Bácsmegyei Napló, 1922. június (23. évfolyam, 149-176. szám)

1922-06-23 / 170. szám

1922, június 23.

BACSMEGYEI NAPLÓ

5. oldal.

General Rikkaecsov

Magasan született Uram!

így titulálták Generális urat katonái meg a tisztjei. így volt előírva az orosz szolgáiati szabályzatban. Hallottam nagyon sokszor, amikor a fogolytábor melletti kaszárnya udvarán állt az asztrachni kozák ezred és jelentést tettek a generálisnak. így titulálták:

— Magasra született Uram!

Milyen furcsa, akkor láttam, hogy a katonák, amint vigyázzban álltak, reszketett a lábuk, valószínűleg a félelemtől, mert szigorú parancsnokok voltak, Magasan született Uraim!

Azóta sok idő telt el. Az orosz tenger kiöntött. A kozák ezredek nagajkával összevert sorai felbomlottak. A Magasan születettek letették distinkciójukat és mindenki, akinek félni valója volt, a nagy vörösvihar elől megszökött.

Nem akarok rossz emléket idézni ezzel a pár sorral Magasan született Uram. Sajnálom magát, mert lehet hogy jó ember volt, katonáit nem verte talán véresre az ólomgombos korbáccsal, a mint azt sokan társai közül megtették. Ilyen volt a rendszer, amiről maga nem is tehet. Nem is erről akarok írni.

Láttam magát itt az uccán Magasan született Uram, amikor a sarkokon újságot áruló honfitársai felett rapportoí tartott. Odament mindhez külö'n-külön, ép úgy, mint amikor még ezredje vagy dandárja volt, végig ment annak a frontján és fogadta a kisebb parancsnokok jelentését. Erről nem tud leszokni Magasan született Uram. Ki tudja hány évig csinálta, hogy meghallgatta a létszámról tett jelentést. Magának kell a rapport, mint mondjuk, más embernek a délebéd. Most végre megtalálta aminek hiánya rosszízűvé tette a száját, nyugtalanná az éjszakáit és kedvtelenné az életét.

A reggeli rapport. Nem fontos, hogy a létszám katonákat fedjen, magának ugye a feszesen álló jelentő, a tisztelgés és a szám a fontos. Mert igy csinálják, láttam, meghallottam.

Először a Beograd szálloda előtt levő orosz rikkancsnál jelent meg. Amikor az magát meglátta, komolyan, nyugodtan felállt. Mikor oda ért hozzá, nesztelenül, Magasan született Uram, összecsapta a bokáját, sok vihart látott sapkájához emelte a kezét, az ujjait előírásosan összeszoritotta és tisztelgett. Azután mikor maga végig futott rajta a parancsnok vizsgáló tekintetével, hogy tiszta a cipője, előírásosan van-e a sapkája feltéve, jó he-I

Iyen vannak-e a gombok felvarrva, kezdte ő a jelentést, akárcsak a kaszárnya udvarán, vagy kint a gyakorlótéren lettek volna. Akárcsak a drótfogókba felsorakoztatott újságok szakaszok, századok vagy ezredek lettek volna.

Tíz Politika, negyven Balkán, öt Novoia Vremja, húsz Radikál.

Azután azokat is végig simította fáradt tekintetével. Mindent rendbenvalónak talált. A tiz Politika szépen feküdt egy csomóban. Ki voltak igazodva. A negyven Balkán még érintetlenül, de feszes mozdulatlanságban várta, hogy megkapja a parancsot az indulásra. A Novoja Vremja, vagy talán ahogyan maga képzelte, mondjuk, a petrográdi pjehotnij polka, az is kifogástalanul jelent meg a rapporton. Mikor minderről meggyőződött, akkor maga is tisztelgett, megkérdezte a parancsnokot, hogy rendben van-e minden, mire a botját hóna alá csapva, mint valamikor a kardot szokta, tovább ment inspiciáló utján. A második inspicirung följebb volt a Nemzeti étterme előtt állomásozó ezrednél' Itt is rendben voltak az újságok és parancsnokuk, aki úgy néz ki, mint egy cári práporcsik(zászlós),számított rá, hogy jönni fog Magasan született Uram. Villámszerű gyorsasággal pattant föl a helyéről, mikor magát látta. Ez jobban tudta a szolgálati szabályzatot, mert egész idő alatt, amig Magasan született Urammal beszélt, amint az elő van Írva, fent a sapkájánál tisztelegve tartotta a kezét. így ment ez végig, én kisértem magát Magasan született Uram az egész fronton által és bocsásson meg, indiszkrétül kihallgattam a magának tett helyzet- és létszám jelentéseket.

