvárí? alatt a szobrászt megláttam ... — Ahá ! Ahá !'. >. . A gyönge homályt , áttörte a kemény pup, ami a szobrász hátán emelkedett; diadalmas, uralkodó volt ez a púp. annyira, hogy a fejét, nyakát belenyomta a vállai közé az emberkének. a vllágossúgköd mosta, burkolta a szobrász figuráját, de a pup, mint vadult bérc ' zordonult föl a szürkületben . . . Az esti titkok megmorajlottak . . . — Tudod-e, hogy Évád almamelle, mosolygó tomporéi, csókos kis hasa. a te púpodból gömbölyödtek elő? ... . — Tudod-e, hooy a te púpod alatt a varázslás, szépség, gyönyörűség szenderegnek és a nemző kedvvel elindulnak, ha Évádat a márványban megpillantod ... — Tudod-e. hogy a szent halom a te púpod, ahol a fájdalmak őrizkednek és kacaj, öröm !esz abbólt ha fogas érintéssel rajtad elterülnek . . . A gnóm gunnyasztott a szobor tövében, ragyogás, csúfság viacalban álltak a leplek alatt ... a púp tc’ta magát, terűit, nőtt a magasságba s ormait már a hegy a homáiyfellegek sűrűiében és a Sinai tgék elhangzó' tak róía . . . — Tudod e, hogy a nyájak Pásztora emberek szemevilágát kioltja és a tántorgó kiválasztott álmodni tud a fehérről, pirosról, soha nem hallott színek ratíásáról . A szív, amit a fák, házak, fecskék eltakarnak, elébe jön, mint a sötétség fölgyult mécsese és búgni tud a világtalan, hogy a kövek is megindulnak tőle . . . — Nézd Miltont, amint ül a szomorúság zsámolyán és dalol a fekete függöny előtt . . . — Es a csönd oroszlánja, Beethoven ? Eljutotí-e volna a hangokhoz, ha el nem veszik feje körül a zűrt és a némaság Óceánján, neszíelen csolnakján siklik tova a magános. — Hallod ? A gondolat fénye énekel a melódiákban, a hangulat ize permetezik a szonátabaédachinokról, a szerelem megindult nedve lőve! szét a taktusokról . . . —■ Mi az, ami Nietzehe értelmének forduló kapujára rádübörgőít as orkánnal és a rengő záródás előtt hagvta, hogy megcsinálja emberek, csillagok számadását? . . . Ki az, aki az alkohol rőt fáklyáját dugta Verb! >e képzelete mögé és a részeg szavak a józanságtól világolnak s a fő’hasitott lét ráfordítja tőlük a méhét? . . . Komor Kertész jár az embsrkertben . . . Akit nagyon szeret, azt megesőfoija . . . lenyesi a délceg egyik lábát, púpot tesz a hátára, bomló motollát az idegei közé, pálinkás dcüriummal önti el a várét, a tébollyal rálegyez forró homlokára, hogy sinl, fájni, szomorkodni nagyon tudjanak— A jehovás Isten megtalált iziglenjef, rut szép gyermekei ők . . . Művészek. Bfefez Béta,
