Bácsmegyei Napló, 1922. június (23. évfolyam, 149-176. szám)

1922-06-26 / 173. szám

Ära 1 dinár XXIII. évfolyam Siabotica, hétfő 1922. jualsis 26. 173. szám Megjelenik minden reggel, ünnep ctia és hétfőn délben TELEFON SZÁM: Kittié hivatal 8—58, szerkesztőség 5—10 Előfizetési ár: negyedévre 90* —*dinár S2EKKESZTÖSÉG: Kralja Aies&cdra-nitca 4 szám alatf Kiadóhivatal: Kralja Aioxaadra-ottca 1 (Leíbaeh-palota) la memóriám Öt esztendeje, hogy meghalt a rab magyar költő, a világháború poétája: Győni Géza. Innen, Szabadkáról indult neki virágos sapkával, bus látomások bus dalainak csirájával lelkében, a nagy vérőzönnek, a katonasors­nak. A körülzárt várból röpülő posta szállította tőle a versfoszlá­nyokat és üzeneteit a Hinterland marakodóihoz: Csak egy éjszakára küldjétek el őket! És Przemyslből üzent a megkínzott ember a má sik harcba kergetettnek: „Hová rohansz Gorkij önkéntes ?a Azután jött a kapituláció, didergő masi­­rozás a hófedte orosz mezőkön, jöttek a Levelek a Kálváriáról, és végül, most öt esztendeje, megjött a tragikus finálé : a halál és ma már csak egy egyszerű fa­kereszt a krasznojarszki fogoly­tábor mellett, — ez minden, ami Gyóni Gézából megmaradt. « Gyóni Géza egy galiqiai hitvány varban találkozott testvéröccséveí, Mihály főhadnaggyal. Összeölel­keztek, megcsókolták egymást, ki panaszkodtak magukat és a^t érezték, hogy a lővészárok sokkal közelebb hozta okét egymáshoz, mint a vér. Mikor a várat felad­ták, együtt, de szorosan egymás mellett bandukoltak az uj_ ottho­nukba : Oroszországba. És igy együttmaradva, szorosan egymás mellett fekszenek Oroszországban: a temetőben. Mikor a költő meg­tudta öccsének halálát, hatalmas termete összeesett, merengő sze­mei megüvegesedtek és szörnyű szeretettel vonzódott közös szo­bájuk egyik sarkába, ahonnan napokig el sem mozdult. Ezeken a napokon az estéket szerette. Behúzódott a szobasarokba és az ejtót figyelte és sok életet látott maga felé lebbenni: az apjáét, az anyjáét, az öccsééí, csak az övé késett és ez nagyon bán­totta . . . Kívül, az ablaka alatt csúf kerítés ágaskodott, mely mö­gött katonátlan járású, hosszú puskás őre vigyázott. Egy muzsik a sok millió közül. Gyóni tudta ezt és kihajolt az ablakon, hogy megnézze ezt a porszemet. Aztán cigarettát sodort, szenvedélyeset szippantva kifelé fútta a füstöt és utána tekintett, egészen a lenge füst után hajolt s igy szólt: — Mihály f — A muzsik bam­bán rábámult és tovább kullogott — Mihályi — buggyant újra Gyóni szava. — Aludjál, pán í biztatta a mu­zsik és tovább akart kullogni, de a „Mihály" szó újra hangzott, azután még egyszer, és még­­egyszer, de most már ordítva, hosszant s a steppék felé szerte­­áraéledt. . . Másnap Gyóni Géza mint ,bus­­fcomor“ kórházba került. A kórházban egy este áíosont a szomszéd épületbe, ahol na­pokkal ezelőtt az Öccse meghalt. Azután pattogón vezényelt igy: — Mihály főhadnagy, állj I Ne állj 1 Állj í — hívta, küldte, örüli neki és mikor látta, hogy nem jön, letépte magáról az inget, a ruhát, a papucsot és velőírázó vijjogással mindent a temető felé hajított . . . Később iecsendesedett, — lehet, csak külsőleg — mert mikor e cellájába