Bácsmegyei Napló, 1922. június (23. évfolyam, 149-176. szám)

1922-06-28 / 175. szám

2. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1922. június 28. nemzetközi bíróságára vonatkozó indítványt, amelynek petituma az. hogy ű kisebbségek a nemzetköz; hágai biróscfgban külön tanács elé vihessék sérelmeiket. Lukács György szintén javasla­tot terjesztett elő, amelynek célja megállapítani azt, hogy nemzeti­ségi sérelmek ügyében kinek van joga perlőkép fellépni. Az Inter­parlamentáris Unió magyar cso­portja e javaslatokat elfogadta és ezeknek részletes kidolgozására és a genfi központ elé való ter­jesztésére öttagú bizottságot kül­dött ki, amelynek tagjai gróf Ap­­ponyi Albert, Illés József, Lukács György, Póka Béla és báró Wlas­­sícs Gyula. A magyar csoport felkérte Ber­­zeviczy Albertet, hogy a bécsi konferencián a lefegyverzés kérdését magyar szempontból világítsa meg. Felhatalmazta az elnököt, hogy előadása keretében követelje va­lamennyi állam lefegyverzését. Felhetaimazza továbbá a csoport áz elnökséget arra, hogy a többi országokból Bécsbe érkező dele­gációk egyes tagjait Budapestre meghívhassa acélból, hogy ta­pasztalataik alapján győződhes­senek meg Magyarország jelen­legi helyzetéről. Mikor egy bankot temetnek A suboticai Takarékpénztáré* Képbank , beolvadt az Eskontna Bankába Ötvennégyévi fennállás után ma megszűnt Subotica legrégibb bankja, a Taicarékpénztár és Népbank rész­vénytársaság. A Népbank egyike volt azoknak a tipikus régi magyar pénzintézeteknek, amelyeknek a tulajdonosai és ügyfelei egyaránt a gazdakőzönség köréből ke­rültek ki. A részvények a vagyono­sabb gazdák kezeiben voltak, névre szóltak és csak nagy nehezen lehetett egy-egy részvényt megszerezni. A részvények a pénzpiacon egyáltalán nem forogtak, hanem családok és ér­dekközösségek körében cseréltek néha­­néha, csekély számban, gazdát. A bank a háború folyamán üzlete­ket egyáltalán nem folytatott, mert a gazdáknak egyre kevesebb jelzálog­kölcsönre volt szükségük, aratási elő­legért sem kellett a pénzintézetekhez fordulniok, viszont a Népbank vezető sége más üzletekbe nem akart bele­bocsátkozni. Húszmilliós betétjeinek az összegét a pénzintézet hadikölcsö­­nökbe fektette, aminek következtében, a hadikölcsön elértéktelenedése foly­tán, a betétek visszafizetése körül ne­hézségek merültek fel. Végül is az igazgatóság a helyzet szanálása cél­jából tárgyalásokat kezdett az Es­­kontna Bankával, melyeknek ered­ményeként elhatározták a Népbank­nak az Eskontna Bankába való be­olvadását. A beolvadás végrehajtása végeit szombaton déhitán 4 órára összehív­ták a Népbank rendkívüli közgyűlé­sét. A gyűlés iránt az érdekeltek kő rében nagy érdeklődés nyilvánult meg és arra a Subotica-kőrnyéki gaz dák, buuyevéc és magyar földbirtoko­sok nagy számban jöttek el. Oiyan is­mert és tekintélyesebb gazdák is meg­jelentek, akik már évek ó*a nem vol­tak láthatók Suboticán. Az intézet há­romezer részvényéből a gyűlésen 1700 részvényt deponállak. A nagy érdeklő­désnek az volt az oka, hogy a rész vényesek közül sokan ellene voltak a beolvadásnak. Különösen a Délvidéki Közgazdasági Bank érdekcsoportja el­lenezte a tervet. A közgyűlés megkezdése előtt az igazgatóság kezdeményezésére a két ellenpárt jdenvott tagjai tárgyaláso­dat kezdtek az ellentétek eliminálása végett. A tárgyalások megegyezéssel végződtek. A megállapodások szerint az Eskontna Banka átveszi a Népbank minden aktiv és passzív vagyonát és a betéteket teljes összegükben kifi­zeti. Ezzel szemben a részvényesek minden 400 korona névértékű Nép­bank-részvény után egy-egy Eskontna Banka-részvényt kapnak, az Eskontna Banka átvesz hárommillió korona névértékű hadikőicsönt, amelyért a Népbank részvényeseinek letétjeként kezel. A Népbank részvényesei ezen­kívül részvényenként még 1000 koro­na névértékű hadikölcsönt kapnak. A megegyezés után a Népbank megtartotta közgyűlését, melyen a részvényesek