Mikor befejezte az inspicirungot, láttam, boldog volt az arca, a botját feszesen szorította az oldalához. Nyugodtan azzal a tudattal indult a városháza mellett, valószínűleg hazafelé, hogy napiteendőjét ugyan úgy, mint évekkel ezelőtt odahaza lelkiismeretesen és pontosan elvégezte.

(gy*)

A királyhalmi gyilkosság a bíróság előtt

— Négy vádlott -Szenzációs bünügy tárgyalását kezdi meg ma a suboticai büntető törvényszék. A királyhalmi háromszoros gyilkosság és gyújtogatás bűntettének vádlottjai állnak az Ítélkező biróság elé.

Nem olyan régen történt az eset, hogy a közönség ne emlékeznék rá. Március 12-ről 13-ra hajló éjjel mint a félrevert harangzúgás száguldott végig az éjjeli nyugalomba méiyedt királyhalmi szőlőtelepen a kiáltás: Ég a Lakó Sándor háza!

Percek alatt talpon volt a környék egész férfinépe. A közeli és távoli szomszédok csákánnyal, vizes vederrel — ki amit hirtelen kézhez kaphatott — futott az égő házhoz tüzet oltani. Ekkor még a segítségre siető emberek közül senki sem gondolt egyébre, mint arra, hogy ég a Lakóék tanyája. Minél közelebb értek azonban a tűz színhelyéhez, annál különösebb és nyugtalanítóbb lett az érthetetlen [ nagy, halotti csend az égő ház körül. Egyetlen emberi hang sem hallatszott, egyetlen élő lény se mutatkozott, csak a magasra felszökő piros lángnyelvek különös zizegéssel sisteregtek,- Negyven tanú

mintha a lángok valami rettenetes dolgot akarnának világgá kiáltani.

Az égő magányos ház kapuja tárvanyitva állt. Az emberek berohannak az udvarra, de egyszerre hirtelen megtorpan a riadt nép: a konyhabejárat előtt, az udvar kövezetén fekszik Lakó Sándor felesége haldokolva. Rögtön embergyürü veszi körül és rémülettel látják, hogy fején tátongó sebekből ömlik a vér. Az asszony még néhányszor fájdalmasan sóhajt és ott az udvaron meghal. Még a szörnyű látvány hatása alatt állnak az udvarban összegyűlt emberek, amikor hozzák ki a konyhából véres fejjel, haldokolva Lakó Sándort és utána szintén fejszecsapásoktól súlyos sebekkel borítva a kisfiát, Lakó Sándorkát.

Az égő ház minden lakója vagy már meghalt, vagy haldoklóit . . .

Ekkor jöttek egyesek a hírrel, hogy Lakóék bérese, Urbán Mátyás a ház közelében levő szilváskertben a földön fekszik és úgy tesz, mintha az ijedtségtől eszét vesztette volna. Kérdezték tőle, mi történt, de értelmes választ nem lehetett tőle kapni.

Lovas embert küldtek a meggyilkolt Lakó Sándor bátyjához, Mihályhoz, aki másfél órányira fekvő házában, otthon aludt és hírül vitték neki, hogy mi történt Sándor öccsével. Aztán jötiek a csendőrök . . .

*

Ezt a bűnügyet kezdi ma tárgyalni a suboticai büntető törvényszék.