visszavitték, ilyesmit vé­sett körömmel a meszelt faira : . . . Elnyel mindeneket a hőség És csak Istené a dicsőség! Halála előtt jókedvű lett és ma­gyaros vágyak rajzották körül, kacagó, vig nótái dalolt, azt, hogy „Sárika, Sárika kis szentem . . és hajnali négy órára már telje­sen fáradt testtel és lélekkel for­dult a meszelt fai felé, hogy el­­pihenjen, hogy ne szenvedjen, a ki nézi, hogy Mihály főhadnagy után menjen. «' Délután két óra felé már hatal­mas tömeg feketéilett a fogoly­tábor főterén katonás rendben, de polgári meghatottsággal. Az eső apró cseppekben permete­zett. Ä temetöskocsi világoskék volt, fiatalnak való, 33 évesnek... A kapunál megálltak és négy di­­szesruháju honvéd é3 négy feszes ruháju honvédhuszár vállára vette a koporsót. Elhozták a tér köze­pére. Körülöttük csend volt, mély csend. Egy német evangélikus félkész, (mert magyar nem volt) búcsúztatta e! Gyóni Gézát, akit szerinte az Isten küldött s külde­tésének vége szakadván, színe elé szólított. A pap után a da­lárda énekeit, majd Z • . . (akkori országgyűlési képviselő) búcsú­zott tőle a magyarság nevében. Aztán megint énekeltek és újra vállra vették a koporsót, kocsim tették, leolvastak harminc rabot és elindultak. A dalárda belülről énekelt a kocsi felé és a kocsi csak gurult, gurult, roiglen eltűrd a többi foglyok szemei elől. * Kint a temetőben Mihály fő­hadnagy friss sírja mellett, de szorosan mellé, uj sirt ástak és oda tették le pihenni azt a ma gyár . költőt, akit a háború hozott felszínre, pedig „csak a béke ka­tonája volt." Ostromállapot Németországban RatKénaii meggyilkolása miatt Reakciós tisztek követték el a merényletet — HSlon bíróság elé állítják a monarchists összeesküvőket — Még nem akadtak a gyilkosok nyomára — Viharok a birodalmi, gyűlésen Rathenau német külügyminisz­ter meggyilkolása a legsúlyosabb következményekkel jár a német politikára. Amellett, hogy egy pá­ratlanul értékes és nagytudásu ember életét oltották ki az orgyil­kosok golyói, a német köztársa­ságra a legsúlyosabb hatással vannak ezek a folyton ismétlődő politikai gyilkosságok, amelyek a szélső baloldali politikusokból szed­ték első áldozataikat és mindin­kább eltolódtak jobbfelé, úgy, hogy ma már a reakciós elemek a pol gáti kapitalizmus olyan erős osz­lopa ellen küldik gyilkos golyói­kat, mint amilyen Rathenau volt. Rathenau ellen már a régebb idő óta valóságos hadjárat indult meg. Tavaiy megjelent könyve, még inkább az idén megkötött német-orosz szerződés nagy szálka volt sokak szemében. A naciona­lista politikusok pedig napok óta rendszeres támadást intéztek Rat h n u ellen, aminek betetőzése volt Helfíerich pénteki beszéde. Helfferich tudvalevőleg aszal vá dolta Ralheneut, Hogy erélytelen a Saar-vidéken uralkodó állapo­tokkal szemben és hogy olyan pa­tikát folytat, amely romlásba viszi Németország gazdasági életéi, sőt szociális berendezkedósejt is. Úgy látszik, hogy ez a beszéd adta meg a jelet a politikai gyilkosság elkövetésére. Rathenau borzalmas halála Berlin. Mint az Achtuhrblatt jelenti, a törvényszéki orvosok ideiglenes megállapítása szerint óbb lövés volt halálos. Rathenau fejét több golyó találta. A gépko­csiba dobolt