egyhangúlag hozzájá­rultak az Eskontna Bankába való be­olvadáshoz. A határozat után Subo­­tica régi gazda-bankja megszűnt lé­tezni. Az erős kéz politikája a biokkisták ellen A kormány energikus fellépésre készül a blokkisták ellen A beogradi kormány a horvót probléma, pontosabban a blokk problémájának megoldására ké­szül. Az utolsó hónapokban félig a nyilvánosság előtt, félig a ku­lisszák mögött a kormány meg­oldási módot keresett, hogy az ország konszolidációját hátráltató horvát kérdés valamiképen likvi­­dáltassék. A kormány a megbéké­lés politikájának vott a hive. Erre mutatnak azok a tárgyalások, ame­lyeket a kormányon kívül álló politikusok folytattak ugyan, de amelyeknek az volt a céljuk, hogy a fennálló ellentéteket csökkent­sék. Ezek a tárgyalások nem ve­zettek eredményre. Hogy a balsiker kinek a rovására Írandó, az most még nehezen állapítható meg. Sem a blokkista politikusok és Radics, sem a beograai politika vezetői eodig nem igen mutattak hajlan­dóságot arra, hogy az eredetileg elfoglalt álláspontjukból bármily neveset engedjenek. A legutóbbi, különösen az es­küvő utáni események a parla­menti pártok egy részében, főként pedig a radikális és demokrata pártban olyan hangokat váltottak ki, amelyek szerint a kormánynak el kell szánni magát olyan lépé­sek megtételére, amelyek Horvát­országban tiszta helyzetet teremtenek. Ezt a hangulatot csak erősítették a Boszniából érkező hirek, ame­lyek szerint a muzulmán-párt Spaho­­csoportja nemcsak a programját vette át a horvát blokknak, hanem a po­litikai harcmodorát és taktikáját is A képviselők megmozdulása a hirek szerint erős befolyást gya­korol a kormányra és annál in­kább, mivel már olyan hangok is hallatszanak, hogy a kormány engedékenysége lenne az oka a mai helyzetnek. Hir szerint, már csak rövid idő kérdése, hogy a kormány meg indítsa azt az akciót, amely leg alább a kormány várakozása sze­rint, véget vet a blokkista propa­gandának és azt egyszer és min denkorra lehetetlenné teszi. Hogy mik azok a rendelkezések, arae lyeket a kormány tenni szándé kozik, még nem került nyilvános­ságra, de azok a beavatottak sze­rint olyanok lesznek, hogy bizton elérik Velük a szándékolt célt és rendet teremtenek. Kereskedők a vizűm eltörléséért Mozgalom a Magyarországgal való könnyebb közlekedés érdekében Az utódállamok kereskedelmét még mindig fojtogatja az a súlyos nehézség, amely a külfölddel való érintkezést majdnem lehetetlenné teszi. A háború után orvosolandó sebek közül az útlevél- és vizum­­nehézségek nem akarnak eny­hülni, súlyos kórokat okozva ez­zel úgy az egyéneknek, mint az összességnek is. Az utódállamok kereskedőit és ezek sorában a vajdasági keres kedőket is elsősorban a Magyar­­országgal és Ausztriával való érintkezés érdekli, mert ezekkel az államokkal tartják fönn a leg­szorosabb érintkezést. Mindkét or­szágba azonban csak a legna­gyobb nehézségek és kényelmet­lenségek árán lehet eljutni, nem is szólva arról, hogy Magyaror­szágról Jugoszláviába vízumot szerezni határos a lehetetlen­séggel. Azonban igen sok kellemetlen­séget és költséget jelent az utód­államokban is a magyar vagy osztrák vizűm megszerzése is. Az SHS. királyságban csak Beograd­­ban lehet a vizumot megszerezni és hasonló a helyzet Csehszlová­kiában is, ahol Prágába kell menni minden vizűmért, valamint Romániában, ahol Bukarestben adnak csak vizumot, bár legújab­ban Kolozsváron is hozzá lehet jutni a magyar vízumhoz. Akik ismerik a vizumszerzé - nehézkes;­­ségeit és ezt a kényelmetlensé­get, amely azzal jár, hogy egy kereskedőnek, aki Suboticáról Bu dapestre, vagy akár csak Szegedre akar utazni egy-két napra, el kell előbb mennie Beogradba a vi zumért, az tisztóban van azzal, hogy ilyen körülmények közt a, egészségesebb kereskedelmi kapcso­lat fölvétele elképzelhetetlen. A gráczi egyezmény ugyan már régebben lényeges könnyítéseket ígért az utlevélszerzés és a vízum tekintetében, azonban