Bácsmegyei Napló, 1922. június (23. évfolyam, 149-176. szám)
1922-06-25 / 172. szám
10. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1922. jtmias 25. gazdasági felbomlás kezdeteit látni. A német lapok majdnem kivétel nélkül rámutatnak a német tömegek öntudatának hatalmas fejlődésére. S amit el lehet mondani a mai Németországról, az már régóta áll a nyugati demokráciákról. Ar orosz példa pedig, amelynél a nép a tán abszolutizmusból közvetlenül a másik végletbe zuhant át, mint intő kivétel csak a szabályt erősiti meg. Spengler romantikus és pesszimista. Sem a romantikát, sem a pesszimizmusát kritikusai nagyrészt nem tudják osztani. Nyilván helyesen Ítéli meg Spenglert az a kritikusa, aki az ő felfogását egy ma divatos, de múló hangulatból vezeti le. Hasonlít ez a hangulat a Na-Poieon utáni kornak, X. Károly és Lajos ülöp Franciaországának hangulatához, amtkor is az emberek Cézár, Napoleon után vágyakoztak. És hasonlít ez a hangulat a Biedermeyer-kor Németországához, amikor is az emberek a gótika hősei után vágyakoztak. A kanizsai patika ügye Starikanjizsa rendezett tanácsú vá ros junius 23-án tartott rendkívüli ülésén foglalkozott a Suboticán megjelenő Hírláp című napilap „A Siara- Kanizsai patika viszontagságai“ cimü cikkével. Ez ügyben a következő határozatot hozták: „A városi tanács bemutatja a Suboticán 1922. évi junius hó 18. napján megjelent „Hírlap“ című napilap 137-ik számát, a melyben „A Stara-Kanjizai patika viszontagságai“ cim alatt egy hírlapi közlemény Í'elent meg, a mely a Tripolszki-féle padára vonatkozó rendelkezéseket teljesen elferdítve közli s a város polgármesterét s ezzel együtt az egész városi tanácsot olyan színben tünteti fel, mint hogy ha a Tripaiszki-féle patikába vonatkozó jog átruházása és a patika átadása körűi elfogultan jártak volna el. Ezen valótlan hírlapi közlemény megdöntése céljából szükséges a kérdéses patika ügyre vonatkozó hivatalos intézkedéseknek időrendszermt való felsorolása, Özv. Tripolszki Józsefné 1918-ík év augusztus havában a tulajdonát képező’ gyógyszertárét Domokos Jánosnak eladta, a gyógyszertári jog átruházása iránt már a magyar minisztériumnál is történtek lépések ■de a közbenjött megszállás fplytán az végelsősorban a Náday Feri példaadásának köszönhette a színház. De a közönség és a kritika aztán el is volt e tekintetben annyira kényeztetve, hosy ha valamelyik színésznek a kabátján egy helytelen ránc volt, azt a közönség a legtöbbször s a kritika mindig észrevette. Eőry Gusztáv, ^gen tehetséges fiatal szerelmesszinész (aki később a Népszínházhoz került) vendégszerepelt akkoriban —- 1874-ben — a Nemzetiben. Táray Bélát játszotta a Czakó »VégrendeleD-ében. A meleg játéka tetszett a közönségnek, s a kritika is dicséröleg nyilatkozott róla, de egy lap figyelmeztette a vendégszinészt, hogy ha >uri ember vendégségbe megy uriházhoz, akkor mind a két keztyüjét begombolja«. Eőrynek csak az egyik volt begombolva... Ilyen tökéletességre törekedtek akkor a Nemzeti Színházban.., Kiválóan érdekes alakja volt az azidőbeli nemzeti színészetnek Halmi Ferenc, akit sokan — mint például Reviczky Gyula is — nemcsak a Szerdahelyi Kálmán méltó utódának, de egyenesen a legkülönb magyar színésznek tartottak. E pompá3 művész az ű kissé csapott és keskeny vállával, szűk mellével és tüdővészes habitusával nem tudott olyan elegáns lenni, mint a legfeadáüsahb kaszinó nívóján álló Náday, de azért az ő megjelenése is «tömmé il faut« volt, pedig nem járta soha a szinésaiskolát, S mielőtt a Nemzetihez került, vidéki városokban egyik trupptól a másikhoz vetődött és szinügyi bizottságoknak, jó konyhát tartó mecénásoknak és színészetért (főleg fiatal színészekért) rajongó öreg dámáknak