A szenzációs bünpörnek négy vádlottja van : Urbán Mátyás, mint közvetlen tettes, Lakó Mihály, mint felbujtó, Lakó Mihályné, mint bűnrészes és Bajtai Bálint mint bűnsegéd.

Valamennyien március óta vizsgálati fogságban vannak.

A főtárgyalást Pavlovics István törvényszéki elnök vezeti. A tanács tagjai Gyorgyevics János és Taszics Sándor törvényszéki birák. Jegyző Mandrovics, tolmács Panics András áüamvasuti felügyelő.

A közvádat képviseli Uszkckovics Ilia államügyész. Védők György Imre dr., Urbán Mátyás hivatalból kirendelt védője, Székely Zoltán dr„ Lakó Mihály védője, Pataki Antal dr., Lakó Mihályné védője és Kellert Benő dr., aki Bajtai Bálintot védi.

A főtárgyalásra negyven tanú van beidézve. A tárgyalási terembe csak az elnökség által kiadott jegygyei lehet belépni. A főtárgyalás pénteken reggel 9 órakor veszi kezdetét, a vádirat felolvasásával. Ezután a vádlottak közül elsőnek Urbán Mátyást hallgatja ki a biróság.

A vizsgálat során Urbán beismerte, hogy ö egyedül gyilkolta meg baltával mind a három áldozatot. A család kiirtására Lakó Mihály bujtotta föl.

Lakó Mihály a vizsgálat egész folyamán tagadta, hogy bármi része is lenne a gyilkosságban.

1 A másik két terhelt, Lakó Mihály j felesége és Bajtai Bálint kölcsönös bünrészességgel, illetve bünsegédlettri vannak vádolva, amit állhatatosan tagadnak.

A ma kezdődő főtárgyalás van hivatva, hogy a közvetlen bizonyítási eljárás során kiderítse a való tényállást és tisztázza a terheltek véres szerepét.

SartoSomini

Irta: Kruőy Syula

O.-ban, ahol senkit sem neveztek a maga öröklött becsületes nevén, fellengző vagy csufolódó neveket osztogatván egymásnak, — O.-ban, ahol a megyei utmestert Rigolettónak hívták, a tanító vizsláját Bismarknak, nyerte nevét Bartolonimi.

Mer,t burnótozott.

Még olyan jó világ volt O.-ban, hogy az embernek elég volt egyetlen lusta cselekedetet elkövetni, hogy egész életére híres ember legyen. Sokan még azt az egyetlen mozdulatot is elmulasztották és jóformán névtelenül fejezték be életüket. Elegendő yolt ,talián-szakállt nevelni, megtette a magáét a vasúti stációnál a kugliverseny megnyerésére, egy nóta, amelyet ünnepélyes alkalomkor elő lehe tett adni . , . Bartolonimi burnótozott, innen nyerte nevét.

Történt, 'hogy Bartolonimi, — egy jelentéktelen, zöldhaju emberke, alsóbbrendű hivatalnok a dohánybeváltónál, irodai órák után két deci bort ivott, fokhagymás piritóst evett az Andalgónál, mióta az emberek emlé kezete terjed, — nyert a lutrin. Közelebbi részleteket senki sem tudott, némelyek szerint nyolcezer, mások tudomásával csak nyolcszáz pengő forint ütötte markát Bartolomininek •Budán. Még csak ez kellett Bartolomininek, hogy a nevezetesség tető pontját elérje.

.O.-ban odáig többnyire pipáztak,

szivaroztak az emberek, de Bartolomini esete óta mások is mérettek maguknak a zsidónál a barnaporből. Felszippantották a port, nagyot trüszszentettek és könnyes szemmel mondogatták:

— Úgy látszik, igaza van a fránya Bartolomininek. A trüsszentés tisztítja az agyvelöt, segíti az eszméket.

Tönkrement úriemberek, akik már se régi per befejezését, se örökséget nem várhattak, barnára kenték az orrlyukaikat. Talán meghozza a nyerő számokat egy jó trüsszentés.