iojásgránát az áldozat beleit kitépte és a holttestet borzal­masan széli oncsoita. Azt hiszik, hogy a merénylők va­lószínűleg veit tisztek és miként Erzberger gyilkosai, valószínűleg valamelyik reakciós jellegű titkos politikai szervezet tagjai. Rathenau meggyilkolásának kö­vetkezményeképpen komoly páli­nkái fejleményektől tartanak, annál is inkább, mert oly kevés idővel történt a Scheidemann szociálde­mokrata vezér ellen elkövetett me­rénylet után. Azt tartják, hogy ez az utóbbi merénylet a baloldali pártok izgalmát a tetőpontig fo­kozta. A megdöbbent ország A gyilkosság hire villámgyor­san terjedt el egész Berlinben, mindenütt a legnagyobb megren­dülést keltve. ^ gyilkosság után a külügymi­niszter soffőrje megfordult és a külügyminiszter lakására vissza­­robogott. Néhány perc múlva meg is érkezett. Rathenaut leemelték a gépkocsiról, szájából bőven om­lott a vér. Felvltték lakásába, ahol a háziorvosa megvizsgálta, azon­ban már csak a beállott halált konsialálhatta. A holttestet egyelőre dolgozó­­szobájának kerevetére fektették. Rathenau arca csodálatosan nyugodt és derült maradt, mert a halál a pillanat üzedrósze alatt szenvedés nélkül következett be. Legelőször a pápai nunchis jelent meg a csa­lódnál részvétét kifejezni, majd csakhamar Wirth kancellár érke­zett meg, ki mélyen megrendülva állott minisztertársának ho ttesta előtt. Néhány perccel később érke­zett Helfferich, Rathenau politikai ellenfele, aki pénteken a birodalmi gyűlésen azt az éles támadást in­tézte Rathenau ellen. Majd hosz­­szu sorban érkeztek a konzulátu­sok és követségek képviselői, akik hamar megsürgönyőzték kormá­nyuknak a gyószhirt. Veszélyben a köztársaság A birodalmi kormány fölhivást bocsátott ki, amely többek közt ezt mondja : Rathenau meggyil­kolása leleplezte azt a veszélyt, amely Németországot a belpoli­tikai izgatás folytán fenyegeti. Összeesküvések hálózata a köztársa• súg békemüvét megzavarni szándé­kozik. A gyilkosság a közíár3:fság ellen irányuló, gondosan előké­szített merényletek láncolatának csa­pén egy szeme. Az egyre növe­kedő terrorral, a nihilizmussal szemben, amely gyakran a nem­zeti érzés palástjába burkolódzik, nem szabad tovább elnézőknek lenni. A köztársaság veszélyben van! Ennek a fölkiáltásnak a la­kosság valamennyi szabadságsze­rető rétegét egyesítenie kell. Á késedelem veszélyes, ezért gyor­san kell cselekedni. A birodalmi kormány ezért azt javasolta a bi­rodalmi elnöknek, hogy alkotmá­nyos jogaival éljen és megfelelő rendeleiekkel az állam védelmét és képviselőinek veszélyben forgó életéi biztosítsa. Haladéktalanul megtör­ténnek az előkészületek, hogy törvényes lépésekkel megakadá­lyozzuk azt a pusztítást, amely az államot alapjaiban akarja meg­ingatni. A Worwcrts nyíltan vádolji He!ff éri ekéket A Worn’ärts „A második áldo­zat" cim alatt ezt írja : Helfferich uralkodik T Erzfcergert meggyil­kolták és most Rathenau követte, A német nemzeti pártiakat nyilváno­san gyilkossággal vádoljuk. Most arról van szó, vájjon Rathenau meggyilkolása nem akart-e más négy események bevezetője lenni,, A monarchists és nacionalista tüntetések és § merényletek éber ■

Next

/
Thumbnails
Contents