kellett a kedvét keresnie, hogy — jobb falatokhoz jussén. S a játékán, amely elmés volt és finom, éppen nem látszott meg ez a szomorú vidéki iskola, de bebizonyult rajta az a törvény, hogy tegezhető nem volt, mir« Domokos János a kérdéses gyógytár átruházása céljából a Narodna LJprava és a közegészségügyi minisztériumhoz fordult, azonban ez átruházás iránti kérelmével mindkét hatóság elutasította, azért mert Domokos János nem volt SHS. állampolgárt s egyben a BBB. osztály 3290—1921. számú rendeletével a kérdéses gyógyszertár részére kezelőt rendelt s ezen rendeletre való utalással az alispáni hivatal 16066—1920 rendeletével utasította a város polgármesterét, hogy a gyógyszertárt a kirendelt kezelőnek adja át. Ezen rendelet alapján a polgármester mint elsőfokú közegészségügyi hatóság a kérdéses gyógytárt Haag Jakeb gondnoknak átadta s egyben Domokos János kérelmére a gyógyszertár összes felszerelését leltárba vétette. 1920. évi jolius hó 6-től 1922. évi március hó 17. napjáig ezen gyógyszertár, ügyben semmiféle intézkedés nem történi, ekkor azonban az alispáni hivatal 4144/1922. sz. rendeletével további intézkedés céljából közölte a polgármesteri hivatallal, hogy Domokos János az állampolgárságot megszerezte, ahogy a gyógyszertári jog Domokos Jánosra átruházva lett. A polgármesteri hivatal, miután káté« volt előtte Domokos János állampolgárságának megszerzése — mert az csakis a hivatalos ut szándékos megkerülésével történhetett — s miután a rendeletben nem vt-lt semmiféle intézkedés arra nézve, hogy mi történik a felsőbb hatósági intézkedés alapján gondnokként kirendelt Haag Jakab gyógyszerésszel, felvilágosítás céljából a miniszterhez előterjesztéssel élt s ezen előterjesztésére a minisztérium 1769/1922. 8z. rendeletében közli, hogy az átruházás tárgyában hozott határozatot csak az államtanács bírálhatja felül s egyben ntasitja a pol gármesteri hivatalt, hogy a gyógyszertárt Domokos Jánosnak adja át s ha a felek kő ött a leltározás tekintetében vita merülne fel, utasítsa őket a bírósághoz. Ez a miniszteri rendelet a polgármesteri hivatalhoz 1922. évi április hó 27-én érkezett, a leltározás pedig 1922. április hó 29-én kezdődött s május hő 17. napján fejeződött be. Domokos János a leltározás befejezését nem várta be, 1922. évi május hó 15-én a hatóság által alkalmazott zárt a leltározó közegek jelenlétében letépte és a gyógyszertárt önhatalmúlag birtokba vette. 1922. évi. junius hó 10-én a Minisztérium BBB. osztálya 3011/922. számú határozatával közli, hogy a kérdéses gyógyszertárnak Domokos Jánosra való átruházása hatályon kívül helyeztetett azért, mert az 1876. évi XIV. t.-c. 16. §-ának 12. pontja szerint gyógyszertári jog csak közös kérelem alapján ruházható ót, itt pedig ilyen nem volt. Ezen miniszteri rendelet folytán a közegészségügyi osztály 2848/1922. sz. render a lángésznek nincs szüksége szakiskolára, megtanul az magától és az eleven élettől mindent... Halmi úgy játszott, mintha a világ összes szinósziskoláit mind végigjárta és mindegyikben tanár lett vólna... Halmi, ha nem is volt épp genie, igen közel járt hozzá, s annyit szabad mondani róla, hogy geniális színész volt, s olykor talán kellemetlen is azoknak, akikkel együtt játszott, mert ha ő a színpadon foglalatoskodott, akkor nem tudott mellette érvényesülni senki. Olyan jelentékenyen, figyelmetkeltően, lebilincselően játszott. A közönség szeme mindig rajta függétt, az ö embertábrázoló tehetsége úgy világított, hogy körülötte elhomályosült minden. Pedig Liliomfit és még egykét igényesebb szerepet kivéve jobbára genrefigurákat játszott és grazioso-kat alakított, de ezeket aztán úgy, hogy — nem lehetett jobban. Romeo és Júliában például a Mercutio