ezt azegyez­­ményt sem Jugoszlávia, sem Ma gyarország nem léptette még mindezideig életbe. így tehát most az utódállamok kereskedői és ezeknek sorában a vajdasági ke­reskedők egyöntetű akciót készí­tenek elő az útlevél- és vízum nehézségek megszüntetése érdé kében. A Budapesten most rendezett árumintavásár szolgáltatott prece denst a nehézségek kiküszöbölé sére. Erre az alkalomra ugyanis a kiállító kereskedők és iparosok az utódállamokból vízummal e nem látott útlevéllel utazhattak Budapestre és a magyar vízum megszerzéséért csak Budapesten kellett jelentkeznek. Ez a célnak mindenképpen megfelelő kivételes elbánás arra a gondolatra vezette az érdekelteket, hogy nem le* hetne-e a nagy nehézségeket okozó útlevél- és vizűm ügyet egyszersmindenkorra ehhez a ki­vételes elbánáshoz hasonlóan megkönnyíteni. A budapesti árumintavásáron résztvett utódállambeli kereske­dők erről megbeszéléseket is foiy­­tattek s ezeknek alapján most a Vajdaságban is a kereskedői tes­tületek akciót indítanak az útle­vél nehézségek leküzdése érde­kében. Lehetséges, hogy a vajda­sági kereskedő testületek konkrét formában fogják a kormánytól kérni, terjessze elő a magyar és esetleg osztrák kormánynak is a vizűm eltörlésére vonatkozó kíván­ságait. Szó van arról is, hogy megszüntessék a Magyarország­ból ideutazók vizum-kötelezettsé­­gét is. Kedvezményes ellátás a tisztviselőknek A saboticai városi kerigazdasig A városi tisztviselők rossz anyagi helyezte állandóan aktuális téma. Hogy mennyire aktuális, azt csak ők érzik igazán a napról-napra fokozódó drágaság miatt. A városnak nincs módjában tisztviselőiről megfelelően gondoskodni, megelégedéssel kell fo­gadni, ha a város bármilyen kedvez­ményben is részesíti nyomorgó tiszt­viselőit. Ékre hosszú idő után most nyűik először alkalom. A városnak szépen virágzó, jól jövedelmező kertgazdasága van Sándorban, A város tanácsa most elhatározta, hogy inkább lemond e jövedelmi forrásának egy részéről és a kertgazdaság terményeit a városi alkalmazottak rendelkezésére bocsátja. A tanács határozata értelmében a sándori kertgazdaság kerti termékei­ből ezentúl a városi alkalmazottak a mindenkori piaci áraknál 50 száza­lékkal olcsóbban vásárolhatnak a Strossmajerova-utcán lévő városi el­árusító bódéban, mindenkor azonban csak reggel nyolc óra előtt. A vásárió városi alkalmazottnak hivatalfönőke által kiállított igazolvánnyal kell iga­zolni, hogy a város szolgálatában áll és hogy hány tagú családja van. Ugyanez a kedvezmény illeti meg a Palicson lakó városi alkalmazottakat fe, a palicsi városi gazdaság termé­keiből. »—««««»»«m Megkapja-e Subotica a tizenötmilliós kölcsönt? Veszélyben a kölcsönakció sikere A tizenötmillió dináros városi köl­csön perfektuálását, amint ismeretes, sok vita és izgalom előzte meg. A közgyűlésnek tekintélyes pártja fog­lalt állást a kölcsön-javaslat ellen, sőt maga a polgármester is a tanácsi indítvány ellen szavazott. A kölcsönnek megszavazását csak informativ jellegű megbeszélések előz­ték meg az Uprava Fondavávai, amely a város részére az ilyen kölcsönöket szolgáltatni szokta. Ezek a nem köte­lező tárgyalások még az év elején in­dultak meg és akkor a közalapítványi igazgatóság hajlandónak mutatkozott a tizenöt millió dináros hitel folyósí­tására. Azóta azonban egy félév múlt el és a kölcsön késedelmes megszavazása, valamint a közbejött felebbezés elin­tézése és a miniszteri jóváhagyás be­várása egyre késleltette a hivatalos kölcsön-tárgyalásokat. A kölcsönre vo­natkozó végleges tárgyalások még ma sincsenek folyamatban. A tárgyalások késedelmes felvételé­nek hátrányai már mutatkoznak és ezek a jelenségek mind arra vallanak, hogy Subotica városnak föltétlenül sürgős szüksége van erre a sokat vi­tatott és nehezen megszülető hitelre. Az egyik ilyen jelenség a városi gáz­gyárnak julius 1-től való üzembeszün­tetése, amelyről tegnap megírtuk már,

Next

/
Thumbnails
Contents