Bartolomini lassan fogyasztott borospoharába nevetett. »Más is kell ahhoz, mint trüsszenteni!« — mondogatta. —■ »De már jó utón vagyunk, ha tubákolunk. Goethe is tubákot szippantott, mikor verseit ir,ta.«

A kis kör, amely eleine csak az Andalgóban gyülekezett Bartolomini körül és elejtett szavait, valamint burnótozó módszerét leste, lassan növekedett.

Először természetesen azok csatlakoztak, akik Kneip-kurát tartottak az erdőn, mezítláb sétáltak a nedves fűben, mezítelen tornásztak a fákon, öreg urak, akik még sokáig akartak élni. Nemcsak egészség kell a hosszú élethez, hanem pénz is. Bumótot mérettek tehát. Két télderes, nyugalmazott tisztviselő várta hivatalos óra után Bartolominit az utcasarkon. Az erdőre csalogatták, vegyen részt a meztelen sétában, hálából tán ád valamit Bartolomini a maga titkából.

De burnót barnult szőlőbirtokosok

orrán is (akiket a filloxera tönkretett), hátha megjavul a termés. Burnótozott az eladósodott állomásfönök, a sokleányos telekkönywezetö, Sóhaji, egy vad, verekedő, környékbeli birtokos, aki egyébként azért járt a városi kaszinóba, hogy onnan régi újságokat vigyen haza ablakai beragasztásához. Kibújt magányából az öreg »Napoleon«, akit kiflilopáson értek és megfigyeltek a sorházban, azóta visszavonult a világtól.

. Valakinek eszébe jutott, hogy Bartolomini nőtlen ember. Eleinte csak tréfásan mondogatták, hogy kár volna Bartolomini fajtájának kiveszni. Nagy kutyák a férfiak. Igyekeznek olyan házasságot létrehozni, ahol aztán a menyecskét prédának remélik. Későbben, komolyan is beszélgettek az ügyről, különösen Bartolomini távollétében. »Kire marad a rengeteg vagyon, ha az öreget meglegyinti a guta? — kérdezgették. — »Egész családot boldoggá tehet ilyen szolid, jóravaló, igénytelen sógor vagy vő. Az asszony is jól jár. Jámbor embert kap<.

A sokleányos telekkönyvvezető házánál kezdtek el komolyan foglalkozni az esti megbeszéléseken Bartolominivel, akit odáig persze észre sem vettek. A bölcs apa a lába nagyujját nézegette*.

— A közös szenvedélyek szülik a szimpátiákat, —* mondta lefekvés előtt. — Lányok, tanuljatok meg burnótozni.

Az atyai tekintély és a többi körülmények megtették a kívánt hatást. Bartolomini, midőn egyszer kötélen a telekkönyvvezetöhöz huzatott, barna orrlyukas kisasszonyokat talált a nyírfa-téri házban.

De nem hagyta magát az özvegy sem, aki O.-ban is, mint mindenütt a világon és Magyarországon: másodszor is férjhez szeretne menni. Eddig zongorajátékával csalogatta ablakai alá a nőtlen férfiakat, az uj divat jöttével kihajolt az ablakon és nagyot trüsszentett, midőn Bartolomini hazafelé ballagott.

A burnótazás híre és divatja 0. környékére is elterjedt. A falusi lcisaszszonyok, akik ugyan lenézik az o.-i hölgyeket: körülbelül egy félkiló tubákot hozattak a városból, amikor a farsang elkezdődött. A kántorkisaszszonvok apjuk dohányos dobjából gyűjtötték össze a dohányport és a legnagyobbakat trüsszentették a járásban.

Bartolomini, aki odáig nem igen merte a száját kinyitni az Andalgónál (a régi kuglibajnokok és a híres spriccer-ivók társaságában), olykor váratlanul, mintha gondolatait folytatná, hangosan megszólalt:

— Kneip páter a hidegvíz hasznosságára tanította az embereket. Cse-*, kélvségem a tubákolás egészségességét hozta divatba. Nem veszik észre, hogy mostanában kevesebben halinak meg O.-ban?

Végre eljött a farsang, amikor az özvegy szokásos férfi-estélyét meg-