epizodikus szerepét adta, de amíg a színpadon volt dolga, a közönség feszültebben figyelt rá, mint a szép, daliás Nagy Imrére, aki pedig pompásan szavalta a veronai ifjú szerelmes ömlengéseit. Hasonlóan kisebbrendü szerep jutott neki a Velencei Kalmárban, ahol Gratiano-t ábrázolta, 8 ott 13 oly hatást ért el. amely vetélkedett a Shylock-éval, pedig ezt Ujházy Ede teremtette meg fölülmúlhat*tlan realitással. Ez a boldogtalan művész — még mindig Halmiról van Szó — igen sok adóssággal és súlyos lüdöbajjal szerződött a Nemzeti Színházhoz, ahol egyik bajától si> szabadulhatott meg. Sem a pénzével, sem az egészségével nem tudott gazdálkodni, — mind a kettőt a genie-k gondtalanságával pazarolta. Nagy szomorúság, bogy oly korán kellett öt elvesztenünk (már 1883-banl), s a veszteség súlyát első sorban a szinésztársai érezték. Mert a letéve! utasította a polgármesteri hivatalt, hogy a kérdéses gyógyszertárt a legszigorúbb törvényes eszközök alkalmazása mellett Haag Jakab kezelőnek adassa át. Ezen utasítás alapján a polgármesteri hivatal, mint egészségügyi hatóság a gyógyszertárat Haag Jakabnak átadta s egyben a felek jogainak megóvása céljából Domokos János kérelmére leltározást rendelt el ez a leltározás azonban még nincs foganatosítva, mivel Domokos János a leltározásnál való részvételt megtagadta, mire a polgármesteri hivatal Haag Jakab kérelmére egy szakértő kirendelése céljából a közegészségügyi ügyosztályhoz fordult s az ez ügyben intézkedett is, de szakértő ezideig nincs kirendelve. Határozat. A megjelent hírlapi cikk felolvasása és az ez ügyre vonatkozó hivatalos okmányok ismertetése után a tanács határozatilag kimondja, hogy a kérdéses hirlapi közlemér yt valótlannak minősiti s e meggyanusitás felett rosszallását fejezi ki s egyben a varos polgármesterével szemben, úgy a múltban, mint a' jövőben tanúsított és tanúsítandó jóakaratu eljárásáért bizalmát nyilvánítja s a közzétett cikkben közölt valótlan állításokra vonatkozó felvilágosításoknak hirlapi közlemény utján leendő közzétételét elrendeli. MOZAIK B B E A riporter halála Meghalt a kiszolgált újságíró. Elment szép csendesen. A lelke pedig felszállt a lelkek országutján és kopogtatott a menyország kapuján. Kinéz a • jó öreg Szent Péter és kérdi: — Ki vagy? Nevét elmondja és hozzáteszi: — Újságíró voltam világéletemben. — Akkor ide be nem ]ösz, fiacskám. Torkig vagyunk az újságírókkal. Még itt is indiszkréciókat követnek el. Egy szót nem beszélhetünk miattuk nyugodtan. Eredj, fiam, a pokolba. A jó fiú egy cseppet se csodálkozott az elutasításon. Megszokta már a. földön, hogy sokszorta silányabb helyekről is kinézik az újságírót. Fogta magát, elballagott a pokolba. , Kopogtat. Kipislog Belzebub. Az ördög már ismerte és haragosan rákiáltott: — A menyországból bizonyosan kiszinész csak a sikereket és a tapsot irigyli a kollégájától, a tehetséget szívesen ismeri el benne. A pályatársai a gyászjelentésükben tőle, mint a Nemzeti Színház legkitűnőbb tagjától, búcsúztak el. Jól tessék figyelni: Nem: egyik, hanem pur et simple: legkitűnőbb tagjától. Se azelőtt, se azóta hasonló hódolatnyilvánitást nem olvastam. Aki olvasott, az jelentkezzen. Nekem Halmi — mint későbben Kainz — legnagyobb színházi élményeim közé tartozott és néhány szerep játszására negyvennél több esztendő után is, mint á tegnap egy történésére emlékezem. Arra az alakra például, amelyet az ifjabb Dumas-nak »Daniseffek« cimü orosztárgyu darabjában játszott. Igen elegáns és kedves követségi attasé volt ö ottan, s a második felvonásban egy vadászkalandot mondott el a beszélő művészetnek olyan tökéletességével, aminőre magyar színpadon még nem volt példa. A darab premiére-jén nyílt szinen olyan hosszantartó tapsvihart aratott, aminő még a legraffináltabb felvonásvégen is elég jutalom lett volna. Nagy esemény volt ezl A Nemzeti elegáns premierközönsége, amely nyilt szinen úgy tapsol, mintha fizetett klakörökböl állna! De a Halmi finom művészete kiváltotta az elragadtatásnak e zajos megnyilvánulását a szkeptikus publikumtól... ö volt a legtökéletesebb és legfinomabb’ «parleur«, aki csak elgondolható, s talán ő volt az el3ő teljesen pózmentes magyar színész. Az ő idejében még szavaltak a színészek, s ő volt az a reformer, aki »beszélni« kezdett. Talán sokat is beszélek egyes művészekről. Ha így folytatnám, sose lennék készen. Akik következnek, azokról majd kevesebbet mondok. löktek. S most idejönnél ramar.urit csinálni. Abból nem eszel, fiacskám. Csak az kellene még, hogy kikotyogd minden titkunkat. Ide bizony be nem teszed a lábadat . . . És becsapta az orra előtt a kaput. (Szegénynek a földön is mindig az orrával volt baja.) Mit volt mit tenni a szegény bujdosó léleknek ? Itt se fogadják be, ott se fogadják be. Hová menjen ? Mit csináljon? Keresett egy névtelen bolygót és ott meghúzta magát. S mivel valamit csinálni is kell: lapot alapított. Megindította a Tulvilági Tárogató-t. És harmadnapra állandó szabadjegye volt a pokolba is, a mennyországba is... A hamiskártyás. Két ur ül a villamoson. Illetőleg több is és asszony is, netán gyerek is, de minket csak ez a két ur érdekel. Az egyik egyszerű, a másik tulelegáns. Látszik az utóbbin, hogy csak nemrég kapott fel az uborkafára. Elegáns szürke ruha van rajta, tarka nyakkendő, a lábán sárgacipő, a szemén monokli, a fején rikitóan zöld kalap. Nézik egymást sokáig, végre megszólal a tulelegáns: — Hát csakugyan nem ismersz meg, Marci ? — Most már ösmerlek, de eleinte nem hittem, hogy te vagy ,., — Miért? — Össze-vissza híreket hallottam rólad. Az egyik szerint meghaltál, a másik szerint hamiskártyázással sok pénzt kerestél s kimentéi Amerikába. így hát nem gondolhattam, hogy te vagy, aki itt ül szemben velem . . . — S te elhitted rólam, hogy hamiskártyás vagyok ? — El... — Hogy hihettél el ilyen gazságot? — Hogyne hinném, amikor most is látom, a magam szemével. — Mit ? — Hogy hamiskártyás vagy ... Az elegáns ur vérbenforgó szemekkel fehigrik, a másik nyugodtan ülve marad: — Vagy talán nem hamiskártyás az, aki zöldet tesz a tökre ? ... A legrosszabb szójáték Budapesten most ezzel a szóviccel brutalizálják egymást az emberek: — Mi a különbség Horthy Miklós kormányzó, Bethlen István miniszterelnök, a vakondok és egy bányász apósa között ? A felelet: Horthy Miklósnak: a vejc Fáy. Bethlen Istvánnak: a feje fáj. A vakondnak: a feje váj. A bányász apósának: a veje váj. A siber vacsoráján. A siber villát vett Palicson. A napokban majdnem százfőnyi társaságot hivott meg a házfölszentelési lakomára. A meghívottak díszes és dísztelen társaságában volt egy újságíró is. Amikor a vacsoránál fölszolgálták a pezsgőt, a házigazda egyik barátja éktelen beszédben köszöntötte föl az uj villatulajdonost. Közben egy másik barát — bizonyára megbízásból — odament az újságíróhoz és súgott valamit a fülébe. Az ujságiró, aki egyébként szegény háromgyermekes családapa — kivett a zsebéből egy ujságpapirost, maga elé tette az asztalra és nyugodtan kiemelvén egy libacombot, elkezdte az újságpapírba göngyölgetni. A szomszédja elhülve kérdezte: — Mit csinál maga ? Az ujságiró nyugodtan pakolgatta tovább a combot: — A házigazda azt súgta a fülembe, hogy szeretné, ha a vacsorája benne lenne az újságban . . . SÍ „FEIL ATELIA BÉLYEGKERESKEDÉS - SZÉCSI E. SliBOTICA.ir ÓPOSTA MELLETT VÉTEL - ELADÁS - CSERE Keresek megvételrehas nátt jugoszláv bélyegeket tckintetnélkülakiadasokra bármily mennyiségben 30 47
